Kalácssüti

Legalábbis én így neveztem el ezt a rettentően egyszerű és nagyon-nagyon finom sütit. Persze ez is Stahl Judittól van, akinek a receptjeit továbbra is imádom, őt magát vagy inkább a beszédstílusát meg továbbra sem szeretem, van ilyen, gondolom ez normális a mai világban, hogy nem mindenkit kedvel az ember :)
Kalácssütit már nagyon sokszor csináltam, de mióta Editke megvan nekünk, azóta valamiért nem sütöttem még. Talán a  tejmentes diéta miatt, talán mert eszembe se jutott, vagy mert anya mostanában úgyis ellát minket mindig sütivel, nem tudom, lehet kicsit mindegyik ok miatt.
Most azért került rá sor, mert ebben a melegben (nekem még ez is meleg, ami most van, nem beszélve a 40 fokokról...) egyszerűen nincsen kedvem még külön sütit sütni, krémet főzni, összerakni, tök meleg lesz a lakásban, meg télen valahogy jobban esik a süti sütés, talán pont a hideg miatt is. De valami sütit meg kreálnom kellett, mert jöttek hozzánk vendégségbe Dóriék, és már a múltkor se csináltam semmit, mikor jöttek, még a végén el sem hiszik, hogy tényleg használom is valamire a konyhámat azon kívül, hogy Editkének megkeverem a tápszerét. Ezért a kalácssütivel rukkoltam elő, amit Dóri valami rakott kifli vagy nem is tudom milyen néven ismer, természetesen a kalács helyett kifli alapanyaggal.
A süti tényleg rémesen egyszerű. Veszünk egy kalácsot a boltban (én kakaósat vettem, mert pont az volt olcsóbb, de a sima kalács is teljesen tökéletes hozzá), meg egy finomabb tejcsokit, és főzőtejszínt.

A kalácsot összevágjuk kis kockákra (az originale recept szerint 30 dkg szikkadt kalács kell hozzá, én mindig frissből csináltam és mindig finom lett, lehet a szikkadt még jobb) és egy vajjal vékonyan kikent jénaiba tesszük. Összekeverünk 3 dl tejszínt 4 dl tejjel (a recept szerint össze is melegítjük, én ezt kis szoktam hagyni), és összekeverünk külön 2 tojást 10 dkg cukorral (eredeti receptben 2 egész tojást és két tojássárgáját) és hozzáöntjük a tejes-tejszínes keveréket. Ezt ráöntjük a kalácskockákra. Majd feldaraboljuk kockákra  a csokit (10 dkg) amit ráhalmozunk a kalácsra, majd még baracklekvárral is megbolondítjuk az egészet, itt-ott egy-egy kiskanállal teszünk a kalácskockák közé. 45 percig 175 fokon sütjük, nekem 40 perc alatt megsül, utána már ég a teteje, én ezért ki szoktam venni hamarabb.

A végeredmény fenomenális, tényleg. Annyira, hogy Editke délutáni alvásából ébredve hanyatt homlok szaladt a konyha felé, és mutogatott a kész sütire, ami a tűzhelyen hűlt éppen. Fel sem lát odáig, tehát csakis az orra vezethette oda, és adhattam én neki babakekszet, kínálhattam kölesgolyóval, neki csak A SÜTI kellett. Az anyjára ütött na. Így szégyenszemre meg kellett vágnom a sütit, mielőtt a vendégek ideértek volna... És Editke csak ette-ette, én meg imádkoztam, hogy ne legyen tőle hasmenése, de az én gyerekemnek nem tudom, miből van a gyomra, de újabban mindent bevesz, így nem lett semmi baja a sütizéstől. A csoki részt mondjuk nem adtam neki oda, azt hősiesen megettem én :D
Dórinak is ízlett (vagyis azt mondta), de el is hiszem neki, mert először tiltakozott, hogy áááááá, ő csak egy szeletet tud megenni, távolítsam el a tányérjáról a másikat, de aztán eltűnt egyszer csak mindkét szelet :) Szerintem próbáljátok ki, egyszerű, gyors, és nagyon finom!