Öko szalvéta, kenyérzsák és zöldséges zsák

Nagyon menő dolog most az öko szalvéta, sajnos már nem is emlékszem rá, hogy pontosan hol is láttam először, és nem is tudom felidézni, hogy mikor fogalmazódott meg bennem, hogy nekem kell ilyen, a lényeg, hogy lett igényem rá, mert amúgy is minden nap viszek magammal a munkába tízóraira vagy uzsonnára szendvicset, meg Editke is azt viszi a suliba. Általában dobozba tesszük, de a dobozba még mindig tettem egy plusz szalvétát, amúgy nem tudom megindokolni, hogy miért, de tettem. Így is úgy is elmostuk mindig a dobozt, a szalvétát meg kidobtuk. De így szalvétát is használtunk és mosogattuk a dobozt is, ez nem túl öko tudatos. Valószínűleg ezen a nyomon haladva jutottam el az öko szalvétáig. 

Aztán ha már szalvétát varrtam, akkor adta magát az ötlet, hogy készítsek egy öko zacskót a zöldségek vásárlásához is, hogy ahhoz se használjunk rendes nejlon zacsikat, aztán az i-re a pontot a kenyérzsákkal tettem fel. Így lett egy teljes nagyon tuti menő szettem. 

Méretben is jók lettek, így festenek teli állapotban:

Az öko szalvétának és a kenyérzsáknak a belseje viaszosvászon anyag, így mosható, és reményeim szerint ennek köszönhetően nem szárad ki majd ki az, ami benne van. 

Varrtam egyet ajándékba Mártinak a szülinapjára és Editkének is. Editkének már volt egy kis szalvétája, amit mindig vitt magával a suliba, és azzal terítette le a padot, hogy en legyen morzsás, abból az anyagból varrtam meg neki a szalvétát. Egyelőre mindketten nagyon szeretjük, bevált. 

Mutatom, hogyan kell belecsomizni a szenyókat, mondjuk azért ez elég egyértalmű, de ha már lefotóztam, akkor ide is teszem.

Az áráról is szeretnék írni egy kicsit. Körülnéztem a neten, mert nem akartam én feltétlen magam megvarrni ezeket a kis öko csodákat, de miután egy ilyen öko szalvéta kb 1300 Ft-ról indul, és egy teljes szettért akár (tényleg, nem túlzok, nagyon durva) 9000 Ft-ot is elkérnek, így azt gondoltam, hogy azért annyira tudok varrni, hogy egy zsákot összehozzak. Vettem a pepcoban sima pamut pelenkát, 2 darabos volt 650 Ft, és egy viaszosvászon terítőt, ami 350 Ft volt. A viaszosvásznat lehet méterre is venni, de miután egy 140 cm széles viaszosvászon métere 1300 Ft-ról indul, így jobbnak láttma a terítőt, ami 130x90 cm méretű. Leleményeseknek áll a világ. Tépőzáram volt otthon, és ez a háló anyagom is, így arról nem tudok nyilatkozni, de nem lehet egyik sem egy eget rengető összeg. A varrás kb 4 órát vett igénybe, nyilván ezt nem számítom magamnak órabérben, de hozzátartozik, hogy én nem igazán vagyok egy gyakorlott varró, tehát azért egy profinak ez gyorsabban megy. 

Mindegyik varromány esetében csak téglalapot kell varrni igazából, és még az egyenes varrás se olyan lényeges, hiszen a  zsákot összehúzzuk, nem is látszik, milyen a formája. A szalvétát meg elég jól lehet formázni a viaszosvászon aljnak köszönhetően. Tehát a mintás anyagból is levágunk egy téglalapot, meg a viaszosból is, beszegjük a pamutot, rávarrjuk a viaszost, és kb ennyi az egész. Nem egy nagy hókusz-pókusz. 

Azóta is örülök, hogy megvarrtam magamnak ezt a kis szettet! 

