Fonalgombolyag kiasasszony

avagy gyártsunk otthon farsangi jelmezt, mert mekkora buli! Jaaa, nem is az...

Azokban az években, amelyekben készítek Editkének farsangi jelmezt megfogadom, hogy soha többet, inkább veszek boltban készet, sőt, még drágát is, csak ne kelljen itthon kínlódnom azon, hogy az alapul vett leírások néha nagyon elnagyoltak, hogy nem mindent tudok úgy megcsinálni, ahogyan le van írva, és egyáltalán, tök idegőrlő jelmezt készíteni úgy, hogy tudod, ha elrontod, a gyereked csalódott lesz, ami egy dolog, de jelmeze se lesz, és még lehet menni venni a boltba másikat. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az előbb felsorolt dolgok csak az én félelmeim, eddig még soha nem rontottam el jelmezt, vagy nem annyira, hogy ne lehetett volna orvosolni, Editke soha nem volt még csalódott, és nem is vettem még a boltban másikat azért, mert amit készítettem, nem sikerült. Szóval ezek az én alaptalan félelmeim, amikről bár hiába tudom, hogy alaptalanok, mégis hagyom magam általuk megfélemlíteni, ami szörnyű! De ez van. Aggódok. De az évek során már egészen jól előrehaladtam abban, hogy csökkentsem az aggódással töltött idő hosszát, és az aggódnivalók számát is. Csak még nem vagyok ennek az útnak a végénél. 

Az idén Editkét mindenképpen arra akartam rábeszélni, hogy Rubik kocka legyen a farsangon, de nem voltam sikeres. Elmúltak már azok az idők, amikor képes voltam csak azáltal befolyásolni az ízlését, hogy az anyja vagyok. Ez már nem elég, így nem lett az idén Rubik kocka. De jövőre még lehet 😉

Így aztán böngésztük a netet, hogy mi legyen a jelmez, és mivel tavaly nem készítettem jelmezt, mert egyszerűen csak pandamaci volt Editke egy pandás szoknyában, fekete felsőben és a toulousi szerzeményű maszkkal, így valahogy elfelejtettem, hogy nem akarok én igazán farsangi jelmezt készíteni. És remekebbnél remekebb ötletek jöttek szembe, mint habfürdő, bagoly (dejó, hogy nem abba vágtam bele), búvár és a fonalgombolyag. Igazából azért hagytam magam rábeszélni a fonalgombolyag elkészítésére, mert Editke kitalálta (illetve erős nyomás hatására elültetődött a fejében, köszi, Léna 😈), hogy sellő akar lenni. Hát azt semmiképpen nem szerettem volna, mert egyrészt a sellő felül egy melltartóban van, ami a mi februári időjárási körülményeinkben nem annyira buli, másrészt szerintem béna jelmez (és én vagyok az anyja!), harmadrészt tutira nem varrok sellőjelmezt, ezt azért már beláttam, hogy nem fog menni, negyedrészt a készen kapható jelmezeket nem találtuk szépnek Editkével. Ezért gondoltam, hogy valami szuper DIY jelmez lesz a megoldás és trallallla, szép az élet, és itt is volt nekünk a fonalgombolyag. Leírás is volt hozzá, szerencsére (itt, az alapötlet DIY jelmezekhez és a rubik kocka is, itt). Így megvilágosodtam viszonylag gyorsan, hogy a jelmezhez szükségem lesz ipari mennyiségű zseníliadrótra, ami nem egy olcsó dolog. De Editke saját maga kitalálta, hogy ő színes fonalgombolyag szeretne lenni, nem egyszínű, így már kicsit könnyebb volt a helyzetem, mert a múltkor láttam a pepcoban több színű drótot egybecsomagolva, és a pepco nem drága hely. El is ballagtam a boltba, és ugyan volt zseníliadrót, de nem túl szép színekben, de volt benne csillogós, ami valami okból megfogott, így vettem is 5 zacskóval. Mikor fizettem, akkor szembesültem vele, hogy el van árazva a drót, és kb fele annyiba kerül, mint ami rá van írva, így mentem még egy körre, és vettem még 5 zacskóval. A maradékot szerintem a következő úgy 20 évben el is használjuk. Aztán egy kínaiban találtam nagyon szép rózsaszínűt, abból is vettem, és az lett az alapja a fonalgombolyagnak.

