Pillecukor ropogós torta

Igazából nem tudom, mi ennek a tortának a hivatalos neve, vagy van-e egyáltalán neki olyanja, de jobb híján, illetve tudás híján én így neveztem el. Az ötletet természetesen a fb-on egy videó formájában láttam, aztán teljesen átszabtam az egészet, de itt található az eredeti forrás. Amit megtartottam belőle, az a tésztaként funkcionáló rész receptje, és abból sem minden. Alapvetően az tetszett ebben a tortában, hogy nem kellett sütni, mert Editke szülinapján mindig olyan  meleg van, még ha bekapcsolom a sütőt is, akkor teljes forróság lesz a konyhában. Viszont az eredeti receptben található kis crispyk helyett én egy színes gabonapelyhet használtam, mert azt akartam, hogy kívülről is színes legyen a torta. Utólag jöttem rá, hogy eléggé franciasaláta kinézetű lett így a torta, de ezt nem mondtam senkinek, így csak utólag nevettem rajta egyet, a hogy a képeket nézegettem a szülinapról. Editkének amúgy dzsungel témájú szülinapi bulija volt, amihez számos kelléket gyártottam, és egy csomó meg is maradt, ha valakit érdekel, szívesen  oda is adom, mert nem nagyon tudjuk őket hol tárolni. 

Na de a torta. A torta ilyen lett:

A "tészta" hozzávalói:

• pillecukor (fehér)
• valamilyen gabonapehely
• vaj (vagy margarin, én két tortát is készítettem, mert anyának tejmentes lett)
• sok türelem

Azt a formát, amibe a tortát szeretnénk, alaposan kivajazzuk/margarinozzuk, különben hozzáragad a formához a tészta. Egy keverő kanalat, és egy pohár alját is alaposan bavajazunk/bemargarinozunk. Veszünk egy jénait, azt is jól bevajazzuk/bemargarinozzuk, és ebbe tesszük a pillecukrot, amit a mikróban nagyon óvatosan felolvasztunk. Az óvatos olvasztás azt jelenti, hogy alacosnyabb hőfokon, és kb fél percentként a bevajazott kanállal átkeverve olvasszuk meg. Ha megolvadt, akkor belekeverünk tetszét szerinti mennyiségű gabonagolyót, és alaposan összeforgatjuk. Túl sokat nem szabad közben elmélkedni, mert visszaszilárdul a pillecukor, és ha benne van már a gabonagolyó, akkor nem tudjuk újra felolvasztani mikróban. Elővesszük az előkészített formát, beletesszük a pillecukros keveréket és a bevajazott aljú pohárral kilapogatjuk a forma oldalára, tetszés szerinti vastagságban. Ha kézzel is akarunk lapogatni, formázni, akkor a kezünket is be kell vajazni, különben hozzánk ragad a pillecukor.

Ha szeretnénk a krém rétegek közé is tésztát, akkor oda  is gyártsunk ugyanezzel a technikával "tésztát", és vajazzunk be egy nyújtófát és a deszkát, amin formázzuk a lapokat. Én kettő lapot készítettem a tortába. 

A krém bármilyen krém lehet, az eredetiben mascarponés krém van, de én vaniliásat szerettem volna. A krém ötlete anyától van, szegényt vagy 4x tutira hívtam a készítés közben...

Hozzávalók a krémhez:

• 2 tasak főzős pudingpor
• kb 7 dl tej
• cukor ízlés szerint
• 250 g vaj

A 2 tasak pudingot a tejjel megfőztem, hagytam kihűlni. A puha vajat ízlés szerinti cukorral habosra kikevertem, és a kihűlt pudinghoz kevertem. Mivel kicsit csomós lett, habverővel még kevertem rajta egyet, így jó habos lett a krém. Mivel belül is színes tortát szerettem volna, ezért három részre vettem a krémet, és ételfestékkel színeztem.

Aztán betöltöttem a tortát, az egyes színek közé egy-egy lapot téve.

 A tetejére szórtam díszítő cukorkát.

 A fő dísz a tortán ez a flamingó lett volna, ha nem törik ketté a nyakánál akkor, amikor bele akartam volna nyomni a tortába... Rohadt drága volt, és végül nem is lett tőle szebb a torta....

De a torta nagyon finom lett, a gyerekek is megették, pedig az én tapasztalatom az, hogy a gyerekzsúron a torta sose fogy el, na ez elfogyott... A szülőknek is ízlett. 

