2018. január 12., péntek

6 vagy 9?

Elég sok blogot és cikket olvasok mindenféle témában (ahelyett, hogy tök szakmai cikkekkel tömném az agyamat, jajjjj, nemvagyokkutatónakvaló), és mostanában valahogy egyre többször futok bele megmondó cikkekbe. Nyilván eddig is voltak ilyenek, csak valahogy nem foglalkoztam velük annyira, vagy lehet egyet is értettem velük, és én is megmondó akartam lenni. De lehet nem is a megmondás a lényeg, hanem hogy cikkek sorozata arról szól, hogy az embernek ilyen-olyan élethelyzetben beszólnak, kérdeznek, véleményt mondanak, és akkor akinek szól a vélemény, az meg fröcsög, hogy kinek mi köze hozzá, és a saját igazát bizonygatja. Persze mindenkinek van ilyen élethelyzet. Nekem is, több is, mint kellene. De az ilyen irányú cikkeknek véleményem szerint vajmi kevés értelme van. A mienkkel ellentétes véleménye mindig lesz valakinek. Ha stabilan hiszünk abban, amit állítunk/csinálunk/amiben élünk/ahogyan élünk, akkor miért érdekel minket, hogy más ember esetleg másként gondolkodik? Mindig van olyan, aki másként gondolkodik/csinál valamit/másként él. Ezek a cikkek néha csak arra jók, hogy vitát indukáljanak, ami persze egyfelől jó, és lehet értelmes is, de talán nem egy blog arra a megfelelő és jó felület. Lesznek olyanok, akik önigazolást találnak benne, és egyetértenek, meg olyan is, akik kiakadnak és nem értenek egyet. Az érem kétoldalú. 
Persze akkor ilyen szempontból ennek a bejegyzésnek is vajmi kevés értelme van. Hiszen lesz,a ki egyetért, meg lesz aki nem. Szerencsére mondjuk nem vagyok egy nagy véleményformáló blog, meg nem is az a célom vele. 
Ami ennek a bejegyzésnek a lényege, hogy szerintem az a lényeg, hogy ki tudjuk iktatni a számunk, vagy életünk szempontjából semleges emberek véleményét. Ha szilárdan hiszünk valamiben, és a számunkra fontos emberek szerint is oké a dolog, akkor a többi embert egyszerűen ki kell zárni, nem kell meghallgatni, vagy nem kell figyelembe venni. Véleménye mindenkinek van, és mivel (elvileg) szabad ország vagyunk, mindenki ki is nyilváníthatja azt. Rajtunk áll, hogy a sok véleményből mit fogunk el, vagy min akarunk elgondolkodni. A saját életünket könnyítjük meg ezzel. 
                                            Image result for opinion 6 9

2018. január 8., hétfő

Gyors császármorzsa

Ez nem egy nagy lélegzetvételű dolog, de a blogomat azért is vezetem, hogy a bevált receptjeim egy helyen legyenek, vagy legalább egy részük, ami nem a Horváth Ilona szakácskönyvben van 😁 Ezt a receptet is már 3x kerestem ki újra, és csak a google memóriájának köszönhetem, hogy mindig megtaláltam pont ugyanazt, ami bevált. Szóval mindenképpen meg kell örökítenem ezt a receptet itt is, hogy a jövőben elég legyen innen elővadásznom. Az alap császármorzsa recepttel (amit itt már leírtam), az a bajom, hogy sokat kell várni, hogy a búzadara megdagadjon, én meg nem szeretek sokat várni. Ebben a változatban nincsen várakozás, gyorsan megvan, finom. Nem igazán diétás, de ezt csakis és kizárólag Editkének és Krisztiánnak készítettem, én meg se kóstoltam (morzsoljunk el miattam egy könnycseppet, hogy kimaradtam önszántamból ebből a jóból). 
Hozzávalók kb 3-4 adaghoz:
  • 1,5 dl tej
  • 5 evőkanál búzadara
  • 2 evőkanál búzaliszt
  • 2 evőkanál cukor
  • vanilia aroma, vagy vaniliás cukor
  • kevés olaj
A tejet felmelegítjük mikróban, majd a búzadara-liszt-cukor (-opcionálisan vaniliás cukor vagy aroma) kombinációhoz öntjük. A tojásokat kettéválasztjuk a sárgája mehet a tejet cucchoz, a fehérjéből kemény habot verünk, majd azt is a tésztához forgatjuk. Kevés olajat melegítünk egy serpenyőben, beleöntjük a tésztát, egyik oldalát megsütjük, megfordítjuk, a másik oldalát is megsütjük, közben szétszakad a tészta, az nem baj, úgyis tovább daraboljuk, hogy morzsóka legyen. Baracklekvárral az igazi! Diétás változatban lehet ch csökkentett liszttel és a búzadara helyett apró szemű zabpehellyel készíteni.