Adventi kalendárium

Minimális késéssel (hahaha) el is jutottam ide, hogy feltöltsem az idei adventi kalendáriumot, amit készítettem a kis Bélámnak. A késésre nincsen mentségem, ez van, időben elkészült a mű, csak a bejegyzések írásával vagyok "kissé" elmaradva, de ami késik, az nem siet, és abban se vagyok egészen biztos, hogy valaki olvassa-e egyáltalán ezt a  blogot még, vagy csak úgy a saját örömömre írom. Amúgy valszeg igen, a saját örömömre írom, meg azért, hogy jó legyen visszanéznem majd évek múlva, amikor Editke nem igényli, hogy 2 cm távolságban legyünk minden egyes percben egymástól otthon, és rengeteg sok szabadidőm lesz, meg egy tök másik munkám, ahol megbecsülnek és a többi. Tudom, álmodozok, de álmodni szabad ❤

Szóval Editkének az idén teljesen más típusú kalendáriumot készítettem, mint eddig. Annyi a hasonlóság a régiekkel, hogy ezt is én készítettem, jajjjdeügyesvagyok. Azért dicsérgetem így meg magamat, mert más nem nagyon szokott, és az embernek jólesik a dícséret.

A kalendáriumok kindertojás belsőből készültek. Krisztián szerezte be nekem ezeket a belsőket, talán tudni se akarom, hogy honnan és milyen biznisz által, de most nagyon jó hasznát vettem, hogy van 24 darab tök egyforma kis belsőm. Az újrahasznosítást meg amúgy is szeretem. 

A kindertojás belső formája adta az ötletet, hogy szaloncukor formára fogom becsomagolni a kis meglepetéseket, ehhez krepp papírt használtam, mert az egy kicsit nyúlik is, meg könnyen formázható és nem utolsó sorban meg olcsó is. Ragasztani is könnyen lehet rá, ez is fontos szempont volt, mert a kalendáriumokhoz tartozó számokat nem csak úgy ráírtam a szaloncukrokra, hanem vadásztam a neten nagyon kis dizájnos számokat, és azokat kinyomtattam, vágtam (kitéptem a hajam, hogy 24 kis kört miét akartam egyesével kivágni, felragasztani...), ragasztottam, és voilá, készen is lettem a kis cukorkákkal.

A cukrokat szalagra kötöttem fel, a 24 szalagot összekötöttem, és felakasztottam Editke szobájának az ajtajára. 

A kindertojásokba pedig nem feltétlenül édesség és kifejezett kézzelfogható ajándék került, hanem minden napra egy kis versike (igen, azokat is egyesével formáztam be, nyomtattam, vágtam, hajat téptem...) lett az ajándék, amit innen töltöttem le, ezúton is köszönöm, és minden napra egy közös tevékenység is ajándékká lépett elő, ehhez az ötletet pedig Judit munkatársamnak köszönöm. Hiszen nem volt könnyű 24 különböző, és hétköznapokon, akár este későn is végrehajtható programot kitalálni, és ehhez nyújtott nagy segítséget nekem Judit az ő gyűjteményével. Így lépett elő adventi kalendárium ajándékká a közös éneklés gyertyafényben, az együtt alvás, a habos kakaó ivászat vagy éppen az extra habfürdőben való fürdés. ÉS amik eddig sorra kerültek, mind hihetetlen nagy sikert arattak Editkénél, és nem hiányolja a kézzelfogható ajándékokat, bár néha egy-egy kis pecsét, vagy kitűző formájában azok is előkerülnek. De a célom az ezévi kalendáriummal az volt, hogy ne csak a pénzért vásárolt ajándék legyen az ajándék Editkének se, hanem tudjunk örülni annak, hogy pizzát eszünk vacsira, vagy hogy mindannyian bebújunk egy takaró alá, és fejből mesét mondunk. Szerintem erre nagyobb szükség van, mint egy 25. legóra. Aztán lehet nincsen igazam, de az én világomban ez most nagyon bejött. 

