Az úgy volt, hogy karácsonyi ajándékként anya egy kis recept-rendszerezőt akart nekem venni, amit meg is vett, de mivel tesómtól kaptam egy ehhez hasonló, igaz mégis teljesen más ajándékot (receptes scrapbook-készítéshez alapanyagokat), így anya az eredetileg nekem szánt ajándékot majdnem mégis tesómnak adta, de mivel a címben említett jelzővel (IRIGY) rendelkezek, így végül csak kisírtam magamnak, hogy én kapom a recept rendszerezőt is.... Borzalmas vagyok, tényleg, tudom, de ez van. A recept rendszerező amúgy ilyen, szerintem tökéletes ajándék bármilyen sütő-főző recepteket széthagyó embernek, akár férfi, akár nő. Belelapozni ugyan így neten nem lehet, de higgyétek el, belülről is tökéletesen nagyon jó :) Rengeteg hely van benne, minden recept bele fog férni, ami eddig csak úgy papíron kallódott itt-ott, most nagyon jó kis helyet talál benne. Külön papírokra rá lehet írni egy-egy kedves receptet, anya Attilának is vett egy ilyet, és a mamájával, valamint Mamikával íratott rá kézzel egy-egy receptet, ami óriási kincs annak, aki szereti az ilyen típusú meglepetéseket, én kifejezetten nagyon, főleg, hogy Mamika már nincs is velünk, de azért a keze írását be tudtuk még "menteni" ebbe a kis füzetbe. Örök életemre becsülni fogom, ahogyan a tőle kapott Horváth Ilona recepteskönyvet is...
És azért még egy ajándék elirigylése miatt nem lennék igazán irigy kutya, de most jön az I-re a pont, hogy hogyan lesz a kutyából nem szalonna, hanem irigy; elirigyeltem Krisztián szülinapi ajándékát is, amit Regináéktól kapott. Ami meg szintén egy beleírogatós (tehát megint csak nekem való...) kis családi napló, ez. Hát ha ezt az ajándékot nem nekem találták ki, akkor senki másnak, komolyan. Bele lehet írni az ember egész családjának a történetét a mamáktól kezdve a gyerekkori barátokon át az élettársig, nagyon szuper, és persze kézzel kell bele írogatni. Hogy miért Krisztián kapta ezt az ajándékot, annak is megvan a maga magyarázata, szerintem Regina halálra akart bosszantani vele, hogy neki veszi ezt meg nem nekem :) de neeeem, szóval azért nem én kaptam, mert mikor az én szülinapom volt, akkor éppen készlethiány volt ebből a könyvből... Ez már milyen? De tényleg ezért nem vett nekem Regina, így megkapta Krisztián, hogy én csorgassam a nyálam utána. Már annyira ácsingóztam a könyv kitöltésére, hogy Krisztián felajánlotta, hogy nekem adja (csak hagyjam már végre békén), és hozzátette, hogy ő talán 5 év alatt ki is fogja tölteni, így aztán mégse nyúltam hozzá, hát ha 5 év alatt kitölti, akkor legyen csak az övé... Más kérdés, hogy én gondolatban már egyből nekiugrottam és tollat ragadtam, hogy beleírjam, hogy honnan származik anya és Mamika, hol éltek Karcagon, ki volt általánosban a legjobb barátnőm meg ilyenek. De visszafogtam magam, nem szabad, nem az enyém. De azért a könyvespolcra jól látható helyre kitettem, hogy minden nap fájdítsa a szívemet, hogy na, ilyen is van, de nem az enyém :) Mondjuk ha Krisztián hitvesének tartom magam, ami egyébként nem vagyok, akkor akár el is kezdhetném azt a részt kitölteni, és akkor az övé is marad a könyv, meg én is töltögethetek, de azért az nem olyan.
Szóval irigykedek, továbbra is, és közben rettentően nagyon szégyellem magam, hogy már milyen vagyok?
A traktoros csajszikat meg imádom, muszáj betenni, na :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése