Apák napja

Én sokáig nem is tudtam, hogy létezik egyáltalán ilyen. Aztán azt hiszem a gimnáziumban világosítottak fel, hogy van apák napja, de az is lehet, hogy mint minden ilyen dolog, az is akkor ért el hozzánk a nagy Ámerikából. Apának egyszer csináltam valami kis ajándékot erre a napra, de nem igazán értékelte, azt mondta, ez nem is olyan igazi ünnep, inkább az a "csinált" fajta, mint például a valentin nap. Így egész sokáig feledésbe merült az apák napja. Aztán mint sok minden más, ez is megváltozott, mikor Editke megszületett. Bár tavaly még nem jutott eszembe, hogy apák napja is van, de az idén már Dórinak köszönhetően ismét felvilágosult lettem, hogy a mai nap az apák napja. Nem mintha azt gondolnám, hogy Krisztián ennek néz utána a googleban üres perceiben, de azért azt hiszem, megérdemel egy kis ajándékot ő is, nehogy már csak az anyák napja legyen ilyen megemlékezős ünnep.
A férfiaknak szánt ajándékok terén én mindig hatalmas bajban vagyok, mert egyszerűen szerintem férfinek jó ajándékot venni képtelenség. Nem hogy saját kezűleg gyártani valamit. Mert nem hordanak ékszert, így nem kell azt tárolniuk sem, a keresztszemest nem nagyon hinném, hogy értékelné bármelyik (de ha igen, úgysem vallaná be soha), Krisztián nem olvas, extrább hobbija sincs (mondjuk boxkesztyűt már kapott, de azt nem kell minden évben venni), a számítógépekhez hülye vagyok, hogy meglepetésnek valami ilyen kütyüt vegyek, nem hogy én kreatívkodjam össze :D Egy szó mint száz, szenvedés a férfiaknak az ajándék vásárlás, ez alól a saját apukám sem kivétel, csak mondjuk ő rengeteget olvas. így kicsit könnyebb.
Bár még elkanyarodva a témától, tavaly is kreatív voltam, és csináltam Krisztiánnak a szülinapjára egy saját készítésű ajándékot, ami kicsit hasonlít egy fotókönyvre, de én gyártottam le minden oldalt fényképekkel és hozzá illő szöveggel, csináltam neki borítót is, és tényleg nagyon szép lett, örült is neki. Akkor még Editke a pocakomban volt, így volt időm szöszölni vele, hogy minden oldalra nagyon frappáns szöveget írjak, és előkeressek 8 évvel ezelőtti képeket a gépemről.
De most nagyon ötletem meg időm sem volt, hogy csináljak valamit, és akkor jött a szuper ötlet Dóritól, amit egész egyszerűen elloptam tőle, de az engedélyével közlöm itt le :) Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm, láthatóan Krisztián is örült az ajándéknak, bár nem az a kifejezett érzelgős fajta.
És hogy mi is volt az ajándék; egy közös kép Editkével, mellé pedig egy nagyon cuki és találó versike, aminek néhány sorától nekem mindig sírni kell, és ezt már nem tudom a hormonokra fogni, szóval kész, érzelgős lettem. Kinyomtattam és lelamináltam neki, mert így sokkal szebb lett, bekereteztetni egyéb bokros teendőim miatt nem tudtam, a lamináló meg mindig szupergyors megoldást nyújt nekem :)
Boldog apák napját minden apukának!