Ez a bejegyzés

jó sokat váratott magára, és nem is az én ügyességemről fog szólni :) Annyira nincsen időm írni mostanában sajnos, hogy nagyon, mert a sok okos hallgató csak jön-jön órára, meg vizsgázni, meg pályázati dolgokat kell intézni, leginkább jelentéseket írni, meg cikkeket, ami rettentő időrabló elfoglaltság, de ebből élek, ezért fontos. Ez van, be kell nyelni.
Na szóval most Attila unokaöcsém nagyon szép, és a kinézeténél még sokkal-sokkal finomabb desszertje következik, recept nélkül egyelőre, de ha egyszer is kiadja a receptet, vagy ideírja kommentben (ez felhívás volt :D), akkor akár utána is tudjuk csinálni, bár az alapján, amit én hallottam erről a finomságról, lehet nem leszünk túl sokan, akik utánozni fogjuk őt ebben a fagyiszerű finomság elkészítésében (én biztosan nem vállalkozok rá).
Amit én tudok róla, az egyértelműen az, hogy finom :) másrészt hideg, mert fagyi is van benne, tehát nyári édesség, harmadrészt, hogy kandírozott citromhéj is kell hozzá, de az csak ilyen díszítő jelleggel, de én ehhez már úgy alapból hozzá se kezdenék :) negyedrészt meg hogy az aljában lévő daraszerűség (hát bocs, Ati, tőlem ennyi telik, nyilván megvan ennek a speciális elnevezése) nem egyszerű kekszmorzsa vagy valami hasonló egyszerű dolog, hanem egy komplett süti, amit a sütőben való megsütés után még tejben fel kell forralni és aztán egy szűrőn átpasszírozni, vagy valami ilyesmi, én közben lehet el is vesztettem a fonalat... Szóval nem egy egyszerű Sthal-féle gyors süti, maradjunk ennyiben :D Meg még ugye a fagyit is le kell gyártani hozzá házilag, plusz még gránátalmát is be kell szerezni, hogy igazán finom legyen. Ezek az előkészületi dolgok nekem úgy kb egy hetet vennének igénybe az életemből, kompletten, Editkével együtt :) Szóval nem, én nem fogok ilyet sütni-készíteni az fix, de nagyon boldog vagyok, hogy megkóstolhattam, mert lehet életembe soha nem fogok ilyen puccos édességet enni :)
Szóval ez a csoda valami így nézett ki (a kép nem is tudja visszaadni, milyen finom volt, az a baj):

Én meg közben így néztem ki:

Editke sajnos kimaradt ebből az élvezetből, mert éppen az ebéd utáni jól megérdemelt pihenését töltötte, de előtte azért ő is kivette a részét a jóból, hiszen ehetett sült krumplit majonézzel kedvére:

Aztán ébredés után bújt hozzám, lehet a fagyit érezte :D

Amúgy hogy senki ne érezze rosszul magát, Attila egyértelműen sztárséfnek vagy mesterszakácsnak készül (nem is tudom, melyik a jobb vagy az inkább illő kifejezés), tehát engem abszolúte nem frusztrál, hogy ő ilyen finomakat tud csinálni a mindössze 17 évével :) Inkább örülök neki (meg irigy vagyok, naaagyoooon rá :)), hogy eszek ilyen extra finom, epres-gránátalmás-sütialjas-kandírozott citromdíszes fagyit.