Nyaralásra különleges labda állatka

A nyaralásra nálunk mindig kell valamilyen extra dolog, mint plüssállat, játék, akármi, ami néha-néha a nyaralás helyszínén is marad egészen sajnálatos módon. Bár tavaly csak egy fürdőruhát hagytunk el (de hogy ezt hogyan sikerült, azt nem tudom), de az idén már nem bíztam a véletlenre, olyan játékot viszünk, amit ha el is hagyunk, akkor se lesz katasztrófa helyzet, mert ez a jópofa kis polip kb fél óra alatt elkészül és bármikor újra legyártható. Mégis cuki, és Editke is egyből a szívébe zárta az általa Lillusnak elkeresztelt polipot. Az ötlet a Praktikából van, az elkészítéséhez semmi extra dolog nem kell, még csak kifejezetten türelem sem, hiszen a legnagyobb meló vele a lábak összefonása, de azt egy gyerek is könnyen, és nagy örömmel elkészíti, ahogyan nálunk Editke is csinálta. 

Ez lesz a végeredmény, kis labdafejű, vízálló nyaralós játék.

Hozzávalók a poliphoz:

• pólóanyag, kb 50 cm kör átmérőjű méretben
• egy szivacslabda
• befőttesgumi
• maradék szalag a nyakába, de ez el is maradhat (mondjuk Editke esetében minél díszesebb, annál jobb, szóval örüljek, hogy csillámport nem kellett rá szórni)
• mozgó állatszem
• ragasztópisztoly

Először a póló anyagból kivágjuk a kört. Azért lesz jó a póló anyag, mert nyúlik, így a fonás is könnyebb (én egész egyszerűen szétvágtam egy száz éve nem használt pólómat, éljen az újrafelhasználás). A kör közepére helyezzük a szivacslabdát, felhajtjuk az anyag szélét, összegumizzuk, megigazgatjuk, hogy a fején sima legyen az anyag. A lelógó anyagot 8 részre vágjuk (mert a polipnak 8 lába van), és minden egyes részt további 3-ra, hogy összetudjuk fonni a lábát. Az eredeti ötlet a Praktikában nem egészen így van, de szerintem ez így sokkal jobb, és szebb lesz a végén. Nyolc felé pedig úgy könnyű vágni, hogy felezzük, majd megint felezzük, majd újra az anyagot, ez kicsit hülyén hangzik leírva, de értitek (remélem). Ha lábakhoz megvannak a hármas osztások, akkor befonjuk a lábakat (ez milyen morbid így... :D).

A nyakába kötünk valami kis szalagot, hogy szép és nőies legyen ;)

Örülünk neki egy kicsit :)

Aztán ragasztópisztollyal felragasztjuk a polip szemeit. Készen is van. Lehet vele vízparton labdázni, vagy csak játszani, megmutatni neki a tengert, bármit, Lillus nagyon hálás állat, bírni fogja a strapát ;)

Editkénél telitalálat volt, a nyunyuval együtt utazik velünk nyaralni (a nyunyu szent állat, mindenhova elkísér minket, de ő csak az ágyban pihen, tengerpartra nem jön).

Babaház

Régóta várat magára, tudom, ez a bejegyzés, de az a baj, hogy nekem is csak 24 órából áll egy a nap :) Szóval nagyon örülök, hogy többen kérdeztétek, hogy mikor kerül már ide fel Editke babaházának az átalakulása, de sajnos csak most érkeztem ide, hogy leírjam. 

Régóta szeretnék már a kis Béluskámnak egy babaházat, sokat gondolkodtam rajta, hogy mégis milyen legyen. Fa vagy műanyag, mekkora babáknak való, várjak ezzel a Babrie baba időszakig vagy mi legyen. Végül mikor otthon voltunk anyáéknál még augusztus 20-a körül, akkor találtam egy apróhirdetési oldalon egy nagyon szép, natúr fa színű babaházat, mindenféle bútorokkal együtt, viszonylag elfogadható áron. A nővel, aki árulta, lemérettem szinte minden darabját, hogy lássam, mekkora lehet a ház, milyen baba illik bele. És hát egyből kiderült, hogy bizony ez a babaház a mi Mariska babánknak pont jó lenne. Így aztán el is mentünk a babaházért, és elkezdtem tervezni, hogy mégis hogyan alakítsam át Mariskának, mivel tegyem még otthonosabbá a kis házikót. 4 szoba van a házban, egy hálószoba és egy fürdőszoba az emeleten, egy nappali és egy konyha a földszinten. Ilyen volt alap állapotában a házikó.

