Boldog új évet!

Az óévet egy szuper évértékelő poszttal szerettem volna zárni, de végül annyi mindent csináltam az év utolsó napjaiban, hogy nem kerültem gép közelbe, és elmaradt a dolog. Végleg nem maradt ki az életből az évértékelés, mert azt gondolom, hogy nekem alapjaiban nagyon is sikeres év volt a 2018, így illik megemlékezni róla egy hosszabb bejegyzésben, de nem ez lesz az a bejegyzés még. 

Félek is a 2019 évtől, mert ha olyan jó volt az előző év, akkor nehogy rosszabb legyen az azt követő, hiszen az élet csupa hepehupa, és nem lehet, hogy a hepe után ne hupa jöjjön, hanem újra hepe, de hátha felül lehet íri ezt a vélekedést, így jó sok tervem van 2019-re is, aminek már ma neki is álltam, hogy biztosan minden tervemnek a végére érjek. Például ma ezért semmi mást nem csináltam jórészt, csak könyvet olvastam, mert bár igyekszek mindig olvasni, de sokkal-sokkal többet szeretnék, és most ezt kezdtem el. Szerencsére lefogyni és többet sportolni nem akarok, ezek a hagyományos újévi fogadalmak, ezért nem lehet januárban beférni rendesen edzésre, de hát ott van még 11 másik hónap, amikor senki nem fogad meg semmit, januárban meg lehet futni, ha az ember nem akar heringként eltölteni a tornateremben egy hónapot. Szóval életmódra vonatkozó, táplálkozással kapcsolatos fogadalmaim nincsenek erre az évre. Szeretném azt tartani, amit évek óta csinálok, gondolom, ha eddig ment, akkor ez után is menni fog. 

Viszont meg kell írnom legalább 2 cikket az év első negyedében. Persze azok nem ilyen irományok, mint amiket ide kitesz a blogra egy ember, hanem rendesen felépített, irodalmi adatokkal teletűzdelt, szépen megfogalmazott, leginkább angol nyelvű és impakt faktoros cikkek. Szeretem, mikor azt mondják sokan, hogy ebben az évben ennyi meg ennyi "cikke" jelent meg különböző platformokon, és ez a szám sose 10 alatti. Azok a cikkek nem olyan típusú  cikkek, mint amiket egy kutatónak kell produkálnia. A kettő össze sem mérhető. Az élet fricskája viszont, hogy azokat a cikkeket, amiket a hagyományos értelemben vesznek a mindennapi emberek, rengetegen el is olvassák, így igazi cikkírónak tekintik azokat az embereket, akik ezeket írják, míg a kutatókat a legtöbb esetben nem értik, hogy mit tökölődnek hónapokat egy -egy cikkel, mire megjelenik, és miért írnak egy évben "csak" kettőt, és ők miért örülnek ennek annyira. Azért, mert a szakmai folyóiratoknak van bírálója, nem is egy, és nem is túl kedvesek, és igen, egy-egy cikkre néha hónapokat kell várni, mire egyáltalán megjelenik, és lehet senki nem is olvassa el őket, nem úgy, mint az internetes portálokon megjelenő szupercikkeket. De a kettőnek alapjaiban más a funkciója. Lehet külön nevet is kellene adni nekik, az egyik maradhatna cikk, a másiknak meg kellene valami más név. De hát nekem nem az a feladatom, hogy tömegcikket írjak, amit mindenki elolvas és elsőre magáévá tesz. Szóval ebből kell nekem megírni 2 darabot. Ha nem hármat. Ez van, ezzel el vagyok maradva, és engem ez alapján is mérnek. 

Aztán ami még igazi nagy fogadalom, az az, hogy próbálom más szögből nézni a dolgokat, és embereket. Ehhez nem akarok nagy kommentárt fűzni, ez is egy fogadalom, hátha az idén menni fog.

Aztán célom még sok van, amiket a kis bullet journalomba le is írtam, illetve le is fogok, ha meglesz az új csillivilli ponthálós (ezt le kell írnom nagybetűvel is PONTHÁLÓS) füzetem. 

