Brokkolifőzelék-másképpen

Egy kincset találtam blog formájában, méghozzá a Feri, a főzelékest. Nem magamtól találtam ám meg, hanem segítséggel, ezúton is köszönöm szépen Zsuzskának a jó tippet. Feri, blogcíméhez méltóan főzelékeket gyárt, de nem a megszokott módon, hanem rengeteg újítással. Nem mondom, hogy mindegyiket el tudnám képzelni, hogy meg is eszem, vagy egyáltalán megfőzném, de nagyon jó kis ötletek vannak benne, amiket érdemes kipróbálni. 

Nem vagyok egy nagy főzelék evő, tehát mondjuk a borsófőzeléknél és a spenótnál nekem kb ki is merül a főzelék ötlettáram, talán még a krumpli és a lencse is eszembe jutna erős nyomás hatására, de más, amit szeretnék és úgy napi jelleggel meg is főznék, olyan nincsen. De ezt a néhányat nagyon szeretem. A főzelékeket alapban én tejföllel szoktam sűríteni vagy fehér mártással, és ebben is más a fent említett blog, mert abban nem találunk mi se rántást, se habarást, se semmi ehhez hasonlót, hiába is keresnénk. Vannak helyette viszont jó kis főzelékbetétek, alternatívák, amiket még a paleolit táplálkozók is simán hasznosítani tudnak, ha akarnak, persze. 

A brokkoli nálunk már majdhogynem szent zöldség, Krisztián kilószámra képes bevásárolni belőle, amiből általában brokkolis tészta, brokkolifasírt, vagy brokkoli krémleves készül. Vagy simán csőben sült brokkoli (ehhez nincsen receptem, hogy lehet ez???). De most már bevehetjük a repertoárba a brokkolifőzeléket is, azt hiszem, bár én kicsit másképpen fogom elkészíteni legközelebb, mint ahogyan az eredeti recept szól. Szerencsére Editke is imádja a brokkolit, ő az egyetlen gyerek a bölcsis csoportban, aki megeszi a Kalória brokkolilevesét és főzelékét, ezt mindig elmondják a gondinénik :D Szerencsére az evéssel továbbra sincsenek problémáink, nagyon félek tőle, hogy majd az oviban üt be a krach e téren, de hátha nem. Addig is élvezem, hogy szinte bármit megeszik, amit én főzök, volt ez másképpen is ugye (rémálmaimban ne jöjjön vissza az a sok bébiételes főzelék, amit 6 hós korától egy éves koráig felvásároltunk...). 

Szóval a brokkolifőzelék, ami nekem kicsit leves lett, de sebaj, levesnek is megettük :D

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma
• 4 evőkanál olaj
• 1 kg brokkoli
• 1 gerezd fokhagyma (nekem ez véletlenül kimaradt)
• 6 dl víz, benne egy leveskocka, vagy 6 dl alaplé
• 5 dkg kékpenészes sajt (paleosoknak parmezán)
• só, bors, szerecsendió
• a sült brokkolihoz, ami a betét lesz: 1 dl olaj, 1 kávéskanál currypor, fél kávéskanál pirospaprika, só
• pirított mogyoró

A sült brokkolihoz a brokkoli kb harmadát használtam fel, rózsáira szedtem, majd a fűszereket az olajban elkevertem. Egy zacsiba tettem a brokkolirózsákat és ráöntöttem az olajos fűszert, jól összeráztam. Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam és 220 fokon megsütöttem. Feri szerint 20-22 percig sül, na nekem már hamarabb égett rajta a sok fűszer, így miután roppanós puhára ült, kivettem, mert elégett volna. 

Az olajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát. A maradék brokkolit és a brokkoli szárát felaprítva rátettem a puha hagymára, felöntöttem az alaplével (vagy a vízzel és a leveskockával) és megfőzöm. Ha megfőttek, akkor beleteszem a sajtnak a jó részét és összeturmixolom az egészet. Ha kell, akkor sózzuk is meg, mehet bele a bors és a szerecsendió is. Én pirított mogyoró helyett mandulát tettem rá, hát kinek mi van, azzal gazdálkodik, én ezt nem is pirítottam meg...

