Túrógombóc

Már mindennel bepróbálkozok vacsorára, mert a nyuszi kétszer is kap kenyeret a bölcsiben egy nap, és akkor vacsira már nem akarok neki azt adni. De elég nehézkesen megy az ügy, mert Editke konkrétan vagy sajtot vagy felvágottat akar enni CSAK vacsorára. A zöldségfasírt ugyan bejött, de azt se adhatok neki minden nap, így megy a szenvedés a részemről, hogy ezt is kipróbáljam meg azt is, hátha. De a siker egyelőre kisebb, mint a lelkesedésem...
A következő vacsora-áldozatom a túrógombóc volt. Én annyira nem vagyok oda a túrógombócért, magam se tudom, miért nem, mert a túrót is meg  a grízt is szeretem, a tetejére a tejfölt is, szóval rejtély, hogy akkor mindezekkel együtt a túrógombócban mi bajom van, de gondoltam hátha Editkének bejön.... :D Igen, naiv voltam.
A túrógombóc főzésével amúgy szintén problémáim vannak, mert vagy olyan kemény lesz, hogy kb elefántot is lehetne vadászni vele, vagy szétfő, de hogy pont az a jó állag legyen, na az nálam elég ritka. Pedig gondolom nem egy nagy ördöngösség a dolog, de hát mindent én se tudhatok tökéletesen csinálni. Ezért aztán még főzés előtt felhívtam az én jó édes anyukámat (ahogy az én jó édes apukám szokta volt mondani :)), és megkérdeztem, hogy mi legyen ezzel a túrógombóc kérdéskörrel, szerinte hogyan csináljam, hogy ne legyen bazi kemény. Anyukám tuti megoldása, hogy a tojásfehérjét, amit beletennénk amúgy is a gombócba, fel kell verni habnak, és úgy keverni hozzá a túrós grízes masszához. Valami halovány sejtésem volt erről a fehérje felverés dologról, mert mikor utoljára ettem túrógombócot Krisztina barátnőmnél (akivel ugyan előre közöltem, hogy én annyira azért nem vagyok oda ezért a kajáért, de ő elintézte annyival, hogy "az enyémet szeretni fogod, amúgy is ehhez vásároltam be"), akkor ő is mondta, hogy ezt az eljárást alkalmazza, és így lesz "olyan nagyon" finom a gombóca.
A recept a Horváth Ilona szakácskönyből van, honnan máshonnan, nekem az a főzéshez a biblia. Először is áttörünk 50 dkg túrót, hozzáadunk 2 dl búzadarát (ne kérdezzétek, milyen logika szerint van ez decibe megadva, de kimérem én, rajtam nem múlik). A dara felszívja kicsit a túró nedvességét, ezért a szakácskönyv szerint hagyjuk állni egy fél (!!!) napig. Na, nekem ilyenekre nincsen időm, így nem hagytam állni, és nem lett kemény mégse, szerencsére. Aztán fel kell verni habnak 4 tojás fehérjéjét, a sárgákat a túrós cuccba keverni, majd a felvert tojásfehérjéket is beleforgatjuk óvatosan. Nekem összetört az egész hab, de nem változtatott se a kinézetén, se a puhaságán. Én tettem bele egy kis cukrot is, a recept szerint az nem kell bele. Aztán lobogó vízben kifőztem a gombócokat, mielőtt mindet kivettem volna, egyet kettévágtam, hogy tényleg megfőttek-e.
A következő lépés normál esetben a pirított zsemlemorzsában való meghempergetés lenne, de én ezt kihagytam, mert így is sokkot kapok Editke kajái után a földön landoló morzsáktól, így nem akartam még zsemlemorzsával is megfejelni a túródarabokat a kövön... Helyette kitaláltam, hogy a kis nyuszi baracklekvárral fogja enni, és az majd jajjjjdenagyonjólesz neki. Persze. Konkrétan lenyalta a lekvárt a gombócokról, megkóstolta a gombócot is, evett is kb egy negyedet, de aztán mutogatott a hűtőre, és mivel már éppen úgy nézett ki, hogy ha nem adok neki abból a piros csomagolású tejipari termékből (így nevezzük a sajtot Krisztiánnal egymás között, mert ha kimondjuk, hogy SAJT, akkor Editke addig bőg, amíg fel nem eszik egy 10 dkg-os adagot :)), akkor éhen fog halni, vagy valami hasonlóan nagy problémája fog keletkezni az életben, ezért annyiban hagytam a gombócot és adtam neki sajtot. És azt hiszem, feladtam a küzdelmet, hogy sajt és felvágott helyett valami mást egyen vacsorára. Csináltam neki sajt és májpuffancsot is, de azok se veszik fel a versenyt a sima, kis kockákra vágott bármilyen sajttal, ezért nem fárasztom magamat.
Marad vacsorára a sajt, a felvágott, néha egy kis abonett, zöldségfasírt (végülis a zöldségek tárháza konvergál a végtelenhez) hétvégén meg kenyér, és ugye az elmaradhatatlan tej. Akarhatok én nagy változatosságot a gyerekem étrendjébe, ha ő ellenáll...
Amúgy főzni továbbra is nagyon-nagyon szeret, kavar rendíthetetlenül és mindent megkóstol, ami csak a kajába kerül.