Az új évet pedig itt a kreativ blogon a kis minifogadalmaim után egy rétes recepttel szeretném nyitni, ami bár nagyon egyszerű, de pont annyira finom is. Akkor egyszerű, ha nem december 31-én akarunk délben előre legyártott, tehát BOLTI réteslapot venni. Ha mégis így teszünk, akkor rendkívül bonyolult a recept, hacsak Krisztián halált megvető bátorsággal be nem megy az Aldiba a szilveszteri hajrában 😂  

Hozzávalók:

• egy csomag bolti rétestészta
• egy nagy fej káposzta
• zsír, cukor, só, bors
• olvasztott vaj

A káposztát almareszelőn lereszeljük, besózzuk és állni hagyjuk egy 20 percig. Utána a levét kinyomkodjuk, közben egy serpenyőben megolvasztjuk a zsírt, amin megfuttatunk kb 2 kanál cukrot. Erre tesszük a kicsavart káposztát, amit megdinsztelünk. Ha készen van, ízlés szerint még sózzuk és borsozzuk is.

A kész rétestésztából egy lapot egy konyharuhára teszünk, megkenjünk olvasztott vajjal, ráteszünk még egy lapot, azt is megkenjük és befedjük egy harmadikkal. Erre tesszük egy csíkba a párolt káposztát és a konyharuhával felcsavarjuk. 180 fokon kb 20 percig sütjük. Ha készen van, hagyjuk kihűlni és felvágjuk. Én két rudat csináltam, egyből el is fogyott, frissen a legfinomabb. 

A malacfej sütit is elkészítettem idén is, a recept itt van, ez továbbra is kedvenc és egyszerű tészta. BÚÉK!

Tükörglazúros csoki mousse torta, újévi formában

Ez a torta talán életem egyik legfinomabb gyártmánya. Imádom a csoki mousse-t, és ez az igazi, amit a kistarcsai cukiban is árulnak. A tükörglazúr ugyan nem lett a legfinomabb, ezt elismerem, de majd fejlesztek rajta. A receptet a Praktika januári számában találtam, bár számos dolog van, amit szerintem illett volna egy ilyen lapba leírni, mondjuk, hogy mekkora méretű tortaformára való az adag, vagy hogy mennyi roletti kell a torta körbedíszítéséhez.

A tortát szilveszterkor készítettem el, kettős célból, egyrészt az újév okán, tök cuki kis malacok vannak rajta, másrészt meg Krisztinek a szülinapjára, bár elmondta vagy 25x, hogy még nincs is 36 éves 😁 majd csak 7 nap múlva, amit természetesen tudtunk mindannyian, de hát pont a szülinapján nem fogunk találkozni, így előre kellett "inni a medve bőrére". Szerintem Krisztinek is ízlett, a kis malackáknak meg külön nagy sikere volt, szóval biztosan el fogom még készíteni ezt a tortát. 

Az eredeti recepten annyit változtattam, hogy sima vizes piskótát sütöttem meg a torta aljának. Kicsi, 24 cm-es tortaformát használtam.

Hozzávalók: 

A piskóta aljához:

• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 10 dkg liszt
• 4 evőkanál víz
• késhegynyi szódabikarbóna

A csoki mousse-hoz:

• 4 dl tejszín
• 30 dkg étcsoki
• 1 zacskó zselatin

A tükörglazúrhoz:

• fél zacskó zselatin
• kb 4 evőkanál cukrozatlan kakaópor
• kb 4 evőkanál cukor
• 1 dl víz

Először a torta aljához megsütjük a piskótát. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgájához hozzáadjuk a cukrot és 2 evőkanál vizet, habosra keverjük. A fehérjéhez is hozzáadunk 2 evőkanál vizet, kemény habot verünk belőle. A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával. A liszt felét hozzáadjuk a tojássárgájához, óvatosan beleforgatjuk, majd hozzáadjuk a fehérjehab felét is, nem kavarva, hanem egyirányba beleforgatjuk. Ezután a liszt másik felét és a tojáshab másik felét ugyanígy hozzáadjuk. Kapcsos tortaformát kibélelünk sütőpapírral (én csak az alját szoktam), beleöntjük a tésztát és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. 10 percig ki ne nyissuk a sütő ajtaját, mert nem lesz szép a piskóta. Nekem ennek a piskótának csak a felére volt szükségem, így kettévágtam, hogy alacsonyabb legyen a tésztaréteg.