További újításom erre az évre, hogy készítünk egy adventi naplót. A napló egy sima füzet, amit befedtem karácsonyi csomagolópapírral, ebbe ragasztja bele a nyuszi minden nap a kis versikét, amit talál a kalendáriumba, ő ír bele minden egyes napot, rajzolhat, ragaszthat szabadon bele, és minden nap készítünk egy fényképet, amit kinyomtatok neki és azt is odaragasztjuk az adott naphoz. Nekem ez tetszik a legjobban, mert ez egy örök emlék lesz, amit évek múlva is jóleső érzéssel fogunk kinyitni. Tudom, mert évekig vezettem neki ehhez hasonló kis naplót, csak sajnos az utóbbi években már nem volt rá kapacitásom, hogy csináljam, pedig a régieket nagyon szereti lapozgatni, nézegetni és most már olvasni is Editke. 

Az idei évben Krisztiánnak is készítettem kalendáriumot, mert olyan rendes vagyok 😇 Az ötletet a gyereketetőről vettem, ezúton is köszönöm. Sablonokat onnan töltöttem le, vágtam ki, majd ragasztottam fel egy vastag kartonra. Az ablakok alatt idézetek vannak, amiket én magam kerestem ki, személyre szabottan Krisztiánnak, és amennyire rajta látni lehet, nagyon tetszik is neki, így örülök, hogy meg tudtam lepni ezzel a kalendáriummal. Néha csokit is rakok neki a közepébe, hogy ne legyen olyan sovány 😁

Az én kalendáriumos nyuszifüleim.

Adventi koszorú

Ami igazából nem is koszorú, mert nem kör az alapja, hanem egy őzgerinc forma. Ez a forma még mamié volt, nem tudom, hogyan került hozzám, de teljesen biztos vagyok benne, hogy az övé volt, és sokat használtam is. Viszont most a névnapomra kaptam helyette nagyon kis szépi új, szilikonos formát, így ezt a fémet már nem igazán fogom rendeltetésszerűen használni. A tervem az vele, hogy majd lefestem egyszínű fehérre, és úgy át fog lényegülni egy kínáló tálcává. De most még egyelőre az adventi gyertyákat tettem bele, mert azt láttam a Praktikában, hogy ez most valami nagyon menő dolog, hogy süteményformába készítjük el az adventi koszorút. Hát akkor hadd legyek már én is menő, egy kicsit legalább. 

A kiegészítőket a pepcoban vásároltam meg, és tudni sem akarom talán, hogy hogyan tudják ennyire olcsón adni a különböző kiegészítő dolgokat abban a boltban. Két szett díszt vettem, egyik se volt 300 Ft, a gyertyákat 150 Ft/db áron vettem.... Tényleg jobb nem tudni, hogy lehetnek ilyen olcsók. Vettem még (ami nem igaz, mert Krisztián vette, és nagyon rendes fiú, hogy vasárnap este 6-kor egy 3 órás út után még hajlandó volt miattam, illetve a koszorú elkészülése érdekében még 3 (!!!) boltba elmenni, és szerezni nekem) oázist, a fenyőket meg anyáéknál otthon vágtam le egy fenyőről. Így kb 1500 Ft bekerülési költségből és mínusz egy ép hüvelykujjal készült el a koszorú. Amiért a boltban szerintem lazán egy 4000 Ft-ot elkérnek. És ott van még pluszban az öröm (hahaha), amit készítés közben érzünk.  

Az oázist méretre vágtam, beleragasztottam a formába, levagdostam a fenyőágat, beleszurkáltam az oázisba, előtte a gyertyákat gyertyatűvel szúrtam bele, és végül rátettem a kis díszeket. Igazából utánarohangálni a hozzávalóknak több idő volt, mint az elkészítés. 

Ez egy elég nagyméretű dísz lett, de elsőre nekem szerelem, mert bár a kép nem adja vissza, de tiszta csillám az egész, a fehér mellett rózsaszín beütéssel. 

Szóval rendet kell tartanunk az ebédlő asztalon, ha azt akarjuk, hogy mutasson is rajta ez a nagy dísz. 

 És itt látszik az alapja is 💗

Ismerkedjünk meg az órával!