2018. január 7., vasárnap

Petrezselymes tejszínes csirke

Ez az egyik legnagyobb kedvenc receptem már évek óta, és nincsen fent a blogom, erre többen is figyelmeztettek, ezúton is nagyon szépen köszönöm nektek, akik olvastok 💕
A recept Sthal Judittól van, és egy változtatást tettem benne mindössze, nem öntök a husihoz alkoholt. De a recept úgy tökéletes, ahogy van, mondjuk jobban szeretném, ha nem kellene hozzá húsleveskocka és nem spagettivel lenne a legfinomabb 😉 , de hát mindent nem lehet. Tényleg nem érdemes más köretet enni hozzá, én már kuszkusszal és kölessel is próbáltam, az érzés össze sem hasonlítható a tésztás verzióval. De hétvégén azért belefér. 
Hozzávalók:
  • egy egész csirke, vagy 3 csirkecomb és egy egész csirkemell, vagy 8 csirkecomb
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 3 evőkanál olivaolaj
  • 5 dkg vaj
  • 2 evőkanál liszt
  • 1 húsleveskocka
  • 5 dl víz
  • 3 nagy csokor petrezselyem
  • 2 dl tejszín
  • só, bors
A husikat elvágjuk úgy, hogy a főzéshez használt edénybe majd beleférjen. Az olivaolajat és a vajat összemelegítjük az edényben. A husikat mindkét oldalon sózzuk, borsozzuk és az olaj-vaj keverékben elősütjük mindkét oldalukat, hogy szép pirosak legyenek. Kivesszük őket, majd a visszamaradt zsíron megpuhítjuk a megpucolt és összenyomott fokhagymákat. Ha megpuhultak, rászórjuk a lisztet, megkeverjük, visszatesszük a husikat az edénybe, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi a husikat, rámorzsoljuk a leveskockát és beletesszük a petrezselymet. Felforraljuk, majd mérsékelt tűzön 50 perc alatt puhára főzzük. Ha megpuhultak a husik, akkor hozzáöntjük a tejszínt, kivesszük a petrezselymeket, és rottyantunk még egyet rajta. Az a jó, ah jó sok szaft van rajta, attól lesz finom a spagetti. A tésztát kifőzzük, és a csirkével és a szafttal együtt jó étvággyal megesszük.
És ez a kép még azért is kedves a szívemnek, mert olyan edényben készült, ami már régen a szívem vágya volt, és most végre a konyhám szerves részét képezi. 

2018. január 3., szerda

Tükörglazúros csoki mousse torta, újévi formában

Ez a torta talán életem egyik legfinomabb gyártmánya. Imádom a csoki mousse-t, és ez az igazi, amit a kistarcsai cukiban is árulnak. A tükörglazúr ugyan nem lett a legfinomabb, ezt elismerem, de majd fejlesztek rajta. A receptet a Praktika januári számában találtam, bár számos dolog van, amit szerintem illett volna egy ilyen lapba leírni, mondjuk, hogy mekkora méretű tortaformára való az adag, vagy hogy mennyi roletti kell a torta körbedíszítéséhez.
A tortát szilveszterkor készítettem el, kettős célból, egyrészt az újév okán, tök cuki kis malacok vannak rajta, másrészt meg Krisztinek a szülinapjára, bár elmondta vagy 25x, hogy még nincs is 36 éves 😁 majd csak 7 nap múlva, amit természetesen tudtunk mindannyian, de hát pont a szülinapján nem fogunk találkozni, így előre kellett "inni a medve bőrére". Szerintem Krisztinek is ízlett, a kis malackáknak meg külön nagy sikere volt, szóval biztosan el fogom még készíteni ezt a tortát. 
Az eredeti recepten annyit változtattam, hogy sima vizes piskótát sütöttem meg a torta aljának. Kicsi, 24 cm-es tortaformát használtam.
Hozzávalók: 
A piskóta aljához:
  • 2 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg liszt
  • 4 evőkanál víz
  • késhegynyi szódabikarbóna