Anyának a torta alapba mentes csokifagyit tettem, mert sajnos már nem volt időm neki is színes tejmentes krémet legyártani. 

Boldog 8. szülinapot, kis Nyuleszkám! 

Pöffeteg keksz

Ezt a nevet én adtam ennek a süteménynek. Az eredeti ötletet a neten találtam, egy viszonylag szépnek és jónak tűnő nagyon menő csillivilli gasztroblogon, de a dolog csak kívülről csillivilli, mert a blog írója annyira figyelmen kívül hagyja az olvasóit, hogy kicsit el is ment a kedvem tőle, mert minek vezet valaki blogot, ha a kérdésekre, észrevételekre soha nem reagál? A kérdés költői. A süti sütésénél nagy szükségem lett volna egy tanácsra, amit nem kaptam meg, pedig a mai világ arról szól, hogy a fb azért van és létezik, és ott blogokat azért reklámoznak (amit én ezzel a bloggal hála a jó égnek, soha nem tettem meg), hogy minél többen olvassák, és szeressék meg (ami akár a válasz adásán keresztül is megtörténhet, nyilván) de úgy tűnik, nem mindenkinél ez a szemlélet. Mert miután kidühöngtem magam, mert nem sikerült az első adag süti, végignéztem, és soha nincsen reakció a kérdésekre, hozzászólásokra, ami nagy kár, és sajnos sokat elmond a bloggerről. Kár. És ami szintén zavaró, hogy egy gasztroblogger, oké, nem agysebész, de azért a normál és érthető mértékegységre való odafigyelés és használatos rövidítések alkalmazása szerintem nem egy nagy kihívás, de kicsit igényesebbé teszi a blog kinézetét.  

Mindenesetre a recept kis módosítással szuperül működik, és én direkt arra biztatok mindenkit, aki ide vetődik és olvassa a blogomat, hogy ha kérdése van, bátran tegye azt fel, szívesen és örömmel válaszolok. 

Szóval a recept, és a hozzávalók:

• 15 dkg magas kakaótartalmú csoki
• 10 dkg csokipasztilla (vagy mi magunk összedarabolunk 10 dkg étcsokit)
• 50 g vaj
• 50 g liszt
• 25 dkg cukor
• 2 tojás
• negyed zacskó sütőpor
• a tetejére díszítésnek színes csokidrazsé

Először is a két tojást a rengeteg nagyon sok cukorral jó habosra keverjük, és utána odaadjuk valakinek, aki tovább kevergeti, amig a csokiból 10 dkg-t megolvasztunk gőz fölött a vajjal együtt, majd a csokit belekeverjük (ne legyen forró!!!) a tojásba. A liszthez adjuk a sütőport és a csokipasztillát vagy a darabolt csokit, és ezt is hozzákeverjük a tojásos-csokis cucchoz. És itt jön a varázslat, állni hagyjuk egy jó ideig, mert ha nem így járunk el, és egyből sütni kezdjük a kekszeket, akkor bizony szétfolyik az egész, és ráragad a sütőpapírra, ami levakarhatatlan onnan :( Nekem az utolsó adag sikerült a legjobbra, ami kb 30 percet állt szobahőmérsékleten az összekeverés után.

Ha állt egy keveset a massza, akkor egy kanállal kisebb halmokat teszünk sütőpapíros tepsire, és 180 fokon kb 10 percig sütjük. Oda kell rá figyelni, mert egy idő után megég a széle. Először a sütőben fel fognak púposodni a sütik, akkor érdemes rászórni a csokidrazsét, ha az elején szórjuk rá, akkor remekül lesüllyednek a tésztába és semmi se fog belőle látszódni, hiába kínlódtunk vele. Mikor kivesszük, érdemes teljesen hagyni kihűlni, és csak utána leszedni a sütőpapírról, akkor nem fognak széttörni a kekszek, és miközben hűlnek, le is lappad a tésztája, betöredezik, és lapos lesz, de finom. Kívül ropogni fog, belül meg kicsit ragadós lesz. Nálunk nagy sikert aratott, bár sokszor nem szabad sütnöm, mert tele van cukorral 😈

