Tojásfa - húsvéti asztaldísz

Nagyon régóta vágyok már olyan igazi, tavaszias és szép tojásfára. És most azt hiszem, sikerült is elkészítenem egy nagyon szépet :) Milyen jó, hogy nem vagyok elfogult, na mindegy...

Az ünnepek közül talán a húsvétot szeretem a legjobban, néha a karácsonnyal egy szinten is. Miért, mikor a karácsony a naaaaagy szeretet ünnepe? Azért, mert húsvétkor nincsen az a nyomás az emberen, hogy kötelező jelleggel boldog legyen, és szeressen mindenkit, és nem rohangálnak fejnélküli lovagok módjára az embertömegek a boltban vagy a városban, nem nyomatják állandóan a "legyél boldog, itt a karácsony" típusú frázisokat, és nem kell feltétlenül drága ajándékot venni. Sőt. Nálunk nem divat venni ajándékot a csokitojáson meg a nyúlon túl, esetleg valami nagyon minimálisat a kis nyunyubélusnak, de neki is inkább olyan dolgokat, amik amúgy is kellenének. És talán így jobban rá is lehet hangolódni erre az ünnepre, hogy nincsen az a kötelező jellege. Meg tök jó, mert már azért félig tavasz van, lehet ennek is örülni, megmondja a gyerekdal is (ez most a kedvencem, minden bajra lehet alkalmazni) "...nincs több fázás, boldog aki él!" :) Ezt Editkétől tanultam amúgy, én már ilyen gyerekdalra nem is emlékszem, de most elég sűrűn gondolok rá :)

Szóval a húsvéthoz kell azért tojást festeni, ami tök jó móka, meg tojás enni, ami szintén jó, de azt lehet máskor is, míg mondjuk novemberben elég hülyén festenénk ha tojást díszítenénk. Szóval ilyenkor kell belehúzni, mert aztán egy évig nem festünk-díszítünk tojást. De ha már van szép tojásunk, akkor azt el is kell valahol helyezni, mondjuk hogy legyen már díszítő funkciója is, így egyértelmű, hogy készítsünk belőle tojásfát! A tojásfához meg barka kell, vagy aranyeső. Esetleg mindkettő. Mi most Editkével a piacon barkát szereztünk be, abból készült a tojásfánk. Előre azt még nem tudtam, hogy milyen is legyen a tojásfa díszítése, de aztán a Praktikában olyan jó ötletet találtam, hogy azt valósítottam meg. Repesztett-dekupázsolt tojásaim lettek, hozzá még 3D pillangók is. Ezek nem olyan egyszerűen elkészíthetők, így akkor csináltam, mikor Editke aludt, mert tartottam tőle, hogy neki ehhez nem lesz türelme, ezért ebből a buliból kihagytam. De kapott ő is kifújt tojásokat, és vízfestékkel festette kedvére, majd matricákat is ragasztunk rájuk. 

Hozzávalók:

• kifújt tojások
• akril festékek
• repesztő lakk
• dekupázs ragasztó
• ecset
• lepke mintás szalvéta
• vastagabb karton
• barkaág
• kétoldalas ragasztó
• madzag

A kifújt tojás teljesen recycling, igazából ha amúgy is ennénk tojást, akkor teljesen ingyen van, és nagyon szép is. Persze lehet helyettesíteni hungarocell tojással is, én megmondom őszintén nem voltam hajlandó venni 50 Ft/db áron, inkább kifújattam a tojásokat Krisztiánnal :P Akril festékből én rózsaszínt, lilát és barnát használtam alapnak, aztán a repesztő lakk után kékre, fehérre, és rózsaszínre festettem. Szalvéta nekem volt otthon több lepke mintás is,  amúgy annak is 50-60 Ft darabja. Vastagabb kartont se voltam hajlandó venni, hanem egy kidobásra ítélt kartondobozból (intim betét volt benne, na....) készítettem el a pillangók alapját, és teljesen jól működött is a dolog, és ez is hulladékból lett, éljen a recycling :)

A tojásokat ki kell fújni, aztán kimosni, hagyni száradni, majd ráhúzni egy hurkapálcikára, és beleállítani egy hungarocell lapba, hogy tudjuk szépen festeni. Első körben lealapoztam egyszínű festékkel:

Ezután kellett rákenni a repesztőlakkot, de ezt a lakk fajtája válogatja, hogy mikor és hogyan kell használni, úgy csináljuk, ahogyan rá van írva :) A repesztőlakk ha megszárad, akkor mehet rá a másik szín, ami a fedőszín lesz, az alsó színt látjuk majd a repedésekben. 