A csoki mousse-hoz:
  • 4 dl tejszín
  • 30 dkg étcsoki
  • 1 zacskó zselatin

A tükörglazúrhoz:
  • fél zacskó zselatin
  • kb 4 evőkanál cukrozatlan kakaópor
  • kb 4 evőkanál cukor
  • 1 dl víz
Először a torta aljához megsütjük a piskótát. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgájához hozzáadjuk a cukrot és 2 evőkanál vizet, habosra keverjük. A fehérjéhez is hozzáadunk 2 evőkanál vizet, kemény habot verünk belőle. A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával. A liszt felét hozzáadjuk a tojássárgájához, óvatosan beleforgatjuk, majd hozzáadjuk a fehérjehab felét is, nem kavarva, hanem egyirányba beleforgatjuk. Ezután a liszt másik felét és a tojáshab másik felét ugyanígy hozzáadjuk. Kapcsos tortaformát kibélelünk sütőpapírral (én csak az alját szoktam), beleöntjük a tésztát és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. 10 percig ki ne nyissuk a sütő ajtaját, mert nem lesz szép a piskóta. Nekem ennek a piskótának csak a felére volt szükségem, így kettévágtam, hogy alacsonyabb legyen a tésztaréteg.
A csoki moussehoz a csokit gőz felett megolvasztjuk. A tejszínt kemény habbá verjük a zselatint is felhasználva. Ha az olvasztott csoki már langyos, akkor a tejszínhez forgatjuk és a kapcsos tortaformában lévő piskótalapra kenjük, jól lehűtjük.
A csokiglazúrhoz a vízzel és a cukorral szirupot főzünk, majd ha meghűlt kicsit, akkor hozzákeverjük a zselatint (én csak kb a  felét használtam fel egy zacskónak, a vízhez kell igazítani a mennyiséget). Hozzákeverjük a kakaóport, kicsit hagyjuk dolgozni a zselatint, majd a lehűtött tortára kenjük, lesimítjuk egyenesre. 
A kis malacokat én készítettem fondantból, fehéret vettem, ételfestékkel festettem meg, és kialakítottam a malacka alkatrészeket 🐷 Hagytam megkeményedni a fondantot, majd belenyomtam a malackákat a glazúrba.


 És belülről, hogy látszódjon, milyen sok finom krém van benne.

