Editke adventi kalendáriuma

Ebben az évben Editke azt kérte a manóktól, akik nálunk az adventi kalendáriumot hozzák, hogy olyan kalendárium legyen, amiben kicsi játékok vannak, amilyet két éve is hoztak. Kicsit letörtem, mert azt hittem, hogy a tavalyi "élményes" adventi kalendáriumom akkora ász volt, hogy az idén is olyat fog kérni, de nem. Hát ízlések és pofonok, a gyerekeknek úgy tűnik még mindig a játék az igazi ajándék, arra nem akarok gondolni, hogy nem akar Editke velem lenni és tejszínhabos kakaót inni adventi meglepetésként. 

Először azt gondoltam, hogy veszek neki kész adventi kalendáriumot, Legosat. Ha már lúd, legyen kövér, akkor nem is bíbelődök az elkészítésével, lesz bolti és készpontvége. De aztán megnéztem a Lego adventi kalendárium árakat, még októberben, néztem egy nagyot, hogy most ez komoly-e, aztán még beszéltem Dórival, aki azt azt mondta, hogy szupi a Legos adventi kalendárium, de nagy hely kell neki, náluk tavaly elfoglalta az egész étkező asztalt, és nálunk a lakásban minden van, csak nagy hely nem, szóval így letettem a Legóról. De hát nagy barátom az aliexpress, és egy másik anyukától informálódtam, hogy a Lepinek nagyon jó utánzatai a Legonak, és annak is van adventi kalendáriuma. Igaz nem csillivilli kinyithatós ablakos dobozban, hanem csak egy sima zacskóban van, de a Lego árának negyedéért, így gondoltam egy nagyot és megrendeltem. Valamiért azt hittem, hogy az egyes darabok majd összerakva fognak érkezni Kínából, és meglepődve tapasztaltam, hogy a 24 darab kis meglepetés egy egészen kicsi borítékba belefért a leírással együtt, és minden atomjaira szedve található benne. Akkor kétségbe estem, nem vagyok egy nagy lego összerakó, sőt, engem az ilyen felidegesít. De hát mire van nekem Krisztián, ha nem pont ilyen dolgok megoldására, például, odaadtam neki, hogy rakja össze a kis darabokból a 24 darab meglepit, és én addig elelmélkedtem, hogy mibe is csomagoljam majd a legokat. Először venni akartam nekik valami doboz félét, egyszer a Tigerben láttam egy nagyon tutit, de aztán rájöttem, hogy nem tudjuk majd hova tenni, Editke szobájába már egy talpalatnyi hely sincsen, szóval másban kellett gondolkoznom. Olyat akartam, amit fel tudok ragasztani az ajtóra, vagy valami olyan helyre, ahol nem lesz útban, ezért a papírzacskó mellett döntöttem. Először Editke szobájának az ajtajára akartam ragasztani, de rájöttem, hogy ha azt nyitogatjuk meg csukogatjuk mindig, akkor le fognak esni a zacskók, ezért az a remek ötletem támadt, hogy a hűtő oldalára ragasztom. Ennek nagyon megörültem, mert így semmi plusz helyet nem foglal el a lakásban a kalendárium, mindig látjuk, jól is néz ki, bár ahogy fogy róla a zacskó, úgy már kezdi elveszíteni a fenyőfa alakját, de majd az igazi fa jön helyette. 

Szóval első lépésben Krisztián kirakta a 24 kis ajándékot.

Aztán bezacskóztam őket egy kevés csoki kíséretében, igen, tudom, hogy nem egészséges, de ez van, nem tettem minden zacskóba, ennyi a mentségem. A zacskókra ragasztottam előre legyártott számos matricát is. 

Aztán felragasztottam dekortapasszal a hűtőre. Mindezt este 11-kor, egy konferencia vacsora után ejtettem meg, ahhoz képest szerintem tök jó lett 😜
Ez még csak a terv, hogy milyen alakzatban ragasszam fel a hűtőre.

 És kész!

 Bár itt a képen nem úgy tűnik, mert álmos a Nyuli, de egyébként örült nagyon a kalendáriumnak.

És nagy meglepetésre az idén én is kaptam adventi kalendáriumot a manóktól, pedig sose kaptam még, mióta felnőtt vagyok, és nagyon örülök is neki 💓

Kriszti adventi kalendáriuma

Krisztiánon kívül más felnőttnek még nem készítettem soha adventi kalendáriumot, de most úgy döntöttem az idén, hogy Kriszti megérdemel egyet, különösen, mert nem tűnik most túl fényesnek a lelki állapota, és akkor gondoltam ezzel hátha fel tudom dobni a napjait. Oké, tudom, naiv vagyok, de hát ez van, mindig azt hiszem, hogy szeretettel meg csokival minden problémát meg lehet oldani  😇