Először arra gondoltam, hogy minden egyes bútordarab minden egyes részét le fogom festeni, és akkor lesz egy szép rózsaszín szoba, kék fürdő, barna nappali. Még a falakat is akrilfestékkel szerettem volna lefesteni. De aztán elelmélkedtem, hogy ha túl színes lesz a ház, meg benne a bútorok, akkor olyan csiricsáré lesz az összhatás. Így végül amellett döntöttem, hogy csak két színt választok ki, a fehéret és a rózsaszínt, és ezzel festem le a bútorokat. Az első kisasztalt le is festettem, és a fehér nagyon-nagyon csúnyán mutatott a fa bútoron. Így végül maradt a rózsaszín, és azzal is csak a bútorok egy-egy részét festettem le, szerintem így sokkal szebb is lett az összhatás. 

Ezután pedig elkezdtem gondolkodni a kiegészítőkön, ami szerintem meghatározza az egész kis házikót. Elmentem jó sok rövidáru boltba, hogy kiválasszam a legmegfelelőbb anyagot Mariska ágyneműjének és szőnyegének. Persze vittem magammal Editkét is, mert hát egyrészt mindig velem van a kis nyunyu, másrészt meg szerettem volna olyan anyagot venni, ami neki is tetszeni fog. Így választottunk egy rózsaszín-zöld színű virágos anyagot. 

Editke nyilván nem tudta, hogy miért is vesszük az anyagot, hiszen a babaházat meglepetésnek kapta a névnapjára, de annyira nem is kérdezősködött, veszünk anyagot, kész, veszünk, ő meg megmondta, neki melyik tetszik, és nem kérdezett :) Néha van előnye annak is, ha nem túl tudálékos az ember gyereke, és nem akar feltétlenül azonnal mindent tudni. Vettünk az anyaghoz illő csipkéket is, több darabot, hiszen előre nem lehet tudni, hogy az ember lányának mihez lesz majd kedve éppen a varrás alatt, egyiket vagy másikat rávarrni az ágyneműre :) Meg amúgy is, nekem vannak jó kis készleteim a csipkékből, ki tudja, mikor lesz majd rá hirtelen szükségem. 

A következő gondolatom az volt, hogy a falakat nem festeni fogom, hanem letapétáztatom Krisztiánnal. A papírboltban szerencsére kaptam is rózsaszín tapétát, ami nagyon jól illett a babaház meglévő színeihez, de sajnos padlómintás tapétát nem kaptam, így a padlóra csak szőnyegek kerültek. A másik gondolatom még az volt, hogy veszek zöld tapétát is, amit meg is vettem, de annyira nem mutatott jól az a zöld szín a babaházon, hogy végül leszedtük Krisztiánnal, és mindenhol rózsaszín falú lett a házikó. 

Látszik azért, hogy menet közben sok minden elképzelésem bedőlt, mert nem nézett ki jól, amit én elképzeltem, vagy mert nem kaptam hozzá olyan alapanyagot, amilyet szerettem volna. Így egészen teljesen másmilyen lett a házikó, mint amilyennek akkor gondoltam, mikor natúr babaházra vadásztam, de végül nem bántam meg, mert szerintem egy nagyon is kis harmonikus babaházat sikerült készítenem. 

Az ágyneműket, székpárnákat, függönyöket már megmutattam itt és itt, még egyszer ezeket nem részletezem, mert meguntok. A függönyök organzából készültek, amiből egy nagyon kevés maradék is elég volt, szóval igazán nem volt nagy beruházás, és nagyon látványos is, a függönykarnisokkal együtt. 

Szóval miután röpke 1 hónap alatt, esténként, lámpánál akrilfestékeztem, meg varrtam, Krisztián meg tapétázott, el is készült Mariska házikója! Találtam még a kreativ boltban nagyon tuti kis fa figurákat a házikóhoz, azok is belekerültek, hogy legyen már Marikának ébresztő órája és cicája is. Ha minden jól megy, akkor lesz bejárati szőnyege is, plusz kutyái, de ez még tervezés alatt van ;)

Íme a házikó!

 Kiscica kint várakozik :)

 Katica is pont repült arra :D

 Emelet, hálószoba és fürdőszoba

A hálószobába kerültek bariszőrök is, mert szerintem arra tök jó kilépni mezítláb, és remélem Mariska is szereti ;) Ébresztőórája is van, nehogy elkéssen az oviból, és függönyelkötője is, gyöngyből. 

