2019. január 5., szombat

2018

A nagy évértékelő poszt következik! 
Végignéztem a blogomat, és rá kellett jönnöm, hogy még soha nem írtam évértékelő bejegyzést. Volt újévi fogadalmas poszt (1 darab), hülye embereket szapuló poszt (rengeteg... 😅 ), nem foglalkozok hülye emberekkel fogadkozós poszt (rengeteg+1), de évértékelő nem. Lehet, ez azért van, mert annyira jó volt ez a 2018, hogy most éreztem először, hogy namostaztán értékelnem kell valamit, mert végre valami jó? Lehet.
A legeslegnagyobb jó, már ami a munkámat illeti a Vörös József emlékérem volt. Mai napig nem értem, hogyan esett rám a választás, és mai napig várom, hogy egyes kollégák majd gratulálnak hozzá, mindhiába, ebből is látszik optimista életszemléletem, hiszen az érmet februárban kaptam, lassan egy éve. És mindenképpen ezt tartom a legnagyobb elismerésnek, amit eddig kaptam, mondjuk igazából más elismeréssel nem is nagyon dicsekedhetek, de hát alulról szép nyerni, mint ennél az emlékéremnél is. Majd az idei évben hátha elismernek a saját "berkeimen" belül is. Bár a hallgatóim néha meg tudnak lepni 😛
 És legalább Mezőberény megbecsül, aminek szintén nagyon örülök.
Ami szintén meglepetés volt, és a munkához kapcsolódik, az az, hogy a Növényvédelem beválasztott a szerkesztői közé. Ez olyan karitatív munka, tehát fizetéssel nem jár, mondjuk megkapom minden hónapban a Növényvédelmet, és sok idegeskedés meg munka volt már vele, de ott a nevem egy folyóirat szerkesztői között, és ez nekem mindenképpen megéri. Ez sem belső elismerés, már nem egyetemi, mert a szerkesztők között jórészt más egyetemek oktatói, illetve kutatói és hivatali emberek vannak. Volt már összeütközésem is pont elég a szerkesztőbizottság tagjaival, ugyan csak fél éve vagyok köztük, de hogy Turóczi szavaival éljek, az is csoda, hogy pár hónapig nem veszekedtem velük. Még nem döntöttem el, hogy ezt a megjegyzését most magamra vegyem-e, vagy ne 😄

Voltam az évben két nemzetközi konferencián is, mindkettőt nagyon vártam, és valamilyen szinten (sajnos) mindkettő csalódás volt. A francia konferencia napraforgós konfi volt, hasonlóan utolsó pillanatos regisztráló voltam, mint a török világkonfin, mert a kedves munkatársaim nem akartak elmenni. Nem vittem semmi előadást vagy posztert, csak mentem, hogy jó legyen. Sajni nem lett jó, mármint a munka része, amúgy maga az utazás és Toulouse nagyon szép és jó volt, és a társaság is. Viszont ott derült ki, hogy az egy éve dédelgetett álmom, miszerint egyengetik az utamat egy új munkahelyhez, ami csúcsszuper lett volna, füstbe ment, mert a labort Hollandiában építették fel. Hát ez van, ez az élet. Akkor teljesen letörtem, viszont az idő azt igazolta, hogy talán jobb is volt, hogy nem most, Editke iskolába menetele évében váltottam tök más felé a munkában.


A másik magyarországi nemzetközi konferencia volt, ami annyira minősíthetetlen volt mind szervezésileg, mind az előadásokat tekintve, hogy nem is tudok róla mit írni. De hogy a jó oldalát nézzem, ezen a konfin jelent meg az első angol nyelvű toxinos témám, ami nekem új téma, és mint olyan, így rendkívül nehéz vele teret nyernem, különösen, hogy nagy támogatottságom (=pályázat, vagy bármilyen phd téma, akármi) sincsen hozzá. Ennek viszont nagyon örülök, hogy így egyből egy nemzetközi konferencián tudtam ezzel előjönni.
Itt a konfi keretén belül a régi tablóknak való örülés látható, a tablón Virányival, hát ide is "elkísért".
Munka terén más említésre méltó dolog nem volt. Lett egy szudáni phd hallgatóm félig, illetve van egy szörnyű magyar szintén félig, de ezekhez még nem kapcsolódik semmi kézzel fogható dolog. 
Nagy dolog az életemben, hogy 2018-ban egy csomó játékon nyertem, pedig nem vagyok igazán ilyen szempontból egy szerencsés alkat. Így voltunk Zsuzskával premier előtti mozizáson, kaptam egy egész doboz tisztítószert (éljen a takarítás) és most decemberben nyertem egy könyvet is. A könyvhöz kapcsolódóan szeretettel ajánlom a Pán Péter, stop blogot. 
Tavaly életemben először mentem el hosszabb biciklitúrára, aminek sajnos nem lett valami fényes vége (konkrétan a felénél feladtuk a Balaton körbetekerését, ez van), de még így is többet bicajoztam egy nap alatt, mint életemben bármikor. De az idén jöhet mondjuk egy Velencei tó túra, az vélhetően menni fog.

