2018. május 19., szombat

Gyümölcsös álom pite

Ez a tökéletes pite recept, nagyon sokszor teszteltem, többféle gyümis töltelékkel, mindig nagyon gyorsan elfogy. Szerencsére gyorsan készen is van, így lehet egy héten többször is sütni 😋 Az eredeti receptet a gyereketetőről másoltam ki, a töltelék receptet meg anyától kaptam egy boros almatorta receptjében, de variáltam már rajta, hogy gyerekbarát legyen. 
Tészta hozzávalói (nem kell se kivajaznia  formát, se sütőpapírt nem kell beletenni, nem ragad le. Soha):
  • 30 dkg liszt
  • 15 dkg vaj (csakis vaj, nem jó a margarin)
  • 2 evőkanál tejföl
  • 5 dkg cukor (vagy édesítő helyette)
  • csipet só
A vajat összemorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk a cukrot, a sőót és a tejfölt. A tejföl mennyisége a liszt függvényében változhat, teljes kiőrlésűvel is működik, de akkor kicsit több tejföl kell. Nem ragacsos tésztává gyúrjuk. Kinyújtjuk, piteformába tesszük, legyen oldala is, mehet bele a töltelék, tetejét ízlés szerint lehet díszíteni a maradék tésztával.200 fokon 35 perc alatt megsül.

A töltelék hozzávalói: 
  • 2 csomag vaniliás pudngpor
  • fél liter almalé
  • fél kg gyümölcs (reszelt alma, áfonya, bogyós gyümik vegyesen stb)
  • cukor vagy édesítő ízlés szerint
A pudingporokat megfőzzük az almalével (tej helyett), édesítjük ízlés szerint, majd ha készen van, belekeverjük a gyümölcsöt.
A tésztába töltjük, és megsütjük. 
A tetejét porcukorral szórhatjuk, illetve ha nagyot akarunk, akkor tejszínhabbal tálaljuk. Nagyon finom. 
Az almás-szívecskés változat, egy friss kismama "komatála" lett, persze tejszínhabbal.
 Erdei gyümölcsös változat, nekem az uzsis dobozba.
És az áfonyás változat.

2018. március 29., csütörtök

Keresztszemes nyuszi 🐇

Ezt a kis nyuszis hímzést egy fb csoportban láttam, és egyből megtetszett, mert olyan különleges, hogy vannak a hímzés mintájában üres sávok. Az is tetszett, hogy olyan szép színes, már így a tavaszt is idézi egy kicsit, ha már másról nem tudnánk, hogy tavasz van (pl az időjárásból...). Először mondjuk elgondolkodtam rajta, hogy nekem talán ez túl színes is, és hogy nem is elütő színekből, hanem egy adott szín több árnyalatából készítem el a nyuszit, de végül mégis színes nyuszim lett, és ez Editkének olyan szinten be is jött, hogy egyből lestoppolta a képet, ha elkészül, hogy az ő szobáját díszítse. Így végülis majd magamnak is elkészíthetem egy kevésbé színes verzióban 😉 
A mintát innen töltöttem le. 
A minta nem egy bonyolult, csak elsőre kell pontosan számolni, utána mindig a készen lévő sorhoz tudjuk igazítani az utána következőt. Én két helyen számoltam csak el (ez magamhoz képest tök jó), de mivel szerintem ez az eredeti formán nem változtatott jelentősen, így nem bontottam ki ezt a két rontást sem. A hímzéssel kb 2 hét alatt készültem el, de csak este volt időm hímezni, és nem is minden este csináltam, így nem egy hosszadalmas, vagy bonyolult minta ez, viszonylag gyorsan elkészül. 
Képkeretben, kivasalva már Editke szobáját díszíti.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek, aki olvassa a blogomat! 🐇🐑

