2017. június 19., hétfő

Gyors vacsi a gofrisütőből

A gofrisütő egy jó kis találmány, mi heti egyszer biztosan eszünk is gofrit. Az édes verziót, persze, tejszínhabbal vagy nutellával, ahogy kell. Nem diétás, de finom. Néhány hete viszont találtam egy olyan receptet, ami kitágítja a gofrisütő lehetőségeit a sós ízvilág felé, gyorsan kipróbáltam, és be is jött, ezért megosztom itt a kis kreativ blogomon. 
A recept igazából nem is recept, hanem inkább egy ötlet. Receptnek azért nem mondanám, mert igazából bolti leveles tésztát kell hozzá használni, a töltelék meg az lesz,a mit éppen a hűtőben találunk és nem jégkocka. A tésztát, ha fagyasztott, hagyjuk kiolvadni, majd nyújtsuk vékonyra. Tényleg vékonyra. A gofrisütőt addig tekerjük a maximum hőfokra. A tésztát olyan méretűre vágjuk, amilyet a gofrisütőnk kíván, és töltsünk bele sajtot, sonkát, kolbászt, tejfölt, amit szeretnénk tulajdonképpen. Utána a gofrisütőt olajozzuk ki (a leveles tésztában nincsen olaj, ezért szükséges a külön kiolajozás, hogy ne ragadjon bele a sütőbe a tészta), tegyük bele a tésztát és süssük ropogós pirosra. 
Nagyon finom vacsi, és a leveles tésztába azon túl, hogy sok minden egészségtelen dolog van, ellenben kevés benne a szénhidrát (tényleg érdemes megnézni, az enyémben 34g van 100 g-ban, ami már ch csökkentett kenyérből is nagyon tuti), így akár még alakbarát vacsi is lehet. Mi nyomtunk rá még majonézt is, éljen a bűnözés.
Editkének is bejött, Krisztiánnak is, gyors is, nincs vele macera (mondjuk a gofrisütőt lehet utána áztatni, de hát ennyi munkát megér a finom vacsi), úgyhogy nálunk bekerült a repertoárba. 

2017. június 9., péntek

Sajttorta epervelővel - diétásan

Ezt a tortát még Krisztián szülinapjára készítettem. Az eredeti receptet a nlc.hu-n találtam, kicsit módosítottam rajta csak. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy a sajttorta sütés valami extra nagy nehézségű dolog, és amúgy meg egyáltalán nem, így ezt a receptet is felvettem a repertoárba, mert egyszerű és finom is.
Hozzávalók:
  • másfél bögre kekszmorzsa (zabfalatokat használtam hozzá)
  • egyharmad bögre olvasztott vaj
  • 25 dkg mascarpone sajt
  • másfél bögre eritrit
  • 4 tojás
  • 1 teáskanál vanília aroma
  • fél kg eper
  • tortazselé
A kekszmorzsát összedolgoztam az olvasztott vajjal és egy piteforma aljára nyomkodtam, hogy oldala is legyen.
A mascarponét a tojások sárgájával, az eritrittel, vanília aromával krémesre kevertem, a tojásfehérjét felvertem habnak, és azt óvatosan a sárgájás cucchoz kevertem. A krémet a kekszalapra öntöttem és 170 fokon 30 percig sütöttem. A 30 perc után a sütőt kikapcsoltam, a tortát egy óráig még bent hagytam, de az ajtót nem nyitottam ki, különben a torta összeesett volna. 
Amíg a torta a sütőben készült, az epret megmostam, feldaraboltam, és a tortazselével a rajta lévő leírás szerinti vízzel feltettem főni. Mikor kocsonyássá vált, félretettem hűlni. 
Kihűlés után a torta szépen szeletelhető, és az epervelővel tálalható. 