Ami hobbi szinten jelen lett az életemben, az a bullet journal módszer, ez egyértelmű. Örülök továbbra is, hogy rátaláltam erre a dologra, kikapcsol, jó érzést ad és nem utolsó sorban jobban is illik hozzám, mint az előre legyártott naptárak.
Ami magánéleti szinten nagy lépés volt, hogy ki tudtam mondani pár emberről, hogy nem kell az életembe. És ezt nem csak úgy kigondoltam, hogy akkor most ez van, hanem tényleg le is építettem, ami csak kizsákmányolt engem. Ez szomorú, de így kellett lennie. Lettek helyettük új emberek, és hiszem is, hogy lesznek mindig olyanok, akik a kilépők helyére beállnak a szívünkben. Ennek folyományaképpen rengeteg új sportot próbáltam ki, amik közül a gymsticket meg is szerettem, és rendszeresen járok is rá, így a TRX mellé ez került be újnak, és a jóga, amit nekem még leírni is fura, hogy én magam jógára járok, mert ezt évekkel ezelőtt elképzelni se tudtam, de bejött az is. 
Aztán a legnagyobb változás egyértelműen az, hogy Editke iskolás lett. Túlvagyunk egy kemény 3 órás testnevelés felvételin (én közben sok síráson, természetesen), örültünk, hogy a rengeteg gyerek közül 5.-nek vették fel a kis Nyulit, és azóta szépen teljesít is az iskolában, és nagyon szereti továbbra is a tesit, és az én nagy megkönnyebbülésemre Tibi bácsit, a tesitanárt is.
 Első nap a suliban.
Krisztiánnal ugyan meg nem ünnepeltük (ejnye-bejnye!), de betöltöttük a 15. közös évünket, ami nekem már szinte hihetetlen, sose gondoltam, hogy egy emberrel lehet ennyit együtt élni, és még szeretem is, de hát ez van. Ezt neki is szoktam mondani, szóval tudja
Futóverseny Nyulikával.
 Mert tényleg ilyen vagy 😈
Sokszor tök büszke is vagyok.


Ebben az évben nagyon sok közös program sikerült olyan barátokkal, kik bár régen az életem részei, de most valahogy intenzívebben voltak jelen, és ennek nagyon örülök, remélem jövőre is így lesz. A találkozásokon mindig ők készítettek képet, amit nem küldtek el (igen Zsuzska, NEM küldted el, így kinyomtatni se tudom, Krisztiről nem is beszélve 😂, de ő még a blogomat se olvassa...). Így egyes képeket kipótolok Editke és a fiúk képével.
Kosarasok (Editke valami szereptévesztésben van) a Tóparton.
 Egész nyáron strandoláááááááááás.
 Esztivel Porecben.
Halloween Krisztivel.
 Csajokkal.
Utazásban sem volt hiány 2018-ban; az év eleje annyira sűrűre sikerült, hogy a postán Ausztriába kötöttem meg a biztosítást, miközben Olaszországba készültem, így valószínűleg azóta is hülyének néz a postás csaj, de hát ez van, egyik biztosítás kellett a másik után, ki tudja már ezeket az országokat számon tartani 😆
Velence. Azt hiszem 😆
Zelena Laguna.
 Limski fjord.
 Nyulival a Delfinben.
 Gergővel a tengerparton.
Mindent cipeltek helyettem a partra.
Egy őszinte kép a 12 km-es túránk kb 9. km-nél. Sok volt a szintkülönbség, és itt még nem is sejtettük, mi fog következni... Editke: "anya, én felnőtt koromban nem akarok túrázó lenni, az félelmetes és veszélyes" Azt hiszem, megszerettettük vele a hegymászást 😏😐
Remélem a 2019 is lesz ilyen mozgalmas és sikeres év, mint a 2018 volt. 
Ez a kedvenc családi képem 2018-ból. Anya, apa, Krisztián, Nyulika.

2019. január 1., kedd

Boldog új évet!