A csoki moussehoz a csokit gőz felett megolvasztjuk. A tejszínt kemény habbá verjük a zselatint is felhasználva. Ha az olvasztott csoki már langyos, akkor a tejszínhez forgatjuk és a kapcsos tortaformában lévő piskótalapra kenjük, jól lehűtjük.

A csokiglazúrhoz a vízzel és a cukorral szirupot főzünk, majd ha meghűlt kicsit, akkor hozzákeverjük a zselatint (én csak kb a  felét használtam fel egy zacskónak, a vízhez kell igazítani a mennyiséget). Hozzákeverjük a kakaóport, kicsit hagyjuk dolgozni a zselatint, majd a lehűtött tortára kenjük, lesimítjuk egyenesre. 

A kis malacokat én készítettem fondantból, fehéret vettem, ételfestékkel festettem meg, és kialakítottam a malacka alkatrészeket 🐷 Hagytam megkeményedni a fondantot, majd belenyomtam a malackákat a glazúrba.

 És belülről, hogy látszódjon, milyen sok finom krém van benne.

Fejdíszek, maszkok - itt a farsang!

Igaz ezeket a fejdíszeket, maszkokat és egyéb bulizáshoz elegedhetetlen dolgokat nem farsangra készítettem, hanem még újévre, de azért a farsangi időszakban is megállják a helyüket, és ha 10 percre le tudunk vele kötni egy gyereket, akkor már megérte. Ha meg mi magunk készítjük el, akkor felbecsülhetetlen kikapcsolódást nyújtunk az agyunknak (ami a munkában megfáradt 😛), ami ugye fontos. A flow élmény, megminden, tudjátok 😏

Szóval a dolog egészen egyszerű; kellenek kartonpapírok (akár kidobásra váró dobozok, csomagoló anyagok, stb), dekortapaszok, wc papír gurigák (ez a legjobb), ragasztó, olló, sniccer, kitartás. Ha ezek megvannak, akkor akár monokróm szetteket, akár a gyerekek számára kedvesebb színes kis maszkokat tudunk legyártani, amit aztán vagy mi magunk, vagy a gyerekek tovább tudnak díszíteni, így ügyesedik a kezük, meg mittuodoménmilyen képességül is nyilván, így íme, itt egy fejlesztő játék otthonra, ami nem igényel nagy beruházást. És az a gyerek, aki nem szeret rajzolni egy-egy álarcot szívesebben díszít ki, mint hogy papírra rajzoljon simán, mert ez izgibb, és így hátha olyan gyerek is bevonódik a kézműveskedésbe, aki amúgy nem kedveli a ceruzás tevékenységet. Ezt csak feltételezem úgy a józan paraszti eszemmel, mert saját tapasztalatom ebben nincsen. 

És amik készülnek, pl wc papír gurigából és dekortapaszból, kevés csillivilli pomponnal: 

Kiskoronák!

 Lányoknak szigorúan hajráfra rögzítve.

Kartonból és hurkapálcából karneváli maszk, amit a lányok strasszokkal díszítettek tovább és tettek egyedivé.

A felnőtteknek, kartonból, sniccerrel és sok-sok türelemmel. 

