Pupusas, ami mindenkinek bejön...

csak nekem nem :( Már annyi ismerősöm meg barátom meg mindenfélém megsütötte ezt a sas-t 8én csak sasnak hívom, sose tudtam megtanulni rendesen spanyolul, pedig nagyon akartam volna, dehát ez van, szívem csücske marad akkor is a spanyol nyelv, ha nem beszélem is), és mindenki ódákat zengedezett róla, így azt gondoltam, hogy én se maradhatok ki a jóból, ki kell próbálnom. A recept pofonegyszerű, mindent bele lehet tenni, ami otthon van, kreativitásunk szárnyalhat a töltelék terén, gyorsan készen is van, mi kell még? Semmi. A recept amúgy biztosan úgy jó, ahogy van, és nyilván velem van a probléma, hogy nem jön be ez a kaja, mert amúgy akiknek csináltam, azoknak ízlett, kivéve a gyerekeket, amiből én arra tippelek, hogy még én is gyerek vagyok, azért nem jött be, lehet érni kell ehhez a kajához is, mint a száraz borhoz, vagy nem tudom.
A kaját amúgy egy köztes étkezésnek szántam Krisztián szülinapjának keretén belül, a gyerekeknek uzsira, a felnőtteknek meg sör és borkorcsolya gyanánt. Ahogy mondtam is, a többi felnőttnek bejött, Zsombi meg Editke viszont kérdés nélkül kiköpték az első falatokat is, tehát alapvető gondjuk volt vele. Nekem is. Az én bajom az volt, hogy a belsejében voltak tiszta nyers tésztadarabok, ami nekem undi és kész. Lehet, hogy vékonyabbra kellett volna nyújtani a tésztát, vagy nem tejfölös cuccot beletenni, nem tudom. De a képek alapján ilyen vastagra kellett nyújtani és más is tejfölös cuccot tett bele, szóval nem tudom. Még arra is gondoltam, hogy mindkét oldalát meg kellene sütnöm, és úgy megtölteni, mert ahol megsült szépen, ott tényleg nagyon finom volt, csak az a belső nyúlós része ne lett volna, brrrr....
A receptet sok helyen meg lehet találni, én innen vettem. Itt le van írva, hogy hasonló, mint a quesadillas, amit meg is kóstoltam már amúgy, és az nagyon finom volt, de nyilván a spanyolok jobban értik ezt a sütésdi dolgot, mint én. Igazából ezen az oldalon le van írva, hogy hogyan készül a sas, kivételesen mindent ugyanúgy csináltam ahogyan le volt írva, nem módosítottam semmin. Ezért is lepődtem meg, hogy akkor nekem miért nem olyanra sikerült, vagy lehet ennek amúgy is kicsit nyersnek kell maradnia, ez ilyen és kész? Az a gyanúm, hogy igen, ítélve abból, hogy a sast Regina és Zoli is megették, és még Krisztiánnak is ízlett. 
Azért ideteszem a receptet teljes valójában, meg az én végeredményemet is:
Hozzávalók:

• 30 dkg liszt, 
• 1 teáskanál sütőpor, 
• 1 teáskanál só, 
• 50 ml olaj, 
• 120 ml víz

A töltelékbe pedig bármi kerülhet szinte, ami van a hűtőben meg a spájzban. Én itt is követtem a leírtakat, és többé-kevésbé ugyanolyan tölteléket készítettem. Kevés tejfölbe tettem egy kis sajtot, sonkát csíkokra vágva, paprikát csíkokra vágva, és snidlinget, mert most már szépen terem a teraszon. 

A tésztát a leírásnak megfelelően összegyúrtam, 6 részre vágtam (örültem, hogy pont 6an vagyunk :))

 pihentettem, amig a tölteléket gyártottam, és kinyújtottam vékonyra. Rákentem a tölteléket, és a szipi-szupi serpenyőmben megsütöttem. 

Az első bajom itt volt, ugyanis alig tudtam megfordítani, az is lehet, hogy béna vagyok, de ki is lyukadt az egyik sas, ez félszemű sas lett. Sütöttem pár percig pedig, ahogyan le van írva. Szép is lett, csak mondom, a belseje ilyen nyúlós izé lett.

De azért elfogyott, nem szégyenült meg, legközelebb pedig a feljavított változatot készítem el, és mindkét oldalát megsütöm még töltés előtt, és akkor nekem se lesz undi, és vélhetően Editke is meg fogja enni, mert amúgy finom a tészta maga.