Ha kész van minden, akkor kiszedjük tányérra a főzeléket (nekem leves lett...), rátesszük a sült brokkolit, amennyit szeretnénk, vagy amennyi jut :) és megszórjuk a tetejét még sajttal és a mandulával/mogyoróval. 

Nagyon finom, együnk ilyet sokszor :D (És nézegessük Feri blogját további remek ötletekhez!) Mivel nincsen benne semmi rántás-habarás, tejtermék, ezért lehet paleo is, ha a paleo által engedélyezett sajtot tesszük bele (nem tudom, lehet ők kéksajtot nem esznek, akkor parmezán pl).

Editkének direkt trappistával csináltam, külön egy kis fazékban, mert nem szeret más sajtot. Persze az kellett neki, amit mi is ettünk, és simán megette a kéksajtos főzeléket is :D

Sajtnyalóka,

vagy amivel több embert fogok idevonzani ;) paleo levesbetét, tészta helyett krémlevesekbe. Nem egészen az én találmányom a dolog, de a sajtnyalóka nevet egyértelműen én találtam ki :)
Amúgy mióta jobban körülnézek ilyen-olyan jól felkapott gasztroblogok között, bizony sokszor köszönnek vissza rám a jó kis régi Horváth Ilona receptek, csak éppen kicsit modernebb, vagy inkább puccosabb köntösben (itt-ott egy kis vaj, vagy olívaolaj a zsír helyett, pálinka vagy rum helyett "könnyed likőr") na szóval levontam a következtetést, nincs új a nap alatt, másrészt meg hazudni kell körmünk szakadtáig, vagy éppen sajátként bemutatni egy-két régi receptet, amit nagyanyáink is ismertek, és ennyi a "csoda" vagy a "trükk". Nem az, hogy attól még nem jó az a recept, csak kicsit úgy van tálalva, mintha nem egy 50 éves recept lenne... Hát ez csak így eszembe jutott, és gondoltam leírnom, hogy nem minden arany, ami fénylik, legalábbis szerintem nem. Erre a sajtnyalókára ez pont nem igaz, direkt nem annál a receptnél írtam ezt le, ahol a hasonlóságot felfedeztem, mert még beperelnek. Ezt a receptet Virágnál láttam, és nagyon köszönöm neki!

A sajtnyalókában az a jó, hogy gyorsan készen van, nem kell vele sokan szenvedni a konyhában, és garantáltan gluténmentes levesbetétet kapunk, ami azért nem semmi :) Ha nagyon akarom, akkor lehet paleolit is, mert egyes paleolit táplálkozók esznek sajtot is. Nyilván nem sokat, de esznek.
A recept egész egyszerű; a sajtot lereszeljük, vagy a reszelt parmezánt kiborítjuk a kis dobozból, halmot készítünk a sajtból, rátesszük a halmot egy sütőpapírral bélelt tepsire (nekem már hozott a Jézus szilikonos sütőlapot), beleszúrunk egy hurkapálcikát, és megsütjük (180 fokon).

Nem kell aggódni (én teljesen kiakadtam közben, csak azért írom) a sajt teljesen folyós lesz, de majd ha kivesszük, akkor megszilárdul.

Ha készen van, akkor vagy harapva egész egyszerűen megesszük (mint Editke), vagy belemártogatjuk a levesbe, és várjuk, hogy valamennyire feloldódjon benne, nyúlékony legyen és megesszük. Nagyon finom! Én még rendes husilevesbe is nagyon szeretem, persze a kevésbé elszántak csak zöldségkrémlevesbe tegyék ;)

UPDATE: rákerestem a googleban, és nem én találtam fel a sajtnyalóka nevet :( Pedig olyan boldog voltam tőle. A nosalty-n találtam egy teljesen hasonló receptet, hát na, nem hiába sose szerettem azt az oldalt. Na mindegy, csak így tiszta a dolog. 