Amikor már a második adag szín is megszáradt a felületen, akkor kivágjuk a szalvétából a pillangókat, és dekupázsragasztóval felragasztjuk.

Amíg várjuk, hogy száradjanak az egyes festékrétegek, addig pont meg lehet csinálni a 3D hatású lepkéket is. Kivágjuk szalvétából a lepkét, egy kartonra dekupázsoljuk, megvárjuk, hogy megszáradjon és körbevágjuk, ennyi. 

Ezután feldíszítjük a barkaágakat. Első körben a pillangók hátoldalára kétoldalú ragasztót teszünk, és felragasztjuk az ágakra. Aztán a tojásokat felfűzzük, és azokat is felakasztjuk a barkára. Aztán gyönyörködünk benne :) Amúgy a kész tojásfáról nem tudtam igazán jó képet készíteni, ami visszaadná a hangulatát a fának. Az a baj, hogy a mi lakásunkban mi tényleg élünk, tehát mindenhol van valami, és nem olyan, mint egy Praktika stúdió, ahol van minimum egy tök fehérre festett szép fa háttér, és nincsenek még véletlenül se fűtőtestek, se ablakok, se tv.... :D De azért higgyétek el, hogy nagyon szép lett a fánk. 

Editke is festett tojást, ha megszáradnak, majd azokat is fellógatjuk a fánkra. 

Kriszti receptes mappája

Már majdnem minden körülöttem lévő embernek készítettem receptes mappát, hát miért pont Krisztina maradt volna ki. Az az igazság, hogy először valami teljesen mást akartam gyártmányozni Krisztinek a névnapjára, de végül miközben egy nagyon kedves egyiptomi Mohamed nevű bácsi elmesélését hallgattam a "muszlim barátairól" és a mindenféle egzotikus növénybetegségekről, akkor valahogyan (ki érti ezt?) elkalandoztak a gondolataim Kriszti ajándéka felé, és akkor ütött be a gondolat az agyamba, hogy Krisztinek mindenképpen szüksége van egy receptes mappára! :) És mivel a bácsi láthatóan nagyon szeretett beszélni, és mivel mindent elmondott 3x, nem tudom, miért, elsőre is megértett mindenki mindent szerintem, de így aztán volt időm kitalálni részletesen, hogy milyen is legyen az a receptes mappa. De mindenkit megnyugtatok, hogy nem csak munka közben jönnek nekem rettentő nagy kreativ ötletek az agyamba, hanem kreatívkodás közben is néha becsap a fejembe egy-egy klassz ötlet egyik-másik kísérletemhez. Szóval oda-vissza működik a dolog, úgyhogy nem éreztem magam annyira rosszul, hogy elkalandoztak az egyiptomi növénybetegségekről a gondolataim. 

A mappához nem vásároltam külön semmit, csak magát a mappát, meg utólag egy nagyon szép mályva akrilfestéket, mert minden másom volt hozzá. A színvilág itt is a rózsaszínes-mályvás lett, ahogyan Editke emlékkönyvénél, mert a dekupázs papírt, ha már megvettem, ki akartam használni a lehető legjobban.

