Editke

a húsvéti nyuszitól rengeteg sok szép mindet kapott, leginkább az anya nyuszija volt termékeny e téren. Én még mindig nem tudok valami szuperül horgolni, bár valamelyik nap, mikor a upc úgy döntött, hogy minek nekünk internet délelőtt, akkor elővettem a még mindig készülőfélben lévő horgolt sálamat, de olyan idegbeteg lettem a nethiánytól (ez már minden bizonnyal függőség, de mentségemre legyen, hogy nagyon sürgősen kellett volna egy dolgot kijavítanom és visszaküldenem mélben az egyik hallgatómnak), hogy kb 2 sor horgolás után feladtam a sál befejezését. Pedig olyan nagyon szép lenne, ha kész lenne...
Na de visszakanyarodva a húsvéti nyúlhoz meg Editkéhez, anya horgolt neki a sáljához illő sapkát és két darab hajpántot.
Egy nagy baj van a sapival, hogy egyszerűen nem szereti a sapkákat a fején. Tépi, húzza le, nem is értem. Eddig semmi baja nem volt a sapkákkal, de most olyan akaratos lett, nem is tudom, kire ütött ez a gyerek... :D A helyzetet úgy szoktam megoldani, hogy ráhúzom a sapira a kabát kapucniját is, és akkor elviseli magán mindkettőt, ki érti ezt? A napszemüveget is csak ilyen formációban hagyja a fején.

A hajpántok is nagyon jól állnak neki (természetesen), viszont a kis nyuszikám azt gondolja, hogy ez a hajpánt valamiféle széttéphető játék, ezért folyton leszedi a fejéről és szépen kinyújtja, miközben játszik vele.

Ezért csak akkor lehet ráadni, ha éppen valami nagyon új és szuper játékkal játszik, ami eltereli a figyelmét arról a tényről, hogy valami van a fején. Pedig olyan cuki benne. A bölcsibe nem is kísérelem meg ráadni, mert a bölcsis gondozónénik nagyon szigorúak, még a borostyánláncot is le kell venni a nyakából, nehogy valamelyik másik gyerek kirántsa a nyakából és baj legyen. Végülis igazuk van, csak néha olyan cuki dolgokat lehetne rá adni (övek, csatok, stb), de a bölcsi miatt nem lehet.
A hajpánt mintáját szerintem anya találta ki, úgyhogy ahhoz nincsen mintám. A kis sapinak a mintája meg valami fürdőruhának a mintája volt eredetileg egy nagyon régi horgolós könyvben, onnan kreálta át valahogy anya sapimintának. Számomra ez felfoghatatlan teljesítmény, ilyenre valószínűleg sose leszek képes....

És most újabb löketet kaptam, hogy megtanuljak végre rendesen horgolni, mert kitaláltam, hogy Kriszti kislányának, Lénának ÉN saját kezűleg akarok gyártani egy fejpántot az első szülinapjára. Mondjuk nem tudom, Kriszti mennyire fogja díjazni az ötletet, lehet Léna se nagyon bírja a fején a dolgokat, nem túl sűrűn látok rajta sapit se. Na de majd elválik, legfeljebb majd nézegetik, hogy milyen szép :) Már ha egyszer is elkészül.
Amúgy Lizának is akartam gyártani egyet, hogy az első nagy találkozásunkat emlékezetessé tegyem, de annyi minden más dolgom volt sajnos (elsősorban minden munkahelyi nyavalya...), hogy nem volt még csak időm se megkérdezni anyától, hogy hogyan csinálta ezeket a fejpántokat. Pedig nem lehetett bonyolult, mert neki pár óra alatt kész lett, akkor csak én is meg tudom csinálni mondjuk egy hét alatt :) Na de ami késik, nem múlik, Lizus meg kapott addig is egy farmer sapit, és abban is nagyon cuki, természetesen :)