Pizzás csiga

Olthatatlan vágyat éreztem nagy betegségem közepette, hogy pizzás csigát egyek. A boltba lázasan nem akartam elmenni, ezért az a remek ötletem támadt, hogy mit nekem vírus-baci-megfázás, sütök egy adagot. Nem vagyok normális, eddig is sejtettem, de én tényleg azt gondoltam, hogy nekem jó lesz majd kelt tésztát sütni, mikor meghalni sincsen erőm....
A recept se volt egyszerű tészta, már hogy teljesen stílszerű legyek, mert nem találtam olyan receptet, amit én kitaláltam az agyamban magamban. Tehát hogy kelt legyen, de ne kelljen 2x keleszteni, és finom legyen a töltelék is, tehát ne kezdődjön így, hogy "a töltelékhez vegyünk pizzakrémet", nem, én magam akartam legyártani a kencét is, nem csak a tésztát. Mert nem szeretem ezeket a gulyáskrémet, mag pizzakrémet, meg melegszendvicskrémet és társait, nem tudom megmondani, miért, van egy ilyen egyen ízük, ami nekem nem jön be. Na szóval még a krémmel is megkínlódtam, ráadásul a végén Krisztián egyszerűen leboltizta nekem a tölteléket, merthogy az lehetetlen, hogy haldoklok a kanapén, de ilyen finom tölteléket legyártok. Csak akkor hitte el, hogy tényleg én kevertem, amikor bemutattam neki az üres sűrített paradicsomos üveget, férfi...
Na szóval az általam legyártott recept a következő (elég sok receptből kreáltam össze, így nem is hivatkozok eredeti forrásokra, mert annyira megváltoztattam, hogy ez az én sajátom már, Editke szavaival élve, ez az enyim :))
A tésztához a hozzávalók:

• fél kocka friss élesztő
• 50 kg liszt
• 2 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál olaj
• 1 deci tej
• 1,5 deci víz
•  2 kávéskanál só
• kevés cukor az élesztő futtatásához

A töltelék hozzávalói:

• 1 fej hagyma
• olaj
• 1 üveg sűrített paradicsom
• maradék sült husi vagy csirkemell sonka
• só
• kis tejszín
• oregánó
• reszelt sajt

A tésztához felfuttatom a tejjel és a cukorral az élesztőt. A többi hozzávalóval kigyúrom a tésztát, kicsit ragacsos lesz, de nem baj, így lesz jó puhus a kisült tészta. Ezután egy órát kelesztem meleg helyen (nekem van a sütőn kelesztő program, mindig szépen megkel minden, nagyon szeretem). A töltelékhez kevés olajon megpirítom a hagymát. Hozzáadom a sűrített paradicsomot, kicsit sózom és ha nagyon savanyú a sűrített paradicsom, akkor cukrozni is kell. A tejszínt azért öntöttem hozzá, hogy lágyítsam kicsit az ízért (lehet kicsit több kellet volna, mert Editkének így is savanya lett). Ha van maradék sülthusink, akkor kis darabokra vágjuk és hozzákeverjük az öntethez, ha nincsen, akkor bármilyen sonka vagy felvágott jó bele, azokat kicsi kockákra vágtam volna, de én sült csirkemellel csináltam, mert volt. Aztán mehet bele az oregánó, esetleg bazsalikom is.
Ha megkelt a tészta, akkor vékonyra téglalapra nyújtjuk és rákenjük a krémet.

Feltekerjük, mint a bejglit, és ujjnyinál vastagabb szeletekre vágjuk (kicsit ragad a tészta, jó belisztezni vágás előtt a kést, mondjuk akkor meg tiszta liszt lesz a csiga, én nem liszteztem inkább) és egy tepsibe tesszük őket.

A tetejükre reszelünk sajtot és 200 fokos előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük.

Nagyon finom, bár legközelebb a töltelékbe is fogok tenni sajtot. Krisztiánnak is bejött, Editkének annyira nem...., vacsira ettük. Én egész délután teszteltem, amíg hazaértek a nyulak a bölcsiből, ezzel kúráltam magam a betegségből, meg nem voltam benne biztos, hogy tényleg finom-e. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy teával és kakaóval is egyaránt finom, de ha teszünk plusz tejfölt a tetejére, akkor se romlik el :)
Editkének valószínűleg az volt vele a baja, hogy telibe a pizzakrémet akarta enni, és neki az savanyú volt, így már a tészta résszel nem is igazán próbálkozott. De legközelebb májas tölteléket teszek a tésztába, ami neki is be fog jönni, az tuti :) De nem szégyenült meg a csigám, mert másnapra már csak 3 darab maradt belőle, reggel meg is kérdezte tőlem Krisztián, hogy létezik-e, hogy ő egy este leforgása alatt megevett 6darab csigát. Mondtam, hogy létezik, hacsak nem rejtegetünk a lakásban csigazabáló manókat :)
Editke meg jól elvolt csiga helyett a napszemüvegével, amit 1 évig valahova úgy elraktunk, hogy csak most találtam meg. Nagyon boldog vele, mert egy fénykerülő gyerekem van, nem bírja, ha a szemébe süt a nap, a szemüvegben meg amúgy is nagyon vagány. Reggel már a bölcsibe menet is ez volt rajta, betettük a szekrényébe, remélem az udvaron nem akarja majd felvenni, mert akkor kiátkoznak a bölcsis nénik, hogy milyen egy anya vagyok, először egy csomó nyakláncot szabadítok rájuk, most meg napszemüveget....