Először a mappát lefestettem rózsaszín matt festékkel. Elmélkedtem kicsit, hogy repesszek-e a mappánál is, de végül a tutira mentem, és maradt egyszínű rózsaszín a mappa. Ragasztottam rá abból a szép kicsit barnás, vagy inkább törtfehér színű széles csipkéből is, nagyon feldobta az egészet. Középre került a dekupázsívről az egyik kép, amit dekupázsragasztóval tettem fel, hogy kicsit szebb legyen a széle, a mályva festékkel körbepöttyöztem. A gerincre itt egy kismadár került, amit szintén a mályvával dobtam fel egy kicsit. Az egésznek olyan kifinomult hangulata lett, szerintem pont illik Krisztina barátosnéjomhoz :)

Remélem örült neki Kriszti, tettem bele neki bőven nejlon tartó bugyikat is, hogy tudjon bele pakolni jó sok receptet. 

Most Szarvason köszöntöttük fel Krisztit (meg Lénát is, de neki csak sima bolti ajándékot vettünk, nem saját kézzel készítettet), így a lányokról teszek ide néhány képet. Először volt egy kis undokoskodás Editke részéről, ahogyan a képen is látszik, hogy még véletlenül se ült volna meg Léna mellett, de aztán meg nagy barátnők lettek, és játszottak együtt.

Editke új emlékkönyve

Egyre nagyobb lesz már ez a kis Bélásovics nyunyusom, ezért már a negyedik könyvet gyártom neki.... Tényleg hihetetlen, ősszel oviba megy. Az még hihetetlenebb, hogy ez az "ősszel" konkrétan 2 hét múlva elkövetkezik... Van ilyen? Van, persze, csak bele kellene törődnöm, hogy így negyven felé (háhá) gyorsabban telik az idő, mint huszonévesen, és pont. Így aztán már most előre töröm a fejemet a következő emlékkönyvön, mert úgy érzem, gyorsan be fog ez a most új telni. És csak remélem, hogy Editke fogja őket felnőve is szeretni, és nem felesleges időpocsékolás ez a sok munka az emlékkönyvvel; tehát hogy kiválogatom a fényképeket, kinyomtatom, kivágom, beragasztom, írok mellé, megőrizgetem az ilyen-olyan számlákat, belépőket, füveket (van ilyen, Bíborkától kapta...), madártollat, és a sort még folytathatnám nagyon sok egészen furcsa dologgal. De abból indulok ki, hogy Editke alapvetően azért nagyon hasonlít rám, még ha külsőre nem is, de alap tulajdonságaiban nagyon, ezért tuti szeretni fogja majd 18-20 évesen lapozgatni ezeket a kis könyvecskéket. És remélhetőleg majd hozzám hasonlóan kis füzetekben naplót is vezetni fog, mert meggyőződésem, hogy az az egyik legjobb és leghasznosabb dolog a világon (hát mondjuk, hogy az egyik), már egy tinédzsernek. Remélem addigra se megy ki ez a fajta dolog a divatból (sokkal, de sokkal jobb, mint egy blog és kész).

De akkor az új emlékkönyvről is írjak már (bár tudom ám, hogy szeretitek kedves Olvasóim, ezeket a magánéleti történeteket is ;) ). A borító teljesen véletlenül lett olyan, amilyen. A hozzá felhasznált dekupázs papírt (örök áron...) a Kökiben vásároltam meg Editkének, ahova tök más célból érkeztem, méghozzá hogy kedves testvéremnek vásároljak a neve napjára egy bizonyos dolgot, amit persze ott nem kaptam meg, és végül vehettem meg másutt, de nagyon nagy szerencsém volt, mert Zsuzska velem tartott, és így nem volt teljesen haszontalan ez a nagy utazás, mert tök sokat időztünk a Libriben, és mivel a könyveket is imádom, csak nincsen időm túl sok olvasni, ezért magamtól nyilván nem is mentem volna oda be, de így nagyon is jó kis időtöltés volt nézelődni a könyvek között. És hát megvettem ezt a dekupázsívet is, így lett Editkének is az emlékkönyvéhez jó kis borító. 

A borító képének megvásárlása után elég egyértelmű lett, hogy a könyv alapszíne a rózsaszín lesz. De nem akartam csak ilyen egyhangú, egyszínű borítót, így elővettem a borítóhoz a repesztő lakkomat is, amivel ugyan már egyszer befürödtem (nem lett tőle túl szép Márti tálcája, és akkor még enyhén fogalmaztam), de alapvetően optimista alkat vagyok, gondoltam, hátha majd most jött el az én repesztésem ideje. 