Zserbógolyó

Aki kitalálta ezt a receptet, az egy nagyon okos ember lehetett, mert szerintem ez a zserbógolyó isteni nagyon finom. Elkészíteni se egy nagy művészet, mert csak össze kell keverni a hozzávalókat és szinte kész is van az egész. Ajándéknak se utolsó, én is annak szántam, csak közbeszólt néminemű köhögés, sajnos, így kénytelenek voltunk házon belül megoldani a golyók elpusztítását, ami azért elég jól sikerült is. Na jó, vittem ám belőle másnak is, tehát nem mi hárman ettük meg az összeset, de majdnem. Az energiatartalmára vonatkozóan nem tudok mit nyilatkozni, mert én azt gondolom, hogy a nagy része gyümölcs meg dió, akkor az már túl gázos nem lehet, de nem vagyok egy dietetikus, sajnos, pedig mennyire az akartam lenni... :D Dehát apukám másra szavazott, így maradtam agrármérnök (nem, azt se akarta, de ez lett), így nem tudom nektek megszakérteni, hogy ez a golyó mennyire hizlal, avagy sem, nyilván nem fogyókúrás, de lehet jobb, mint egy tábla milka. Már kalória szempontjából, nem a finomsága terén ;)

Az elkészítésben Editke is segédkezett, ki nem maradhat semmiből, ami süti, főleg nem abból, amiben dió is van és gyurmákolni is lehet. Szóval igazi gyerekbarát édesség :)

Hozzávalók:

• 20 dkg aszalt sárgabarack
• 15 dkg darált dió (lehet durvára darált is, direkt jót fog tenni neki)
• 10 dkg háztartási keksz darálva (paleosok darált mandula)
• 1 ek rumaroma
• 2 ek sárgabaracklekvár (ha nem áll össze, akkor kicsit több még) (paleosoknak cukormentes vagy nyírfacukros lekvár)
• 10 dkg margarin és kb 4 ek holland kakaópor a bevonáshoz (aki édesen szeretné, akkor ebbe még ízlés szerint cukor) (paleosoknak karob por és olaj)

A barackot nagyon kicsi darabokra vágjuk, én géppel csináltam, a botmixeremnek van egy húsdaráló lehetősége, és azzal. Hozzáadjuk a diót, a kekszet, a rumaromát és a lekvárt és összegyúrjuk az egészet egynemű masszává. Kis golyókat formázunk belőle, majd bevonjuk a felolvasztott margarinban elkevert kakaóporral. Ha megszilárdult rajta a bevonat, akkor bonbonpapírba tesszük, de anélkül is nagyon jól néz ki, és az ízén semmit se változtat a papír :D

Akár paleo változatot is el tudok képzelni, ha a keksz helyett mondjuk darált mandulát teszünk bele. A kakaót karob porral (bioboltokban kapható) lehet helyettesíteni, a baracklekvár meg legyen cukormentes. Margarin helyett lehet zsír, bár azt nem tudom elképzelni, akkor inkább már olivaolaj, vagy valamilyen olaj. 

Editke is gombócolt:

 Nem tudom, szerintem ez nem gombóc, de neki tetszett... és Esztinek gyártotta, aki szerint ez egy szív :)

 Az én gombócaim egységesebbek lettek

 Csokimáz

 Bepapírozva, ajándékozásra készen :)

Paleo karfiollepény

Nem tudom szépíteni a dolgot, ez a recept tehet róla, hogy soha nem leszek paleo táplálkozó, azt hiszem. A receptet ezen a blogon olvastam, amit amúgy nagyon szeretek (már a blogot), több nagyon tuti receptet is találtam már ott, ezért valami furcsa okból képes voltam elhinni, hogy egy karfiollepény tényleg olyan élményt ad majd, mint egy pizza. Merthogy a blogíró azt írta, hogy ezzel kvázi lehet helyettesíteni a pékárut, amit ugye nagyon nehéz a paleo táplálkozóknak megoldani, és akkor ez egy opció lehet. Tényleg elhittem, hogy lesz nekem liszt nélküli pizzám, hát naiv vagyok. 

