Sárgabarack lekvár stíviával

Tavaly is főztem be barackot lekvárnak, és olyan gyorsan el is fogyott, hogy az idén kétszeres mennyiséget készítettem, és ami az extra, hogy cukor helyett stíviával készítettem el. És nem is gondoltam amúgy komolyan, de finom lett. Szóval van most 9 szép üvegnyi egészséges lekvárunk, amit bátran lehet enni norbis gofrival, este, vagy piskótába töltve, vagy kenyérre kenve, vagy ahogyan csak akarjuk. A főzéshez először forró vízzel leforráztam a sárgabarackokat, lebőröztem őket, leturmixoltam, hozzáadtam a dzsemfixet, a stíviát, és felfőztem. Az üvegeket sütőben sterilizáltam 120 fokon 20 percig, ahogyan az a laborkönyvben meg van írva ;) Aztán a kész lekvárt az üvegekbe töltöttem, ráhúztam a tetőt, és fejre állítottam őket, aztán betároltam a spájzba a termést. 

Egy rendhagyó felhasználása a lekvárnak zabkására tenni, de én nagyon szeretem így, ez szokott lenni a reggelim hétköznap.

 Ez meg Editke vacsorája, kenyérre kenve, vajjal, nagyon-nagyon finom (fehér kenyérrel meg főleg :P ).

És mivel az óvónénik is értesültek a lekvárfőzésről, és elmondták, hogy mennnnnnnyire szeretik a sárgabarack lekvárt, hát kaptak ők is egy kis kóstolót, és nagyon ízlett nekik is(vagy csak a kedvemért ezt mondták). 

Ilyen formában ajándéknak sem utolsó, főleg egy olyan személynek, aki értékeli a kézzel készített finomságot és szereti is a sárgabarack lekvárt.