A hozzávalók között az első terveim szerint szerepelt még csipke is, de végül azt nem használtam fel, túl sok lett volna.

Először is a füzetet lefestettem rózsaszínre.Utána rákentem a repesztő lakkot, ami tök meglepő módon egy napig csak száradt. Erre valahogy nem számítottam, azt hittem sokkal hamarabb rászárad. Lehet vastagon kentem fel, vagy csak szimplán nagyon meleg volt, nem tudom, de kivártam a teljes száradást. Ezután lekentem fehérrel, és ahogy kentem, már látszott is a repedés szépen, nem úgy, mint annak idején Márti tálcáján. Ott nagyon elszúrtam valamit, bár így utólag nem tudok rá visszaemlékezni, hogy vajon mi lehetett az. 

Így is nagyon szép volt, tényleg. De a dekupázs képet csak rá akartam tenni, ha már egyszer megvettem a világ végén. Először a hármas képet akartam felhasználni, de végül az ajtóban álló kislány került rá az emlékkönyvre. Kivágtam a képet és dekupázsragasztóval felragasztottam. A képet ragasztás után körbepöttyöztem rózsaszín akrilfestékkel. Már így is nagyon szép lett, szerintem.

De mivel Editke a másikon is nagyon szereti a kötőt, ezért ez a könyv is kapott egyet, szaténszalagból. Aztán egy gyors gondolattal kapott még a gerincére egy Editke feliratot. Szerintem szép lett, de írjátok meg ti is, mit gondoltok róla :)

Editke egyelőre csak képen látta, de úgy nagyon tetszett neki. Kis nyunyim, már nagyon hiányzott.

Angry Birds kavicsok

Jajjj, nem szeretem ezeket a dühös madarakat, nem tudom, igazából nem is nagyon ismerem se a játékot, se semmit, csak ezeket a fejeket. De Barnuska meg dühös madár bűvöletben él, így hát csak nekem is meg kellett ismerkednem velük közelebbről. Így megtudtam, hogy vannak ott malacok is például, meg egészen barátságosnak kinéző ilyen csirkeszerű képződmények :) Bocsi minden rajongótól, hát én nem tudom, mi ezeknek a nevük vagy a funkciójuk a játékban. Mert ez egy játék, nem? Azt hiszem. Hát ez van, nem vagyok egy nagy videojáték fan, de Barnuska kedvéért eddig eljutottam ezekben a madarakban. 

És miközben anyával, Editkével meg Barnuskával megtettük az első nagy túránkat együtt, addig kavicsot gyűjtöttünk. Csak az a baj, hogy nem sikerült sokat, mert Barnus azzal volt elfoglalva, hogy fáj a lába és nem tud többet gyalogolni, Editke meg azzal, hogy miért nem szedik fel az emberek a lehullott szilvát a fáról, mikor az milyen finom, és ott megy szét a földön. Hát erre a szilvás kérdésre én se tudom a választ, valaki elmondhatná, nekem még az is nagy talány, hogy ha nem szeretik a szilvát, fenének ültetnek a járda mellé (!!!) szilvafát, és ha már ott van, fenéért nem szedi össze valaki, ott tapossa a gyalogos. Nem értem, tényleg. Ha már csak simán sütit süt belőle, már beljebb van. Arról nem beszélve, hogy nem csak olyat láttunk most a kis laza 5 km-es (remélem mindenki figyelt, ÖT KM-t gyalogoltunk két 6 év alattival :D), hogy szilva megy tönkre a járdán, hanem olyat is, hogy körte. Ami pedig sokkal drágább, mint a szilva és szerintem finomabb is. Na ezt már nekem se sikerült feldolgozni, ezért inkább a kavicsokra összpontosítottam. Szóval mivel mindenki más kérdéssel volt elfoglalva, így 2 egész darab kavicsot találtunk utunk során. Máskor Editke egymaga egy tonnát hazahozat velem, de most csak egyre futotta neki is. Így Barnusnak lett egy Angry Birds-ös kavicsa, Editkének meg egy cseresznyése. És hogy miért csinálok ennek a semmi extra dolognak egy külön bejegyzést? Azért, mert néha eszünkbe se jut, hogy tök egyszerű dolgokból lehet jó kis játékokat készíteni a gyerekeknek, amiben ők is részt tudnak venni. Eleve egy elfoglaltság a kavicskeresés, egy másik a lemosása-festése-díszítése, egy másik meg mikor már készen van, és lehet vele akármit játszani. Mit? Például ha sok kavicsunk lesz, akkor memóriajátékot, vagy meseláncot (a kavicson szereplő ábrákból kell mesét mondani), kitalálósdit, boltosat, a lehetőségek száma végtelen, és a gyerekek találékonysága is. Nem kell mindig a drága "képességfejlesztő" játék, elég egy egyszerű ötlet, a pénzünket is fordíthatjuk másra, és a gyerekünkkel is többet vagyunk, mintha megveszünk neki egy csilli-villi okosjátékot. Szerintem. De én ugye tudjuk Nórától, hogy helikopter vagyok, tehát nyilván nem osztja mindenki a véleményemet. De Barnus és Editke igen, és nekem ez a lényeg :) 

