Lasagne

Egyszerűen imádom a lasagnét, meg amúgy is mindenféle dolgot, ami tésztából van, de a lasagnét különösen. Bár nem túl sokban különbözik a milánóitól, de valahogy mégis teljesen más az egész. A milánóit meg amúgy is rántott sertés bordával szeretem a legjobban, jajj, most is be tudnék nyomni egyet így este tízkor. A milánóit furcsa módon még a Rózsa menzáján szerettem meg, talán az egyetlen kaja volt, amit hajlandó voltam megenni a menzán, és ha adtak, akkor még repetát is kértem belőle. Ott ettem életemben először milánói sertésbordát, aztán anya is csinált otthon, hát az nyilván sokkal finomabb volt a menzainál. Aztán egyre többször ettem azt éttermekben is, és mindenhol nagyon finom. Egyszer egy béna pincér pont egy randin öntött nyakon egy tányér milánóival, ami akkor nem esett annyira jól, mert a nagyon csini fehér ruhámon viszonylag hülyén néztek ki a piros paradicsomos pöttyök, amik aztán ki se jöttek belőle, de azóta már csak mosolygok, ha eszembe jut ez az "élmény"
De a lasagnénél maradva, sokáig csak a Garfield képregényből ismertem ezt a kaját, bár nem igazán értem, hogy egy macskának hogyan lehet a kedvenc kajája pont egy tésztaétel, de mondjuk a Garfield nem is a valóságalapja miatt olyan népszerű. És szégyenszemre nem tudom, hogy hol ettem először lasagnét, így jó kis történetem nincsen róla, de mégis csak imádom.
Elkészíteni se bonyolult, még egy örökmozgó macska mellett is sikerül elkészíteni fél óra alatt. Sokan előre megfőzik a tésztát hozzá, hát szerintem az vétek. A tészta nagyon szuperül megpuhul az öntet levétől a sütőbe, sőt, jól be is issza magába, így sokkal finomabb, mint egy mezei vízben főtt tészta. Összehasonlíthatatlanul finomabb.
Lasagne receptből is van 100 féle, nekem ez az egy vált be, amit most leírok, bár kipróbáltam többet is.
Először is jó sok hagymán megpárolom a husit (én pulykából szoktam,de bármilyen más darált husi is megfelel a célnak, azért túl száraz ne legyen, vagy akkor több olajat kell alá tenni). Ha megpárolódott, akkor sózom, borsozom, teszek bele oregánót és bazsalikomot majd hozzáöntök egy doboz jobb minőségű sűrített paradicsomot. Egy másik lábasba csinálok besamel-mártást (kis olajon megpirítunk lisztet, majd felöntjük tejjel, besűrítjük, sózzuk-borsozzuk), amit hozzákeverek a paradicsomos öntethez. Már maga ez az öntet is nagyon finom, szerintem én kenyérrel is képes lennék megenni.
Egy tűzálló tál aljára öntünk egy kis mártást, rá tészta, megint mártás, megint tészta, amíg tart a mártás, addig rétegezzük. A tetejére mártás jusson és reszeljünk rá bőven sajtot. Sütőben 200 fokon kb 20-30 perc alatt megpuhul a tészta. Mivel tejföl imádó is vagyok, ezért én teszek a kész tésztára még tejfölt, szerintem nagyon finom úgy, de nélküle kell elvileg enni :)

Már Editke is tud ám segíteni a konyhában, például leverni a paradicsomos dobozt a földre :)