Szintén bababarát

süti a kolbászos kifli. Minimális szinten az én találmányom, mert mindenféle külső behatás nélkül jutott az eszembe, hogy a Nóra féle virslis kiflibe lehetne tölteni apró kockára vágott kolbászt is, és utána croissant-szerűen feltekerni. Nagyon népszerű süti, már legalább 5 éve sütöm, egyszer Krisztián kedves haverja meg is jegyezte, hogy "jaj, már megint ezt a kolbászosat sütötted?", de azért tegyük hozzá, benyomott vagy fél kilót, szóval be is foghatta volna azt az okos száját. Dehát akkor nem ő lenne Falusi, szóval megbocsájtom neki :) Talán már minden baráttal és ismerőssel és rokonnal megszerettettem ezt a kolbászost, a leginkább Mártiéknál és Krisztiéknél jártam sikerrel, és főleg a fiúkat lehet ezzel megvenni. Krisztiékkel talán 4 éve etettem először kolbászos sütit, mikor a Balatonnál voltunk együtt nyaralni. Annyit csináltam, hogy mindenhova azt vittük magunkkal kb 2 napig a strandtól elkezdve a piknikezésig, mindenhova. A végén Gábor totál ki volt akadva, hogy annyi  a Norbi-féle diétájának, mert ezt a kolbászost egyszerűen muszáj enni. Aztán 3 nap múlva elfogyott, akkor meg azon akadt ki, hogy hogy lehet az, hogy valaki képes volt megenni az utolsó darabot, és neki nem is szólt, hogy legalább feleztük volna meg :) Mártiéknak is elég régen sütöttem ilyet először, még Barnuska se volt meg, talán 3 éve vagy még több. Márti szülinapját ünnepeltük, meg azt, hogy ideköltöztünk és kb 4 hónap várakozás után meg is érkezett az Asko szuper bútoráruházból a Krisztián által hőn áhított ülőgarnitúra, ami mára már totál tönkrement, szóval nem volt egy tartós darab, és még sokat is vártunk rá (zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a hétvégén meg az ikeában Krisztián remek ötlete az volt, hogy vegyünk egy másik kanapét, és mit ad Isten, pont az tetszett neki, amit annak idején én néztem ki az Askós helyett, de akkor neki nem tetszett, mert az túl "kocka". Na hát néhány év múlva megért erre a kanapéra is, nincs mit tenni, a férfiaknak idő kell mindenhez :D). Szóval azon a szülinapon Mártiék pont úgy értek ide hozzánk, hogy akkor sült ki a kolbászos süti, és én mondtam nekik, hogy meg kéne várni, amig kihűl, nehogy megülje a gyomrukat, de nem hallgattak rám. Meg is lett az eredménye, mert miután hazamentek Zsolti 2 órán keresztül nyögött és szidta magát, hogy miért is nem tudta megállni, hogy melegen ne nyomja be a kolbászos kb felét (1 kilónál sose sütök kevesebbet, szóval a fele is szép mennyiség...).
Egy szó mint száz, a kolbászos süti nagyon szuper. Népszerűségét mutatja az is, hogy már anya is átvette tőlem a receptet, pedig ez általában fordítva szokott lenni :)
Íme a tészta receptje Nórától:

• 45 dkg liszt
• 1 dl étolaj
• fél evőkanál cukor
• egy kávéskanál só
• 3 dl tej
• fél kocka élesztő

Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, rá a  cukrot és hagyjuk meleg helyen felfutni. Ha habosra felfutott, akkor beletesszük a lisztbe, hozzáadjuk az olajat, a sót és jól összedolgozzuk. Egy óráig meleg helyen kelesztjük (fél óra alatt is megkel), kinyújtjuk kicsit vékonyabbra, mint ujjnyi. Kis háromszögekre vágjuk, a szélesebb részére tesszük a kolbászdarabot és feltekerjük, mint a croissant-t :) Tetejét megkenjük tojással, lehet rá reszelni sajtot, vagy megszórni szezámmaggal, és előre bemelegített sütőben kb 10 perc alatt megsül.
Ha virslis kiflinek akarjuk, akkor vékony csíkokat vágunk a tésztából, és ezt tekerjük fel a virslire, nagyon szép kifliformát kapunk majd így, ha megsülnek.
Ha az embernek nincsen ideje kelt tésztát gyúrogatni, akkor kész leveles tésztával is szuperül működik a dolog.

Egy titka van még ennek a kolbászos sütinek; csakis házi kolbászból éri meg csinálni, bolti kolbásszal ne is kísérletezzen senki. A legfinomabb a berényi Balázsék féle kolbász, azt hiszem az idén is ők lettek az elsők a csabai kolbászfesztiválon. Meg is kérik a kolbászuk árát (3000 Ft/kg), de mindig nagyon finom.
Editke még nem eszik kolbászt, de cserébe már almát és barackot is eszik kisebb-nagyobb lelkesedéssel.