2018. március 12., hétfő

Bullet journal, avagy hogyan szippant be egy rajzolós hobbi

Nem tudom, mi a magyar megfelelője a bullet journal kifejezésnek, vagy van-e neki egyáltalán valami hivatalos és egzakt fordítása, ami teljesen jól lefedi ezt a témát. Mindenesetre én saját készítésű naptárként és jegyzetfüzetként fogom fel, és a valóságban ez egy olyan dolgot takar, amilyenre az ember alakítja, és ez benne az utolérhetetlenül jó. Magamtól amúgy valószínűleg sose vágtam volna bele a bullet journal készítésbe, de hát mire valók a jó barátok, arra többek között, hogy felnyissák az ember szemét, hogy mi minden szép és jó dolog van a világban 😏 és ezt tette velem Zsuzska, mikor közölte, hogy beszippantotta ez a szép magyarosan fogalmazva "bullet journaling". Elkezdtem hát én is körülnézni a pinteresten, hol máshol... és egyből magával ragadott az a sok szép rajzos-írásos kép, amit ott találtam, és el is döntöttem, hogy akkor az idén nekem is saját készítésű naptáram lesz, nem törődök vele, hogy igazán nem rajzolok szépen, a kézírásomról meg már ne is beszéljünk. Nekem ez kell, és kész, akkor csinálok magamnak egyet. A legfontosabb kérdés, amin lehet elmélkedni, hogy milyen típusú füzetecskébe kezdjük el ezt az egész kreatív folyamatot. Alapvetően a bullet journalhoz a ponthálós jegyzetfüzet illik, azzal lehet a legszebb rajzokat készíteni, de cserébe az a legdrágább megoldás. Mivel elsőre abban sem voltam biztos, hogy szeretni fogom-e a saját készítésű naptárat, ezért nem ruháztam be egy ilyen ponthálós füzet csodába, hanem egy otthon talált kis sima vonalas füzetbe kezdtem el az én bullet journalomat. Még a nagy törökországi utamon kaptam ezt a kis jegyzetfüzetet, és még jó, hogy megtartottam, mert most eléggé megfelelőnek bizonyul ehhez a naptár készítéshez. 
De mi is az a bullet journal? A legjobb leírást én ezen a blogon találtam, és annyit szórakoztam ezen a cikken, hogy azóta többször is elolvastam, amikor rossz kedvem volt. 
Szóval a bullet journal egy kiterjesztett naptár, ami egy napló, teendő lista és határidőnaptár közös metszete, amit azzal egészít ki a készítője, amivel csak akar. Lehet bele tenni különböző lelkesítő oldalakat, mint elolvasni kívánt könyvek, megnézni kívánt filmek jegyzéke, aztán olyat is, hogy ebből mi valósult meg, szentelhetünk pár oldalt recepteknek, de ugyanúgy kiadásoknak, bevételeknek, vagy akár nyomon követhetjük benne az alvási ritmusunkat, vagy hogy egy nap mennyit ittunk, milyen a kedvünk, mit ettünk, és ebből aztán még az életminőségünkön is tudunk javítani akár. Én nem kifejezetten arra használom, hogy bármit is nyomon kövessek, csupán én magam rajzolom meg az egyes hónapok fejlécét, motiváló idézeteket írok bele, van hangulat mérőm, terv és cél oldalam, egy-két oldal a könyveknek, a keresztszemes hímzéseimnek, a süti recepteknek, esetleges utazásoknak, ahhoz bepakolós listák és a sort még lehetne folytatni. Igazából az kerül bele, amit akarunk, amilyen inspirációt éppen kapunk, ami tetszik és nekünk hasznos. Én azért is szeretem, mert az előre legyártott naptárakban egy csomó olyan oldal is van, amit én egyáltalán nem is használok ki, semmi értelme nincsen számomra, hogy pl ott hordom a naptáramban az összes ország előhívó számát, vagy a zászlójának a kinézetét. A saját bullet jurnalban semmi sallang nincsen, csakis az, ami nekünk kell és hasznos. Aki szeretné, ott tudja még a naplóját is vezetni. Én ezt nem ott teszem meg, mert egyrészt szörnyű a kézírásom, másrészt tartok tőle, hogy ha elhagyom még valaki elolvassa 😛
Tehát a bullet journal nekem nagyon bejött, még ha a rajzokon és az írásomon van is mit finomítani, örömmel készítem és használom is, végülis ez a lényeg. Ha ez a kis füzetecske betelik, akkor pedig beruházok egy ponthálós füzetre, ezt néztem ki magamnak, ami azért is tetszik, mert a hátuljában van egy kis zseb, ami nagyon praktikus kisebb cetlik és könyvtári olvasójegyek tárolására.
És akkor jöjjenek az én publikus oldalaim a bullet journalomból. Leszólni nem ér, én is tudom, hogy rajzolhatnék szebben, de ami késik az nem múlik, majd biztosan ez is alakul az idővel. Vagy nem 😉
Minden hónapnak van egy bevezető képe. Ez itt a január, február és a március a többi még nincsen készen.