2017. június 2., péntek

Házi eperturmix

avagy unikorniskávé otthoni kivitelben. 
Már régóta vágytam megkóstolni a Starbucksban az unkornis kávét, de ez több okból sem tudott bekövetkezni, a legnagyobb problémát az okozta, hogy itthon nem is árulják, csak ezért meg nem utazott el velem senki külföldre, azért ez elég gáz, nem? 😆 És nem akarok ujjal mutogatni, hogy kinek kellett volna velem eljönni, úgyis tudja.
Szóval kénytelen voltam otthoni keretek között reprezentálni elsősorban saját magamnak az unikorniskávét, ami végül nemes egyszerűséggel eperturmix lett. Editke kénytelen volt elszenvedni az anyja által kreált unikorniskávét, de elégedett volt a végén ő is, elsőre ugyan nem volt túl lelkes a kávé szóra. De ez egy majdnem 6 évesnek elnézhető, azt hiszem. 
Az eperturmix én is tudom, hogy nem ér meg egy blogbejegyzést, legalábbis az én mércémmel semmiképpen, de már kezdem azt gondolni egy ideje, hogy tök nagy mércéim vannak, és ideje alkalmazkodni ahhoz a blogkultúrához, ami menő, és működik (itt értsd pénzt generál), és ami az egyszerű emberek sajátja (ironikus voltam, elnézést, aki ezt nem értékeli, érti, aki érti, az tudja, milyen változáson ment keresztül az írási stílusom, és ez minek a következménye/kényszere. Aki nem tudja, és érdekli, az járjon utána -jajjj neki, mert borzasztóan ki fogok kelni magamból, miközben elmesélem... - akit meg nem érdekel, az jár jobban, mert most megnézhet egy tök szép képet az eperturmixról, és nem is mondok neki semmit). 
Szóval az eperturmix nagyon egyszerű, kell hozzá eper, ami szamóca, de mivel mindenki eperként ismeri, így eper, és tej. Meg nem árt hozzá házi, szifonban legyártmányozott tejszínhab, és offkorsz (ezt is használni kell ám a menő blogokban, ugyanúgy, mint pár kötőszavas fordulatokat, és a kávét, természetesenhogy, egyszer menő blogger leszek úúúúgyis, vagynem) csillámpóniszínű szórócukor. Az epreket megmossuk, lecsumázzuk, egy botmixerrel homogenizáljuk a tejjel, tetejére nyomjuk a tejszínt, arra a cukrot, és meg is vagyunk. Nagyon finom, nagyon gyors, nagyon sok elismerést lehet bezsebelni érte. Sokkal többet, mint egy blog posztért 😝


2017. május 18., csütörtök

Epres tiramisu

Nálunk most ez a süti az első számú kedvenc, és mivel már valahol nem arany áron van az eper, nem fogjuk sajnálni egy sütibe beletenni. Bár lehet én vagyok az egyetlen, aki sajnálja az epret sütibe tenni, például kifejezetten kiakadok, ha olyan receptet látok, ahol még meg is sütik az epret a sütivel együtt, szerintem annál borzasztóbban elképzelni sem lehet, ami egy eperrel történik. Jobb azt úgy frissen megenni, vagy eltenni lekvárnak. 
De a tiramisunak kifejezetten jót tesz egy kevés eper, más íze lesz, frissebb és nagyon jól passzol a krémes mascarponéhez. 
És tudom, hogy az eper amúgy szamóca, de nah, szokás hatalma, eper. 
Hozzávalók egy nagyobb jénaihoz (kisebbel ne is kezdjünk, ebből nagy adag fog kelleni):
  • 15 dkg babapiskóta
  • 25 dkg mascarpone sajt
  • 2 csomag vaniliás főzős pudingpor, ahhoz kicsit több, mint fél liter tej és ízlés szerint cukor vagy valami cukorhelyettesítő
  • 15 dkg eper
  • cukrozatlan kakaópor
  • cikória kávé megfőzve
A főzős pudingport a leírásnak megfelelően, de kevesebb tejjel megfőzzük, hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, akkor összekeverjük a mascarnopéval. A jénai aljára teszünk réteget a krémből, erre tesszük a kávéba mártott piskótákat, majd újra krém jön, erre felvágott eper, majd újra piskóta következik, és így tovább, amíg van alapanyag. Úgy gazdálkodjunk, hogy a tetejére jusson krém. A krém rétegekre lehet szitálni kakaóport, a tetejére is ez kerüljön. Bírjuk ki, hogy legalább 3 óráig egyben a hűtőben maradjon a süti, utána lehet szépen vágni. Nagyon finom, és gyorsan elfogy.