Az óévet egy szuper évértékelő poszttal szerettem volna zárni, de végül annyi mindent csináltam az év utolsó napjaiban, hogy nem kerültem gép közelbe, és elmaradt a dolog. Végleg nem maradt ki az életből az évértékelés, mert azt gondolom, hogy nekem alapjaiban nagyon is sikeres év volt a 2018, így illik megemlékezni róla egy hosszabb bejegyzésben, de nem ez lesz az a bejegyzés még. 
Félek is a 2019 évtől, mert ha olyan jó volt az előző év, akkor nehogy rosszabb legyen az azt követő, hiszen az élet csupa hepehupa, és nem lehet, hogy a hepe után ne hupa jöjjön, hanem újra hepe, de hátha felül lehet íri ezt a vélekedést, így jó sok tervem van 2019-re is, aminek már ma neki is álltam, hogy biztosan minden tervemnek a végére érjek. Például ma ezért semmi mást nem csináltam jórészt, csak könyvet olvastam, mert bár igyekszek mindig olvasni, de sokkal-sokkal többet szeretnék, és most ezt kezdtem el. Szerencsére lefogyni és többet sportolni nem akarok, ezek a hagyományos újévi fogadalmak, ezért nem lehet januárban beférni rendesen edzésre, de hát ott van még 11 másik hónap, amikor senki nem fogad meg semmit, januárban meg lehet futni, ha az ember nem akar heringként eltölteni a tornateremben egy hónapot. Szóval életmódra vonatkozó, táplálkozással kapcsolatos fogadalmaim nincsenek erre az évre. Szeretném azt tartani, amit évek óta csinálok, gondolom, ha eddig ment, akkor ez után is menni fog. 
Viszont meg kell írnom legalább 2 cikket az év első negyedében. Persze azok nem ilyen irományok, mint amiket ide kitesz a blogra egy ember, hanem rendesen felépített, irodalmi adatokkal teletűzdelt, szépen megfogalmazott, leginkább angol nyelvű és impakt faktoros cikkek. Szeretem, mikor azt mondják sokan, hogy ebben az évben ennyi meg ennyi "cikke" jelent meg különböző platformokon, és ez a szám sose 10 alatti. Azok a cikkek nem olyan típusú  cikkek, mint amiket egy kutatónak kell produkálnia. A kettő össze sem mérhető. Az élet fricskája viszont, hogy azokat a cikkeket, amiket a hagyományos értelemben vesznek a mindennapi emberek, rengetegen el is olvassák, így igazi cikkírónak tekintik azokat az embereket, akik ezeket írják, míg a kutatókat a legtöbb esetben nem értik, hogy mit tökölődnek hónapokat egy -egy cikkel, mire megjelenik, és miért írnak egy évben "csak" kettőt, és ők miért örülnek ennek annyira. Azért, mert a szakmai folyóiratoknak van bírálója, nem is egy, és nem is túl kedvesek, és igen, egy-egy cikkre néha hónapokat kell várni, mire egyáltalán megjelenik, és lehet senki nem is olvassa el őket, nem úgy, mint az internetes portálokon megjelenő szupercikkeket. De a kettőnek alapjaiban más a funkciója. Lehet külön nevet is kellene adni nekik, az egyik maradhatna cikk, a másiknak meg kellene valami más név. De hát nekem nem az a feladatom, hogy tömegcikket írjak, amit mindenki elolvas és elsőre magáévá tesz. Szóval ebből kell nekem megírni 2 darabot. Ha nem hármat. Ez van, ezzel el vagyok maradva, és engem ez alapján is mérnek. 
Aztán ami még igazi nagy fogadalom, az az, hogy próbálom más szögből nézni a dolgokat, és embereket. Ehhez nem akarok nagy kommentárt fűzni, ez is egy fogadalom, hátha az idén menni fog.
Aztán célom még sok van, amiket a kis bullet journalomba le is írtam, illetve le is fogok, ha meglesz az új csillivilli ponthálós (ezt le kell írnom nagybetűvel is PONTHÁLÓS) füzetem. 
Az új évet pedig itt a kreativ blogon a kis minifogadalmaim után egy rétes recepttel szeretném nyitni, ami bár nagyon egyszerű, de pont annyira finom is. Akkor egyszerű, ha nem december 31-én akarunk délben előre legyártott, tehát BOLTI réteslapot venni. Ha mégis így teszünk, akkor rendkívül bonyolult a recept, hacsak Krisztián halált megvető bátorsággal be nem megy az Aldiba a szilveszteri hajrában 😂  
Hozzávalók:
  • egy csomag bolti rétestészta
  • egy nagy fej káposzta
  • zsír, cukor, só, bors
  • olvasztott vaj
A káposztát almareszelőn lereszeljük, besózzuk és állni hagyjuk egy 20 percig. Utána a levét kinyomkodjuk, közben egy serpenyőben megolvasztjuk a zsírt, amin megfuttatunk kb 2 kanál cukrot. Erre tesszük a kicsavart káposztát, amit megdinsztelünk. Ha készen van, ízlés szerint még sózzuk és borsozzuk is.
A kész rétestésztából egy lapot egy konyharuhára teszünk, megkenjünk olvasztott vajjal, ráteszünk még egy lapot, azt is megkenjük és befedjük egy harmadikkal. Erre tesszük egy csíkba a párolt káposztát és a konyharuhával felcsavarjuk. 180 fokon kb 20 percig sütjük. Ha készen van, hagyjuk kihűlni és felvágjuk. Én két rudat csináltam, egyből el is fogyott, frissen a legfinomabb. 
A malacfej sütit is elkészítettem idén is, a recept itt van, ez továbbra is kedvenc és egyszerű tészta. BÚÉK!