Tudom, tudom, hogy szégyen gyalázat, amit szegény kis kreatív blogommal hajtok végre most az utóbbi időben, de több magyarázatom is lenne rá, ha nagyon akarnék, a legegyszerűbb az időhiány, sajnos 😑 És akkor lehetne ezt hosszan magyaráznom, hogy miért nincsen időm, hiszen idő arra van, amire szakítunk, ezt is tudom. De a diplomakészítés időszak nem csak a hallgatóknak húzós, hanem a konzulenseknek is, amellett meg most még belevágtam egy harmadik pénzkereseti lehetőségbe is, ami elég sok időmet elviszi egyelőre, de remélem hosszú távon megéri, aztán majd alakul. És a laborban meg a megbízásos kísérletekkel is sok idő elmegy. Ez van.

De nem kesergek az időm végessége miatt, hanem inkább megmutatom, hogy milyen kis cuki szerkezetet készítettünk Editkével, ami pontosan is az idő mérésével ismerteti meg a nyuszifület. Mert sajnos akármennyire is próbálom magyarázni neki szóban, hogy hány óra van, meg mit mutat az óra, szerintem nem érti. Bár állítja, hogy igen, de én meg látom, hogy nem, szóval valamit tennem kell, hogy ne maradjon így ez a helyzet. 

Tök véletlenül futottam bele egy külföldi oktató lap instagram profiljába (@miss_fairclough_), amit gyorsan be is jelöltem magamnak követendő példának (tehát követem, de nekem ez egy olyan béna szó, mi az, hogy követem? az tök illegálisnak hangzik, pedig nem is az ez a folyamat, na mindegy, nem szeretem ezeket az angolból tükörfordítással átvett szavakat, bár még mindig jobb, mint a "lájkolom"...), és ott láttam meg ezt a kis óra ötletet.

Igazából már majdnem vettem is egy ilyen óra megismerést tanító valamiféle rendkívül interaktív, és ennek megfelelő árú játékot a neten, de aztán úgy voltam bele, hogy bakker, majd pont az órát nem tudom neki valami házi alkalmatossággal megtanítani, de béna vagyok! És nem akartam béna lenni. Ezért elloptam az ötletet, és kb 2 óra alatt, amíg elkészül vacsira a pizza, elkészítettem a kis tanító órát. A tesztelése még folyamatban van, tehát azt nem tudom, mennyire hatékonyan fogja tudni így megtanulni az órát Editke, de én bizakodó vagyok, neki meg tetszik, hogy együtt hoztuk össze ezt az órát. 

Először egy nagy kartonra volt szükségem, amiért nem rohantam fejvesztve a boltba, mert olyan nagyon előrelátó vagyok (hahaha, persze), hogy mindig megmentem a csomagolásokból a vastag papír részeket direkt kreativkodás céljára. Ennek az órának az alapja például egy lidliben vásárolt pólószett csomagolása lett, ez egy teljesen tök minta nélküli, fehér vastag papír, amit a pólók alá tesznek a csomagolásba, hogy szebben álljanak a boltba a polcon. Amúgy egy tök felesleges dolog szerintem, és tök nem környezettudatos, de én így tudom megmenteni, és újrahasznosítani, vagy egyáltalán, hasznosítani valamire. Hogy legyen ennek a papírdarabnak is valami értelme, haszna az életben, ne csak úgy dobjuk ki azzal a lendülettel, ahogy kivettük belőle a pólókat. 

A kartonra rátettem egy tányért, mert nem volt kéznél körzöm, és körberajzoltam, majd kivágtam a kört. Editke meg kiszínezte, hogy ne legyen unalmas fehér, helyette lett egyenetlenül színezett érdekes kék 💖 A mutatókat én rajzoltam szabad kézzel, szintén az újrahasznos karton lapra, kivágtam, azt is kiszínezte Editke. Aztán origami papírból csíkokat vágtam, amit ketté hajtottam, kívülre kerültek az óralap számai, belülre meg amit a digitális óra mutat és amit mondunk, hogy hány perccel múlt el az egész óra, illetve negyed, fél, háromnegyed, egész. Meggyőződésem, hogy ezt a legnehezebb felfogni egy gyereknek, aztán nem vagyok tanár, se pedagógus, lehet simán tévedek. 

Aztán miután minden színes lett és kivágódott, feliratozódott, ráragasztottam az óralapra a mintás papírokat. A mutatókra ráírtam, hogy melyik mutatja az órát, melyik a percet, és milton kapoccsal rögzítettem az óralap közepén. Készen is lettünk az órával. 