2017. május 17., szerda

Ismerkedjünk meg az órával!

Tudom, tudom, hogy szégyen gyalázat, amit szegény kis kreatív blogommal hajtok végre most az utóbbi időben, de több magyarázatom is lenne rá, ha nagyon akarnék, a legegyszerűbb az időhiány, sajnos 😑 És akkor lehetne ezt hosszan magyaráznom, hogy miért nincsen időm, hiszen idő arra van, amire szakítunk, ezt is tudom. De a diplomakészítés időszak nem csak a hallgatóknak húzós, hanem a konzulenseknek is, amellett meg most még belevágtam egy harmadik pénzkereseti lehetőségbe is, ami elég sok időmet elviszi egyelőre, de remélem hosszú távon megéri, aztán majd alakul. És a laborban meg a megbízásos kísérletekkel is sok idő elmegy. Ez van.
De nem kesergek az időm végessége miatt, hanem inkább megmutatom, hogy milyen kis cuki szerkezetet készítettünk Editkével, ami pontosan is az idő mérésével ismerteti meg a nyuszifület. Mert sajnos akármennyire is próbálom magyarázni neki szóban, hogy hány óra van, meg mit mutat az óra, szerintem nem érti. Bár állítja, hogy igen, de én meg látom, hogy nem, szóval valamit tennem kell, hogy ne maradjon így ez a helyzet. 
Tök véletlenül futottam bele egy külföldi oktató lap instagram profiljába (@miss_fairclough_), amit gyorsan be is jelöltem magamnak követendő példának (tehát követem, de nekem ez egy olyan béna szó, mi az, hogy követem? az tök illegálisnak hangzik, pedig nem is az ez a folyamat, na mindegy, nem szeretem ezeket az angolból tükörfordítással átvett szavakat, bár még mindig jobb, mint a "lájkolom"...), és ott láttam meg ezt a kis óra ötletet.
Igazából már majdnem vettem is egy ilyen óra megismerést tanító valamiféle rendkívül interaktív, és ennek megfelelő árú játékot a neten, de aztán úgy voltam bele, hogy bakker, majd pont az órát nem tudom neki valami házi alkalmatossággal megtanítani, de béna vagyok! És nem akartam béna lenni. Ezért elloptam az ötletet, és kb 2 óra alatt, amíg elkészül vacsira a pizza, elkészítettem a kis tanító órát. A tesztelése még folyamatban van, tehát azt nem tudom, mennyire hatékonyan fogja tudni így megtanulni az órát Editke, de én bizakodó vagyok, neki meg tetszik, hogy együtt hoztuk össze ezt az órát. 
Először egy nagy kartonra volt szükségem, amiért nem rohantam fejvesztve a boltba, mert olyan nagyon előrelátó vagyok (hahaha, persze), hogy mindig megmentem a csomagolásokból a vastag papír részeket direkt kreativkodás céljára. Ennek az órának az alapja például egy lidliben vásárolt pólószett csomagolása lett, ez egy teljesen tök minta nélküli, fehér vastag papír, amit a pólók alá tesznek a csomagolásba, hogy szebben álljanak a boltba a polcon. Amúgy egy tök felesleges dolog szerintem, és tök nem környezettudatos, de én így tudom megmenteni, és újrahasznosítani, vagy egyáltalán, hasznosítani valamire. Hogy legyen ennek a papírdarabnak is valami értelme, haszna az életben, ne csak úgy dobjuk ki azzal a lendülettel, ahogy kivettük belőle a pólókat. 
A kartonra rátettem egy tányért, mert nem volt kéznél körzöm, és körberajzoltam, majd kivágtam a kört. Editke meg kiszínezte, hogy ne legyen unalmas fehér, helyette lett egyenetlenül színezett érdekes kék 💖 A mutatókat én rajzoltam szabad kézzel, szintén az újrahasznos karton lapra, kivágtam, azt is kiszínezte Editke. Aztán origami papírból csíkokat vágtam, amit ketté hajtottam, kívülre kerültek az óralap számai, belülre meg amit a digitális óra mutat és amit mondunk, hogy hány perccel múlt el az egész óra, illetve negyed, fél, háromnegyed, egész. Meggyőződésem, hogy ezt a legnehezebb felfogni egy gyereknek, aztán nem vagyok tanár, se pedagógus, lehet simán tévedek. 
Aztán miután minden színes lett és kivágódott, feliratozódott, ráragasztottam az óralapra a mintás papírokat. A mutatókra ráírtam, hogy melyik mutatja az órát, melyik a percet, és milton kapoccsal rögzítettem az óralap közepén. Készen is lettünk az órával. 
Nem azt mondom, hogy a legszebb oktatási anyag, amit életemben láttam, de Editkének tetszik, olyan színekből van, amit ő maga választott, együtt csináltuk meg, és a feladatát betölti. Nyilván lehetne csilli-villi nagyonmenő papírból meg műanyagból, beszélő ceruzával, de majd beszélek én a ceruza helyett 😇