Nagyon szupi

ajándékot kaptam Andreától, pedig szerinte nem is "személyre" szabott, pedig az. Nem hitte el nekem, hát most leírom, hátha így meggyőzőbb leszek :D
Ugyan egy ajándék lefényképezésében semmi extra kreatív dolog sincs, de nekem annyira tetszik-ízlik mindegyik, hogy csak beteszem ide.

A tea az egyik nagy kedvencem, már gyerekkoromtól kezdve, szóval az abszolúte telitalálat :) A kekszes sütik meg a gyengéim, főleg az ilyen finom csokidarabosak-vajasak. Igaz a tejmentes diéta miatt én ilyet nem ehetek, de azért megszagolgattam és egyet este ettem is, amikor nem szopizik már Editke, remélhetőleg nem lesz tőle baja. Szívem szerint kávé mellé innám, de mivel azt is zabtejjel kényszerülök inni, így már meg sem kottyan, hogy nem ehetek mellé csokis kekszet :)

Elkészült

az összes süti Regináéknak. Kicsit elszámoltam magam, úgyhogy a 2 adag nem lett elég, ezért ma a csomagolással egy menetben csináltam egy harmadik adag sport szeletet is.
A szombati sütikészítésből végül vasárnapi lett, mert Regina addigra vette meg a hozzávalókat.
Íme a sütirecept:
Hozzávalók (20x30 cm tepsibe):

• 25 dkg porcukor
• 2 dl tej
• 3 evőkanál kakó
• 20 dkg sütőmargarin
• 1 rumaroma
• 50 dkg darált keksz
• tortabevonó csoki

A porcukrot a tejjel és a kakaóval felmelegítjük, belekeverjük a margarint, a rumaromát és a darált kekszet, majd ismét jól összekeverjük. Sütőpapírral kibélelt tepsibe kanállal beleszedjük, elsimítjuk a tetejét és ráolvasztjuk a tortabevonót. Ezután kb fél napot pihentetni kell hűvös helyen, és a spájzba tettem, és utána lehet szeletelni.
A süti nem egy nagy kaland, ez a receptből is látszik, Reginának mégis lelkiismeret furdalása lett, hogy én csináltam meg, és ő miért nem segíthet semmiben. Hiába mondtam neki, hogy nagyon ebben nincs mit segítenie, elég egyszerű dolog, ketten meg úgysem férünk oda a tűzhelyhez. Ezért aztán ő szórakoztatta Editkét, bár nem tudott róla, csak magyarázott gesztikulált, Editke meg nagyon imádja az ilyet nézni-hallgatni, úgyhogy elvolt ő is, amíg a süti készült :) Valószínűleg e nélkül is ellett volna, nagyon szeret nézelődni a konyhában :)
Szóval 2 adagot csináltam, csak a mai csomagolásnál világosodtam meg, hogy ebből ugyan nem lesz 60 szelet, úgyhogy gyorsan összeraktam még egy adagot, kint hűl még a spájzban. Ebben annyi az extra, hogy saját magamra is gondolva tejmentes margarinnal és zabtejjel készült :)
A címkék mérete határozta meg a sütik végleges nagyságát is. Próbáltam szép egyenletes szeleteket vágni, hááát, nem mindig sikerült, de a szándék a lényeg :)

És innentől bonyolódott a helyzet, mert én azt gondoltam, hogy a csomagolás is sitty-sutty meglesz, és mikor nekikezdtem csak akkor láttam, hogy az a csomagolópapír, amit Regina vett igaz, hogy nagyon szépséges, viszont annyira csúszik, hogy művészet belecsomagolni bármit is, nemhogy egy néhány centis ragadós téglalapot :S

Valahogy mégiscsak sikerült belekínlódnom őket a papírba, nem állítom, hogy a legszebb példányok lettek, de azért, na, csak kézi készítésű dologról beszélünk, nem lehet tőle azt várni, hogy mindegyik precízen ugyanolyan legyen.

