Hímzett kötény

lett Regina szüli- és névnapi ajándéka. Nagyon szereti ezeket a most menő kalocsai hímzéseket, és már vagy százszor elmondta, hogy milyen jó is lenne neki egy szép hímzett rövidnadrág vagy póló, vagy ezek a hippsy derékmelegítők ilyen hímzéssel, vagy egy edényfogó kesztyű, vagy bármi egyéb anyag, amire kalocsai minta van hímezve, kb :) Én annyira nem vagyok oda értük, mert nekem a hagyományosak túl színesek, valahogy olyan hivalkodóak, de láttam már olyan ruhát is, amin viszont nagyon-nagyon tetszett, például az olimpián egy azt hiszem, öttusázó lánynak (szégyen nem szégyen, nem tudom a nevét) ilyen hímzett lovaglónadrágja volt, és az tényleg tetszett nekem is. Mikor együtt voltunk Regináékkal nyaralni Tihanyban, akkor ott láttunk nagyon szép hímzett kesztyűket a vásárban meg a szombati piacon is, amiket szintén megcsodált kedves szomszédom, de nyilván akkor nem tudtam megvenni, mert ő is ott volt. Bár annyi találékonyság lehetett volna bennem, hogy azt mondom, hogy valakinek viszem ajándékba, de akkor ez nem jutott eszembe. Aztán itthon is láttam Gödöllőn ilyen edényfogó kesztyűket viszonylag visszafogott színekkel, de azokra meg rá volt hímezve midnegyikre, hogy Gödöllő, hát az nem igazán tetszett, gondolom a turistáknak szánják inkább őket.
Aztán végül az a szenzációsan remek ötletem támadt, hogy megkérdezem a hobbi boltban, hogy nem tudnak-e valakit ajánlani, aki hímez nekem egy mezei kötényre kalocsait. Hát persze, hogy tudtak ajánlani :) Ki is volt téve a hölgynek több munkája, kézi és gépi egyaránt, mikor az árakról érdeklődtem, akkor az eladó csajszi finoman csak annyit mondott, hogy a kézit ő nem tudná megfizetni, olyan drága és sokat is kell rá várni. Ezzel meg is győzött, legyen gépi. Már csak a mintát meg a színeket kellett kitalálnom. A színnel nem volt sok gondom, én imádom a kéket fehérrel, és úgy gondoltam, hogy akkor egy ilyen kékfestő szerű köténye lesz Reginának. Viszont már többet agyaltam, azon, hogy hova is kerüljenek a hímzések, hogy se túlzsúfolt ne legyen, de azért ne csak a középső zseben díszelegjen egy virág. Így lett ilyen kissé hajlított, a kötény átellenes szélén áthaladó virágminta, ami szerintem nagyon jól néz ki. Amúgy nagy segítségemre volt a bolt vásárlóközönsége is a minta elhelyezésében, éppen akkor vásárolt ott 2 fiatal csajszi, akiknek tök jó ötleteik voltak, és így közös erővel ókumláltuk ki ezt a mintaelhelyezést. Viszonylag gyorsan kész is lett, az áráról meg inkább ne beszéljünk, egy vagyon volt ez a két kis minta kihímzése. Mikor mentem érte, akkor az eladó csaj szerintem félt, hogy reklamálni fogok az ár miatt, mert mondta nagy lelkesen, hogy képzeljem el, hogy a hímző hölgy direkt erre a kötényre külön mintát tervezett, külön sablont hozzá, és olyan fonallal hímezte ki, ami majd a használat alatt sem fog kirojtozódni. Ezek után közölte az árat, én meg majdnem szörnyet haltam... Nagyon szép  lett a hímzés, ez vitathatatlan, de ha én csináltam volna, akkor én a fehér részeket körbehímeztem volna kékkel, úgy sokkal jobbat mutatnának. De így is gyönyörű lett.
Ha összeszedtem volna magam, mondjuk úgy 2 hét alatt én is ki tudtam volna ezt a mintát hímezni, bár tuti, hogy nem ilyen szépen és egyenletesen, mint a gép, de akkor is. Mikor még általános iskolába jártunk, nekünk lányoknak technikaórán sok minden más mellett hímezni is kellett, ha emlékezetem nem csal, pont ilyen kalocsai virágokat, és persze jegyet is kaptunk rá. Az én családomban nagyon sok ügyes kezű nő van (konkrétan mindenki...), nagymamám eszméletlen szép terítőket hímzett, amiket vagy eladott, vagy a nagypapámat kezelő orvosoknak adta ajándékba, akik nem tudtak hova lenni a hüledezéstől, mert mondjuk egy ilyen kézimunka szerintem 3x annyit ért, mint amennyi hálapénzt ők akkoriban kaptak; anyukám nagyon szépen varrt, meg hímzett, meg kötött meg horgolt (és még most is, miért nem tudok én is olyan ügyes lenni?), tesóm meg ugye alapban varrónő és annak idején nagyon sok szépet rajzolt is. Na, és hogy ezt miért írom le, azért mert egyszerűen az én technikatanárom nem hitte el rólam, hogy én hímeztem ki a saját kezemmel azokat a kalocsai virágokat, és mindig lebontotta, amit én otthon kihímeztem, mondván, hogy mutassam be órán, hogy tényleg én csináltam. Eléggé pipa voltam rá emiatt, mert tényleg én hímeztem ki őket, nem azt mondom, hogy akkoriban ez volt a kedvenc időtöltésem, de akkor is, én csináltam meg. De valahogy akkor tőlem mindig többet vártak, apukám ott tanított, aminek mindig megittam a levét rendesen, így technika órán is. Végül anya rendezte le a dolgot úgy, hogy bement beszélni a tanárnővel, hogy ugyan hagyjon már békén, tényleg én hímzek. Azt hiszem csak akkor békélt meg velem, amikor én állítottam be az összes varrógépet (hihi, kettő darab volt az összes :)) neki, mert nem tudta, hogyan kell, nekem meg a kisujjamban volt, hiszen otthon mindenki varrt. Nagy elégtétel volt ez az életemben, még most is emlékszem rá, milyen boldog voltam, hogy be tudtam úgy fűzni neki a cérnát és állítani a feszességet, hogy ne szaggassa az anyagot a gép, ő meg csak lesett :D
Szóval azt hiszem, ha a kutatás majd nem lesz már biznisz, akkor megtanulok rendesen géppel hímezni, vagy tökéletesítem a kézi hímzési tudományomat, mert sokat lehet keresni vele, különösen most, amikor virágzik ez anagy kalocsai hímzés mánia.
És akkor jöjjön a kötényről néhány kép:

Amit egyébként rendkívül nehéz volt így önmagában lefotózni, mert Editke úgy gondolta, hogy remekül lehet játszani a kötényen, és különben is, miért nem őt fényképezem, sokkal szebb, mint egy kötény :)