2017. április 13., csütörtök

Só-liszt gyurma, süthető

Mindig azt gondoltam, hogy a só-liszt gyurma készítés valami varázslat, amire én természetesenhogy képtelen vagyok. Pedig tényleg nagyon egyszerű, könnyű vele dolgozni, szép hófehér színű, ki is lehet sütni, és még festeni is lehet, szóval ezentúl éjjel-nappal (haha, persze) ezt fogjuk gyártmányozni Editkével 😀
És nagyon szégyellem, hogy ennyire elhanyagoltam szegény kis kreativ blogomat, de időm a nullával egyenlő, meg hát ahogyan írtam, mostanában nem is voltam lelkileg a topon, ilyenkor a kreativ énem is behúzódik valami rejtett zugba a testemben, és nem íródik a blog. De ennek a szakasznak ezennel vége van, ohjeee. Remélem. 
Szóval a só-liszt gyurma receptje a következő:
  • 300 g liszt
  • 300 g só
  • 2 dl víz
  • 2 teáskanál olaj
A vizet felmelegítettem, és úgy adtam hozzá a liszt-só és olaj keverékéhez. Összegyurmákoltam, és már készen is volt a gyurma, lehetett nyújtani szaggatni. Editkével szaggattuk, én tojás formákat, mert kitaláltam, hogy az idén a tojásfán nem kifújt tojások lesznek (mert utálok tojást kifújni), hanem ilyen gyurmásak. Készítettem még belőle egy manóházikót is és két gombaformát, amik Editke szerint úgy néztek ki, mint az almacsutkák... Néha eléggé kritikus tud lenni, főleg ahhoz képest, hogy még nincsen 6 éves.
A kész gyurmagombóc.
Editke sütiszaggatóval szaggatta ki a formákat, aztán saját ötlete alapján (amúgy teljesen tök jó ötlet volt!) fogpiszkálóval díszítette formákat, a nyuszinak rajzolt szőröket, a pillangónak berovátkolta a testét, cukik lettek nagyon, és nem mellesleg egy másfél órát elszöszölt ezzel.

Nekem nem volt tojás formám, így papírból kivágtam egy nagyjából tojás alakot, és ezt formának használva késsel vágtam ki a tojásokat. Fogpiszkálóval lyukat fúrtam a tetejükre, hogy majd fel tudjuk akasztani a kész kifestett műveket a tojásfára.
 Editke meg csak díszített-díszített...

Elkészült a manóház és a gomba, Levendulalány blogja alapján, köszönöm az ötletet!
Végül tepsire pakoltam őket, és először 120 fokon, majd 180 fokon kiszárítottam őket.
Utána kifestettük őket, és faágra akasztva készen is lett a tojásfa. 