És hogy környezettudatosak is legyünk; a gyerekeknek a kék álarcot és a felnőttek csókos száját kidobásra ítélt kartondobozból vágtam ki, majd lefestettem akrilfestékkel (minimális mennyiség kell, és akár temperával is lehet festeni rá). Ez néminemű tudatosságot, és gyűjtő szenvedélyt valamit sok-sok tároló helyet is igényel, hogy legyenek otthon ilyen újrahasznos dolgok, mint wc papír guriga és kartonpapír, de így tudunk szinte a semmiből, bármikor alkotni olyan dolgokat, amik örömet okoznak a gyerekeknek-felnőtteknek, és nem kell egyből vadul a kreativ boltok drága portékái között keresgélni. Ha még tudatosabbak vagyunk, akkor a hurkapálca helyett választhatunk vékony faágakat is, amit egy smirglivel lecsiszolunk. A kreativkodás leginkább nem a pénz költéséről szól, legalábbis nekem, hanem hogy egyszerű dolgokból valami nagyszerűt készítsünk ✌

Mártogatós zöldségekhez, ropihoz, grissinihez

A mártogatós a legjobb partikaja szerintem. Régóta csinálok már mártogatósokat, de ilyesmit, amit itt írok le, még nem is ettem, de nagyon megtetszett mindkettő. A receptet a Kiskegyed konyhája egyik régebbi számában láttam. Mindkettő finom grissinivel, hosszú hasábra vágott zöldségekkel, de akár ropival is.

Diós-currys mártogatós, hozzávalók:

• durvára darált dió
• mascarpone sajt
• curry
• só

A diót durvára vágjuk, vagy durvára daráljuk, belekeverjük a mascarponébe, kicsit megsózzuk, hozzáadjuk a curryt és kész is van. Nagyon finom.

Zöldséges-sajtos mártogatós, hozzávalók:

• uborka
• zöldhagyma
• petrezselyem
• pritaminpaprika
• répa
• natur krémsajt
• tejszín
• fokhagymasó

Az uborkát és a répát apróra lereszeljük, az uborkát állni hagyjuk, majd kicsavarjuk a levét. A hagymát és a pritaminpaprikát nagyon apróra vágjuk. A krémsajtot kevés tejszínnel elkeverjük, hogy ne legyen annyira sűrű. Hozzákeverjük a zöldségeket, ízlás szerint sózzuk, fokhagyma só is jót tesz neki. Kész.

Házi grissini receptet itt találtok hozzá :)

Szilveszterre a legjobb rágcsa ;)

Malacos sós süti

szilveszterre, persze, bár szerintem ezt a cuki malackás sós rágcsát bármilyen gyerek bulira érdemes megsütni. Azt nem mondom, hogy egy gyorsan készen leszünk vele, meg azt se, hogy kiadós, mert összesen 16 darab röfi készül egy adagból, de megéri vele az időt tölteni, mert nagyon vidám süti; Editke a készítése alatt végig rötyögött valamin. És most éreztem először, hogy Editke segítségével gyorsabban készítettem el a sütit, és ennek annyira örültem, mert olyan kis cuki, mindig segít, de ez a segítés néha több időt vesz igénybe, mintha én készíteném el elegyedül, de most ez megváltozott, ő szaggatta a malac részeit, gyúrta össze a maradék tésztát, én meg összeraktam az egyes testrészeket. 

Hozzávalók:

• 14 dkg liszt
• 14 dkg margarin
• 14 dkg főtt áttört krumpli
• 14 dkg reszelt sajt
• 1 tojás

A tojás kivételével a hozzávalókból tésztát gyúrunk, egy órát pihentetjük a tésztát hűtőben. Utána nagyon vékonyra nyújtjuk, és két pogácsaszaggató segítségével készítjük el a malac részeit. Egy nagy körből lesz a feje, egy kicsiből az orra, és egy kicsit vágjunk 4 részre, amiből kettő kell egy malac két füléhez.

A nagyot kenjük be felvert tojással, tegyük a helyére az orrot és a füleket, azokat is tojásozzuk.

A szemeket két napraforgómagból készítettem, az orroknál a lyukat szívószállal készítettük el. 

180 fokon szép pirosra sütjük. 