Néhány oldalon külön helyet kapnak a célok is, a februáriak már teljesítve. 
Utazásoknak külön oldalt szenteltem, elsősorban persze a toulousi kirándulásnak.
Februárban és márciusban pedig helyet kapott az angol nevén mood tracker, amit talán hangulat mérőnek lehet fordítani. Ez az alkotórésze a bullet journalnak még nem egészen kiforrott nálam, mert már változtattam a sablon hangulatokon, de ez a márciusi sem igazán jó, szóval az áprilisi hangulatok is másmilyenek lesznek, előbb-utóbb csak kialakul az, ami nekem is megfelel. Ez arra is jó, hogy az ember nyomonkövesse, hogy az egyes hangulatokat mi okozhatja, miből van több, vagy kevesebb, és esetleg tudja tudatosan irányítani, hogy ne bosszankodjon állandóan, mert az megmérgezhet egy egész hónapot akár.

Vannak olyan oldalaim, amiket üresen nem fotóztam be, most meg már elég sok minden személyes dolog bele van írva, így azokat nem bocsátom már itt közre, de van külön oldalam az egyes elolvasott könyveknek, süti recepteknek (perszehogy!), motiváló mondatoknak, szülő értekezleteknek, és a sor majd gondolom a végtelenbe mutat az idő előrehaladtával.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a naplózási módszert, teljesen testre szabható, és csak egy kicsivel van vele több munka, mint egy készen vásárolt naplóval (igen, az egyes napokat külön nekünk kell beleírni, rajzolni, de szerintem teljesen megéri, jobb, mint a fb posztokat nézegetni a neten). Editkének persze nagyon tetszett, így neki is vásároltam egy hasonló méretű kis füzetet, és annyira cuki módon ő is bevezette a céljait, felírja bele, hogy mikor estek ki a fogai, mesét ír magának bele, szóval a példa ragadós.
És ez most az aktuális kedvenc képem a nyulaimról 💕

2018. február 25., vasárnap

Fürdőzselé

A fürdőzselé készítés ötlete az internetről származik, már pontosan nem tudom megmondani, hogy hol láttam először, de nagyon megtetszett. Viszont a kivitelezéssel voltak problémáim, mert a zselé elkészítéséhez a sima étkezési zselatin egyáltalán nem vált be, így végül a laborból hoztam haza agart, és azzal lettek tökéletesek a fürdőzselék. Csak egy (aldis) zselatinnal próbálkoztam, így simán lehet, hogy a beáztatós zselatinlap jól működik, vagy valami másik márka is megkeményíti rendesen a cuccot. 
A hozzávalók nagyon egyszerűek:
  • tusfürdő
  • zselatin vagy agar
  • víz
  • ételfesték
  • illóolaj
Mennyiséget nem mértem pontosan, csak úgy hozzávetőleg. Az agarnak van pontos receptje, amit a laborban táptalaj készítéshez használunk, azt vettem alapul. Így 10 g agarhoz adtam kb 2 dl vizet, ezt felmelegítettem, mert az agar forráspontja 36 fok, nyilván ha nem melegítős zselatinnal csinálja valaki, akkor azt nem kell melegíteni, hanem a leírás szerint elkészíteni. Aztán adtam hozzá kb 1 dl tusfürdőt, és ezt négyfelé osztottam, ezeket különböző színű ételfestékkel megfestettem, és 4 illatot cseppentettem a 4 különböző színhez. Összekevertem, szilikon sütiformába öntöttem és megvártam, hogy kihűljön.
Még szórtam a tetejükre csillámport is, mert Zsuzskának készítettem az ajándékot, éshátno, szerintem hozzá illik a csillám, meg tök jól néztek ki így a csillagok. Aztán kipattintottam a formából őket, és örültem nekik, hogy szépek lettek, mert az első eresztés borzasztóra sikerült, bár Editke szerint az is teljesen rendben volt, és most van neki kb 25 kicsit béna fürdőzseléje, de vízben remekül oldódik, illatos, mi kell még egy 6 évesnek? A csillag mellett maciformájúak is lettek.
Dobozba rendeztem őket, majd átkötöttem szalaggal, és írtam hozzá használati utasítást is.


Azért egy kis hajtatott nárcisz is került az unikornisos ajándék zacsiba, ha a fürdőzselé nem jönne be 😉

