Spárgás husi

A spárga nem az én zöldségem, ez eddig is úgy kb nyilvánvaló volt a számomra, de most már végképp nem tudom, hogy miért pikkel rám ez a zöldség...
Az úgy volt, hogy Regina valamelyik hétvégén nagyon guszti spárgás husit csinált, aminek a receptjét el is kértem, oda is adta, Krisztián meg meg is vásárolta hozzá a spárgát meg a többi dolgot, így elég egyszerűnek tűnt a spárgás-husi dolog. De nem lett végül az, pedig én nagyon igyekeztem.... Még Editkét is bevetettem a zöldség pakolásba, élvezte is egy darabig, aztán közölte, hogy anya, pakold inkább te....

Szóval teljes volt a családi összefogás a kaja készítése terén, de azzal nem számoltunk, hogy a spárga nem a legfrissebb lesz, és bizony ehetetlenül rágós vagy szálkás vagy nem is tudom milyen, de leginkább ehetetlenül öreg lesz. Bevallom töredelmesen, én ki is dobtam az én részemről a spárgát, Krisztián hősiesen rágta egy darabig, de végül ő is csak kidobta a szálkás részeket. Amúgy ahol nem volt öreg a spárga, ott tök finomra sikerült, szóval a recept szupi, csak éppen kulcskérdés, hogy friss spárgát tudunk-e venni hozzá.
Mindenképpen ki fogom próbálni újra másik adag, kicsit fiatalabb spárgával, mert bár eddig azt hittem, hogy nem szeretem a spárgát, most kiderült, hogy ha jó puhi, akkor mégis, szóval ezt le kell tesztelni tényleg újra.
A recept egyszerű.
Hozzávalók:

• fél kiló csirkemell
• egy csomó spárga
• basamellmártás
• kb 10 szelet húsos baconszalonna jó vékonyra szeletelve
• trappista sajt, kb 10 dkg
• só, bors, kevés olaj

A csirkemelleket vékonyra kiklopfoljuk és kevés olajon átsütjük egy serpenyőben mindkét oldalukat. Ha ez megvan, akkor kevés olajon lisztet pirítunk, hozzáadjuk a tejet és sűrű mártássá főzzük, sózzuk-borsozzuk. A husiszeleteket ezután egy tűzálló tál aljára rétegezzük, öntünk alá egy kevés mártást, majd rátesszük a baconszeleteket. A spárgát leforrázzuk, és rátesszük a baconra, majd sajtot darabolunk a tetejére, és 200 fokon kb 1 óra alatt készre sütjük. Én tettem rá alufóliát is, hogy ne égjen a sajt a tetején.

Nagyon finom lett, kivéve a kicsit fás spárgát, de az nem rajtam múlott. Gyorsan készen van, mi zöldséges fasírtot ettünk hozzá, mert Editke azt szereti nagyon :)

Nem tudom, mások ezzel hogyan vannak, nálunk a lábról való köröm levágása elég nagy kihívás, elsősorban nekem, mert Editke mindig ellenkezik, pedig meggyőződésem, hogy a körömvágás nem fáj, elvileg elhalt szaru, hm, micsoda jó dolgok ezek a recept után... Csak ide kívánkozik egy kép, ami némi magyarázatra szorul, ugyanis Editke körmein körömmatrica látható, és hát ez nem egy két évesnek való dolog, de néha a szükség törvényt bont, ezért muszáj matricához folyamodni, ami megoldja egy darabig a lábkörömvágási problémákat, mivel ha lesz matrica a kézkörmeire (ami nagyon menő dolog, hát anyának is van, akkor neki miért ne lenne, ajjajjj, ilyenkor örülök, hogy nincsen már műkörmöm...), akkor az ember lánya (Editke) hagyja, hogy levágjam a körmét. Szerencsére vízzel lejön, így nem néznek komplett idiótának a bölcsiben sem, hogy mi van a kis körmein és a lábán se hosszú a köröm, kell ennél több?