Lencsefasírt

A lencsefasírt egy új recept nálam, most találtam anya egyik receptes újságjában, és mivel Krisztiékhez úgyis akartam többféle kaját is vinni, ezért gyorsan ki is próbáltam. Nekem nagyon ízlik, akár még nyersen is finom, Editke szerint nyersen "isteni", megsütve meg "kicsit finom". Azt nem tudom, sülés közben mi történik, hogy neki nem ízlik, szerintem finom. 

Hozzávalók:

• 25 dkg lencse
• 10 dkg füstölt főtt sonka
• 1 tojás (az eredeti receptben 2 volt, nekem nagy tojásaim voltak)
• só, bors
• petrezselyemzöldje
• babérlevél
• zsemlemorzsa

A lencsét sós, babérleveles vízben megfőzzük. (Mivel lencselevest is készítettem, így egyszerre főztem a lencseleves lencséjével.) A sonkát nagyon kicsire vágjuk, vagy késes aprítóban összeaprítjuk, és hozzáadjuk a megfőtt lencséhez, amit előtte kicsit összenyomkodtunk villával. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, sózzuk, borsozzuk, megkóstoljuk, hogy finom-e. Beleütjük a tojást, kis gombócokat készítünk belőlük és megforgatjuk zsemlemorzsában, majd olajban kisütjük. Tartármártással nagyon finom!

Köszönjük a szilveszteri bulit Krisztiéknek! Editke Lénával bulizott leginkább, két kis szilveszteri hercegnő :D

Legyen malacunk jövőre is!

Tavaly szilveszterre is készítettem hirtelen ötlettől vezérelve malackákat, hogy szerencsénk legyen az idei évben, és most sem alakult ez másképpen; ugyan nem terveztem, de mégis lettek malacaink az idei szilveszteri mulatságra is, mert Kriszti "jelezte", hogy milyen jó kis malacokat látott egy honlapon :P Csak úgy jelzés értékűen küldte el nekem a képet, dehogyis, eszébe sem jutott, hogy dejó lenne nekünk ilyen kis kavicsmalac az ünnepléshez :P De értem én az utalásokat (az övét legalábbis igen), és elkészültek a 2016-os esztendőre szerencsét hozó malacaink, kavicsból. 

Hozzávalók:

• lapos kavicsok, bármilyen méretű jó (mi tavaly meg tavalyelőtt is gyűjtöttünk több kilót a tengerparton, amik a teraszon várják jobb sorsukat, és milyen jó, hogy nem dobtam ki őket, most tök nagy hasznát vettem)
• akrilfesték
• alkoholos filc

Az eredeti ötletben a kavicsokat világos rózsaszínre festették, de nekem nem volt olyan akrilfestékem (keverni meg nem volt kedvem, mert még kb 25 másik dolgot csináltam közben, mint gipszkiöntés, lencseleves, lencsefasírt, Editke világfájdalmának kókuszkockával való orvoslása stb...), ezért én fehérre alapoztam le a malackavicsokat:

Megrajzoltam alkoholos filccel a füleiket és az arcukat:

Aztán mivel siettem, azért csak sima színes filccel színeztem ki a rózsaszín részeket, aki nagyon alapos és van ideje, az akrillal szépen ki tudja festeni ezeket a részeket is, valószínűleg úgy tartósabb is lesz a kis malacka. Majd megrajzoltam a jellegzetes konnektor malac orrot :D És készen is vannak.

Ha eltűnnék a lencserengetegben, akkor boldog, békés, sikerekben (és értelmes célokban, ezt kaptam meg egy kedves professzoromtól, piff neki, miket gondolhat rólam...) gazdag új évet kívánok mindenkinek! (De remélem még a lencsefasírtot és pár szilveszteri ötletet még meg tudok itt osztani veletek - a remény hal meg utoljára, és az idő fogy el először;) ). 

BÚÉK!

Baconbe tekert aszalt szilva - Isten hozott 2015!