Nekem a kék papír jobban tetszett, ezért azokból lett több, de a szürke csomagolású sütikből is lett néhány darab. Sok együtt meg kifejezetten jól néz ki, majd elmondom mindenkinek, hogy gyorsan meg is kell enni, mihelyt kiveszik a kosárból :)

Amit leszűrtem tanulságként az egészből:

• valami érthetetlen okból mindig én kapom minden esküvőnél a pepecselős melókat (Mártinál a lakodalom előtt egy órával szólt Anya, hogy jajjjj, kicsim, meg kéne írnod az ültetőkártyákat.... Krisztinél meg lépcsődíszítést fogtam ki, azt hiszem a másodikon volt az esküvő, és az alagsortól kezdtük....), bár az is lehet, hogy ez nem véletlen ;);
• tutira nem leszek kézműves cukrász;
• nem a tűző napon kell csokis tetejű sütiket csomagolni, de legalábbis tanácsos leengedni a redőnyt még októberben is, ha ilyenre vetemedik az ember lánya;
• Editkét játszós ruciba kell ilyenkor öltöztetni, mert tuti, hogy tetőtől talpig csokis lesz.

Amúgy Editke nagyon jól bírta a csomagolás részét is, ezerszer elénekeltem neki a gyönyörű fahangommal a Három szabó legénykét, amit mindig nevetéssel honorált és így nagyon jól elvolt, pluszban ő értékelte a legjobban Regina csillogós papírját, mindig azt gyűrögette volna, de nem adtam neki oda, mert hullott belőle valami festékanyag, ezért csak az egyik játékba dugtam bele egy kicsit, amit nem szokott a kezébe venni, és így szépen elnézegette.

Nagyon finom és egyszerű

sós süti azoknak, akik olyanok, mint én, hogy éjjel-nappal tudnának sós kekszeket, ropikat, pogácsákat és mindenféle nem édes dolgokat enni tonnaszámra, a pestós masni. Nekem természetesen nem lesz soha szép masni formájú, de nem a kinézet a lényeg, hanem az íze :) Általában akkor szoktam ilyet sütni, amikor nem várt vendégek érkeznek, vagy amikor egyszerűen csak nincsen kedvem rendes kelt tésztából csinálni sós sütit. Sok minden nem is kell hozzá, csak fagyasztott leveles tészta, pesto, néhány tojás, és aki még szeretné kicsit cicomázni a masnikat, annak szezámmag vagy reszelt sajt a tetejére. A fagyasztott leveles tésztát hagyjuk kiengedni, elnyújtjuk vékonyra, megkenjük pestóval és félbe hajtjuk. Utána jön a számomra nehezebb lépés, hogy szép masni formákat készítünk belőle, na ez nekem sose jön össze, pedig elvileg csak a szép téglalapokat vágunk belőle és a középénél csavarunk rajta egyet. Ez így tök egyszerűnek hangzik, és van olyan akinek ez szépre is sikerül, hát biztosan gyakorlat teszi a mestert, én meg még nem gyakoroltam eleget. Amúgy lehet belőle kis kifliformákat is csinálni, az nekem is szépen sikerül, csak akkor nem téglalapot vágunk ki a tésztából, hanem háromszöget, és a hosszabbik oldaláról kezdve szépen feltekerjük a tésztát, így lesznek kis kiflik. Aztán mehet a tészta a tepsibe (én nem szeretek vajazni, úgyhogy mindig sütőpapírra teszem, így tuti nem ragad le), szépen lekenjük a tetejét felvert tojással, lehet rá szórni szezámmagot vagy reszelt sajtot.

Nagyon gyorsan megsül, én 200 fokon szoktam sütni légkeveréssel és úgy kb 10 perc, nagyon vékony kis tészta, ezért gyorsan megsül.

Sose lehet belőle elég sokat csinálni, legalábbis nálunk nagyon gyorsan elfogy, Regináék is nagyon szeretik, ezért a szomszédolós estéken is jól jön :)

