Nagyon-nagyon borzasztó módon el vagyok maradva a bejegyzésekkel, pedig még karácsonyi ajándékos bejegyzés is várat magára, aztán hol van már a karácsony, meg ki emlékszik már arra... Hát de ez van, sajnos, nem tanultam még meg megszaporítani az időmet, pedig akkor biztosan meggazdagodhatnék, és nem kellene dolgoznom, és vagy olvasnék egy hónapig egyfolytában, vagy az összes kreativ ötletemet megvalósítanám, de hogy megnyitnám azt a boltot, amit még nem, az tuti :D Na de más pályát választottam magamnak, örüljek neki, hogy szeretem, és most van is mit csinálnom, még ha undi bogarakból és mindenféle lárvákból vonok ki DNS-t akkor is. Jó ez, szeretem is, csak nagyon időrabló. Most is már reggel óta csinálom, és akkor hopppp, kész vagyok és már fél négy, hova telt el az idő?
Na mindegy, ezt a bejegyzést akkor is megírom, ha törik, ha szakad. Pedig még csak nem is egy díjnyertes recept, de ha másképpen fogjuk fel, akkor még jó is lehet.
És ilyen hosszú bevezető után akkor jöjjön a recept, aminek a túrós medúza nevet adtam. És azért lett ez medúza, mert annak idején Editkéék kaptak valami ilyesmit a bölcsiben, és ott is medúza volt a neve, és amúgy is, nem ismertem soha olyan péksütit, amit medúzának neveznének, szóval ez menő, arra a döntésre jutottam, de mindenképpen egyedi. És ami egyedi az menő :D Azt hiszem, agyamra ment a labormunka...
Na szóval hozzávalók:
- 30 dkg rétesliszt
- fél kocka friss élesztő
- kb 2 dl tej
- 5 dkg vaj
- egy egész tojás
- 2 evőkanál porcukor
- egy vaniliás cukor
- csipet só
- a töltelékhez 10 dkg túró és egy zacskós vaniliás pudingporból készült sűrű puding és egy egész tojás (fél liter tej helyett 3 dl-vel csináltam), ízlés szerint cukor vagy stívia
Az élesztőt egy kevés langyos tejjel és a porcukorral felfuttatjuk, majd a liszttel elkevert vaniliás cukorhoz adjuk. Hozzákeverjük a tésztához a kicsit megolvasztott vajat, a tojást, és annyi tejet, amivel szép ruganyos kelttésztát kapunk. Meleg helyen egy óráig kelesztjük. Addig a töltelékhez megfőzzük a zacsis pudingport, kevesebb tejjel és én stíviával édesítettem. Ha kihűlt a puding, összekeverjük a túróval és beleütjük a tojást.
Ha megkelt a tészta, akkor vékonyra nyújtjuk, és nagy pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Minden második tésztakörre teszünk a túrós töltelékből, és befedjük egy másik tésztakörrel, a széleit villával elnyomkodjuk, hogy ne nyíljon ki (nekem így is kinyílt...). Nekem sok lett ennyi töltelék ehhez a tésztához, ezért gyorsan beletöltöttem a maradékot két kivájt zsömlébe és azokat is megsütöttem, finomak lettek ;)
210 fokon sütjük 10 percig, majd mérsékeljük a "tüzet" és 180 fokon szép piros tetejűre sütjük őket. A sütőbe tettem alulra egy jénaiba vizet, hogy ne száradjanak ki, de kicsit így is ropogós lett.
A süti amúgy finom, csak az a baj vele, hogy a recept fánkot ígért, és hát ez finoman szólva se fánk ízű lett, de azért nem maradt szégyenben, csak én lettem csalódott, mert fánkot akartam volna enni. Hát ez van, nem kell mindig hinni a recepteknek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése