Krumplileves másképpen

legalábbis ahhoz képest másképpen, ahogy én eddigi életemben ismertem a krumplilevest. Nálunk anya kolbászos-főtt tojásos krumplilevest főzött otthon, így nekem a krumplileves elsősorban azt a változatot takarja. Egyszer régen, mikor még Hédi is az egyetemen dolgozott velünk, megállapította, hogy az nem is leves, hanem híg rakott krumpli. Először totál kiakadtam rajta, hogy le híg-rakottrumplizta az én finom levesemet, de végül rá kellett jönnöm, hogy alapvetően totál igaza van, hiszen a rakott krumpliban is minden benne van, amit mi az otthoni levesbe beleteszünk.
Aztán ahogy elkerültem otthonról (tehát a kollégiumi évek alatt) megismerkedtem (több más rettentően fontos dolog mellett persze :)) a másmilyen krumplilevesekkel is. Van aki tárkonyosan főzte csirkehusival, amolyan raguleves félén, aztán olyan is volt, aki szinte zöldséglevesnek ismerte a krumplilevest, és aki hasonlót főzött, mint az otthoni mienk, csak tejföl nélkül.
Igazából én minden kaját szeretek, amiben a krumpli benne van, kezdve a sült krumplitól, a krumplipürétől a töltött krumplin keresztül a krumplipaprikásig, mindent, amiben krumpli csak előfordulhat. Valószínűleg el tudnék élni életem végéig is csak krumplin. Más kérdés, hogy az alakom nem biztos, hogy örülne ennek. Amúgy még az államvizsgán is a krumplit húztam, ami nem lehet véletlen, pedig azt a tételt utáltam talán a  legjobban.
Ez a recept Zsuzsi munkatársnőmtől (húúú, ez milyen hülyén hangzik, bocs, Zsuzsi, de nem tudok helyette jobbat kitalálni...) származik. A fb-ra rakott fel egy képet erről a levesről (ami egyébként egészen pontosan krumplikrémleves), és egyszerűen annyira gusztán nézett ki, hogy muszáj voltam tőle elkérni a receptet. Utána láttam "élőben" is a levest, meg az illatát is éreztem, akkor már biztos voltam benne, hogy ilyet nekem is kell főzni itthon.
A recept maga nem túl bonyolult, ez is igazi gyerekbarát kaja, sőt, szerintem még a gyerekek is imádják, mert minden jó van benne, ami csak kell; krumpli :) hagyma és tejszín. Ebből már csak jó sülhet (főhet) ki.
Egy nagy fej hagymát Zsuzsi utasításainak megfelelően megdinszteltem olajon, rátettem a felkockázott és megpucolt krumplikat, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, tettem bele egy húsleveskockát, és megfőztem a krumplit így. Amikor megfőtt botmixerrel összetrurmixoltam az egészet (adtam belőle Editkének, bár ezt Zsuzsi nem mondta, de nekem nagyon ízlett, ő meg ott csorgatta a nyálát a konyhapulton, így kapott belőle, mit mondjak nagyon ízlett neki) és öntöttem bele főzőtejszínt. Rottyantottam még egyet rajta és már kész is lett a leves. Zsuzsitól ellesve pirítottam hozzá zsemlekockákat egy kis olajon és nyomtam rá fokhagymát is, bár ő ezt nem mondta, de a fokhagyma mindennek csak jót tehet szerintem. Finom lett nagyon, Krisztiánnak is ízlett ám.
Ami szerintem még nagyon finom lenne bele az a bacon csipsz (meg most hogy ezt leírtam jutott eszembe, hogy még a "rendes" (krumpli :))csipsz is jó lenne a tetejére szórva). De mivel az nem lenne valami túl fogyókúrás ebbe az amúgy is energiabomba levesbe, ezért most kihagytam, de legközelebb tuti teszek bele, mert akkor lenne csak az igazi csemege nekem (hiszen krumpli, hagyma, tejszín, bacon hmmmmm).
Mindenképpen érdemes kipróbálni, szerintem sokak kedvence lesz. Még egyszer köszönöm Zsuzsinak a receptet, aki amúgy nagyon ügyes a konyhában, olyan guszta kajákat és sütiket csinál, hogy lehet neki kéne inkább ilyen receptes blogot működtetnie, mert simán lenyomna engem :)