Mindig

szerettem volna egy főzős-sütős blogot is csinálni, de mivel ezt a kézimunkásat se tudom mindig lelkiismeretesen vezetni, nem akarok belefogni egy újabba. Ezért ide beteszem azokat a sütikéket meg finom kajákat, amik jól sikerültek, végülis az is kreatív dolog, ha főz az ember :) Persze sose lesz olyan, mint Gabojsza konyhája, de valahonnan el kell indulni ;)
Tegnap Zitától kaptam egy kiló cseresznyét (bio :)), mert állítása szerint annyi termett nekik, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, és rám gondolt, hogy hátha szívesen megeszem. Nagyon rendes tőle, mert bár én nem vagyok az a nagy gyümölcsevő, főleg most, hogy kötelezve vagyok rá, hogy hetente egy napot csak gyümölcsöt egyek, szóval örültem azért neki, mert van egy tök jó cseresznyés süti receptem, amit még egyszer a Stahl konyhájából vettem. Szóval a tervem az volt, hogy megsütöm azt a babapiskótás cseresznyés sütit. Viszont otthon nem volt babapiskóta, a boltba meg nem volt kedvem elmenni munka után, mert leszakadt az ég, és így is bőrig áztam szó szerint, ezért gyorsan kerestem a neten egy másik receptet. Sokat nem elmélkedtem rajta, hogy melyik legyen, mert a hazaindulás előtti 2 percben találtam ki, hogy akkor gyorsan nekem kell egy sütirecept. Ezért kinyomtattam az elsőt, amit a google a mindemegettén talált :) Tehát a recept innen van. Persze ezen is változtattam, mint minden recepten, amitől Krisztián mindig rosszul van, de szerintem muszáj, hogy az ember a saját gondoltait is belevigye a receptekbe is :)
Tehát a recept:

Hozzávalók:

• 14 dkg sütőporos liszt
• fél teáskanás őrölt fahéj
• 5 dkg kristálycukor
• 1 tojás
• 4 evőkanál tej
• 8,5 dkg vaj - megolvasztva
• 35 dkg lédús, érett cseresznye, leszárazva és kimagozva
• A tetejére:
• 2,5 dkg  finomliszt
• negyed teáskanál őrölt fahéj
• 2,5 dkg kristálycukor
• 2,5 dkg vaj, kockákra vágva és megpuhítva

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki - vagy béleljünk ki sütőpapírral - egy kb. 20 cm átmérőjű, kerek, szétszedhető tortaformát. Tegyük a lisztet, a fahéjat és a cukrot tálba, keverjük össze. Alakítsunk ki mélyedést a közepébe, és tegyük bele a tojást, a tejet és az olvasztott vajat. Keverjük össze, és alaposan dolgozzuk ki, hogy sűrű, sima keveréket kapjunk. Akkor jó, ha kemény, és nem folyós. Kanalazzuk a tortaformába, és óvatosan egyengessük el a tetejét. Szórjuk rá a cseresznyét, és óvatosan nyomkodjuk bele. Borítsuk a tetejéhez valókat tálba. Morzsoljuk össze a vajjal, hogy morzsához hasonló keveréket kapjunk, majd dolgozzuk össze, amíg borsó nagyságú darabokká áll össze. Hintsük a cseresznye tetejére. Süssük 35-40 percig, amíg a közepébe szúrt hústűre már nem ragad a massza. Hagyjuk a tortaformában addig, amíg olyan melegre hűl, hogy meg tudjuk fogni. Azután vegyük ki a formából, hűtsük ki, majd fahéjas porcukrot szitáljunk a tetejére.

Én jóval kevesebb cukrot tettem bele, és nekem így is kicsit édes lett a tetején a morzsa. Az alja pont elég édes lett, abba kb fele annyi cukrot tettem, mint a recept írja (2,5 dkg). Sütőporból egy fél zacsit tettem bele, mert azt nem írta a recept, hogy mennyi kell, lehet kevesebb is elég lett volna. Tejet én kihagytam belőle, mert úgy láttam, hogy anélkül is pont elég folyós a tészta, jó állagú is lett a sütés után. Szerintem nekem szétfolyt volna, ha azt a sok tejet is beleteszem, bár tény, hogy a vajat nem mértem hozzá, csak úgy érzéssel tettem bele, és valószínűleg az több volt, mint ami  a receptben van. Cseresznyéből sokkal többet is lehetett volna bele tenni, legközelebb biztos vagy 3 sorba halmozom rá a gyümölcsöt. A tetejére a morzsába nagyon kevés cukrot tettem, nekem így is pont elég édes.

A lényeg, hogy a süti nagyon finom lett, bár lehet nem veszi fel a versenyt a Stahl-féle sütivel, de egyszerűbb megcsinálni, és nem kell hozzá semmi extra hozzávaló sem. Igazából ez az adag olyan 2 személyes, nem lesz belőle túl sok, aki nagyobb társaságnak csinálja, szerintem simán lehet 2 adagot is csinálni, a formába meg bőven belefér.

Én jobban szeretem az ilyen krém nélküli sütiket, Krisztián kevésbé, de ebből ő is evett 2 szeletet még este azon melegében, meg ma vitt is magával, úgyhogy azt gondolom, ez elég elismerés a sütimnek :)