2018. január 2., kedd

BÚÉK 🍷

Ismét eltelt egy év, nem tudom, hova repül az idő?! De ha új év, akkor jönnek az újévi fogadalmak, ebben én valahogy sosem voltam jó, nem érzem azt, hogy egy új év miatt kellene bármit megfogadnom, vagy megújulnom. Vagy lehet, hogy nem is akarok megújulni, mert pont jó így nekem, ahogyan van. Tudom, hogy ez olyan fennhéjázónak tűnik, de hát ez van.
Szóval a közösségi médiákat (jajjjdeszépezaszó) elárasztja az életmódváltó bejegyzések sokasága, annak ellenére, hogy az én ismerőseimnek a 60%-a rendkívül boldog évet zárt így is, és teljesen biztos benne, hogy a következő év még sokkal csodálatosabb lesz. Nekem ettől hányingerem lesz, mert nem tudom elképzelni, hogy ez az igazság, aztán lehet gonosz vagyok. De szerintem inkább realista. Amúgy meg ha az emberek boldogok, az csak jó, és kívánom én is, hogy legyen igaz mindaz a cukormázas szirup, ami a fb posztok nagytöbbségéből ömlik, mert akkor nincsen olyan nagy baj a világban. 
De hogy magammal foglalkozzak, mit várok a 2018-tól? Mi teljesült 2017-ben, amit ugyan meg nem fogadtam, de vártam, mondjuk. 
Én úgy ítélem meg, hogy bár nem minden jött be, amit szerettem volna tavaly, de mégis egy viszonylag jó év volt a 2017, bár csalódásokkal teli, de azt gondolom, hogy minden egyes csalódásból tanultam valamit, ami tovább épít engem. Legnagyobb csalódás, ami végül jól sült el (ezért is kell mindig arra gondolni, ha valami rossz történik, hogy az éremnek két oldala van, mindig!!!), hogy Editke végül nem ment iskolába. Folyékonyan olvas, és nagy nyomtatott betűkkel mindent leír, tehát nem buta gyerek. Tévedés áldozatai lettünk, ami rengeteg sírással járt, de fél év távlatából azt gondolom, hogy jól is lett így. Érik még egy kicsit, elvan az oviban, bár elvileg az utolsó fél év lesz a feketeleves, hát majd elválik. Ez volt a legnagyobb csalódás nekem az évben. 
A mérleg másik oldalán a jó dolgok vannak! Először is meglett a kisautóm, aminek azóta is minden nap örülök, és hálás vagyok Krisztiánnak, hogy rátalált. Aztán a nyáron tök sok olyan helyen jártunk, ahol még eddig hármasban nem, és bár nem mentünk a tavalyi nyáron a tengerhez nyaralni, amit sérelmez is Editke, de sok szép helyen voltunk itthon, ami szerintem tök jó. 
Kaptam egy olyan bizalmat egy általam nagyra tartott embertől, ami erőt ad ahhoz, hogy a rettentő fárasztó és sokszor unalmas és idegtépő egyetemi munkámat tovább tudjam folytatni, bár már tényleg azt gondolom, hogy nem ott van a helyem, és remélem az idő és 2018 nekem fog dolgozni.
Hát a 2017-ről kb ennyit, nyilván lehetne még folytatni a lelki dolgaimmal a sort, de azt nem itt fogom megtenni.
És akkor a 2018! 2018-ban mindenképpen meg kell tanulnom tolatva parkolni, mert tök gáz vagyok, hogy csak orral előre tudok beállni mindenhova. Erre azért is lesz szükségem, mert ha szupertitkosügynök leszek (amely álmom gyerekkoromban is kirajzolódott már, de akkor még csak óvatosan rendőr és kommandós akartam lenni, de apa nem engedte), akkor szuperbiztonságosan kell parkolnom, és az nem az orral előre beállás. Ennek akkor is hasznát veszem, ha netán valami multi felvesz, ott a biztonság az első, és bizony a biztonságos parkolás a tolatva beállás, így ezt muszáj megtanulnom, kész. Krisztián szerint képes vagyok rá, hát majd elválik. 
A másik dolog, amit nagyon szeretnék, elmenni Editkével Párizsba. Valami becsípődés lett neki az Eiffel-torony megnézése, szóval el kell mennünk megtekinteni, amúgy én se láttam még soha. Aztán ami szintén utazási dolog, mivel tavaly nem voltunk a tengernél nyaralni, az idénre beígértem, hogy mindenképpen eljutunk nyáron. 
Több vágyam, fogadalmam nincsen. Azt gondolom, hogy életmódváltásra nincsen szükségem, hiszen egészségesen élünk, amennyire az életformánk ezt engedi. A kajára mindig figyelek, nem csak januárban vagy nyáron, és nem csak kampányszerűen. Nem fogyókúrázok, ahogyan sokaktól megkapom. De azt hiszem, nem is igazán érti az a lényeget, aki rám azt mondja, hogy mindig fogyózok, mert talán soha életemben nem csináltam semmilyen fogyókúrát. Úgy eszek, ahogy látom, hogy a testemnek jó. A kevesebb ch bevitellel szuperül tartom a súlyomat meg az alakomat, de erre mindig oda kell sajnos figyelni. De eszek rengeteg csokit is, meg sütit... De mellé járok rendszeresen és nem kapmányszerűen TRX-re, és futok. Másképpen szerintem ezt nem lehet. Ha nem mozgok, akkor hiányzik is, érzem, hogy fáj a hátam, derekam. 
Ja, amúgy öregszek is, de még a botox nem az idén lesz. Vagykitudja. 😂
Azt se fogadom meg, hogy többet mozgok, mert így is heti 3x mozgok, ennél többre úgyse lesz időm. 
Szóval a sablon fogadalmak az idén is kimaradnak az életemből.
De amit szeretnék az idén, az ugyanaz, ami tavaly is. Sokat lenni azokkal, akik fontosak nekem, akiket szeretek, és akik viszont szeretnek és foglalkoznak velem. Új kihívásokat találni a munkámban, ami lehet tök más is, mint ami eddig volt 😏 Egészségesnek és boldognak lenni. Ennyi. 
Köszönöm, ha elolvastad, kedves olvasó, kívánom, hogy neked is teljesüljenek az újévi fogadalmaid, ha vannak!
Boldog új évet kívánok!