A kavicsot alaposan lemostuk, aztán alapozó festékkel lefestettük (Barnuska festette le, Márti, nagyon ügyes volt!). Aztán mivel jók voltak, és mindenki kapott mintás zsebit, és Barnus Angry Birdsöset, miért is ne, így arról kivágtunk egy madarat (ezt is Barnuska vágta ki) és dekupázsragasztóval ráragasztottuk. Megszáradt és kész :) A cseresznyét én alkottam Editkének üvegfestékkel, mert anyának az volt itthon, de akrillal is jó lett volna. Editke nem vett részt a nagy alkotásban, mert Mamánál volt, de Barnus nagyon élvezte, és a mai sétánkon több kavicsot akar gyűjteni, hogy az összes létező Angry Birds-öt rá tudjuk ragasztani egy-egy kavicsra, és legyen neki kollekciója :D A kis ügyesem:

Séta közben Mamijával:

Ajándék dekorálások

Nálam még mindig karácsony a téma, igaz, hogy már 3 hete eltelt, de sebaj, mert ezek az ötletek örök érvényűek, mert névnap meg szülinap egész évben van, így aztán az ajándékot is be kell valahogyan csomagolni. 

Az első ötlet dobozdíszítés. Ezeket a kis szív alakú dobozokat a kreativhobbitól rendeltem, és a fürdősütijeimet csomagoltam beléjük (ez már milyen szó, hogy beléjük, na mindegy...)

Ilyen kis naturális barna színűek voltak a dobozok, amihez az alatta lévő, szívecskés-madaras-kulcsos csomagolópapírt vásároltam (hozzáteszem, örök áron, egy így 850 Ft-ot kóstált az Aranyvirágcserépben, de nagyon-nagyon szép papír, ilyet csak úgy papírboltban nem lehet kapni, szóval szerintem bőven megérte az árát). Először úgy gondoltam, hogy befedem a papírral az egész dobozt, de aztán rájöttem, hogy az túl sok lenne a jóból, így mindegyik doboz csak egy-egy motívumot kapott, amit sima hobbiragasztóval ragasztottam rájuk. Hogy mégse legyen olyan egyhangú a díszítés, fehér pöttyöket festettem rá akrilfestékkel, amihez hurkapálcikát használtam. Ez lett a végeredmény:

Aztán becsomiztam a fürdősütiket is, kötöttem rájuk kék szalagot.