2018. december 12., szerda

Az én levelem a Jézuskának

Mióta van nekünk Editke, én is írok minden évben levelet a Jézuskának, mert ő is ír, és akkor ha fenn akarjuk tartani a látszatot, akkor nekem is kell írni, különben honnan tudná szegény Jézus, hogy kinek mit hozzon. Ez egyértelmű, ugye. Néha Krisztián próbálkozik, hogy szerinte hangos kimondással is ért a Jézuska a szóból, de ezt még nem döntöttük el egyhangúan, hogy tényleg így van-e. 
Editke már viszonylag régen megírta a levelet a Jézuskának, mert ugye idő kell minden egyes ajándék legyártásához, így már októberben megszületett a lista. Igaz azóta bővült pár elemmel, amit "jajjj, de jó lett volna ráírni a listára", de hát elvileg azt hozza a Jézus, ami a leírt listán van, nem többet 😇
Az én listám most nem olyan hosszú, mint amit pár éve prezentáltam. Lehet öregszek, és elég lesz a boldogsághoz szeretet és csoki. 
Szóval nagyon szeretnék az új bullet journal projektemhez egy ponthálós füzetet, kis méretben, amit amúgy is használok naptárként. Már egy éve van bullet journalom, szóval azt gondolom, hogy most akkor már megéri beruházni egy drágább ponthálós füzetbe. Mondjuk ez a legdrágább ebben a kategóriában, de egy kéket nagyon tudnék szeretni. Vagy egy barnát is. 
A bullet jpurnalhoz kapcsolódóan pedig mindennemű kis nyomdát, stemplit, akármilyenszörnyű matricákat, wasi tapeket, amiket csak nézegetni is jó, nemhogy használni 😍
                                   Image result for bullet journaling washi tape
                                       Image result for bullet jpurnaling stamp
                                       Image result for bullet jpurnaling stamp
Ha egy jót találsz, biztos van ott még 125 másik tökszupiiii (amit valszeg soha az életben nem fogsz használni, de nem baj, mert annyira cuki). 
                                       Related image
                                        
Aztán nagyon fogy, vagy talán el is fogyott a téli parfümöm. Oké, minek hazsnálok téli és nyári parfümöt, miért nem elég nekem egy, értem én,d e akkor is, szerintem télen más parfüm kell, mint nyáron, és készpontvége. Még mindig ez a kedvencem. 
                                       Image result for nina ricci parfüm
Pizsamára egyértelműen mindig szükségem van, bármennyire és akármennyire is. 
                                     Image result for xmas pajama cute women
Továbbra is nagyon vágyok mindennemű könyvekre, annyi jó van most a Libriben, hogy huh, csoda, hogy nem hagyja ott az ember a fél vagyonát.
                                        Image result for nyírd ki ezt a naplót
Nagy vágyam a könyvhöz kapcsolódóan egy e-book olvasó, bár magam sem tudom, tényleg jobb lenne-e, mint amin most olvasok, vagy nem, és azt sem tudom, milyen márkát szeretnék, de mivel már egy fél éve szeretném, biztos tényleg szeretném. Ez tök világos, nem?               
                                           Image result for e book reader
De ha nem kapok semmit, akkor azzal is kibékülök, mert úgyis szeretnék még világbékét, meg boldogságot, és szeretetet a családomnak és a barátaimnak. (Csak tudom, hogy néha a Jézuska is olvassa a blogomat, és mivel minden ünnepem egyszerre van szinte, az évnek ebben a szakában, így jólesik, ha valaki segít neki.)