Kellett még papír a gombolyaghoz, vastag és viszonylag nagy, ami körbeéri Editkét. Erre nem vagyok büszke, de a legutáltabb irodatársam kb 10 éve hánykódó tudományos poszterét ítéltem meg erre a legmegfelelőbb alapanyagnak. Ok, nem szép dolog, de ő meg annyira egy utolsó le se írom micsoda velem szemben, hogy ez a poszterelvétel és felszabdalás semmi ahhoz képest, ami ő csinál, szóval ez kellett a lelkemnek, és tudom, hogy a pokol tüzén égek majd el, de akkor is. A poszter alapvetően mindig jó strapabíró anyagra készül, ezért találni se lehetne ennél jobb alapanyagot. 

A kötőtűknek először nem tudtam, hogy mit vegyek, első gondolatom a függönykarnis volt, de az egyik (kedves) munkatársam javaslatára egy nádpálcát használtam erre, amit Krisztián kettéfűrészelt, a végére meg ragasztottam két fagolyót, azt itthon találtam a kellékes dobozaim egyikében. 

Miután minden cucc megvolt, készülhetett a jelmez. Azt olvastam a leírásban, hogy ez egy ultra könnyen elkészíthető jelmez, és sajnos el is hittem, hogy az... Csupáncsak 4 órán át csomóztam, ragasztottam (közben égettem össze magam a ragasztópisztollyal, mert a zseníliadrót nem egy könnyen ragadó valami, különösen a  csillogósok nem, azok közül sok oda se ragadt), mértem Editkét, vágtam (a papírt, nem Editkét), újra ragasztottam és kergültem meg. Pedig Editke is segített, mert az első lépés az volt, hogy a drótokat hármasával össze kellett csavarni. A hármat a leírás adta meg, de végül én átalakítottam, mert Editkére óriási lett volna a 3 drót, így miután összecsavargattuk őket hármasával kb fél óra alatt, egy újabb fél óráig lecsavartunk róla egyet, hogy kettesek legyenek és a maradékot újra összecsavartuk... Itt kellett volna abbahagyni, de nem tettem! 

Kivágtam a POSZTERből egy akkora csíkot, ami körbeérte Editkét és olyan széleset, ami engedi majd, hogy le tudjon ülni a jelmezben. Ez is az én alakításom volt az eredetihez képest, mert abban szerintem a kislány nem tud leülni, de akkor meg egész nap álljon a jelmezben, meg hogy fog pisilni, szóval én ezt átalakítottam. Ráragasztottam a két oldalára a tépőzárat, hogy oldalról is le tudja majd venni. 

És ezután jött a legrosszabb rész, a zseníliadrótok felragasztása egyesével.... Nem szépítem, rengetegszer megégettem magam, ez ránézésre egyszerű dolognak tűnik, de amikor egy hengerre kell felragasztani kis drótokat kevés helyen benyomva a ragasztópisztolyt, na az nem egy könnyű művelet.

De készen lett! És ami a lényeg, Editkének annyira tetszik, és fonalruhának hívja, és szerinte ez a legjobb jelmez, amit valaha is látott 😎 Csakis ezért érte meg szenvedni vele.

Még ami hiányzik róla, az egy pánt szerű valami, egy gumi vagy ilyesmi, ami megtartja Editke vállán az egész cuccot, ezt majd még valami pihentebb órámban felragasztom, mert így nem áll stabilan rajta a jelmez. Ezt az eredeti leírás nem írta, el se tudom képzelni, azon a gyereken hogyan áll meg a jelmez. 

Farsangi szalagos fánk szénhidrát csökkentett verzióban

Mindig azt gondoltam, hogy a fánksütés valami nagy hókusz-pókusz, aminek kivitelezésére én magam perszehogy képtelen vagyok. És ez nem is igaz, mert ahhoz képest, hogy először sütöttem, tök jól sikerült, igaz lehetne kicsit szellősebb a tészta, de ízre nagyon finom. Editkével be is zabáltunk belőle persze, rendesen, fájt is a hasunk, de hát így jár, aki melegen eszik frissen kisült kelt tésztát 😛