Amúgy ami a végén kisül a receptből, az finom egyébként, csak szépen kérek mindenkit, ne úgy fogja fel, mint egy finom pizza helyettesítőjét. Mert ha így teszünk, akkor nagyot fogunk csalódni, ahogyan én is tegnap este. Pedig olyan jól hangzott, hogy lehet karfiolból ilyet csinálni. Hát nem. Sajnos nem leszek egy nagy paleolit hívő. Ha a kenyeret magát tudom is nélkülözni, a liszt nekem nagyon-nagyon-nagyon hiányozna. Valószínűleg már annyira megszoktam, hogy ha nem lesz életbevágóan fontos, hogy lemondjak a mindenféle gabonaőrleményekről, akkor önként ez nem fog menni. Teljesen biztosan soha nem. Ez van, ezt kell szeretnem, imádom a lisztes mindenféléket, ha hízok tőlük, akkor is. Pedig szeretnék annyira lelkes lenni, mint az egyik ismerősöm a fb-on, aki nap mint nap képes feltöltetni, hogy milyen paleo csodákat ebédel (ránézésre jól néz ki, de ezek után vannak kételyeim), és azok milyen finomak, és ő ettől milyen vékony lesz. Biztosan így is van. Újévi fogadalma, hogy most aztán az idén lefogy és paleo-egészséges lesz. Legyen így, én magam nem annyira hiszek ezekben a pálfordulati életmódváltásokban, de nyilván van, akinek bejön. Nekem a pizza helyett karfiollepény mindenesetre nem lett nyerő. Finom, de nem olyan mint a pizza, ennyi. Lehet csak helyre kell tenni az embernek előre a fejében, hogy figyi, ez lehet úgy néz ki szemre, de nem olyan ízű. Közel se... :D És akkor kész, ehetjük jó ízzel attól.

Editke persze segített elkészíteni, de alapozott egy kis almával, jól is tette :D

Szóval a recept.

Hozzávalók:

• egy kisebb karfiol
• 2 tojás
• 5 dkg reszelt trappista (eredetiben parmezán van)
• só, bors
• és amit a "pizza" tetejére szeretnénk tenni, én az eredetinél maradva kolbászt és sajtot tettem rá

A karfiolt nagyon kevés vízben megpároltam, aztán összenyomkodtam és a sajttal meg a tojásokkal összekevertem. Egy tortaformát kibéleltem sütőpapírral, és abba leterítettem ezt a karfiolos masszát. 10 percig sült 200 fokon.

Rátesszük a tetejére, amit szeretnénk, és még 10 percig sütjük. 

Ha kész, jól lehet szeletelni, és ha nagyon koncentrálunk, lehet pizza-élményünk is lesz, én nagyon csalódott voltam, Editke meg leette a tetejéről a kolbászt, és evett hozzá savanyú káposztát, végülis az is paleo, okos lányom van nekem :D Én végső kiakadásomban megtoldottam az egészet egy szelet kenyérrel, ezzel intve búcsút a paleo étkezésnek, de javamra legyen írva, hogy csak egy vékony Lidlis nagyon alacsony ch tartalmú (6g/100 g kenyér) szeletkét nyomtam be hozzá, de azt muszáj volt. Végülis szavam nem lehet jóllaktam, a kaja nem volt rossz, de legközelebb a főtt karfiolból inkább rakott karfiolt, vagy karfiolkrémet csinálok. Krisztián nagyon jó fej volt, mert az összes maradékot megette, így nem kellett még másnap is azon agyalnom, hogy mitől lesz ez pizza élmény :) De másoknak nagyon bejött azon a blogon, így gondoltam hátha valaki mégis kedvet kap hozzá innen tőlem, vagy majd ha egyszer tényleg muszáj lesz valami miatt paleo étrendet követnem, hátha jól jön ez a recept.

