2011. szeptember 2., péntek

Nagyon szeretem

a Krisztián féle doktori-védés ajándékot, a kis netbookomat. Az ajándéknak külön története van egyébként. Az egyetemen ugyan notebookon dolgoztam, de elég nehéz a gépem, utáltam mindig hazacipelni, azon kívül már az akksija se működött nagyon, ezért nem volt éppen "vezeték nélküli". A másik meg, hogy az csak egyetemi tulajdon, nem volt biztos, hogy hazahozhatom, amíg Editkézek itthon. egy szó mint száz, elkezdtem mondogatni Krisztiánnak, hogy nekem milyen nagyon jó és hasznos dolog lenne egy ilyen netbook, ha meglesz Editke, tudnék bárhol netezni stb. De ő meg lebeszélt róla, hogy minek az nekem, elhozom majd az egyetemi laptopot, tuti odaadják, minek költeném feleslegesen a pénzemet. Egy darabig próbáltam kötni az ebet a karóhoz, hogy na de mégiscsak a saját pénzemet költöm, miért mondja azt, hogy ne költsem, hiszen mi köze hozzá, és mekkora szívem vágya egy ilyen kis gép, mert mennyire szép, azon túl hasznos stb. De annyit magyarázott nekem, hogy végülis beláttam, hogy tényleg, mi szükségem nekem erre, lesz jobb helye is annak a pénznek, amit rá költenék. Aztán jött a doktori avatóm, nem is gondoltam, hogy vesz valami ajándékot, hiszen Editkére kell a pénz :) És meglepetésképpen vett nekem egy netbookot :) Nagyon-nagyon örültem neki, olyan kis szép, még sírva is fakadtam (ezt betudtam a hormonoknak, hiszen csak terhes voltam ;) ).
Viszont a kis szépségemnek nem volt semmilyen tokja, vagy valamije, amibe betehettem volna használaton kívül, ezért eldöntöttem, hogy varrok neki egy huzatot. Külön táskát nem akartam, hiszen ezt úgy magában nem viszem sehova, csak ha hazamegyünk anyáékhoz vagy majd bemegyek az egyetemre, akkor egy táskába beteszem és kész. Viszont valami huzat meg kell, hogy ne sérüljön, karmolódjon.
Az anyagot az ikeában vettem, eredetileg a pelusos táskához, csak azt ugye Márti megvarrta nekem, így maradt egy csomó anyag (ha én csinálom, kb 3x annyi anyagra lett volna szükség :)). Amúgy is tetszik nagyon az anyag mintája, ezért abból csináltam. A belseje egyszerű piros pamut, a bélése pedig vatelin.
A szabásminta semmi különös, lemértem a gépet és egy akkora téglalapot vágtam ki mindkét anyagból és a vatelinből is, amibe majd belefér. Mártitól ellestem egy tök jó ötletet, hogy hogyan lehet szebbé tenni a vatelines bélés belevarrását, ilyen steppelés szerű varrással, nem tudom, mi ennek a pontos megnevezése, de ilyet is csináltam rá, szerintem így szebb, mintha csak össze lenne varrva az anyag a vatelinnel, és ha esetleg kimosnám ezt a kis tokot, akkor tutira nem csúszna el benne a vatelin. Ez a steppelés szerű dolog így néz ki:


A vatelinen jelöltem be, hogy hol kell levarrnom, mert én még nem igazán tudok egyenesen varrni :), ezért biztos ami tuti fix alapon szépen vonalzóval kiméregettem és meghúzogattam a varrásirányt. A vatelinnel meggyűlt a gondom, mindig beleakadt a varrógép feje (vagy nem tudom mije az, ami vezeti a tűt), és szakította minden felé a vatelint :S Meg is fogadtam, hogy legközelebb flízzel csinálom majd az ilyen béléseket, hátha azzal könnyebb dolgozni. Utána hozzávarrtam még egy fület is, mert az volt a tervem, hogy a zsinóroknak majd csinálok egy külön kis tárolót, amit hozzá lehet rögzíteni a tokhoz, így nem karmolja meg a zsinór sem a kis gépemet, de mégis, annak is lesz tárolója. Ezután hozzávarrtam a bélést, és tadam:


Kész is lett a kis tárolóm. Egy szépséghibája van csak:....

...annyira pontosra szerettem volna csinálni (hogy ne lötyögjön benne a gép, tartsa rendesen, nehogy szállítás közben kiessen vagy sérüljön a kis szépségem :) ), hogy végül pont nem fér bele a gép :( Néhány mm-re lenne szükségem csak, és profi gyártmány lenne :) Majd ha időm engedi vagy kibontom és megpróbálom jobban a szélén levarrni, vagy egyszerűen varrok egy másikat. Ez is megvolt 2 óra alatt, szóval nem egy nagy munka, csak kicsit szöszölős kiméregetni a varrásokat. Majd ha Editke megint lesz olyan jó kislány, és alszik nappal is több órát, ahogy tegnap is tette, akkor újra megpróbálkozok a dologgal (olyan ügyes kislány volt, a varrógépre sem kelt fel, és akkor ébredt, amikor dühöngve szembesültem vele, hogy nem fér bele a gép a tokjába, de ahogy megláttam az ő kis mosolygós pofikáját, egyből jobb kedvem lett, és elfelejtettem a bénázásomat) . Ez meg jó lesz másra, például a pelusos táskámba úgyis szerettem volna több kis neszesszert varrni, hát így kész is az egyik :) Csak azokat nem akartam ennyire kipárnázni, de sebaj.
És egy mosoly így a végére:

2 megjegyzés:

  1. Kedves Kreatívkodó!
    Először is gratulálok, a sikeres védéshez és igazán szép tartót készítettél az ajándéknak. Szeretném a segítségedet kérni: páromnak most lesz a doktori védése - és töröm a buksimat, hogy milyen ajándékkal lepjem meg. Tudnál mondani még ötleteket, amiket esetleg kaptál, vagy amit már láttál, hogy mások kapnak? Egyszerűen semmi segítséget nem kapok tőle és teljesen tanácstalan vagyok... előre is köszönöm segítségedet! Címem: ivett.tari@gmail.com Köszönöm! R. Ivett

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ivett! ment az e-mail, hátha tudtam segíteni kicsit :)))

    VálaszTörlés