2017. április 6., csütörtök

Majdnem 1 hónap

telt el azóta, hogy írtam volna ide a kedves kis kreativ blogomra. Rengeteg mentségem van a dologra, kezdve a lelkem széthullásától, majd szépen összeragasztózásán keresztül egy gömb fagyitól való megfázáson át a diplomajavítási hajrával befejezve. Volt ebben az egy hónapban kérem szépen itt minden, és mindig azt gondoltam, hogy sebaj, már annyi rossz történt, hogy ezután már csakis a jó jöhet, de végül mégsem jött, szóval már nem is várom, hogy megérkezzen, ideér, ha akar. Ha nem akar, akkor biztosan ott van, ahol nagyobb szükség van rá és pont. 
De mivel pár lelkes olvasóm tényleg innen merít rólam infot, és őket nem akarom riogatni, ezért elírom, hogy amúgy teljesen jól vagyok, és minden oké, legalábbis próbálok erre gondolni minden nap 😀 
Közben meg rengeteg dolog kavarog a fejemben. Tavasz van, így például ablakot kellene pucolnom. Jön a húsvét, amire tojást kell festeni, bár az idén nem kifújt tojásokkal rukkolunk elő Editkével, hanem só-liszt gyurmából készített tojásokkal, amiknek jó része már készen is van, mert bár nem írok bejegyzéseket, de azért a kreativ énem nem tud nyugodni, és születnek új dolgok, csak a közlésük sokszor elmarad, idő és lelkesedés hiányában. Ez van sajnos. 
Aztán mivel tavasz van, így megszaporodnak az emberek a mindenféle tavaszi test átalakító programokon, aminek köszönhetően azok az emberek (=én), akik rendszeresen járnak tornára, és így el is felejtkeznek róla, hogy előre be kellene jelentkezni azokra, rendszeresen kiszorulnak a rendes edzésükről. Hát így jár, aki rutinból jár tornázni. Mondjuk annyira nem vagyok elkenve, mert a tavaszi testátalakítók általában 1-2 hónap alatt feladják a nagy álmukat, és szépen süppednek vissza a jól megszokott, kényelmes életükbe, és akkor lesz majd nekem is hely a TRX-en. Futni meg bármikor lehet. Igazából ilyenkor mindig elgondolkodok, hogy miért pont tavasszal akarnak lefogyni az emberek? Egy átlag ember sokkal többször visel egy sima hosszú ujjú felsőt, mint bikinit, télen mégsem zavarja akár 10x annyi napon keresztül, hogy oldalt kibüggyen a háj a nadrágjából, nem, az a lényeg, hogy a bikiniben kb 2 hétig jól nézzünk ki. Ezt sose értettem, és mindig el kell elmélkednem ezen, nyilván összefüggésben van azzal, hogy amúgy sem rajongok kifejezetten sem a nyárért, sem a bikiniért, és nem azért mert nem áll jól 😇
A tavaszon kívül még sokat kell elmélkednem a baráti kapcsolataimon is, meg hogy bizonyos embereket, legyenek azok család vagy barát, miért nem tudok elengedni a francba? Miért kell azokon az embereken rágódnom, akik láthatóan letojingázzák a fejemet. Miért nem tudom én is ezt tenni? 
Aztán kihívás nekem erre az évre, hogy mire használjam jól ki a kapacitásaimat? Legyen azok bármilyenek. Tudom, hogy ezt év elején illett volna feltennem magamban, de akkor még volt egy jól kézzelfogható célom, ami most megvalósult, és akkor most úgy érzem, hogy konkrét cél nélkül mit sem érek, ezért gyorsan találnom kell majd egyet, amiért küzdök. Oké, van egy gyerekem, de sajnos nem vagyok az a jól viselkedő anyuka, akinek elég, hogy van egy gyereke, akit ajnározhat, meg ugrálhat körülötte, nekem kellenek ilyen saját ÉN célok, ami nem Editkéhez kötődik, hanem saját magamhoz. 
Amúgy a lakásban is nagy átalakulások zajlanak, mert bár mégsem az fog történni szeptemberben, amire már fél éve várunk, de Editkének nagylányos szobája lesz, és remélhetőleg majd ehhez is kapcsolódik bár kreativ bejegyzés, bár ahhoz még Krisztián rábólintása is hiányzik. 
Ez most egy elmélkedős bejegyzés, amiből talán már túl sok is került mostanában ide, de ígérem, jönnek a kreatívok is 😉