Ma lett 1 éves

az én kis nyuszifülem, rohan az idő.Olyan, mintha még csak tegnap született volna, aztán ma már azt is kimondta, hogy lámpa, csak lestünk reggel, biztos ez volt neki az ajándék, mert már annyira, de annyira vártam, hogy mondjon valamit a halandzsáin kívül. Hát mondott, 1x és kész :) De nekem mondta, szóval tök jó fej gyerekem van.
Mivel a lufikat én is imádom, így feldíszítettük a lakást lufikkal, bár Krisztián azt mondta, hogy ő ezeket a modern lufikat nem tudja felfújni, csak a hagyományos formájúakat. Szerintem mindegyiket ugyanúgy kell fújni, de ebben (sem...) értünk egyet, van ilyen.. De Editke imádta a lufikat:

Mártiék jöttek hozzánk a nagy nap alkalmából. Igazából nagy ünnepi ebéd nem készült, mert annyira nagyon meleg van, és nekünk nincsen klímánk, így nagy sütést-főzést nem akartam rendezni, mert meghaltunk volna, ha még a sütő is megy 3-4 órát. Így előre megfőztem és sütöttem mindent, mire jöttek a vendégek, már csak melegíteni kellett.
A rettentő ünnepi menü (mindenki kapaszkodjon) csontleves és krumplis tészta volt ubisalival :) Tudom, hogy ez nem ünnepi, de én mindegyiket imádom, Editke meg bébiételt kapott, Mártiék meg tök alkalmazkodóképes család :)
Sütit kétfélét sütöttem, egyet a tejérzékeny nyulamnak és nővéremnek, egyet meg a többieknek. Editkének én sütöttem a tortát. Nem hittem volna, hogy meg is eszi, de ízlett neki és elpusztította az egészet.
A recept rém egyszerű. Csináltam linzertésztát az almás bortorta receptje alapján (blogon megtaláljátok, ha kellene), kibéleltem vele egy muffinformát (nekem szilikonos van, csak abba nem ragad nekem bele a süti, béna vagyok, na...) öntöttem rá rizstejjel és stíviával készített vaníliás pudingot, majd arra barackot leturmixolva és megsütöttem 30 perc alatt. Nagyon guszti lett, igazi kis Editke-torta :)

Mártinak is ugyanez a tészta és töltelék volt, csak őzgerinc formában sütöttem meg, és a tetejét is beborítottam tésztával. Az is jól sikerült, nem csúszott szét, nem lett csúnya. És szerintem még finom is, bár teljesen a saját agyszüleményem a töltelék. Editke ugye benyomta az egész kis tortáját, szóval neki tuti ízlett, Márti meg azt mondta, hogy finom :)
A többiek meg meggyes sarlott tortát kaptak. Igazából ezt nagyon finoman az anyósom tudja csinálni, de végülis nekem is egész jóra és szépre sikeredett. A sarlotthoz 6 tojásból piskótát sütöttem, majd megkentem baracklekvárral és feltekertem piskótatekercsnek. Felszeleteltem és kibéleltem vele egy jénait. Kb 30 dkg túrót összekevertem 2 dl tejjel (ez Nóra anyukájának a szuper ötlete, hogy tejjel is lehet, nem kell feltétlen tejszín és isteni finom, érdemes kipróbálni) beletettem egy dzsemfixet és végül ízlés szerinti cukrot (a leírás szerint a cukrot csak a végén szabad beletenni, és mivel nekem ezek a torták mindig szétfolynak, így nagyon tartom magam a leíráshoz, tényleg csak  végén tettem bele a cukrot és nem is folyt ki a krém jupijéééé!!!). A meggyet kimagoztam, tettem egy réteg túrós krémet a piskótatekercs szeletekre, aztán a meggyet végül megint a túrót, és végül beborítottam piskótatekerccsel a tetejét. Ennek a sütinek állni kell egy kicsit, akkor lesz finom, így pont jó volt, hogy előtte nap megcsináltam. Egy baj lett vele, hogy nem volt elég édes, a meggy egy kicsit savanyú volt sajnos. De megcukrozták a többiek, és így ízlett nekik. Nekem cukor nélkül is finom volt, meg hát nagyon boldog voltam, hogy végre nem folyik szét az ilyen túrós tortám :) Szerintem szép is lett:

Editke szupi zenélős-villogós autós ajándékot kapott, ki is űztük őket a kocsiba, nagyon jó hasznát fogjuk venni, ha sokat utazunk, mert imádja nyomkodni a gombokat és tetszik neki, hogy zenélnek az állatok.

Barnuskának is nemrég volt a szülinapja, doktor táskát kapott tőlünk, nagyon tetszett neki, vizsgálódott egész délután :)

Andriska meg kipróbálta Editke szobáját, láthatóan tetszett neki minden :)

Úgyhogy jól telt a szülinap, örülök, hogy Mártiékkal együtt ünnepeltünk.

Én lemaradtama csoportképről, mert valakinek fényképezni is kellett, így itt egy külön kép :)