Ez egy pofonegyszerű kaja, ami még ráadásul nagyon-nagyon finom is, és gyorsan készen van, nem kellenek hozzá nagyon extra hozzávalók, és egyszerűen nagyszerű. Sajnos nem az én találmányom, hanem Krisztinától tanultam. Mondjuk nem volt egy nagy tanulási folyamat, mert az recept pofonegyszerű. De mivel Krisztitől kaptam, így nagyon szeretem. Léna szülinapi partiján ettem először, néhány szalonnába tekert minimáj kíséretében, és nagyon-nagyon ízlett. Aztán most szilveszterkor eszembe jutott, hogy csinálhatnék én is ilyen kis partifalatkákat, és mivel hirtelen buli volt nálunk, ezért nagyon nagy előnye volt a receptnek a gyorsaság és egyszerűség. Oké, Krisztiánnak nem volt olyan egyszerű és gyors, mert a szerencsétlent, bevallom, igen, elküldtem szilveszter napján harmadjára is a boltba aszalt szilváért. Dehát ő egy arany ember (khm-khm) és szó nélkül (khm-khm) elment nekem venni hozzávalókat.

Hozzávalók:

• magozott aszalt szilva
• bacon
• kacsazsír

Egy tűzálló tálat kizsírozunk a kacsazsírral, a szilvákat betekerjük egy-egy bacondarabba, elhelyezzük őket a tálon szépen egymás mellé, és 180 fokon sütjük addig, amig a bacon meg nem sül (kb 15 perc). Fogpiszkálót szúrunk rájuk és melegen vagy hidegen megesszük :)

 És a szilveszteri vacsoraasztalon is ilyen jól mutatott rajta (a kis kéményseprővel meg a malackákkal).

BÚÉK! Legyen malaca mindenkinek ;)

Ez most egy időzített bejegyzés, így nem tudok lemaradni :) mint a karácsonyiakkal, amik így januárban fognak következni... 

Szóval a szilveszteri bulira készítettem ezeket a kis malacokat, hogy jövőre, 2015-ben is legyen mindannyiónknak malaca, szerencséje, boldog új éve. Hat darabot kellett legyártanom, bár Krisztiánnak volt olyan ötlete, hogy elég lenne páronként egy darab, nem kell mindenkinek külön malackát gyártani, dehát no, aki ismer, az tudja, hogy ha valaki nekem azt mondja, hogy a kevesebb is elég, akkor én tuti nem érem be annyival ;) Így lett hat malac. 

Az ötlet erről az oldalról való. 

Hozzávalók:

• fehér anyag, valami kicsit bolyhos
• rózsaszín filc
• tű, cérna, alkoholos filc
• ha van, pöttyös anyag

Először kiszabjuk a malacokat, egyszerű téglalapot kell kivágni.  Meg a füleket, és az orrot.

Ha minden megvan, felvarrjuk az orrokat.

Aztán betűzzük a füleket:

És összevarrjuk az elejét a hátuljával.

Vattával, vagy valami tömőanyaggal kitömködjük, és bevarrjuk az aljukat kézzel.

És berajzoljuk a szemeket.

És készen is vannak :) Ezekkel szeretnék minden kedves Olvasómnak nagyon boldog új évet! 

Szilveszteri rétes házilag

Elég nagy fába vágtam a fejszémet, elhatároztam, hogy az idén nem bolti rétest, vagy rétestésztát fogunk enni, hanem én gyúrok saját tésztát. Tavaly anya már csinált nekünk rétestésztát, azzal könnyű dolgom volt, mert csak kinyújtottam, betöltöttem, és megsütöttem. A tészta elkészítése ennél azért kicsit nehezebb feladatnak ígérkezett, és anya se biztatott azzal, hogy könnyű lesz elkészíteni. 

Egyelőre a végeredmény se biztos, mert csak holnap lesz meg a puding próbája, hiszen holnap sütjük majd meg a rétest Krisztiéknél, de azért ránézésre már jól néz ki a tészta. Aztán ki tudja. Nyersen semmi extra íze nincsen, mondjuk a rétestésztának nincs is semmi íze, hiszen abban a töltelék a lényeg.