Krisztinek feladatos adventi kalendáriumot készítettem, vicces feladatokkal, mint pl fotózkodjon le egy mikulással és küldje el nekem a képet, vagy hallgassa meg az All I want for christmas számot és gondoljon közben rám, gondoltam ezektől felvidul majd. De kapott minden napra egy csokit is, és mindezt (a kinomytatott feladatokat, mert a kézírásomat nem tudja elolvasni, ezt többször megkaptam tőle 😕 ) kindertojás belsőbe csomagoltam be, amit piros krepp papírba csomagoltam szaloncukor formára és számokat is ragasztottam rá. A számos matrica beszerzése nem volt valami egyszerű feladat még október elején, így a müllerben vettem őket, később aztán persze az aldi is tele volt ilyen matricákkal. Ez az én formám. De most vettem előre jövőre is 😛

Mézes puszedli

Ezt a receptet Pötyi nénitől kaptam, ő sütötte ezt a mézes puszedlit tavaly, és Editkének nagyon ízlett. Így az idén én is megpróbáltam, és nekem is finom lett, gyorsan el is fogyott. Ez eredeti recept itt van. 

Hozzávalók:

• 2,5 bögre rétesliszt
• fél bögre ch csökkentett liszt
• fél bögre ertirit (vagy cukor)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál mézeskalács fűszer
• 2 teáskanál cukrozatlan kakaópor
• 2 egész tojás
• 7 dkg vaj
• fél bögre méz
• 1,5 evőkanál tejföl

Az arányokon kicsit változtattam, mert a lisztemnek kicsit több tejföl kellett. Az összetevőket összegyúrjuk, diónyi gombócokat formálunk belőle és 190 fokon 12 perc alatt készre sütjük. Finom és egyből puha.

Én mogyorótejes-banánturmixszal ettem, nagyon finomak voltak így együtt. 

Adventi kalendárium

Minimális késéssel (hahaha) el is jutottam ide, hogy feltöltsem az idei adventi kalendáriumot, amit készítettem a kis Bélámnak. A késésre nincsen mentségem, ez van, időben elkészült a mű, csak a bejegyzések írásával vagyok "kissé" elmaradva, de ami késik, az nem siet, és abban se vagyok egészen biztos, hogy valaki olvassa-e egyáltalán ezt a  blogot még, vagy csak úgy a saját örömömre írom. Amúgy valszeg igen, a saját örömömre írom, meg azért, hogy jó legyen visszanéznem majd évek múlva, amikor Editke nem igényli, hogy 2 cm távolságban legyünk minden egyes percben egymástól otthon, és rengeteg sok szabadidőm lesz, meg egy tök másik munkám, ahol megbecsülnek és a többi. Tudom, álmodozok, de álmodni szabad ❤

Szóval Editkének az idén teljesen más típusú kalendáriumot készítettem, mint eddig. Annyi a hasonlóság a régiekkel, hogy ezt is én készítettem, jajjjdeügyesvagyok. Azért dicsérgetem így meg magamat, mert más nem nagyon szokott, és az embernek jólesik a dícséret.

A kalendáriumok kindertojás belsőből készültek. Krisztián szerezte be nekem ezeket a belsőket, talán tudni se akarom, hogy honnan és milyen biznisz által, de most nagyon jó hasznát vettem, hogy van 24 darab tök egyforma kis belsőm. Az újrahasznosítást meg amúgy is szeretem. 

A kindertojás belső formája adta az ötletet, hogy szaloncukor formára fogom becsomagolni a kis meglepetéseket, ehhez krepp papírt használtam, mert az egy kicsit nyúlik is, meg könnyen formázható és nem utolsó sorban meg olcsó is. Ragasztani is könnyen lehet rá, ez is fontos szempont volt, mert a kalendáriumokhoz tartozó számokat nem csak úgy ráírtam a szaloncukrokra, hanem vadásztam a neten nagyon kis dizájnos számokat, és azokat kinyomtattam, vágtam (kitéptem a hajam, hogy 24 kis kört miét akartam egyesével kivágni, felragasztani...), ragasztottam, és voilá, készen is lettem a kis cukorkákkal.

A cukrokat szalagra kötöttem fel, a 24 szalagot összekötöttem, és felakasztottam Editke szobájának az ajtajára. 