Tonhalsaláta - fogyis vacsora

A tonhalsaláta egy pofon egyszerű ebéd vagy vacsi lehet bárkinek, aki fogyózik annak is, aki nem, annak is, tuti, hogy jól fogunk vele lakni, ezen nem kell aggódni. Akkor szerettem meg a tonhalsalátát, amikor a spanyoloknál voltam kutatni. Ott mindig volt a kantinban egy A menü, a B meg mindig tonhalsaláta volt. Így mivel rettentő sok tenger gyümölcsét, meg paellat ettek, amit én nem szeretek, akkor nekem jött a B menü, vagyis tonhalsaláta. Életemben nem ettem ennyi tonhalat, de még salátát se. A tonhalban az a jó szerintem, hogy nincsen olyan nagyon vad halíze, mint a többi halnak, nem tudom, ez miből adódik, vagy csak én érzem-e így, de nekem az a hal még finom is :D A spanyolok meg természetesen hülyének néztek, hogy de ma a paella nap van, hogy is képzelem én azt, hogy tonhalsalátát eszek?!!! Végül azzal tudtam őket lerázni, hogy oda kell figyelnem, hogy mennyi szénhidrátot eszek, meg kalóriát, és akkor egy darabig legalább békén hagytak a paellajukkal. Föl nem foghatom, mi jó van abban, hogy a kajába héjastól fő bele a kagyló, de mindegy, nem vagyok spanyol, ebből is látszik. 

Hozzávalók:

• madársaláta vagy bármilyen másmilyen saláta
• egy tonhalkonzerv
• egy főtt tojás
• egy kevés babcsíra (paleosok nem esznek hüvelyest)
• olajbogyó (én a pácolt olajbogyómat tettem rá)
• akinek bírja a gyomra még lehet rá tenni hagymát is
• reszelt sajt a tetejére, ez a spanyoloknál ki nem maradhatott! (paleosoknak parmezán, amúgy sima trappista)

A salátát megmossuk, lecsepegtetjük, összedaraboljuk, ha nagy levelű. Ráborítjuk a lecsepegtetett tonhalkonzervet, körberakjuk főtt tojás karikákkal, szórunk rá babcsírát, olajbogyót, hagymát és aki szeretne, reszelt sajttal megszórja az egészet. Én nem tettem rá semmilyen dresszinget, a cordobaiak se adtak hozzá, de gondolom bármilyen olívás öntet mehetne rá. Aki nem fogyózik vagy nem paleolit táplálkozó, ehet mellé egy kis pirítós kenyeret, aki meg puccos, az bagettet :)

Editke a salátát nem szereti, itthon meg a halat se (bezzeg a bölcsiben a harcsapaprikásból 3x is kért repetát...), ezért ő csak tojást evett kenyérrel, ilyen bájvigyorral az arcán :D

Paleo. Glutén. Higgyük? Ne higgyük? Megegyük?

Körülöttem valahogy egyre szaporodnak az ilyen-olyan allergiások. És ha jobban megnézem, a legtöbben a gluténra érzékenyek. Én amíg nem volt gyerekem, azt se nagyon tudtam, mi az a glutén, vagy glutén érzékenység. Nyilván ez tök gáz, de bevallom töredelmesen, annyira nem foglalkoztatott ez a kérdés. Nekem bajom sose volt kajától, már hogy allergiás legyek rá, így nem izgattam magam ezen, bár tudtam, hogy van olyan ismerősöm, aki nem ehet mondjuk sima péksütit. Azt nem tudtam, hogy kb mindenben van glutén, ami előre feldolgozott kaja, de később aztán megvilágosodtam. Amikor Editke még kisebb volt (most amúgy már nagy, ha valaki nem tudná...), akkor az volt a trendi, hogy fél éves korában adjunk neki glutént, és úgy lehet megelőzni a gluténérzékenységet. Na ekkor kezdtem el rajta töprengeni, mi is az a glutén, meg ennek az egésznek mi értelme van. Aztán az információ áradt felém, megtudtam, hogy tök sokan gluténérzékenyek, ami talán még a tejérzékenységnél is rosszabb, vagy nehezebben áthidalható allergia. Nálunk a családban nincsen ilyen beteg, remélem nem is lesz. Azóta meg már 5x megváltozott az ajánlás, hogy mikor adjunk a gyerekünknek glutént, hogy jó legyen; de van olyan elképzelés is, hogy a glutén, mint olyan, nem is jó nekünk, embereknek. Hogy akkor mégis miért termesztünk annyi gabonát, és miért nem kukoricát meg amarántot eszik mindenki, azt nem tudom. Talán a kukoricabogár miatt :D 

