Ajándék

Mindenféle ünnep nélkül olyan szép ajándékot kaptam az én kis Nővérkémtől, hogy csoda. És nem elég, hogy szép, még hasznos is. És ha még ez sem lenne elég, még ő maga csinálta nekem, így aztán különösen nagyon a szívemhez nőtt már most, pedig még csak 2 napja az enyém.
És nem más ez, mint egy notesz. Bevallom őszintén, hogy soha nem gondoltam, hogy valaha igaz lesz rám a mondás, hogy akinek nincs esze, legyen notesze. Mindig minden időpontot, minden programot, kísérleteimhez minden időpontot fejből nyomtam, még kb azt is, hogy milyen névnap van aznap. Na mióta Editke megszületett (bár ha jobban magamba nézek, már terhesen is..) mindent, de tényleg mindent fel kell írnom, mert ami nincsen felírva, az konkrétan nem is létezik számomra. Még olyanokat is, hogy ne felejtsem el befizetni a menzacsekket a bölcsiben, vagy adjak fel anyák napjára képeslapot. Szerintem ez már az elhülyülés végső stádiuma, de az egyik kedves munkatársam szerint van még innen visszaút, ne aggódjak. Azért én aggódok. Meg Krisztián is, mivel amióta ilyen lyukas az agyam, szedeti velem a Vegepát, ami halolaj kapszula, és amitől majd nagyon okos leszek, bár nem tudom szakszerűen leírni, hogy tulajdonképpen ez mit is csinál az agysejtjeimmel, de jót tesz nekik. Amúgy akkor kezdtem el szedni, mikor Editkén kijött az ekcéma és még szopizott, mert az ekcémára is jó ez a kapszula, és tényleg el is múlt tőle a kiütése a kis husinak. Az agyamra gyakorolt jótékony hatását szerintem majd csak hosszú távon fogja kifejteni, legalábbis nagyon ebben bízom, mert ha most kapszulástól vagyok ennyire a toppon agyilag, akkor lehet 3x dózist kéne szednem, hogy a terhesség előtti állapotot elérjem valaha... Ezért inkább azt gondolom, hogy most építi vissza az asszociációs neuron-hálózatot a vegepa, és mondjuk 2 hónap múlva úgy kiépül újra a rendszer, hogy nem kell noteszt használni.
De, ha vissza is áll, akkor is használni fogom ezt a Márti-noteszt, mert egyszerűen annyira szép, hogy mikor megkaptam, fél óráig csak nézegettem meg simogattam, hogy milyen nagyon szép, és mennyire én vagyok ez a notesz :) Igen, azért, mert pont a kedvenc nyári színeimből áll, farmer alapon világoskék, fehér és PIROS! És nagyon szeretem rajta a kis részleteket, mint a könyvjelző kis szalag, a belső fakkok, a piros tolltartó rész, és a piros cérnás letűzések. Szerintem sehol nem lehet ilyen szépet kapni, ilyet csakis az én nővérem tud varrni. De a legszebb része mégis csak a behúzott gomb, na én ilyet végképp nem tudok csinálni, majd egyszer meg kell ezt is tanulnom, mert nagyon tetszik, és tök feldobja az egész noteszt.
És ami még mutatja, hogy mennyire nagyra becsülöm ezt a kis notesz-borítót, hogy nem engedtem meg Editkének, hogy megfogdossa és megrágja. Pedig eddig talán mindent odaadtam neki, még a netbookomat és a spanyolországi nyakláncaimat is, pedig azok aztán nagy becsben vannak.

És hát nem utolsósorban remekül megy mind a pelenkás táskámhoz (amit igaz mostanában nem használok, de szintén Márti varrta) és a farmer táskához, amit most használok, és amit szó szerint leirigyeltem a nővéremről és hát azt is szintén ő varrta, csak most nálam van használatban :) És az összhang nekem mindig fontos, attól érzem jól magam, hogy tudom, hogy a noteszom és a pénztárcám megy a táskámhoz és a körömlakkom színéhez. Bolond vagyok, tudom, de akkor is, muszáj, hogy ez így legyen a lelki nyugalmamhoz :)