Nem azt mondom, hogy a legszebb oktatási anyag, amit életemben láttam, de Editkének tetszik, olyan színekből van, amit ő maga választott, együtt csináltuk meg, és a feladatát betölti. Nyilván lehetne csilli-villi nagyonmenő papírból meg műanyagból, beszélő ceruzával, de majd beszélek én a ceruza helyett 😇

Bemutatkozik dobozpóni

avagy hogyan termeljünk még több lomot a gyerekszobába 😆 Nem, ennek az újrahasznos dobozunikornis póninak megvan a maga létjogosultsága Editke szobájában, szóval nem is lom ő igazából. És Editke annyira szereti, hogy érdemes volt vele rengeteg sok órán keresztül bíbelődni. 

A munkafolyamatról nincsenek fázisfotóim, mert el is felejtettem őket, így csak a kiinduló állapotot és a végállapotot tudom megmutatni, a többit meg szavakban kifejezni 😁

A kiindulási állapota unikornis póninak ez volt, két kiszuperált kit-es doboz a laborból, ohjeeee, minden szemetet fel lehet használni, mert valójában a szemetek egy része hulladék csupán, nem szemét. 

Na innentől aztán a képzeletre van bízva a folyamat. Én öntapadó tapétával fedtem be a dobozokat, eredetileg az egész állat rózsaszínben pompázott volna, de kevésnek bizonyult  a rózsaszín tapéta, így a fele barna lett. Editke is engedélyezte. Aztán az egyik dobozt úgy vontam be, hogy a póniunikornis hasában lehessen dolgokat tárolni, hogy ne csak dísz legyen a gyerekszobában, hanem mondjuk nyeljen be legalább fél kiló hajgumit/üveggolyót/hajráfot/bármitamibelefér. Ezért a nagyobb doboz bevonása kicsit munkásabb volt. Aztán kiszabtam a szárnyakat is, amiket milton kapoccsal rögzítettem, először rossz helyen, de aztán végül jó helyre került, és így nem fittyen le állandóan a póni szárnya. A lábai természetesenhogy wc papír gurigából készültek, azokat is bevontam tapétával, és a patkójuk (hát jobb híján nevezzük annak) más színnel jelzés értékűen került rá. Kivágtam a szemeket-füleket, díszítettem, felragasztottam. Egy darabig ilyen állapotban volt dobozpóni, mert nem találtam neki megfelelő faroknak és sörénynek valót, de aztán Nikivel megtaláltuk a tuti lelőhelyet, aki még nem járt Pirex papírboltban, és nem is akar egy ilyen helyen egy kisebb vagyont elkölteni, az ne is menjen be. Mi bementünk... így lett (többek között) a póni további részeinek alapanyag. 

És teljes díszében, sörénnyel és szarvval a fején készen is lett doboz unikornispónink. 

A pocakjában pedig lehet tárolni kisebb-nagyobb dolgokat, most éppen üveggolyók vannak benne, remélem nem üli meg a gyomrát.

Oké, én is tudom, hogy farka nincsen még, de Editkének ünnepélyesen megígértem, hogy vele együtt ragasztom majd fel a farkat, és még nem jutottunk el odáig. 

Fejdíszek, maszkok - itt a farsang!

Igaz ezeket a fejdíszeket, maszkokat és egyéb bulizáshoz elegedhetetlen dolgokat nem farsangra készítettem, hanem még újévre, de azért a farsangi időszakban is megállják a helyüket, és ha 10 percre le tudunk vele kötni egy gyereket, akkor már megérte. Ha meg mi magunk készítjük el, akkor felbecsülhetetlen kikapcsolódást nyújtunk az agyunknak (ami a munkában megfáradt 😛), ami ugye fontos. A flow élmény, megminden, tudjátok 😏

