Hétvégén

tavaszolni voltunk Velencén, ez volt az első közös családi kirándulásunk :) Először el se akartunk menni, mert Editke természetesen megint köhög, és szívni kell az orrát, így a minimum felszerelésbe beletartozott a porszívó és az inhalátor is, amit magunkkal kell cipelni. A vízforraló meg ugye alap, betegség nélkül is... Krisztiánnak meglehetősen nehezen vette be az agya, hogy be kell tennie a gyönyörű kék autójába egy kevésbe gyönyörű, de szintén kék porszívót, de végül csak megemésztette a dolgot. Aztán végül ő is nagyon örült, hogy elmentünk, jól éreztük magunkat nagyon.

És hogy mitől kreatív az, hogy elutaztunk? Hát attól, hogy abszolúte nem bababarát az a hely, ahol megszálltunk. Se babaágy, se kád, se etetőszék nem volt, így ezeket mindenképpen kreatívan kellett megoldanunk. Bár a szállásadó Piroska néni szerint mindez befér egy autóba, hát lehet igaza van, csak akkor meg mi nem férünk bele, hacsak nem ifával közlekedünk. Így aztán babakád helyett vittünk egy műanyag lavrot, ami nagyon bejött Editkének, talán jobban pancsikolt benne, mint a rendes nagy kádban. Nagyon édes volt, ahogy két kézzel csapkodta a habokat, bár mi is tiszta vizesek lettünk. Az etetőszék hiányzott a legkevésbé, szerencsére a bölcsiben Editke remekül megtanult ölben kulturáltan enni, nem forog (na jó, viszonylag keveset) hanem szép nyugodtan, tempósan eszik. Bár kétségtelen, hogy nagy könnyebbség volt itthon betenni a kis székébe, és úgy etetni. Aludni meg egész egyszerűen köztünk aludt az ágyon. Tudom, hogy ez sok családban alap, hogy együtt alszik mindenki, de legalábbis az anyuka a gyerekével, de én konkrétan egy szobában se tudok aludni Editkével, mert annyit dobálja magát meg forog-nyöszörög, hogy képtelenség normálisan aludni mellette. De most rákényszerültünk, bár én befenyítettem, hogy ha nem alszik szépen, akkor kirakom a közös társalgó részbe aludni :) Szerencsére erre nem került sor, nagyon szépen aludt, igaz forgolódott éjszaka, meg majdnem letúrta Krisztiánt az ágyról, de nem ébredt fel egyszer sem. Nappal is tök ügyesen, egy hang nélkül aludt, nem rendezett olyan hisztit, mint itthon a kiságyban, nem is értem.

És akkor a hely ahol voltunk: Velence Panzió.
A háziak nagyon kedvesek, bár a rohanó életünk mellett kissé belassultak és vidékiesek (jajj, anya ha olvasná, frászt kapna :)). A néni főz, egész finomakat csinált, bár nekem olyan alap dolgok, mint tartármártás hiányoztak, de tudom, hogy ez csak az én kificamondott ízlésem miatt van. Szóval a kaja szuper, elég is volt mindig. Ha meg nem elég, Piroska néni mindig ad repetát :) A ház nagyon szép és igényes, a szobák tágasak (apa szerint "hát jó, kicsit csicsás, de azért jó, nem?" :)), és közvetlenül a parton van, mi pont ráláttunk az erkélyről a tóra. Nagy kert is van, meg kerti bútorok, bár mi ezt nem tudtuk kihasználni, mert nem volt annyira jó idő. Viszont Editke az ágyban nagyokat aludt (nap közben is minimum egy órát) és a berendezés neki nagyon bejött, 2 napig a tv állványon lógott, és a padlón fetrengett :)

Velencén jókat sétáltunk, bár túl sok látványosság nincsen, de tök jó sima járdák vannak, lehet tolni a babakocsit zökkenő nélkül, főleg, ha a gyerekünk elvan a babakocsiban, nem úgy,  mint Editke, akit csak a mei taiban lehetett hordozni....

 
Söröztünk is, bár pizzát még nem csináltak a sörözőben, mert azt csak főszezonban sütnek (????). Viszont van házhozszállítós pizza, ha az ember már nagyon nem bírja pizza nélkül (én nem bírtam...)

Velence fölött van a Bence-hegy, ahonnan nagyon szép a kilátás a tóra. Fel is gyalogoltunk a tetejére, Editke felfelé aludt, lefelé meg hisztizett, így ismét a mei taban kötött ki.
Ja, és a Bence-hegy tetején hisztirohamot kapott egy virágtól, egyszerűen nem bírja megfogni se a füvet, se a gyomokat.... az az egy nyugtat, hogy Barnus is ilyen volt, így nem egyedi és kirívó ez az eset :)

Azért csináltunk egy közös képet fent a hegytetőn.

A közelben van Pákozd, ahol egy katonai emlékművet lehet megnézni és a Szúnyog szigetet, mi végül ide nem mentünk el, hanem helyette Székesfehérvárra mentünk át, megnézni a Bory-várat. Bevallom töredelmesen, nekem fogalmam nem volt róla, hogy ki Bory Jenő (leginkább azt hittem, hogy egy Borbála nevű nőről nevezték el a várat, no comment...), de aztán megvilágosodtam a várban, hogy ő egy polihisztor képzőművész volt, festett és szobrászkodott. A festményein leginkább pucér nők vannak, a szobroknak meg nagy a kezük. De amúgy nagyon érdekes a vár, a kert belül szép zöld, a festmények meg érdekesek, bár én nem vagyok egy nagy képzőművész, de egyik másik tényleg nagyon jó volt.
Azt nem tudom, Editke mennyire élvezte a szobornézősdit, de elvolt Krisztiánon :)

Azt az egyet sajnálom, hogy Juditnak nem tudtam a telefonszámát, hogy felhívtam volna és találkoztunk volna Fehérváron, de legközelebb pótoljuk.