Amerikai mogyoróvajas süti

Na ezt már annyira régóta ki akarom próbálni, csak akkor nem akartam megsütni, amikor Editke is a közelben tartózkodik, mert félek, hogy kilopna egy darabot (képes rá, komolyan, süti-fan, mint az anyja) és a mogyoróallergia az egyetlen nagyon nagy parám a kaják közül, nem mintha a táplálkozásunk alapját képezné a földimogyoró, de én nagyon szeretem, és nehogy már a korai megismerkedés miatt legyen rá allergiás egész életében a kis nyuszikám, és akkor nem ehet mogyorós kukit/pukit/kinekmit, mert az nem lenne túl jó neki.
Szóval most jött el az alkalom rá, hogy kipróbáljam ezt a (ki gondolná) Sthal Judit receptet, mert Editkém legalább 2,5 órányi autóútra van tőlünk pár napig (Mamija, Nagyapa és a Mama kényeztető közelségében tengeti napjait, amúgy irigy vagyok rá, mert kb mindenki az ő kedvét lesi, mikor volt nekem utoljára ilyen? :)), így tutira nem tud elcsenni a kekszből (tehát nem lesz allergiás így majd ehet nagykorában mogyis kukit, dejó).
A kekszeket én nagyon szeretem, talán még jobban is, mint az ilyen-olyan krémes sütiket. Szegény Krisztián vesztére amúgy, mert ő meg inkább a krémes sütiket szeretni,de sütni meg én szoktam, így az én ízlésem kerül nyilvánvalóan előtérbe, mint ahogy ennél a keksznél is. A sütihez kell mogyoróvaj, ami az amerikai háztartásokban alapvető, legalábbis az amerikai filmekben mindig ezt reggelizik a szereplők, személyes tapasztalatom nincsen ezügyben, olyan ez, mint nekünk a margarin kb, vagy én így tudom elképzelni, hiszen mindig a kenyérre kenik. Nagyon szeretem a földimogyorót, minden formában, így egyszer beruháztunk egy jó nagy üveg mogyoróvajra is Krisztiánnal, hogy ugyan, legyen már nekünk olyan is, biztos nagyon finom. Hááát, az az üveg még félig se fogyott el, pedig már jó egy éve megvan, tehát nem mondhatnám, hogy ez nekünk margarin vagy vaj helyett bejött, nekem kifejezetten nagyon tömény az íze még a kenyéren is, így szegény ott árválkodik a hűtő egyik hátsó polcán. De amikor megpillantottam ezt a Sthal receptet, akkor felcsillant a remény a mogyoróvajnak is, hogy na most hátha majd elfogy :)
A recept pofonegyszerű, és gyors, nem hazudtolja meg magát, mint Sthal recept, csak éppen a mennyiség volt nekem elsőre is furcsa, mert ki az az épeszű ember, aki nekiáll sütni (bekapcsolja a sütőt, összekeni a kezét, összeken egy tálat, aztán mosogat és a többi) 10 dkg (!!!!!!!!!!!!!!!!) lisztből? Megmondom, Sthal Judit, szerintem senki más, illetve én is, mert elsőre azt hittem, hogy még biztos kell valami hozzávaló és akkor több lesz,de nem, nem lesz több. Legközelebb 3x adagot fogok belőle csinálni, mert ennyi kekszért nem vagyok hajlandó még kezet se mosni, nemhogy mosogatni.... Tehát az adag minimum 2-3szorzandó, aki esetleg elkészíti a sütit.
Hozzávalók (kapaszkodjatok, iszonyat mennyiségek :))

• 5 dkg vaj
• 5dkg cukor
• 5 dkg mogyoróvaj
• 5 dkg tejcsoki
• 10 dkg liszt
• 1 tojássárgája (én ilyenekkel nem vacakolok, beletettem az egész tojást)
• fél teáskanál szódabikarbóna

Először is, minden hozzávalót kitettem a konyhapultra, hogy melegedjen kicsit, ez a mostani nagy melegben kb 10 perc alatt meg is történik. A lisztet a cukorral és a szódabikarbónával összekevertem, hozzáadtam a tojást, a mogyoróvajat és kis csipetekben az olvadt vajat, és gyorsan tésztává gyúrtam. A csokit kis darabokra vágtam, és a kész tésztába gyurmákoltam.
Nagyon furcsán kevés tészta lesz belőle:

Ebből a kis mennyiségű tésztából Judit szerint 20 darab kis mogyorónyi darabot veszünk, kilapogatjuk, hogy kekszformátumú legyen, egy sütőpapíros tepsire tesszük.

175 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük. Nagyon finom! Nem elég belőle egy adag, a minimum a 2!!!!

A kis nyuszim meg a vonaton almát eszik, mint a nagyok, harapja (szerintem ügyes :)), boldogan vágja otthon a füvet (igaz ott nincs is,de sebaj), és átmegy egyedül a függőhídon, ami szerintem igen nagy telejsítmény (nem, neeeeeeeeeeeeeeeem vagyok elfogult, ugyan már! :))