Szóval a dolog egészen egyszerű; kellenek kartonpapírok (akár kidobásra váró dobozok, csomagoló anyagok, stb), dekortapaszok, wc papír gurigák (ez a legjobb), ragasztó, olló, sniccer, kitartás. Ha ezek megvannak, akkor akár monokróm szetteket, akár a gyerekek számára kedvesebb színes kis maszkokat tudunk legyártani, amit aztán vagy mi magunk, vagy a gyerekek tovább tudnak díszíteni, így ügyesedik a kezük, meg mittuodoménmilyen képességül is nyilván, így íme, itt egy fejlesztő játék otthonra, ami nem igényel nagy beruházást. És az a gyerek, aki nem szeret rajzolni egy-egy álarcot szívesebben díszít ki, mint hogy papírra rajzoljon simán, mert ez izgibb, és így hátha olyan gyerek is bevonódik a kézműveskedésbe, aki amúgy nem kedveli a ceruzás tevékenységet. Ezt csak feltételezem úgy a józan paraszti eszemmel, mert saját tapasztalatom ebben nincsen. 

És amik készülnek, pl wc papír gurigából és dekortapaszból, kevés csillivilli pomponnal: 

Kiskoronák!

 Lányoknak szigorúan hajráfra rögzítve.

Kartonból és hurkapálcából karneváli maszk, amit a lányok strasszokkal díszítettek tovább és tettek egyedivé.

A felnőtteknek, kartonból, sniccerrel és sok-sok türelemmel. 

És hogy környezettudatosak is legyünk; a gyerekeknek a kék álarcot és a felnőttek csókos száját kidobásra ítélt kartondobozból vágtam ki, majd lefestettem akrilfestékkel (minimális mennyiség kell, és akár temperával is lehet festeni rá). Ez néminemű tudatosságot, és gyűjtő szenvedélyt valamit sok-sok tároló helyet is igényel, hogy legyenek otthon ilyen újrahasznos dolgok, mint wc papír guriga és kartonpapír, de így tudunk szinte a semmiből, bármikor alkotni olyan dolgokat, amik örömet okoznak a gyerekeknek-felnőtteknek, és nem kell egyből vadul a kreativ boltok drága portékái között keresgélni. Ha még tudatosabbak vagyunk, akkor a hurkapálca helyett választhatunk vékony faágakat is, amit egy smirglivel lecsiszolunk. A kreativkodás leginkább nem a pénz költéséről szól, legalábbis nekem, hanem hogy egyszerű dolgokból valami nagyszerűt készítsünk ✌

Téli ajtódísz

Ezt a kis ajtódísz ötletet a kedvenc kreativ gyerek oldalamon láttam, ami nem más, mint a krokotak. A fenyőfák hajtogatása, és a házikók ötlete is onnan van. 

Amiért nagyon tetszik nekem ez a kis ajtódísz, mert nem annyira karácsonyi, aminek már amúgy is vége van, így egy kicsit tovább lehet az ajtón, mint a teljesen karácsonyi témájúak. Aztán az már lehet az én bajom csak, hogy zavar, ha január-februárban is karácsonyi ajtódísz van az ajtómon, valószínűleg túl sok időm van ezekkel a dolgokkal foglalkozni (ezt meg is kapom rendszeresen :P ). Aztán a másik nagyon szimpatikus megoldás, hogy a kis házikók wc papír gurigából vannak. A wc papír guriga az egyik legsokoldalúbb szemét szerintem, nagyon szeretem, akármilyen hülyén is hangzik ez :) 

Hozzávalók:

• wc papír guriga
• színes origami papírok
• kevés vatelin
• alkoholos filc
• koszorú alap
• fehér anyag a koszorú bevonásához
• pár kis pompon dísznek

Első körben meghajtogatjuk a fenyőfákat, ahhoz az utasításokat itt találhatjuk. Ez a legidőigényesebb dolog, de nagyon megéri, mert akár fehér sima fénymásolópapírból is nagyon látványos fát lehet készíteni. Vastagabb kartonból nagyon nehéz, ezért inkább vékonyabból érdemes elkészíteni.

Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhetnek a házikók, az volt a legjobb része a dísznek. Az ajtókat és ablakokat színes papírra rajzoljuk és kivágjuk, nálunk ezt Editke csinálta. Addig én meghajtogattam a tetőt a házikóknak, és behajtottam a gurigákat. A házikó elkészítése itt van. 

