Szorongatós babát

csináltam Andriskának, mert állítólag az ilyen típusú játékok fejlesztik a kicsi babák mindenféle érzékét. Hogy pontosan melyiket, azt már meg nem mondom, vagy inkább le nem tudom írni. A Sevi márkának vannak ilyen babái, és amit nekem sikerült megjegyezni, hogy azért (is) jók ezek a babák, mert a kicsik az anyukájuk arcát is bele tudják képzelni a baba arca helyére, és így megnyugszanak tőle. Azon kívül meg gondolom mindenféle képzeleti dolgot fejleszt a kis agyukban.
Editkének nem volt ilyen fejlesztő babája, így nem tudom, hogy a kicsik mennyire szeretik az ilyeneket, majd a nővérkém megszakérti Andriskán, hogy van-e egyáltalán valami értelme, szeretni fogja-e.
A baba elkészítése szupergyors és egyszerű, bár a végeredmény eléggé más lesz, mint a bolti babáké, de én nem akartam túlbonyolítani, hogy még tömködjem is meg minden. Kivágtam egy fehér anyagból (amiből kb egy tonnát vettem, mikor Barnus született 3 éve, és neki csináltam belőle először azt a nagysikerű baripárnámat, amitől szerintem még mindig rémálmai vannak szegény gyereknek...) egy négyszöget, leszegtem 2x-re behajtva, hogy biztosan ne foszoljon ki az anyag, és ne nyelje le az a kis husi Andriska a cérnákat. Azután vettem egy fagolyót (amikkel Editke tök szuperül eljátszik), a négyszög közepére raktam és körbekötöttem sok színes madzaggal. Editke imádja a madzagokat piszkálni, mindenen a zsinór érdekli, ezért gondoltam hátha Andriska is szeretni fogja majd később. És voila:

Mikor odaadtam Andriskának, akkor elsőre nem igazán izgatta a baba, de szerintem utána úgy volt vele, hogy na, legyen egy jó napja ennek is, és szépen eljátszott vele kb 10 percig. Szerintem ez egy 5 hónapos babától nagyon kedves gesztus :) És végre készítettünk közös képet is, olyan kis cukihusi ez az Andriska, olyan, mint egy kis Buddha, nagyon nyugis baba.