Aztán nem csak az allergiások vannak sokan, de a különféle táplálkozók is, ilyenek az "update"-sek, a "paleo"-sok, a vegákról már nem is beszélve, de ők már régóta köztünk vannak. A peleosok azonban viszonylag újkeletűek, és egyre több követőjük akad. Amennyire én értem, a paleo táplálkozás gluténmentest is majdnem jelent, ezért jön most itt a paleo, de mi is az? Elvileg a paleolit táplálkozók a Paleolitikumban, vagyis őskorban élő ember táplálkozását követik. Hogy pontosan honnan tudják a követők, hogy mit ehetett az ősember, azt nem tudom, de ez a tájékozatlanságomból adódik valószínűleg, de szerintük több fehérjét, és mindenképpen kevesebb szénhidrátot, mint manapság. Ma kb a kajánk 50-55%-át szénhidrát teszi ki, a paleolit szerint ennek 30-35% körülinek kellene csak lennie, a többi helyét átvenné a fehérje (hús, semmiképpen nem tejtermék). Mivel az emberi genom az őskori ember óta (aki sok húst, tehát fehérjét, és kevés szénhidrátot, tehát gabonát ettek) a kutatók szerint se változott lényegesen, ezért a földművelés elkezdése (és ezzel a több szénhidrát; gabonák fogyasztása) után megkezdődött a különböző, kvázi gabonára visszavezethető betegségek kialakulása (hiszen nem alakult hozzá az emésztésünk genetikailag a sok gabonához, maradtunk a fehérjénél), ami manapság tetőződik a paleolit táplálkozók szerint is. Ilyen például a gluténérzékenység, de a vadabb kutatások (és itt tényleges kutatásra alapoznak, tehát beállított, neves kutatók általi kísérletek tulajdonképpen az emberi táplálkozás hatását tanyulmányozandó) különböző rákos betegségekkel (méhnyakrák) is összefüggésbe hozták a sok szénhidrát fogyasztást. Ezentúl a paleolit táplálkozó nemcsak a gabonát, de a cukrot is kerüli. Nem fogyasztanak továbbá tejterméket sem, bár bizonyos sajtok kivételt képeznek. Aztán kizárják a magas glikémiás indexű cuccokat is, mint ahogy egyértelműen a készételeket (semmi meki vagy pizzarendelés!). Krumplit se esznek, na ezért nem lennék én soha paleolit ember.

Tény, hogy valami igazsága van a paleolit táplálkozóknak. Ha jobban megnézzük, lényegében Norbi se nagyon mond mást, oké, ő a tejterméket nem zárja ki, meg a krumplit se (nyilván más különbség is van, de én nem mélyedtem ennyire bele egyikbe se). A low-carb meg nem más, mint hogy ne együnk annyi szénhidrátot. Tehát mielőtt pfújolunk, érdemes kicsit elgondolkodni. Már azon, hogy nincsen új a nap alatt. Meg azon is, hogy ha nem is leszünk paleolit táplálkozók, kicsit legyünk tudatosabbak (már ha akarunk egyáltalán). Ha mondjuk fogyni szeretnénk, vagy csökkenteni a bevitt kajával okozott kárt a szervezetünknek. A cukor pl egyértelműen nem jó. Az se új dolog, hogy ne használjunk margarint, helyette inkább sertészsírt (Norbi nem ezt sulykolja? a cukor az ellenséged, a zsír a barátod. hm??). Szóval van itt sok olyan dolog, amit érdemes végiggondolni, és akármennyire is marhaságnak tűnik, hogy az ősember étrendjét követjük, logikusan végiggondolva lehet ám jó dolgokat is levonni az egészből. Nevezhetjük ezt paleolit táplálkozásnak, vagy low-carbnak, akár Norbi updatenek is, de lehetne okos ember diétája is akár. "Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos" tudjuk ezt már Rómeó és Júlia óta :D 

