A legegyszerűbb

süti a világon ez a kekszes, és még finom is. De tényleg. Sütni nem kell, a hozzávalók szinte bármikor fellelhetőek egy normál háztartásban, gyorsan készen van, mi kell még?
Azért hogy történet is legyen hozzá, a hétvégén lánybúcsúba voltunk hivatalosak a Nórával, és oda kellett készítenem valami olyan sütit, ami gyorsan megvan, mivel egyrészt Editke mostanában kismajmot játszva állandóan rajtam csüngene, én meg nem bírom 10 percnél tovább fogni a kis fenekét, másrészt meg nem is nagyon tudok én bonyolult dolgokat sütni. Meg most kedvem se volt, na :)
A receptet még kismama koromban hallottam a tornás lányoktól, akik mindig nagyon szuper recept ötletekkel állnak elő, már csak ezért is megéri oda járni, komolyan. Azóta nem túl sokszor csináltam meg ezt a sütit, mert valahogy eszembe se jutott, meg a tejmentes szuper diétám miatt nem is ettem 7 hónapig tejfölt (hogy bírtam ki, magam se tudom, mert én mindenhez, de tényleg mindenhez tejfölt eszek, legyen az csipsz, pörkölt, sós keksz, kolbász, kenyér, tényleg, bármi). De most eszembe jutott szerencsére.
A recept pofon egyszerű. Kell hozzá háztartási keksz, a legjobb, ha négyzet alakú, mert azzal könnyebb beteríteni egy jénainak az alját. Aztán kell még hozzá tejföl, cukor (vaníliással finomabb, de a sima is megteszi), és valamilyen gyümölcs, de anélkül is megállja végülis a helyét. Először összekavarjuk a tejfölt ízlés szerinti mennyiségű cukorral. Igazából itt mennyiségeket nem is tudok írni, nekem egy jénaihoz egy nagy pohár tejföl elég volt. Aki édesebben szereti, az tehet bele több cukort, de azért  ne legyen gejl édes, mert ez egy tipikus nyári süti :) Ebből a cukros tejfölből tegyünk egy kicsit egy jénai aljába, és pakoljuk rá szépen egymás mellé a háztartási kekszeket.

Aztán jöhet rá még egy réteg tejföl, arra a gyümölcs (én eperrel csináltam, nagyon finom lett), arra megint krém és keksz végül krém. Minden réteg kekszre (a tetejére és az aljára is mindig) kerüljön a tejfölös krémből, mert másképpen nem fog jól megpuhulni. Ha kész, akkor szépen fedjük le, és egy éjszakára pihentessük hűtőben. Aztán másnap lehet szeletelni, de nekem mindig kiskanalas süti lesz a végeredmény, de ha ügyesek vagyunk a kekszek mentén lehet ám szép szeleteket vágni. Én nem szoktam ügyes lenni, meg amúgy is jobban szeretem valami okból kanalazni a sütiket, mint kézzel enni.
Hát ennyi a recept, nem egy nagy was ist das. Az eredményről meg annyit, hogy igen szemét módon nem vallottam be a lánybúcsún, hogy ezt a sütit én csináltam (azt meg nem látták, hogy mi vittük, mert csak letettük a közösbe az asztalra), hanem csak lapítottam és kihallgattam, hogy hogy ízlik a többieknek. A lányok elkezdték találgatni, hogy vajon milyen krém lehet benne, volt, aki mascarponéra tippelt, volt aki túróra, én meg nem világosítottam fel őket, hogy egy egészen gyalogkakukk tejfölös-cukros krémről van szó :)

És stílszerűen egy fogas eperke a végére :)