A fánkot ch csökkentett liszttel készítettem el, de rendes liszttel is nagyon jól működik, mivel arra van az eredeti recept 😉 De aki figyel a vonalaira, vagy bármi más okból hisz a ch csökkentésben, az bátran készítse el másmilyen liszttel, működni fog, ha valamilyen keleszthető anyag is van benne (én felesben csináltam normál liszttel). A gluténmentes lisztek nekem nem kelnek meg, mondjuk feltétlen a gluténmentességet nem is szeretném megvalósítani, csak egyszer akartam olyan liszttel készíteni valamit egy valakinek, aki érzékeny rá, és nem működött. De a neten lehet találni különböző sikér helyettesítőket, amivel állítólag a kelt tészta is működik gluténmentesen.
A recept egy kicsit módosított Horváth Ilona recept, hozzávalók:

• 50 dkg liszt (én ch csökkentettel csináltam)
• 1 kávéskanál só
• fél kocka friss élesztő
• 3 dl tej (nekem ez sok volt nagyon, lehet liszttől is függ)
• 4 evőkanál cukor
• 1 csomag vaniliás cukor
• 1 tojás sárgája
• 7 dkg margarin
• sütéshez olaj

Az élesztőt felfuttatjuk a cukorral és egy kevés tejjel, majd a liszthez adjuk, és a többi hozzávalóval lágy kalácstészta állagú tésztát gyúrunk. Én kézzel szoktam, mert szeretek tésztát gyúrni, de géppel is lehet persze. Ha megvan a tészta, akkor kelesztjük meleg helyen egy órát. Ha megkelt, kb ujjnyi vastagra nyújtjuk (sülés közben még nőni fog) és korongokat szaggatunk belőle (én egy pohárral szaggattam ki).

Kelesztjük így kiszaggatva is egy 20-30 percet (addig pont le lehet nyomni egy RR hasizmot 😈 fitness őrült anyukáknak, akik ezt ördögtől valónak tartják, vagy ősanyák, akkor ők addig foglalkozhatnak kulturáltan a gyerekeikkel, én egy színezőt adtam Editkének, és biztatást, hogy jöhet velem a földre tornázni, dehát könnyű nekem, egy gyerekem van, az is lány, tudom, csak jelzem, hogy ilyenkor is lehet ám tornázni, nem kell fél napot készülni egy hasizom erősítésnek, és átöltözni sem kell, mert sportmelltartóban pont lehet tésztát is gyúrni, utána meg sütni majd egy füst alatt lezuhanyozni, és illatos hajjal és bőrrel enni a fánkot, majd gyomorrontást kapni).

Ha megkeltek még egyszer, akkor olajat forrósítunk, és megsütjük a fánkok mindkét oldalát. Én úgy sütöttem, hogy Horváth Ilona leírta, először az egyik oldalát fedő alatt, aztán megfordítottam, és a másik oldalát fedő nélkül sütöttem. Nem kell amúgy sok idő a sütésnek, nekem egy kb 10 perc alatt megvolt az egész pedig arra készültem, hogy majd ott állok egy 40 percet biztosan.

Nem nagyon vártunk, hogy hűljön, hanem még úgy melegen, stíviás baracklekvárral ettük, és nagyon finom volt. 

Fejdíszek, maszkok - itt a farsang!

Igaz ezeket a fejdíszeket, maszkokat és egyéb bulizáshoz elegedhetetlen dolgokat nem farsangra készítettem, hanem még újévre, de azért a farsangi időszakban is megállják a helyüket, és ha 10 percre le tudunk vele kötni egy gyereket, akkor már megérte. Ha meg mi magunk készítjük el, akkor felbecsülhetetlen kikapcsolódást nyújtunk az agyunknak (ami a munkában megfáradt 😛), ami ugye fontos. A flow élmény, megminden, tudjátok 😏

Szóval a dolog egészen egyszerű; kellenek kartonpapírok (akár kidobásra váró dobozok, csomagoló anyagok, stb), dekortapaszok, wc papír gurigák (ez a legjobb), ragasztó, olló, sniccer, kitartás. Ha ezek megvannak, akkor akár monokróm szetteket, akár a gyerekek számára kedvesebb színes kis maszkokat tudunk legyártani, amit aztán vagy mi magunk, vagy a gyerekek tovább tudnak díszíteni, így ügyesedik a kezük, meg mittuodoménmilyen képességül is nyilván, így íme, itt egy fejlesztő játék otthonra, ami nem igényel nagy beruházást. És az a gyerek, aki nem szeret rajzolni egy-egy álarcot szívesebben díszít ki, mint hogy papírra rajzoljon simán, mert ez izgibb, és így hátha olyan gyerek is bevonódik a kézműveskedésbe, aki amúgy nem kedveli a ceruzás tevékenységet. Ezt csak feltételezem úgy a józan paraszti eszemmel, mert saját tapasztalatom ebben nincsen. 