Na szóval nem volt egyszerű a tészta, de nem is lehetetlen. De el kell ismernem, hogy nehéz volt kiverni hólyagosra a tésztát, és a lisztes zsírt is nehéz volt rákenni a papírvékony tésztára, de a végeredmény (remélhetőleg, milyen optimista vagyok...) megéri.

Amúgy én szégyenszemre nagyon szeretem a bolti, előre betöltött mélyfagyasztott rétest. Ami tök gáz, tudom, mert nyilván nagyon sok ízfokozó meg mifene van benne, de én a csirkefalatkákat is szeretem :( Így aztán még nagyobb kihívás volt, hogy tésztát gyúrjak magam, hiszen vehettem volna előre legyártottat is, amit csak betolok a sütőbe és kész is, és finom is, és mosogatni se kell sokat. A bolti előre csomagolt (papír) rétestésztát viszont a fagyasztott töltöttel ellentétben nem szeretem, ezért az nem is volt opció, hogy olyat töltünk be. Ezért aztán egyértelmű, hogy nekem kellett tésztát nyújtani :)

A recept anyától van, nem tudom, hogy ő hol látta ezt a receptet, nekem telefonon diktálta le, de talán még mama recepteskönyvében van. Igen, egészen biztos vagyok benne, hogy onnan van, szóval családi recept :)

Hozzávalók:

• 22 dkg liszt (nem, nem tudom, miért pont 22...)
• egy diónyi zsír vagy margarin ( de tuti jó a zsírtól lesz)
• csipet só
• egy egész tojás
• annyi tejföl, hogy a tészta ne legyen folyós, de kemény se (ez az igazi meghatározás, nekem kb 3 púpos teáskanálnyi kellett, de ez a tejföl állagától is függ)
• majd még kell a tetejére 10 dkg zsír és 10 dkg liszt

Első körben az összes hozzávalót összegyúrjuk (kivéve tehát a 10 dkg liszt és 10 dkg zsír egyveleget) rugalmas nem folyós nem kemény tésztává, és lelkesen verjük kézzel, míg hólyagos nem lesz. Ez a része egyáltalán nem könnyű, és kézzel kell csinálni, a gépre ez tuti fel fog tekeredni, én nem is töltöttem vele időt. Akinek nem szokta a keze, annak nehéz lesz, tényleg, de meg lehet szokni. (TRX után meg extra nagyon gáz ilyen dolgokkal foglalatoskodni...) A tészta "kiverését" leírva elmagyarázni nem lehet, ha látta valaki a mamáját vagy az anyukáját tésztát készíteni, akkor tudja miről van szó, ha nem, akkor én szívesen megmutatom :) Szóval hólyagos legyen a tészta. Ha az, akkor nagyon vékonyra kinyújtjuk.

Összekeverjük a 10 dkg zsírt a 10 dkg liszttel, 

és ezt a keveréket a kinyújtott tésztára kenjük. Anya azt mondta, hogy kanállal csináljam, de én inkább kézzel egyengettem el a tetején ezt a zsíros masszát. 

Több helyen ki is lyukadt, de ezt is előre mondta anya, hogy így lesz, és nem kell aggódni, mert majd ha megvagyunk a kenéssel, akkor jó szorosan feltekerjük a tésztát, mint a bejglit, és egymásra kerülnek a lyukas részek, így nem gond a lyuk. 

Ha ezzel megvagyunk 3 részre osztjuk a tésztát, kinyújtjuk, betöltjük és megsütjük. A tetejét meg kell kenni tojással, hogy szép piros legyen. 

Editke ebben a tésztakészítésben nem vett ugyan részt, mert már aludt, de amúgy lelkesen gyúrja a tésztát, legyen az bármilyen (meg aztán eszi is...).

Ezúton kívánok minden kedves Olvasómnak nagyon boldog új évet, és minden szépet 2014-re, amit csak szeretnétek!