Aztán ha elkészült minden, akkor egy koszorú alapot bevonunk fehér anyaggal, ragasztópisztollyal felragasztjuk a fákat és a házikókat, és készen is vagyunk. 

Mennyit kell még aludni karácsonyig?

Erre a kérdésre nekem kb már most 2 naponta kell válaszolni, elég idegtépő, de hát ez van, egy 5 éves gyerek alapban elég sokszor idegtépő, de legalább annyiszor cuki is, szóval azért megéri gyereket nevelni :P Szóval erre találták ki, már a napok visszaszámlálására az adventi kalendáriumot, amit mér el is készítettem Editkének (aztán megláttam a Tigerben ezt, miért, miért MIÉRT??????? nem hamarabb/pont most/sose kellett volna látnom :P) 

Szóval miután kisírtam  túltettem magam azon, hogy 1500 Ft-ért ilyen szép kis kalendárium lehetett volna az enyém Editkéjé, leírom, hogy mivel is számoljuk vissza a napokat még a kalendáriumon kívül. Hát ezzel a kis répaorral mutogató hóemberrel! Bizonyám, nagyon cuki, és teljesen sk, DIY és újrafelhasznált dologkból készült. Tadammmmm:

Az elkészítése nagyon egyszerű, és nem kell hozzá tonnányi dolgot vásárolni a kreativ boltban és egy vagyont otthagyni érte. Szerintem ez elég fontos szempont, bár lehet csak nekem, de nem hiszem. (Tervezek amúgyis egy bejegyzést, amiben szapulni fogom a divatos magazinok ökonak titulált íróit, mert szerintem tökre nem azok, de még csak nem is értenek hozzá, és engem ez felbosszant. Mert a kreativkodáshoz alapvetően nem kellene 25 ezer dolgot megvenni a boltban, mégis erre sarkall sok puccos lap, és én ezért fújok rájuk :P)
Szóval első körben a kukából kiszedtem az egyetemen nagy kartonpapírokat. Igen, a KUKÁBÓL.  Megvehettem volna jó drága pénzen a szép csillivilli kartont, de nem tettem, mert amúgy sem vet fel a pénz :P meg én TÉNYLEG környezettudatos vagyok, és szemetet felhasználni jó. Nyilván nem a nagy konténerből szedtem ki, hanem a szelektív szemetesből, és engedélyt is kértem tőle a főportán, és azon túl, hogy nyilvánvalóan hülyének néztek, nem bánták, ha elviszek pár tök steril ív kartont. Otthon aztán kivágtam belőle egy kört, meg egy kalapnak valót. És egy szép répaorrot.

Aztán kezdődött a nekem flow élményt biztosító festés. Nem tudok sajnos szépen festeni, de egy egyenletes felületet azért egyszínűre le tudok pingálni, és a flowban a tevékenység és az elmélyülés a fontos, az segít az embernek kikapcsolni, regenerálódni. Nem a semmitevés. Az nem tud flow lenni. Ezért pihentetőbb és stresszoldóbb egy kirándulás az erdőben, mint otthon feküdni az ágy tetején pihenés címszóval :P (oké, ma beszólós kedvem vagyok, ez a vizsgázók nagy számának tudható be, és bocsánat miatta).
A fejet fehérre, a répaorrot sárgára, a kalapot feketére festettem, díszítésnek csillámragasztóval egy vonalat pirosra színeztem a kalapon. Az orrára még a répa hatás elérése érdekében festettem kis rovátkolásokat is ;) Aztán száradás után alkoholos filccel díszítettem a fejet számokkal és szemekkel, az orrot egy milton kapoccsal rögzítettem a fejhez, és azt is lefestettem narancsszínűre. A kalapra fogott a fehér zsírkréta, azzal írtam fel a legszebb kézírásommal (khm), hogy mennyi nap van még karácsonyig. Végül a kalapot felragasztottam a fejre, és készen is lettem. Editke odavan érte, és szerintem is cuki a kis hóemberünk.

Jó készülődést, gyorsan itt lesz a karácsony ;)