2018. február 23., péntek

Hímzett napraforgós kitűző

Már lassan egy hónapja megfogant az agyamban a gondolat, hogy a praktikában látott nyaklánc mintájára napraforgós kitűzőt fogok hímezni magamnak. A gondolat kissé lassan fordult át rendes munkába, és tartottam tőle, hogy nem is fog elkészülni a műremekem az adott időre, de végül belehúztam és csak készen lett a mostani hét keddjére. Az volt az utolsó időpont, hogy készen legyen, mert eredetileg a toulousi utamra szerettem volna magammal vinni a kis kitűzőt, mert nem volt feladott poggyászom, így viszonylag kevés ruhával kellett megoldanom a konferenciát, és azt gondoltam, hogy a fekete-barna rucijaimat szuperül fel fogom tudni dobni egy napraforgós kitűzővel, pluszban nagyon menő is leszek, hogy egy klímaváltozásos napraforgós konferencián ilyen kitűzőm van. De sajnos nem lett készen, sőt, addig még csak el sem kezdtem hímezni a kitűzőt, így maradt utolsó lehetőségnek a Vörös József emlékérem átadója, mint menő alkalom, ahol lehet napraforgóval feszíteni. Persze hétköznap is hordhatom, nem arról van szó, csak na, szerettem volna valamit mindkét eseményre, ami nem szokványos, de nem is hivalkodó, és ez a kitűző szerintem pont olyan. A toulousi konferenciát meg megoldottam egy nagyon tuti gyűrűvel és két jó sállal 👍Így is túlöltözött voltam a sok francia között, ki gondolta volna, amúgy meg olyan hideg is volt, hogy kb minden létező ruhát magamra vettem, hogy ne fagyjak meg előadás közben. De az egy másik történet, most a kitűzőről akarok írni.
Az ötletet a praktikában láttam, de ismét azt kell leírnom, hogy csalódtam ebben az újságban. Miért? Azért, mert egyáltalán nem adtak praktikus tanácsokat a hímzéshez, ugyan nem vagyok teljesen kezdő hímző, de így is bőven volt, amit kibontottam, mert nem úgy mutatott, ahogy kellett volna, és kb magamtól jöttem rá, hogyan kellene jól csinálni. Egy kezdőnek sztem már az első fél órában elment volna az életkedve is. Másrészt amire anya és Zsuzska hívta fel a figyelmemet, hogy tökre kár volt előre kivágni a kitűzőt, azt csak akkor kellett volna, mikor már készen vagyok vele. Ami tök jogos, mondjuk a széleit akkor is kivágva kellett volna hímeznem, mert körbe van hímezve az egész, de lényegesen könnyebb lett volna a belső részeket úgy hímezni, hogy egy nagyobb anyagot fogok a kezemben. Aztán ami nagy sérelmem, hogy a praktika szerint ezt a kitűzőt "röpke egy órácska" alatt ki lehet hímezni. Hát nem tudom, lehet tényleg ennyire béna vagyok (nem), de nekem a vége 7 óra lett. Az akárhogyan is nézem is sokkal több, de mondjuk tényleg béna vagyok, és 2x lassabban hímzek, mint az átlag, akkor se jön ki sehogy az egy óra. Vagy a praktika géppel hímez, és közben kézi hímzést reklámoz.... 
Na de a mű elkészült a nagy napra az Akadémiai díjátadóra!
Mi mással, mint fekete-barna kombinációval viseltem, jól feldobta ezt az öltözéket. 
De fázis fotókat is készítettem abban a korántsem röpke 1 órácskában, amíg hímeztem.
Ez volt az alap kiindulópont, látszik az eredeti minta is, ahol inkább rózsaszínes beütés uralkodik színben és nem is kitűzőnek, hanem nyakláncnak van elkészítve. 
 Az elején még viszonylag lelkes voltam. 
De kb ez után a pont után azt éreztem, hogy ez sose lesz készen, és hiába szépek a szirmok, a többi rész valahogyan nem az igazi. Valószínűleg ez a minta előre kivágása miatt volt így. 

És a végeredmény, közelről, több bajom is van sajnos vele... Egyrészt, hogy kikandikálnak az anyagvégek, hiába vagdostam, mindig volt egy-egy szál, ami éppen akkor akart kijönni, mikor ott hímeztem, neeeem, nem lettem ideges tőle, dehogy. A nehézséget még az is okozta, hogy a praktika szerint ezt egyből filc anyagra kell hímezni, hát nekem ez nem sikerült, ezért én szövetre hímeztem, ami viszont nem volt elég merev, ezért alá tettem egy filcet, ami miatt jó vastag lett az egész, és lehet ezért is haladtam lassan. 
Összhatásban azért nem nézett ki rosszul, messziről még akár szépnek is lehet gondolni.


És az oklevél. Örülök neki nagyon, és annak is, hogy anyáék és Krisztián is eljöttek, hogy örüljenek velem.

2018. január 12., péntek

6 vagy 9?