Szóval a paleolit táplálkozásból amit én el tudok fogadni, az az, hogy kevesebb szénhidrátot együnk. Miért? Mert magamon tapasztalom, hogy ha nem eszek kenyeret, kiflit, low-carb zsömit, barnacipót, akármi liszteset, akkor lemegy 2 kiló. Tehát józan paraszti ésszel is lehet benne vmi, hogy ha ilyet eszek, akkor felugrik 2 hét alatt 2 kiló, lásd karácsonyt. Ha csak ezt hagyom ki, akkor meg lemegy. Ez nem véletlen. Aztán a cukor kérdéskör. Egyértelmű, hogy nem jó, mellőzzük. Hogy most ez nálam azt jelenti, hogy nem teszek a kávémba cukrot, vagy üresen iszom a teát, az részletkérdés; ki min tud fogni. Másba nagyon nem teszek cukrot, de mondjuk a sütikből nem mindig lehet kihagyni. Ha kihagyom, akkor helyette stívia. Vagy szukralóz (tudom-tudom, az nem olyan jó, de a stívia a tejes dolgokban kiérződik). A tejről és a tejtermékekről nem vagyok hajlandó lemondani. Igaz, joghurtot nem eszek. Danonet meg gyümölcsöset főleg nem, nem terem a földön annyi eper, amennyi csak a danone joghurtokba kellene, amellett tele van cukorral. És ennyi, bezáródik a sor. Nem sok, tudom.

DE, érdemes a paleolit receptek között tallózni, még ha utáljuk az újhullámos őrületeket, akkor is. Például ki ne szeretne liszt nélküli pizzát enni (karfiolból, ki hallott ilyet, de finom!!!), ergó este büntetlenül finomat enni? Én szeretnék. Ki ne szeretné megkönnyíteni a fogyókúráját vagy csak könnyebben tartania súlyát jó ötletek segítségével, amiket a liszt kiváltására adnak a paleosok? Én igen. Nem, nem fogom kihajítani az ablakon se a liszttartalékaimat, se az 5 kg-s krumpliszsákomat, fogok még kenyérlángost enni este 11kor, de nem minden áldott nap. Hanem ésszel. Ha egyik nap dőzsöltem ch-ban, másnap odafigyelek, ettől még nem leszek paleolit táplálkozó, de ami nekem szimpi, azt át tudom venni, így mindenki jól jár (főleg én :D). 

És íme, az első gluténmentes, bár nem paleolit receptem, amit Gabojszától lestem el.
Hozzávalók:

• 150 g margarin
• 190 g kukoricaliszt
• 120 dk trappista vagy parmezán sajt
• 2 teáskanál oregánó

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, és próbálunk nem idegeskedni azon, hogy nem áll össze a tészta, később sem fog... Rudat formázunk belőle, majd 1 órára hűtőbe tesszük és pihentetjük folpackba csomagolva. Utána kis szeleteket vágunk belőle (nekem széttört az egész, így kézzel kis korongokat formáztam a tésztából), és 190 fokon 20 percig aranybarnára sütjük. Elsőre, aki nem szokta a kukoricalisztet, furcsa íze lesz, de 2 után nekem már nagyon ízlett :D Legközelebb nagyobbra fogom formázni őket, mert nekem elég kicsik lettek. El tudok mellé képzelni egy tejfölös mártogatóst is. Vagy paradicsomosat is :)

Ímmel-ámmal Editke is megette, de szerintem neki még túl furcsa volt a kukoricaliszt, hát majd szoktatom ehhez az ízvilághoz is.