Szerintem tök dizájnosak lettek, de tudom, tudom, elfogult vagyok :P

A fürdősüti meg visszajelzések alapján (jó sokan kaptak belőle :) ) jól sikerült, csak nem oldódik fel tökéletesen, dehát majd még próbálgatom, hogy jobban funkcionáljon, úgyis van egy levendulás fürdősüti rendelésem áprilisra ;) Hát igen, ha egy biznisz beindul.... :D

A másik öltetem meg a házi baileys üvegének díszítésére vonatkozik. Először is találnunk kell egy alkalmas férfit (Krisztián), aki vesz nekünk nagyon olcsón (300 Ft/db áron) nagyon pöpec kis üvegeket dugóval, ami annyira nagyon professzionális, hogy még zárófóliát is lehet rá hajszárítóval szárítani. Ha valakit érdekel, pálinka és sörfőző boltokban érdeklődjön az üvegek után, hobbiboltban, háztartási boltban nem fogunk ilyen szépet kapni, sajnos....

Aztán ha megvan az üveg, akkor jön rá a tuti ujjas díszítés, amiből majd nekünk szarvasfejek lesznek :) Az ujjunkat mártogassuk bele a fehér festékbe, és a festéket nyomjuk rá az ujjunkkal az üvegre, ez lesz a szarvas feje. Aztán pirossal pöttyintsünk neki orrot, feketével szemet, barnával meg rajzoljuk meg a szarvat és már kész is az egyedi dizájn:

Öntsük bele a házi baileyst (vagy pálinkát vagy bármi egyebet) hajszárítózzuk rá a fóliát és adjuk oda a célszemélynek. Örülni fog neki :D Férfiaknak tökéletes karácsonyi vagy névnapi, szülinapi, Valentin napi vagy akármilyen alkalmi ajándék lehet. Nagyszülőknek díszítsük a gyerekünk ujjlenyomatával az üveget (vagy egy bögrét is akár). 

Aztán kérjük meg, hogy ossza meg velünk az itókát, mert olyan nagyon finom.... :D

Anya karácsonyi ajándéka - varrós doboz

Anyukámnak mindig valami extrát szeretnék készíteni karácsonyra, aztán nem tudom, vajon mindig sikerül-e, de törekszem, az biztos :D 

Az idén kicsit pórul jártam, mert órát szerettem volna neki venni a konyhába, de pont az a fajta, amit én kinéztem neki, már nem volt raktáron, és november közepén azt mondták nekem, hogy karácsonyra már nem is hoznak olyat. Nem is értem az ilyet, dehát végülis lett jó ötletem helyette, úgyhogy annyira nem is bánom. Amúgy még azon is gondolkodtam, hogy csinálok én anyának órát, de féltem, hogy ha olyan lesz, ami nem tetszik neki, akkor is csak azért ki fogja tenni a falra, mert én csináltam, és szegény olyan órát fog nézni évekig, ami nem is tetszik neki. Szóval más ajándékon kezdtem el gondolkodni, és végül egy natúr varrósdoboz mellett döntöttem, amit a Nóra teafilter tartójánál már megtapasztaltak szerint díszítettem, itt is köszönöm az ötletet DecoupageVMOrsy-nak. 

Varrós doboz minden kreativ embernek kell, anyának meg főleg, mert nincsen neki szép, meg ilyen kis tartó dobozokból szerintem sosem elég. 

Az alap varrósdobozt a kreativhobby.hu-ról rendeltem.

A színösszeállítás itt is a barna-fehér kombináció lett. Először lealapoztam fehérrel a dobozt kívül is, meg belül is.

Aztán jött a barna szín a dobozra:

És a sok reszelés, csiszolás, vég nélkül, míg antik hatású lett a doboz. 

A szélére ragasztottam további antik hatásról gondoskodó díszeket. Szintén a kreativhobbytól rendeltem egy kis olló díszt, ami a doboz közepére került. A csipke itt se maradhatott ki, így az ollót körbevettem csipkével és kötöttem egy masnit belőle az egyik szélére, így kész is lett a doboz:

Anya azt mondta, tetszik neki, remélem tényleg így is van. Lehetett volna még tovább bonyolítani a díszítést, de a kevesebb több alapon így döntöttem. Editke is segített persze az elkészítésben, neki a kulcs tetszett a legjobban :)