Konyha, ebédlő. Ezek a bútorok zsírkrétásak voltak, mert használtan vettük a babaházat, de Krisztián olyan szépen lecsiszolta őket, hogy szebbek lettek, mint új korukban. Editke már talált tányért is Mariskának, csak színben nem annyira illik a házba, de nem baj :)

 Felül fürdőszoba, alul nappali.

Nappali szoba. Ide még kerülni fog egy fa kistáska és bőrönd, de azt nem volt sajnos időm odaragasztani még...

Ilyen lett Mariska kis házikója, én elégedett vagyok vele. 

Miért dolgoztam vele ennyit, és miért nem vettem készen szép műanyag, mindent tudó babaházat? A választ az Aranyvirágcserépben dolgozó Erzsi fogalmazta meg a legjobban, azért "mert azok a házak bár nagyon szépek (lehet szebbek is, mint az én kis gyártmányom), viszont nincsen lelkük". Lejöttek egy szalagról, és készült belőlük 100 darab vagy akár ezer is. Viszont ebből a Mariska házból csak egyetlenegy van, ez. Nagy-nagy szeretettel készítettük a kis dekorációkat Krisztiánnal, és meggyőződésem, hogy ez a szeretet átjárja a kis ház minden egyes szegletét. Hülyén hangzik, túl romantikusan gondolkozok? Lehet. De nekem ezek a dolgok fontosak, és szeretném, ha Editkének is azok lennének. Hogy amit a saját kezünkkel, szeretettel készítünk a másiknak, az sokszor sokkal többet ér, mint a nagyon tökéletes, gépi gyártmány. És nem utolsó sorban, nekem hatalmas kikapcsolódás volt kigondolni és elkészíteni a kis házikó minden egyes apró részletét. 

És ami a lényeg igazából, hogy Editke is nagyon szeret játszani vele. Egyetlen kérdése, hogy miért nincsen Mariskának tusfürdője, és miért nincsenek ruhák a szekrényben. Amennyire tőlem telik igyekszem pótolni ezeket a hiányosságokat is :) Boldog névnapot az én kis Editkémnek :*

Editke tengerparti rajzolós szettje

Ez kicsit fellengzős név ennek a toknak, hogy tengerparti szett, de hát néha nekem is kellenek ilyen puccos elnevezések :) Az ötletet a neten láttam, több helyen is, persze mikor meg akartam varrni, akkor pont nem találtam sehol, így nagyjából a saját elképzelésem alapján csináltam meg. Aztán mikor megvarrtam, akkor láttam egy sokkal jobb ötletet, dehát ez Murphy törvénye, de szerintem az enyém is jó lett.

Előre bocsátom, hogy nem vagyok egy nagy varró fenomén. Inkább nem is a varrással van bajom, hanem a szabással, és derékszögekkel, párhuzamosokkal.... Pedig mennyi matekórát végigültem a gimiben, és még szerettem is, de valahogy ez a kiméricskélés, ez nem tud a kedvencem lenni. Így aztán én mindig szemre szabok, nem mérek ki semmit, így a párhuzamosok nálam nem a végtelenben, hanem kb 10 cm múlva is akár találkoznak :D Na jó, nem, de tényleg nem tudok szépen szabni, és egyenesen varrni se, így igazi remekműnek számít ez a kis tok. Amúgy anya is letolt kicsit, hogy fenéért nem mértem ki mindent cm-re pontosan, és hogy ezt is meg azt is lehetett volna még rajta csinálni. Persze, lehetett volna, de én gyorsan akartam megvarrni az egészet, mert el akartam vele készülni addigra, mire megyünk nyaralni. (Ez egy ütemezett bejegyzés, tehát amikor ti olvassátok, akkor én remélhetőleg már a tengerparton süttetem a hasam :D)

Az egész tokra meg miért lesz szüksége Editkének a tengerparton? Azért, mert az én elképzelésem az az, hogy majd mi jól kitelepülünk a strandra, ahol fürdünk persze, meg labdázunk meg minden, és mikor elfáradtunk, akkor Editke színezni fog, vagy rajzolni, én Nők Lapja Évszakokat olvasni, Krisztián meg skandit fejteni. Ezért mindenkinek betankoltam olvasni és színezni-fejteni valókkal, hogy nehogymár unatkozzunk ott :) Olyan illúzióim szerencsére nincsenek, hogy könyvet fogok olvasni, de lehet ez az újságolvasásom se fog valóra válni, de soha nem lehet tudni, hátha tényleg lesz időnk ilyesmire, és akkor Editke se maradjon ott ceruza és papír nélkül. 

