A túrós derelye is

felkerült a repertoáromba, miután nem vagyok hajlandó beletörődni, hogy a kis nyulam csak rudi és körözött formájában hajlandó magához venni a túrót. Első körben azt kellett mondanom, hogy a derelyével is csúfos szégyent vallottam, mert a cukkini krémleves után Editkém nem igazán akarta megenni a derelyémet, inkább csicsiskálni szeretett volna, mint az én szipi-szupi túrós csodámból enni. Én meg jól elkeseredtem, hogy valami probléma lehet a rendszeremben, a főzésiben persze, hogy a gyerekem nem hajlandó megenni a túrós finomságaimat, pedig tényleg minden erőmet latba vetve próbáltam neki finomat gyártani. De végül nyert a kis nyuszi, annyit ismételgette a derelyéket nézegetve, de nem "evve" (jajj, szegény apukám, tudom, hogy ilyen szó nincs, de ide most jól hangzik és kész :)), hogy csicsisssssss, és nyújtogatta a kis kezét kifelé az etetőszékből, hogy ezennel nem volt szívem beletömködni a szájába a kaját, hanem megkönyörültem rajta, és betettem a kiságyba aludni. Amíg a nyuszi emésztette a levest, addig én próbáltam megemészteni, hogy túrót édesen csak rudi formájában fog enni, ez van, mit lehet tenni. Aztán 3 óra alvás után azért újra rápróbáltam a derelye evészetre, és mit ad isten, az én kis Editke nyuszifüles kisbabám csak úgy ette a derelyéket, egyiket a másik után, én meg nagyon boldog voltam :)
És akkor a recept, hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 1 tojássárgája
• csipet só
• 2 dk margarin
• 15 dkg zsemlemorzsa
• 1 ek olaj
• 1 pohár tejföl
• cukor
• egy doboz (kb12 dkg) sovány túró 

A tésztához a lisztet a tojássárgával, margarinnal, sóval és annyi vízzel összegyúrjuk, hogy egy viszonylag kemény, de gyúrható tésztát kapjunk. Fél órát pihentetjük. A töltelékhez a túrót villával áttörjük kicsit, hozzáadjuk az ízlés szerinti cukrot (esetleg fahéjat, én nem tettem bele) és egy kevés tejfölt is, hogy ne legyen olyan száraz nyögvenyelős a tölteléke. A tésztát minél vékonyabbra kinyújtjuk, vagy pogácsaszaggatóval köröket, vagy késsel kockákat (amit nem lehet, tehát szabatosan megfogalmazva téglalapokat, vagy négyzeteteket) szaggatunk, a közepébe tesszük a tölteléket, félbehajtjuk és lenyomkodjuk a szélét villával, hogy ne nyíljon szét (nekem szétnyílt, ez van, nem vagyok túl ügyes tésztagyártásban). Forrásban lévő vízbe tesszük a tésztát és újraforrástól mérve 10 percig főzzük. Addig megpirítjuk a zsemlemorzsát, majd ha megfőtt a derelye, beleforgatjuk. Az öntethez a tejfölbe teszünk egy kis cukrot, jól kikavarjuk és kész is. Én öntetet nem adtam Editkének, bár gondolom Zsuzsi szerint az a szíve-lelke a dolognak :D
Képem nincsen róla, mert a gépem továbbra is a szerelőnél pihen, Krisztián meg nem minden nap tölti le a telefonomról a képeket, én meg béna vagyok hozzá :( De ha egyszer is meggyógyul a gépem, elárasztom a blogot mindenféle képekkel :)