Editke zöldségfasírtjai

is bekerülnek ide a blogos repertoáromba, mert az a nagy meglepetés ért, hogy kértem Szandit, hogy tegyen fel ilyen receptet is a szupi kis hozzátáplálós blogjára, és azt írta, hogy ő nem csinált még ilyet. Namármost, szerintem csinált ő csak nem tud róla, vagy elfelejtette, vagy valami ilyesmi, mert zöldséges fasírtot mindenki evett már, és szent meggyőződésem, hogy ezt a kaját mindenki szereti is.
Azért kényszerültem amúgy zöldséges fasírtot csinálni a kis nyulamnak, mert már olyan nagy, hogy a bölcsiben uzsonnázik és reggelizik, ami ott a legtöbb esetben kenyeret/kalácsot/kiflit stb. jelent, így már este nem akarok neki pl májkrémes kenyeret adni vacsira, mert ennyi kenyérfélétől én is bediliznék. Persze szerencsére elég jó a bölcsis koszt, sokszor kapnak joghurtot meg túrókrémet uzsira, de ha mégse, akkor kell valami más alternatíva otthon vacsorára. Így jutott eszembe a zöldséges fasírt. Azért jó választás ez az én kis nyuszikámnak, mert imádja fogni a kaját és önmaga betenni a kezével a szájába, és ezt meg tudja markolni, tudja harapni, szóval dombon a tanya, kedves matektanárom szavaival élve. Hogy ne legyen ez a kaja se olyan unalmas (meg mert idegesítően rettentően kreatív vagyok, ugye? :D), még kitaláltam neki egy mártogatóst is hozzá, és imádja az egészet, mártogatni, fogni, harapni, majdnem annyira odavan érte, mint a májkrémes kenyérért.
A recept amúgy rendkívül egyszerű. Ha van kedvem, dinsztelek bele egy kis hagymát, mert jó ízt ad a fasírtnak, de tegnap bokros teendőim miatt ezt kihagytam és anélkül is nagyon-nagyon finom. Szóval vagy megdinsztelünk egy kis fej hagymát, és azon pároljuk meg a zöldségeket, vagy csak úgy simán megpároljuk az adott zöldséget. Ez lehet bármilyen zöldség, én nagyon szeretem pl a gombafasírtot, de gombát még nem merek adni Editkének (nem tudom, miért nem, vagyis őszintén, dehogynem tudom, szakmai ártalom....), ezért tegnap krumpli és karfiol fasírt készült neki. Szóval megpárolom az adott zöldséget (lehet fagyasztott zöldségmixből is, én azt is nagyon szeretem, és akkor pucolni se kell, extragyerek-, és anyukabarát :)), összenyomom villával (akinek ugye hajlandó enni a gyereke darabosat, az ne nyomja össze...), és mint a normál fasírhoz, adok hozzá áztatott zsömit, tojást és fűszereket, ízlés szerint. Mivel én most a kenyeret ki akartam kerülni, azért nem zsömit tettem bele, hanem sajtot, és tök jó állaga lett, mellesleg az én kis nyuszim imádja a sajtot, így duplán jó :) Aztán beleforgattam morzsába (lehet amúgy összetört kukoricapehelybe is, én úgy is nagyon szeretem), és sütőpapíron, sütőben megsütöm. Nem szeretem az olajszagot a lakásba, így én általában mindent a sütőben sütök meg, nem szívja meg magát olajjal és büdi se lesz tőle. Van, aki ezt így nem annyira szereti, nekem bejön, szerencsére Editkének is.
És akkor a szupi mártogatósom hozzá, amit Editke nyuszifüles kisbaba is imád: egy kevés tejfölbe keverek minimális mennyiségű fűszert, amit ehet (én most egy kis fokhagymaport szórtam bele, de mehet bele snidling, bors, paprika, oregánó, meg ki tudja még mi, majd Szandi megszakérti, hogy mit lehet egy egyévesforma gyereknek) összekeverem kiskanállal és odateszem elé, hogy tunkoljon :)
Nálunk ez most az alternatív vacsi, szerencsére a gyomrát se bántotta, nem főzelék, hogy kanalazni kelljen, és mi is szeretjük. Kép nem készült róla, azon sajnálatos okból kifolyólag, hogy elromlott a gépem, és nem lehet szerelni se a szerelő szerint, az újra meg még gyűjtök, addig is a kincstári egyetemi gépet használom,d e tegnap elfelejtettem hazavinni.... De a fantáziátok elég jó, el tudjátok képzelni a kis fasírtokat, én hurkákat csináltam, de lehet golyó formájút is, csak azt nehezebb mártogatni szerintem.
De Edikéről egy kép, nálunk az evéshez is kell nyaklánc, minimum 2 darab....Nem, nem kapok tőle idegsokkot, hogy addig nem aakr enni, amíg nem lóg rajta minimum 2 ékszer.... :D