Az anyagot anyától kaptam, nagyon cuki kis katicás anyag, a bélését meg pöttyösből csináltam. Eredeti elképzelésként egy merevítő is lett volna a két anyag között, de aztán az valahogy (....) elmaradt (elfelejtettem, na). A dísze piros farkasfog lett, nagyon jól feldobta az egészet. Hozzávalók a képen.

Méretileg úgy csináltam, hogy egy A/4-es lap beleférjen, tulajdonképpen egy anyagból készített mappa az egész. Először kiszabtam a bélésből és a katicás anyagból is a szükséges méretet. Két zsebet terveztem rá, egyet a papíroknak, egy másikat meg minden apróságnak (kavics, csiga, bogyók...), meg egy ceruzatartót. Ahhoz is kiszabtam a zsebeket és bevetexeztem őket, hogy ne nyúljanak majd ki. Először felvarrtam a belsőre a zsebeket. Körbevarrtam a zsebeket farkasfoggal. 

 A hosszú fülből készítettem el a ceruzatartót.

A nagyobb zsebnek még bélést is csináltam, mert anya annyit mondta... :D

Mikor a zsebek már elkészültek, varrtam egy becsukó fült, azt a két réteg (külső katicás és belső pöttyös) közé varrtam be. Aztán összevarrtam a két réteget, a katicása szélére varrtam piros farkasfogat és kész is :)

Csak néhány ceruzát találtam itthon anyáéknál, de jó sok ceruza fér bele. A rajzok Barnus alkotásai. 

Ez a becsukó fül, erre még kerül egy tépőzár, de azt itthon nem találtam, majd Kerepesen varrok rá, mielőtt elindulunk.

Editkének nagyon tetszik, bár szerintem még annyira nem érti, minek neki ilyen, dehát ami késik, nem múlik, majd rájön.
Még ideteszek Barnuskás képet, Mártinak :)

Gombaülőke

Ez az ötlet is a Kifli és levendula blogról van, de egyszerűen annyira nagyon klassz, hogy nem tudtam kihagyni, hogy ne próbáljam ki, hogyan működik. Igazából a hozzávalók már kb 2-3 hónapja várják jobb sorsukat és felhasználásukat az erkélyen. Az erkélyünk ugyan elég kicsi, és sok mindent nem tudunk odazsúfolni, de úgy gondoltam, hogy még egy ülőke Editkének elfér ott :) Meg amúgy is, nagyon tetszett az a kis ülőke, így muszáj volt megcsinálnom. A lépésről-lépésre leírást, az eredeti verzióban itt találjátok.

Első körben szükségünk lesz jó nagy virágcserépre, ami rendes agyagcserép, nem műanyag. Nem olcsó, bár mondjuk persze, mihez képest, én a saját zsebemről tudok nyilatkozni :D Ha van otthon használt, az is jó, nem baj, ha kicsit törött vagy vízkőfoltos. A cserépnek kell az alja is, az lesz majd a gomba kalapja. Szükségünk lesz még fehér, zöld és piros akrilfestékre, ecsetre és szivacsecsetre, ceruzára, erős ragasztóra, és végül lakksprére, hogy vízálló legyen az ülőke. 

Első körben kicsit eltértem Levendulalány leírásától, és mind a cserép alját mind a tetejét fehér akrillal festettem le. Elég sok festék kell hozzá, erre készüljünk, hogy a legkisebb kiszerelésű akrilfesték nem lesz rá elég. Ha ezzel megvagyunk, akkor a cserép vízfogó aljára, ami a gomba teteje lesz, rajzoljunk ceruzával különböző méretű köröket, ezek lesznek a gombakalap mintái. A köröket kihagyva fessük le piros akrilfestékkel a gomba kalapját. A gomba tönkére fessünk zöld akrilfestékkel füvet. Ha készen van a mű, lakkozzunk le, és ragasszuk a kalapot a tönkre. Elég erős ragasztó kell ehhez, tehát a sima hobbiragasztó nem lesz jó, de barkácsboltban lehet erős ragasztókat kapni, és akkor a gyerekünk se fog lebillenni ;) 

Editkének meglepi lesz, ha hazaérünk, remélem tetszeni fog neki! :)

Angry Birds kavicsok

Jajjj, nem szeretem ezeket a dühös madarakat, nem tudom, igazából nem is nagyon ismerem se a játékot, se semmit, csak ezeket a fejeket. De Barnuska meg dühös madár bűvöletben él, így hát csak nekem is meg kellett ismerkednem velük közelebbről. Így megtudtam, hogy vannak ott malacok is például, meg egészen barátságosnak kinéző ilyen csirkeszerű képződmények :) Bocsi minden rajongótól, hát én nem tudom, mi ezeknek a nevük vagy a funkciójuk a játékban. Mert ez egy játék, nem? Azt hiszem. Hát ez van, nem vagyok egy nagy videojáték fan, de Barnuska kedvéért eddig eljutottam ezekben a madarakban. 