És amik készülnek, pl wc papír gurigából és dekortapaszból, kevés csillivilli pomponnal: 

Kiskoronák!

 Lányoknak szigorúan hajráfra rögzítve.

Kartonból és hurkapálcából karneváli maszk, amit a lányok strasszokkal díszítettek tovább és tettek egyedivé.

A felnőtteknek, kartonból, sniccerrel és sok-sok türelemmel. 

És hogy környezettudatosak is legyünk; a gyerekeknek a kék álarcot és a felnőttek csókos száját kidobásra ítélt kartondobozból vágtam ki, majd lefestettem akrilfestékkel (minimális mennyiség kell, és akár temperával is lehet festeni rá). Ez néminemű tudatosságot, és gyűjtő szenvedélyt valamit sok-sok tároló helyet is igényel, hogy legyenek otthon ilyen újrahasznos dolgok, mint wc papír guriga és kartonpapír, de így tudunk szinte a semmiből, bármikor alkotni olyan dolgokat, amik örömet okoznak a gyerekeknek-felnőtteknek, és nem kell egyből vadul a kreativ boltok drága portékái között keresgélni. Ha még tudatosabbak vagyunk, akkor a hurkapálca helyett választhatunk vékony faágakat is, amit egy smirglivel lecsiszolunk. A kreativkodás leginkább nem a pénz költéséről szól, legalábbis nekem, hanem hogy egyszerű dolgokból valami nagyszerűt készítsünk ✌

Busó fejek, avagy űzzük el a telet!

Nem is kérdés, hogy farsangi időszakban vagyunk. Ha van egy ovis korú gyermekünk, akkor meg nem is tudunk erről megfeledkezni, többször nyávogtam már emiatt itt a blogomban, hát most is azt érzem, hogy soha, tehát SOHA nem lehetünk egy ünnepre eléggé felkészültek, így tehát egy darab fánksütéssel sem lesz farsangi hangulat, ha nem lóg a lakás minden pontján több olyan dolog, ami emlékeztetne erre minket. De lehetőleg minden díszítőelemet cseréljünk le farsangira, mert "az oviban már ez is van, meg az is", sose érjük utol az ovit, legfeljebb kulloghatunk utána. Vagy nem tudom, lehet én rontok el valamit folyamatosan, de nem hiszem. 

Szóval mivel farsangi időszak van, így el kell távolítani minden olyan díszítőelemet a lakás különböző pontjairól, amik nem illenek a farsangi ünnepi körbe (ha van ilyen egyáltalán, nem is tudom), így a cuki spatula rénszarvasokat is a lakásajtókról. Helyükre pedig valami farsangit kell készíteni, hát nekem jobb híján busófejek jutottak eszembe, illetve ehhez találtam egy tök jó kis mintát az interneten. Belinkelni nem tudom, mert egy fb zárt csoportban láttam az ötletet egy óvónénitől. A dolog amúgy igen egyszerű, a rémísztő busók fejét kell megrajzolni, gyerekünk kidíszíti és már kész is. Az eredeti ötletben nagy ív szép barna papírból készítették el a fejeket, de nekem ez nem volt itthon, és hogy utolérjük az ovit díszítésben (...), egyből kellett cselekedni, így jobb híján egy kiszuperált papírszatyorból készítettük el a busófejeket. Utólag tök büszke vagyok magamra, hogy ilyen otthon fellelhető alapanyagot használtam a díszekhez, mert ez még olyan kis újrahasznosító szemléletű is, minek vegyünk a boltban papírt, ha van otthon egy csomó használaton kívüli szatyor. A szatyorban a belsejét használtam fel, mert a külseje mintás volt.

Először a ragasztás mellett feltéptem a szatyrot, aztán kifordítottam, és méretre vágtam. Editke ajtajára mindig nagyobb díszt teszünk, és az szebb is lett, mint a többi ajtón lévő kisebbek. 