A kindertojásokba pedig nem feltétlenül édesség és kifejezett kézzelfogható ajándék került, hanem minden napra egy kis versike (igen, azokat is egyesével formáztam be, nyomtattam, vágtam, hajat téptem...) lett az ajándék, amit innen töltöttem le, ezúton is köszönöm, és minden napra egy közös tevékenység is ajándékká lépett elő, ehhez az ötletet pedig Judit munkatársamnak köszönöm. Hiszen nem volt könnyű 24 különböző, és hétköznapokon, akár este későn is végrehajtható programot kitalálni, és ehhez nyújtott nagy segítséget nekem Judit az ő gyűjteményével. Így lépett elő adventi kalendárium ajándékká a közös éneklés gyertyafényben, az együtt alvás, a habos kakaó ivászat vagy éppen az extra habfürdőben való fürdés. ÉS amik eddig sorra kerültek, mind hihetetlen nagy sikert arattak Editkénél, és nem hiányolja a kézzelfogható ajándékokat, bár néha egy-egy kis pecsét, vagy kitűző formájában azok is előkerülnek. De a célom az ezévi kalendáriummal az volt, hogy ne csak a pénzért vásárolt ajándék legyen az ajándék Editkének se, hanem tudjunk örülni annak, hogy pizzát eszünk vacsira, vagy hogy mindannyian bebújunk egy takaró alá, és fejből mesét mondunk. Szerintem erre nagyobb szükség van, mint egy 25. legóra. Aztán lehet nincsen igazam, de az én világomban ez most nagyon bejött. 

További újításom erre az évre, hogy készítünk egy adventi naplót. A napló egy sima füzet, amit befedtem karácsonyi csomagolópapírral, ebbe ragasztja bele a nyuszi minden nap a kis versikét, amit talál a kalendáriumba, ő ír bele minden egyes napot, rajzolhat, ragaszthat szabadon bele, és minden nap készítünk egy fényképet, amit kinyomtatok neki és azt is odaragasztjuk az adott naphoz. Nekem ez tetszik a legjobban, mert ez egy örök emlék lesz, amit évek múlva is jóleső érzéssel fogunk kinyitni. Tudom, mert évekig vezettem neki ehhez hasonló kis naplót, csak sajnos az utóbbi években már nem volt rá kapacitásom, hogy csináljam, pedig a régieket nagyon szereti lapozgatni, nézegetni és most már olvasni is Editke. 

Az idei évben Krisztiánnak is készítettem kalendáriumot, mert olyan rendes vagyok 😇 Az ötletet a gyereketetőről vettem, ezúton is köszönöm. Sablonokat onnan töltöttem le, vágtam ki, majd ragasztottam fel egy vastag kartonra. Az ablakok alatt idézetek vannak, amiket én magam kerestem ki, személyre szabottan Krisztiánnak, és amennyire rajta látni lehet, nagyon tetszik is neki, így örülök, hogy meg tudtam lepni ezzel a kalendáriummal. Néha csokit is rakok neki a közepébe, hogy ne legyen olyan sovány 😁

Az én kalendáriumos nyuszifüleim.

Adventi koszorú

Ami igazából nem is koszorú, mert nem kör az alapja, hanem egy őzgerinc forma. Ez a forma még mamié volt, nem tudom, hogyan került hozzám, de teljesen biztos vagyok benne, hogy az övé volt, és sokat használtam is. Viszont most a névnapomra kaptam helyette nagyon kis szépi új, szilikonos formát, így ezt a fémet már nem igazán fogom rendeltetésszerűen használni. A tervem az vele, hogy majd lefestem egyszínű fehérre, és úgy át fog lényegülni egy kínáló tálcává. De most még egyelőre az adventi gyertyákat tettem bele, mert azt láttam a Praktikában, hogy ez most valami nagyon menő dolog, hogy süteményformába készítjük el az adventi koszorút. Hát akkor hadd legyek már én is menő, egy kicsit legalább. 

A kiegészítőket a pepcoban vásároltam meg, és tudni sem akarom talán, hogy hogyan tudják ennyire olcsón adni a különböző kiegészítő dolgokat abban a boltban. Két szett díszt vettem, egyik se volt 300 Ft, a gyertyákat 150 Ft/db áron vettem.... Tényleg jobb nem tudni, hogy lehetnek ilyen olcsók. Vettem még (ami nem igaz, mert Krisztián vette, és nagyon rendes fiú, hogy vasárnap este 6-kor egy 3 órás út után még hajlandó volt miattam, illetve a koszorú elkészülése érdekében még 3 (!!!) boltba elmenni, és szerezni nekem) oázist, a fenyőket meg anyáéknál otthon vágtam le egy fenyőről. Így kb 1500 Ft bekerülési költségből és mínusz egy ép hüvelykujjal készült el a koszorú. Amiért a boltban szerintem lazán egy 4000 Ft-ot elkérnek. És ott van még pluszban az öröm (hahaha), amit készítés közben érzünk.  

Az oázist méretre vágtam, beleragasztottam a formába, levagdostam a fenyőágat, beleszurkáltam az oázisba, előtte a gyertyákat gyertyatűvel szúrtam bele, és végül rátettem a kis díszeket. Igazából utánarohangálni a hozzávalóknak több idő volt, mint az elkészítés. 

Ez egy elég nagyméretű dísz lett, de elsőre nekem szerelem, mert bár a kép nem adja vissza, de tiszta csillám az egész, a fehér mellett rózsaszín beütéssel. 

Szóval rendet kell tartanunk az ebédlő asztalon, ha azt akarjuk, hogy mutasson is rajta ez a nagy dísz. 

 És itt látszik az alapja is 💗