És miközben anyával, Editkével meg Barnuskával megtettük az első nagy túránkat együtt, addig kavicsot gyűjtöttünk. Csak az a baj, hogy nem sikerült sokat, mert Barnus azzal volt elfoglalva, hogy fáj a lába és nem tud többet gyalogolni, Editke meg azzal, hogy miért nem szedik fel az emberek a lehullott szilvát a fáról, mikor az milyen finom, és ott megy szét a földön. Hát erre a szilvás kérdésre én se tudom a választ, valaki elmondhatná, nekem még az is nagy talány, hogy ha nem szeretik a szilvát, fenének ültetnek a járda mellé (!!!) szilvafát, és ha már ott van, fenéért nem szedi össze valaki, ott tapossa a gyalogos. Nem értem, tényleg. Ha már csak simán sütit süt belőle, már beljebb van. Arról nem beszélve, hogy nem csak olyat láttunk most a kis laza 5 km-es (remélem mindenki figyelt, ÖT KM-t gyalogoltunk két 6 év alattival :D), hogy szilva megy tönkre a járdán, hanem olyat is, hogy körte. Ami pedig sokkal drágább, mint a szilva és szerintem finomabb is. Na ezt már nekem se sikerült feldolgozni, ezért inkább a kavicsokra összpontosítottam. Szóval mivel mindenki más kérdéssel volt elfoglalva, így 2 egész darab kavicsot találtunk utunk során. Máskor Editke egymaga egy tonnát hazahozat velem, de most csak egyre futotta neki is. Így Barnusnak lett egy Angry Birds-ös kavicsa, Editkének meg egy cseresznyése. És hogy miért csinálok ennek a semmi extra dolognak egy külön bejegyzést? Azért, mert néha eszünkbe se jut, hogy tök egyszerű dolgokból lehet jó kis játékokat készíteni a gyerekeknek, amiben ők is részt tudnak venni. Eleve egy elfoglaltság a kavicskeresés, egy másik a lemosása-festése-díszítése, egy másik meg mikor már készen van, és lehet vele akármit játszani. Mit? Például ha sok kavicsunk lesz, akkor memóriajátékot, vagy meseláncot (a kavicson szereplő ábrákból kell mesét mondani), kitalálósdit, boltosat, a lehetőségek száma végtelen, és a gyerekek találékonysága is. Nem kell mindig a drága "képességfejlesztő" játék, elég egy egyszerű ötlet, a pénzünket is fordíthatjuk másra, és a gyerekünkkel is többet vagyunk, mintha megveszünk neki egy csilli-villi okosjátékot. Szerintem. De én ugye tudjuk Nórától, hogy helikopter vagyok, tehát nyilván nem osztja mindenki a véleményemet. De Barnus és Editke igen, és nekem ez a lényeg :) 

A kavicsot alaposan lemostuk, aztán alapozó festékkel lefestettük (Barnuska festette le, Márti, nagyon ügyes volt!). Aztán mivel jók voltak, és mindenki kapott mintás zsebit, és Barnus Angry Birdsöset, miért is ne, így arról kivágtunk egy madarat (ezt is Barnuska vágta ki) és dekupázsragasztóval ráragasztottuk. Megszáradt és kész :) A cseresznyét én alkottam Editkének üvegfestékkel, mert anyának az volt itthon, de akrillal is jó lett volna. Editke nem vett részt a nagy alkotásban, mert Mamánál volt, de Barnus nagyon élvezte, és a mai sétánkon több kavicsot akar gyűjteni, hogy az összes létező Angry Birds-öt rá tudjuk ragasztani egy-egy kavicsra, és legyen neki kollekciója :D A kis ügyesem:

Séta közben Mamijával:

Kindertojás katicák

Nagyon jó ez a kindertojás belső, annyi mindent lehet belőle csinálni! Voltak már a csirkék, a méhecskék, és most a soron következők a katicák voltak. Az alapanyagot szerencsére megint szállították nekem a lányok, ezúton is nagyon szépen köszönök minden tojás darabot, nagy becsben vannak ám, mert még októberre is tartalékolok a tökös ötlethez, szóval senki, tehát SENKI ne dobjon ki értékes kindertojás belsőket, hanem küldje el nekem (címet szívesen adok ;) ).