Elég sok blogot és cikket olvasok mindenféle témában (ahelyett, hogy tök szakmai cikkekkel tömném az agyamat, jajjjj, nemvagyokkutatónakvaló), és mostanában valahogy egyre többször futok bele megmondó cikkekbe. Nyilván eddig is voltak ilyenek, csak valahogy nem foglalkoztam velük annyira, vagy lehet egyet is értettem velük, és én is megmondó akartam lenni. De lehet nem is a megmondás a lényeg, hanem hogy cikkek sorozata arról szól, hogy az embernek ilyen-olyan élethelyzetben beszólnak, kérdeznek, véleményt mondanak, és akkor akinek szól a vélemény, az meg fröcsög, hogy kinek mi köze hozzá, és a saját igazát bizonygatja. Persze mindenkinek van ilyen élethelyzet. Nekem is, több is, mint kellene. De az ilyen irányú cikkeknek véleményem szerint vajmi kevés értelme van. A mienkkel ellentétes véleménye mindig lesz valakinek. Ha stabilan hiszünk abban, amit állítunk/csinálunk/amiben élünk/ahogyan élünk, akkor miért érdekel minket, hogy más ember esetleg másként gondolkodik? Mindig van olyan, aki másként gondolkodik/csinál valamit/másként él. Ezek a cikkek néha csak arra jók, hogy vitát indukáljanak, ami persze egyfelől jó, és lehet értelmes is, de talán nem egy blog arra a megfelelő és jó felület. Lesznek olyanok, akik önigazolást találnak benne, és egyetértenek, meg olyan is, akik kiakadnak és nem értenek egyet. Az érem kétoldalú. 
Persze akkor ilyen szempontból ennek a bejegyzésnek is vajmi kevés értelme van. Hiszen lesz,a ki egyetért, meg lesz aki nem. Szerencsére mondjuk nem vagyok egy nagy véleményformáló blog, meg nem is az a célom vele. 
Ami ennek a bejegyzésnek a lényege, hogy szerintem az a lényeg, hogy ki tudjuk iktatni a számunk, vagy életünk szempontjából semleges emberek véleményét. Ha szilárdan hiszünk valamiben, és a számunkra fontos emberek szerint is oké a dolog, akkor a többi embert egyszerűen ki kell zárni, nem kell meghallgatni, vagy nem kell figyelembe venni. Véleménye mindenkinek van, és mivel (elvileg) szabad ország vagyunk, mindenki ki is nyilváníthatja azt. Rajtunk áll, hogy a sok véleményből mit fogunk el, vagy min akarunk elgondolkodni. A saját életünket könnyítjük meg ezzel. 
                                            Image result for opinion 6 9

2018. január 8., hétfő

Gyors császármorzsa

Ez nem egy nagy lélegzetvételű dolog, de a blogomat azért is vezetem, hogy a bevált receptjeim egy helyen legyenek, vagy legalább egy részük, ami nem a Horváth Ilona szakácskönyvben van 😁 Ezt a receptet is már 3x kerestem ki újra, és csak a google memóriájának köszönhetem, hogy mindig megtaláltam pont ugyanazt, ami bevált. Szóval mindenképpen meg kell örökítenem ezt a receptet itt is, hogy a jövőben elég legyen innen elővadásznom. Az alap császármorzsa recepttel (amit itt már leírtam), az a bajom, hogy sokat kell várni, hogy a búzadara megdagadjon, én meg nem szeretek sokat várni. Ebben a változatban nincsen várakozás, gyorsan megvan, finom. Nem igazán diétás, de ezt csakis és kizárólag Editkének és Krisztiánnak készítettem, én meg se kóstoltam (morzsoljunk el miattam egy könnycseppet, hogy kimaradtam önszántamból ebből a jóból). 
Hozzávalók kb 3-4 adaghoz:
  • 1,5 dl tej
  • 5 evőkanál búzadara
  • 2 evőkanál búzaliszt
  • 2 evőkanál cukor
  • vanilia aroma, vagy vaniliás cukor
  • kevés olaj
A tejet felmelegítjük mikróban, majd a búzadara-liszt-cukor (-opcionálisan vaniliás cukor vagy aroma) kombinációhoz öntjük. A tojásokat kettéválasztjuk a sárgája mehet a tejet cucchoz, a fehérjéből kemény habot verünk, majd azt is a tésztához forgatjuk. Kevés olajat melegítünk egy serpenyőben, beleöntjük a tésztát, egyik oldalát megsütjük, megfordítjuk, a másik oldalát is megsütjük, közben szétszakad a tészta, az nem baj, úgyis tovább daraboljuk, hogy morzsóka legyen. Baracklekvárral az igazi! Diétás változatban lehet ch csökkentett liszttel és a búzadara helyett apró szemű zabpehellyel készíteni.