2017. december 27., szerda

Instant zabkása - otthoni verzió

Az instant zabkása remek egy tök jó ötlet, mert gyors és finom reggeli, elvileg a mai tudásunk szerint egészséges is a zab, tehát semmi kivetnivaló nem lehetne elvileg benne. De én találtam benne kivetnivalót, méghozzá az árát. Aztán meg ha jobban megnézzük az összetevőket (nyilván ez nem feltétlen minden egyes instant zabkásásra igaz, amit lehet kapni készen a boltban), akkor azok között is találhatunk olyat, mint glükóz-fruktóz szirup, kukoricakeményítő és a többi, ami nem feltétlen kedves az ember szívének, ha próbál egészségesen élni. De a legfelháborítóbb szerintem akkor is az ára, főleg, ha megnézzük, hogy mennyire pofon egyszerű otthon elkészíteni. 
Ezt a változatot én ajándékba készítettem, de annyira jól sikerült, hogy Editkének otthonra is csinálni kellett, szóval még a gyerekeknek is bejön. Az eredeti receptet itt találtam.
Hozzávalók (1 adaghoz, de érdemes többet készíteni egyszerre):
  • 30 g nagyon apróra darált zabpehely
  • 1 teáskanál tejpor (nem kávéfehérítő, tényleg tejporral lesz az igazi)
  • 30 g egyéb ízesítő, amit szeretnél bele, én tettem bele kb 10 g lenmagpelyhet, 10 g darált diót, 10 g vegyes szárított gyümölcsöt (ettől édes is lett)
  • chiamag, ki ne maradjon, tök egészséges és jól néz ki
  • egy teáskanál cukor/méz/édesítő
  • egy csipet só
Az elkészítés rendkívül egyszerű. Minden összedarálunk egy késes aprítóban. Ha több adag készül, akkor lehet az egyes alkotóelemeket külön-külön. Ha cukorral vagy por alakú édesítővel készítjük a zabkását, akkor azt is adjuk hozzá, ha mézzel vagy folyékony édesítővel, akkor majd a vízzel felöntés után. A csipet só csak azért kell, hogy kihozza az édes ízt, ne hagyjuk ki. Ha készen van a por, akkor egy adag kb 65 g lesz, ahhoz hozzáöntünk 1 dl forrásban lévő vizet, jól elkeverjük és várunk egy kicsit, hogy megdagadjon. Ha folyékony édesítővel vagy mézzel esszük, azt is hozzákeverjük. Lehet enni, jó étvágyat hozzá!
Én egyszerre kb 6 adagot készítettem el, és egy adag (lemértem) kb 4 evőkanál, az lesz a 65 g. Így a megajándékozottnak nem kell mérleggel bajlódni, csak egy  kis tálba kikanalazza a port, mehet rá a forró víz, méz, és lehet is enni. Nagy sikere volt. 

2017. december 25., hétfő

DIY karácsonyi ajándék bögrék barátnőknek

Az idei év nagy áttörése a DIY ajándékok terén nálam mindenképpen a kerámia filctoll felfedezése volt, és ennek minél több irányú felhasználása különböző dolgokon. A legalapvetőbb a fehér bögrére való egyedi feliratok készítése volt, de aztán ezt továbbfejlesztettem üvegváza karácsonyi dekorálására, végül olyan jókedvvel készíthettem ezeket a bögréket, hogy Editke elirigyelte az utolsó fehér bögrémet és arra ő rajzolt karácsonyi motívumokat, amit én kaptam meg ajándékba, és nagyon örültem is neki. 
A dolog amúgy rendkívül egyszerű, mert csak ki kell gondolni, hogy milyen feliratot szeretnénk a kerámia vagy üveg bögrére és azt vagy szabad kézzel, vagy valamilyen sablon segítségével felrajzoljuk a bögrére, kiégetjük és készen is van az ajándék. Elvileg mosogatógépben mosogatható a bögre, de én a sajátommal azt tapasztaltam, hogy nagyon nem érdemes a képes felét dörzsölgetni és forró víz hatásának kitenni, mert lekopik róla a szín. 
Én három bögrét készítettem, amiből kettőről képet is csináltam, a harmadikat olyan gyorsan el is ajándékoztam Nórának, hogy arról nincsen fotóm, pedig az nagyon cuki fenyőfás volt, de hát ez van, elfelejtettem képet készíteni róla. A másik kettőt Zsuzskának és Dórinak készítettem el, a harmadik vázát meg Krisztinek. A vázát aztán teljesen továbbgondoltam és beledugtam egy csomó fenyőágat és égőt is applikáltam bele, és így átlényegült egy karácsonyi asztali dísszé, de sajnos arról se készítettem fotót. 
Az előkészületek, jó ha van indigónk, bár nem mindig akar jól fogni a bögrére... 
Először sima filccel készítettem el a feliratot, hogy lássam, egyenes lett-e, aztán írtam át a kerámia filccel.
Dóri és Zsuzska bögréje, kinek-kinek a rá jellemező felirattal.
Belül szívecskével.
Alul a nevükkel, hogy a mosógatógépben is jól kiszúrható legyen.
Kriszti karácsonyi váza-asztaldísze.
És az én karácsonyi bögrém, Editkétől ❤