Az ötlet ismét Kifli és levendula oldaláról van, ezúton is köszönöm szépen! Talán Levendulalánynak fontos, hogy ide is kattoljunk, tehát tegyük meg, nagyon kreativ bloggerina, megérdemli, hogy növekedjen a látogatottsága a nlc-n is ;) 

Szóval a katicabogarakhoz mindenképpen szükségünk lesz jó sok kindertoji belsőre. Ha van szomszéd gyerek a közelben, akkor még többre. Ha meg nagyon elszántak vagyunk, akkor egyenesen rengetegre! Amúgy annyira cukik ezek a bogarak, hogy egészen biztosan indíttatást fogunk érezni, hogy ne csak pár darabot, hanem jó sokat csináljunk, és minden gyereknek ezt ajándékozzuk. Én egészen pontosan 5 gyereknek adtam, és egyiknek se láttam csalódottságot az arcán, sőt, annyira cuki volt mindegyik, hogy komolyan, megérte annyit festegetni. Na de az elejétől.

Kell kindertojás belső, fekete, fehér és piros akrilfesték, piros papír vagy dekorgumi lap, fekete alkoholos filc, hurkapálcika, ecset.

A kindertoji belsőkről első körben eltávolítjuk a ráragadt csokit. Ezt az én tapasztalatom szerint semmiképpen nem érdemes kihagyni, bár az én gyerekem totális csokielpusztító (mint a Glialaka, ami mindet visz, bocs, ezt nem tudtam kihagyni..) , de úgy tűnik, nem mindenki ennyire fanatikus, van, aki hagy rajta egy kis csokit. Ha ezzel megvagyunk, akkor kinyitjuk a tojásokat, és a nagyobbik, hátsó részét piros akrillak kifestjük. Ezután egy hurkapálcára tesszük, hogy száradjon meg a festék, a hurkapálcát beleállítjuk egy pohárba, vagy hungarocellbe leszúrjuk, hogy ne dőljön el. Ha megszáradt a piros fele, kifestjük a másik végét feketére (ez lesz a katica feje) és ismét a hurkapálcikára tesszük száradni. Ha ezzel is megvagyunk, akkor teszünk neki fehér akrillal szemet, ha az megszáradt, akkor a szemgolyóját fekete filccel belepöttyintjük a fehér szembe. Igaz a katicának az én ismereteim szerint nincsen orra, de szerintem azért tehetünk azt is neki, kis fehér pötty formájában. Ha ez is megvan, akkor piros dekorgumiból vagy piros papírból kis köröket vágunk ki a szárnyaknak (a feles pohár méretileg pont jó lesz, könnyű körberajzolni és nem kell vacakolni körrajzolással, az ötletet Levendulalánytól loppantottam, feles pohár meg minden jó háztartásban van, ugye?). A karikákat kivágjuk és fekete alkoholos filccel pöttyöket rajzolunk rá, tetszés szerinti mennyiségben és méretben.

Ezeket a karikákat kettévágjuk és pillanatragasztóval felragasztjuk a katica hátára, ahol a két szín találkozik. Lehet nekik lábat is készíteni fekete cérnából, én ezt kihagytam. És kész is van, fel lehet akasztani a falra, vagy akárhova a szekrényre, nekünk majd a guriga tyúkok helyére kerülnek a konyhába.

