Címkerongyit

már legalább 3 hónapja akarok varrni Editkémnek, de egyszerűen még nem volt rá időm. Pedig minden játékon és ruhán a legérdekesebb dolog a címke, nesze neked fisher price, sokkal érdekesebb címkét piszkálni, mint például a zenélő formabedobós csigának a fejét rágcsálni.

Első gondolatom az volt, hogy gyűjtök össze nagyon sok címkét mindenhonnan, és azt fogom rávarrni egy rongyra. De a címkék nagytöbbsége fehér színű, ezért inkább maradék anyagokból varrtam én címkéket.

Aztán ahogy varrtam, eszembe jutott, hogy akkor már ne is csak egy rongy legyen az egész, hanem legyen párna, hiszen azt lehet jól dögönyözni.

 Először vatelinnel akartam kitömni, de aztán eszembe jutott, hogy a szopipárnámból vettem ki kis gyöngyöket, mert túl keményre volt tömve, és azokat töltöttem bele a párnába, mert a kis nyuszikám imád mindent,a minek nem sima fogása van, hanem valami új.

Aztán végül gombok is kerültek a címkerongyira, mert azok a világ legérdekesebb dolgai egy 9 hónaposnak, különösen, ha még piros színűek is.
És íme a végeredmény:

Szerintem nagyon szép lett, tekintve, hogy kb 1 óra alatt csináltam meg az egészet. Lehet ilyet ám boltban is venni, azok kétségtelenül sokkal szebbek, de én valami okból kifolyólag imádok elpepecselni ilyen hülyeségekkel. Azt gondolom, hogy majd érzi rajta az elkészítés közben beleivódott szeretet Editkém, és akkor majd jobban szeret vele játszani. Ami egy álom csupán, mert mikor odaadtam neki a hiper-szuper címkerongyimat megnézegette elölről-hátulról kb 2 perc alatt, konstatálta, hogy ez egy játék, ergó nem olyan érdekes, mint például a vasalódeszka lába, és szépen ott is hagyta szegény rongyit a szégyenbe és elment játszani a szöszökkel a szőnyegen :(

De azért Krisztián rendes volt, mert egyrészt azt mondta, hogy akkor majd ő játszik a rongyival, ha Editkének nem kell, vagy akár vele is alszik, másrészt meg azt mondta még, hogy kb 15 percet csendben játszott Editkém a rongyival, amikor ő vigyázott rá :D