2018. december 4., kedd

Editke adventi kalendáriuma

Ebben az évben Editke azt kérte a manóktól, akik nálunk az adventi kalendáriumot hozzák, hogy olyan kalendárium legyen, amiben kicsi játékok vannak, amilyet két éve is hoztak. Kicsit letörtem, mert azt hittem, hogy a tavalyi "élményes" adventi kalendáriumom akkora ász volt, hogy az idén is olyat fog kérni, de nem. Hát ízlések és pofonok, a gyerekeknek úgy tűnik még mindig a játék az igazi ajándék, arra nem akarok gondolni, hogy nem akar Editke velem lenni és tejszínhabos kakaót inni adventi meglepetésként. 
Először azt gondoltam, hogy veszek neki kész adventi kalendáriumot, Legosat. Ha már lúd, legyen kövér, akkor nem is bíbelődök az elkészítésével, lesz bolti és készpontvége. De aztán megnéztem a Lego adventi kalendárium árakat, még októberben, néztem egy nagyot, hogy most ez komoly-e, aztán még beszéltem Dórival, aki azt azt mondta, hogy szupi a Legos adventi kalendárium, de nagy hely kell neki, náluk tavaly elfoglalta az egész étkező asztalt, és nálunk a lakásban minden van, csak nagy hely nem, szóval így letettem a Legóról. De hát nagy barátom az aliexpress, és egy másik anyukától informálódtam, hogy a Lepinek nagyon jó utánzatai a Legonak, és annak is van adventi kalendáriuma. Igaz nem csillivilli kinyithatós ablakos dobozban, hanem csak egy sima zacskóban van, de a Lego árának negyedéért, így gondoltam egy nagyot és megrendeltem. Valamiért azt hittem, hogy az egyes darabok majd összerakva fognak érkezni Kínából, és meglepődve tapasztaltam, hogy a 24 darab kis meglepetés egy egészen kicsi borítékba belefért a leírással együtt, és minden atomjaira szedve található benne. Akkor kétségbe estem, nem vagyok egy nagy lego összerakó, sőt, engem az ilyen felidegesít. De hát mire van nekem Krisztián, ha nem pont ilyen dolgok megoldására, például, odaadtam neki, hogy rakja össze a kis darabokból a 24 darab meglepit, és én addig elelmélkedtem, hogy mibe is csomagoljam majd a legokat. Először venni akartam nekik valami doboz félét, egyszer a Tigerben láttam egy nagyon tutit, de aztán rájöttem, hogy nem tudjuk majd hova tenni, Editke szobájába már egy talpalatnyi hely sincsen, szóval másban kellett gondolkoznom. Olyat akartam, amit fel tudok ragasztani az ajtóra, vagy valami olyan helyre, ahol nem lesz útban, ezért a papírzacskó mellett döntöttem. Először Editke szobájának az ajtajára akartam ragasztani, de rájöttem, hogy ha azt nyitogatjuk meg csukogatjuk mindig, akkor le fognak esni a zacskók, ezért az a remek ötletem támadt, hogy a hűtő oldalára ragasztom. Ennek nagyon megörültem, mert így semmi plusz helyet nem foglal el a lakásban a kalendárium, mindig látjuk, jól is néz ki, bár ahogy fogy róla a zacskó, úgy már kezdi elveszíteni a fenyőfa alakját, de majd az igazi fa jön helyette. 
Szóval első lépésben Krisztián kirakta a 24 kis ajándékot.
Aztán bezacskóztam őket egy kevés csoki kíséretében, igen, tudom, hogy nem egészséges, de ez van, nem tettem minden zacskóba, ennyi a mentségem. A zacskókra ragasztottam előre legyártott számos matricát is. 
Aztán felragasztottam dekortapasszal a hűtőre. Mindezt este 11-kor, egy konferencia vacsora után ejtettem meg, ahhoz képest szerintem tök jó lett 😜
Ez még csak a terv, hogy milyen alakzatban ragasszam fel a hűtőre.
 És kész!
 Bár itt a képen nem úgy tűnik, mert álmos a Nyuli, de egyébként örült nagyon a kalendáriumnak.
És nagy meglepetésre az idén én is kaptam adventi kalendáriumot a manóktól, pedig sose kaptam még, mióta felnőtt vagyok, és nagyon örülök is neki 💓