A történethez hozzátartozik, hogy a festést az erkélyen csináltam otthon, mert kellemest a hasznossal, ott napoztam festés közben. Az erkélyünk kissé nyitott, így hiba lakunk az első emeleten, fel lehet látni az udvarról, van-e ott valaki, és mit csinál. A szomszéd gyerekek is ezt csinálták, és élénken érdeklődtek, hogy mi lesz abból a sok piros tojásból (elvégre nincs is húsvét :D), és ha majd készen lesz, megnézhetik-e. Nem vagyunk vmi extra nagy pajtik a szomszéddal, de a gyerekek cukik voltak, így úgy döntöttem (ah, de jó fej vagyok), hogy ha készen van, nem hogy csak megnézhetik, de kapnak is egyet-egyet belőle, nekem a Nyunyum úgyse volt elérhető közelségben, így legalább leteszteltem, hogy egy igazi hús-vér gyereknek, aki mondjuk nem is kötődik hozzám érzelmi szállal, tetszik-e a katica. És azt kell mondanom, hogy nagyon is bejött a szomszéd 3 kisgyereknek is a katica, pedig engem csak úgy látásból ismernek, de nagyon cukik voltak, ahogy örültek, és én meg ennek örültem annyira :) Lehet többször kellene nekik valamit adnom :) Vivike volt a legédesebb, egyből mutatta az apjának, hogy néééézd, mit kaptam apuci, kis katica, hát nem édes? Azt hittem, elolvadok tőle, egyem is meg a kis szívét.
Aztán úgy döntöttem, hogy Editkének meg Barnusnak is hozok egyet, hátha kibírják a vonatutat sértetlenül a papírszárnyak, csak jobb, mint a csoki például, és nagyon örültek neki ők is. Ott zümmögtek már az autóban, miközben anya hazaszállítmányozott minket, aztán Editke enni is adott neki (vajas kenyeret...), meg játszottak is még vele mindenfélét, és Barnus is nagy becsben tartja, pedig hát ő fiú, a katica meg szerintem lányos. És még fényképezkedni is hajlandóak voltak a katicákkal :)

És ha a belsejébe rejtünk valami apróságot, kavicsot, gyöngyöt, akármit, akkor még ajándékcsomagoló eszköz is lehet a katica, és a gyerekek még jobban fognak örülni. Meg az anyukák is, hogy nem csokival tömjük a gyerekeiket ;)

Bingó mánia

tört ki rajtam, azt hiszem már a menthetetlen kategória vagyok... Csak az a baj, hogy én már megkérdőjelezhetetlenül öreg vagyok hozzá, Editkének meg kellene még néhány év, hogy tényleg élvezze. Van, mikor rendesen sajnálom, hogy ilyen anya jutott neki, mint én, de nincs mit tenni, beleszerettem a játékba, így Editkét is rá kell vennem, hogy szeresse, és hát rengeteg ötletem is van hozzá :D

És hogy mi is a bingó? Nem igazán tudom szépen szabatosan megfogalmazni, csak azt tudom leírni nektek, amit külföldi honlapokról összeszednem, meg a Gyereketetőről Virág segítségével, akit még mindig nagyon csodálok, hogy milyen kreativ, és milyen kreativ dolgokat talál meg a neten, és még közzé is teszi a fb oldalán. Szóval ez a bingó nem az a bingó, amit az amerikai filmekben látunk, hogy a szereplők elmennek valahova, kártyákat kapnak, aztán számokat húznak ki, és akkor egyszer valakinek a saját kártyáján rajta lesz az összes szám, és az nyer. De valami hasonló. Itt is kis kártyák vannak, amiket a gyerekeknek (khmmm, magunknak??) készítünk, és miközben valahova/bárhova elmegyünk, nézzük, hogy a kis kártyán szereplő dolgokból mit látunk magunk körül. Ezek a kártyák lehetnek tematikusak, tehát ha tudjuk, hogy erdőbe megyünk, akkor nyilván nem számítógépet kell majd keresni, hanem mókust vagy tölgyfát. Az én olvasatomban tök mindegy, hogy hány darab kis ábra van a kártyán, lehet 3 darab, de lehet 15 is. Lehet nehezebb bingót összeállítani, nagyobb gyerekeknek, meg lehet könnyebbet is kicsiknek. 

Jajjj, nagyon lelkes vagyok :) Annyi sok ötletem van, hogy ha pl megyünk majd nyaralni, akkor az autóba is készítek a hosszú útra a Bélusnak bingót. Vagy ha rossz idő lesz, a tengerpartra. Vagy a határátkelőhöz, vagy az étterembe, vagy a szobánkba, vagy akárhova, az ötleteimnek azt hiszem, se vége se hossza. Csak az a kérdés, hogy Editke mennyire lesz ezekre vevő. Úgy tervezem, hogy vagy én magam rajzolom meg neki a kártyákat (szegény gyerek, nagyon bénán rajzolok, de legalább fejlődnék kicsit), vagy kinyomtatom, de szigorúan fekete-fehérben, mert utána ám akinek bingója van, tehát megtalálta az összes dolgot a kártyáról, akkor annak az lesz az első nyereménye, hogy kiszínezheti, amit megtalált. Szerintem ez magában már nagyon klassz dolog, dehát én színező fanatikus voltam gyereknek is. Aztán még arra is gondoltam, hogy mondjuk ez a bingó akkor is tök jól felhasználható, ha valami alapvetően már megszokott, kicsit unalmas dolgot kell csinálni a gyerekünkkel, pl ötödjére ugyanarra a helyre elmenni, mert mondjuk csak arra van pénzünk, vagy akármiért, és akkor ez a kvázi kincskeresősdi feldobja az egészet. Aztán lehet én vagyok csak olyan béna anya, hogy Editkének nincsen mindig kedve velem átballagni az Alsóparkon, hanem inkább a kényelmes hévezést választja, hogy bejussunk a városba. Persze nem mindig, van, hogy ő kéri, hogy sétáljunk, de valahogy nem mindig van összhangban a kettőnk igénye :/ Na és akkor majd ezzel a bingóval fogom összhangba hozni, szerintem ez fantasztikus, komolyan :D

És lehet ám felnőtteknek is bingót csinálni. Akkor már nem rajzolni kell, elég felírni a dolgokat, hogy mittudomén, kisvasút, szerelmespár, galamb, és a végén lehet a nyeremény egy puszi, vagy akármicsoda, a szerelmespároknak nyilván több ötletük van.

Vagy barátnős partira is el tudok ilyet képzelni, és akinek megvan az összes fogalom, az ihat egy pezsgőt, vagy ilyesmi. 

Lehet fiúsat meg lányosat is csinálni. Fiúknak kézenfekvő az autók márkajelzését felrajzolni, szerintem egy 4-5 éves fiúnál ez tuti nyerő. De lehet a lányoknál is. Lehet aztán állatokat rárajzolni, vagy ruhákat (amit éppen venni kellene a gyereknek, de semmi kedve hozzá) vagy boltozáshoz termékeket, mint egy kis rajzolt bevásároló lista, és akkor a gyerek se unja szét magát, hogy megint élesztőért kell lemenni a boltba :) Szóval egyszerűen hihetetlenül nagyon sokrétűen felhasználható, nemre, fajra, vallási nézetre (tényleg, akár Bibliásat is lehetne csinálni, vagy ilyen olvasónapló félét, hogy a könyvben meddig jutott el, milyen dolgokkal találkozott, és akkor hátha az herceg miatt végigolvassa a kicsit lustább lány is a könyvet), korra, IQ-ra, fejlelttségre, akármire való tekintet nélkül. Most mondjátok meg, csak egy kis ötlet kell hozzá, meg egy nyomtató vagy papír meg ceruza, és milyen klassz már?! És a gyerek is örül, mert együtt vagyunk, mi is, mert kb arra irányítjuk a gyereket, amerre akarjuk, és mindenki boldog :) Persze én abból indulok ki, hogy én gyerekként szerettem volna az ilyen irányú játékot, tehát mondjuk apukám templomnézési őrületét is jobban bírtam volna egy bingó lappal a kezemben, amin oltárok és szentképek vannak, és legalább "levadászhattam" volna őket. Szóval nyilván van olyan gyerek, akinél ez nem jön be, de mondjuk nehezen tudom elképzelni :) Lehet pont Editke lesz az, de egyelőre elég lelkesnek tűnik, persze, azért segíteni kell neki, nyilvánvaló.

És akkor itt az én első, nagyon béna, kézzel készített bingó lapom, Alsóparkos sétáláshoz igazítva. Ki lehet találni mi van rajta, Editke csak kettőt nem ismert fel, ami ahhoz képest, hogy bénán rajzolok nagyon is jó eredmény :D 

(Virág, lándzsás útifű-ezt most tanítottam neki, és bárhol felismeri, szóval büszke vagyok rá-, fenyőfa, bodobács, ember-ezt nem ismerte fel :O- vonat)

Kicsit viharvert állapotban van, de nyilván ezek egy erdei túra, vagy akármilyen program után nem lesznek szépen kisimított állapotban, nem is az a cél. De érdekessé lehet tenni egy túrát akár, vagy bármit, a gyerekeknek, nekik még kellenek szerintem az ilyen dolgok (nekünk is...), hogy kicsit feldobjuk az amúgy olyan szürke programokat, mint a sima túrázás. Persze jetikereséssel is fel lehet dobni, vagy akármivel, de én most erre lelkesülök.

Ezen a honlapon nagyon jó ötleteket találtam (Virág vezetett el hozzá, övé az érdem!). Nagyon továbbiakat nem kerestem, mert én szeretnék sajátot csinálni, ami pont a mi programjainkhoz passzol :) DE amúgy még UrbanEve-nél is lehet ám találkozni bingóval, bizony :)