Előrajzoltam a rémísztő arcot, aztán Editke körberajzolta a körvonalakat fekete filccel és kiszínezte kedve szerint.

A legnagyobbnak hajat és bajuszt is ragasztottunk, amihez vattapamacsot használtunk fel, ez az eredeti ötletben is így volt.

Ragasztottam a busóknak szarvat, amihez jól jött az eredeti szatyornak a füle, így az se ment kárba, amitől tök boldog és lelkes lettem, hogy még az is felhasználásra került :D 

Gyorsan fel is ragasztottuk az ajtóra, hogy rémíssze el a telet minél hamarabb.

Aztán elkészültek a "kicsi" busófejek is.

Pofonegyszerű, de látványos ötlet, és Editke nagyon élvezte a rajzolást, ragasztást, vágást, én meg addig elmosogattam, főztem, lelkesen néztem, milyen ügyes gyerekem van :P :D Ha lesz még bennem erő és lelkesedés, akkor ilyen fejekből készítek egy girlandot is, mert (girland mániám van) az olyan jól mutat a függönykarnisra akasztva, és ezek a kis busók szinte kívánják is, hogy egy szalagra kerüljenek egymás mellé ;)

Farsang! Farsang????

Ez most a gondolkozós bejegyzésem lesz, mert nem vagyok a héten valami nagy kreativ ember, örülök, ha az ebédet megfőzöm este, szegény valentin-napi ajtódíszem is türelmesen vár a sorára a konyhaasztalon. De hát ez van, ezt kell szeretni, ugyebár. 

A farsangot szerintem annyira nagyon kifejezetten én sose szerettem, aminek nem is tudom az okát. De mióta gyerekem van, tetszik-nem tetszik, a farsang van és nem lehet csak úgy elmenni mellette. Az ovi ismét jó munkát végez, hasonlóan, mint a karácsonynál, már jó előre befűtik a gyerekeket, hogy mindjárt itt a farsang, és akkor a szülő meg csinálhat farsangi visszaszámlálóst lassan az adventi kalendáriumhoz hasonlóan, mert minden nap elhangzik a kérdés, hogy "De hányat kell még aludni, hogy farsang legyen?" A "Sokat." mint válasz már nem annyira menő egy 4 évesnek, ezért mi már vadul számolunk vissza, jajjjjdejó. De a farsang nálunk 3 napos, ami az én gyerekem olvasatában azt jelenti, hogy akkor 3 jelmez is kell. Hurrá. Amúgy van kettő, a macskajelmez meg mindig menő és egyszerű, így a harmadik az macska lesz és mindenki boldog. 

Az még odáig úgy rendben is van, hogy a gyerekek beöltöznek. De nálunk van szülői farsang is, igenám, ahova a szülőknek is be kell öltözni. Persze, nem kitétel, dehát egy farsangra csak jelmezben megy az ember. Fura, hogy míg a halloweeni beöltözésnek tök nagy lelkes híve vagyok, addig a farsangi beöltözésnek kicsit sem, és mindig szenvedek, hogy mi legyen a jelmezünk. Mert ugye ha már felnőtt farsang és ha már (optimális esetben) az ember a párjával megy, akkor páros jelmez kell. Tavaly valami isteni sugallat hatására tök gyorsan és olcsón megálmodtam a páros jelmezünket, aminek nagy sikere is volt, Superman és Lois lettünk, különösebb befektetés se kellett hozzá, pólót kaptunk kölcsön Krisztiánnak (köszi, Zsuzska :* ) vettünk neki egy szemüvegkeretet, én meg fekete kosztümben voltam és csináltam magamnak egy újságíró igazolványt és készislettünk. Ez az egyetlen igazán remekül sikerült emlékünk van a tavalyi farsangról :D

Ezt valahogy olyan gyorsan el is felejtettük, és akkor most megint itt van a fejtörési lehetőség, hogy mi a töknek öltözzön be egy szülőpáros, amiben még az utcára is ki lehet merészkedni, táncolni és enni is lehet benne, és adott esetben még beszélgetésre is van lehetőség benne?

Sok ajánlattal bombáztam Krisztiánt, de sajnos nem akart mellettem, mint cowboy cowgirl se ló, se indián lenni, pedig szerintem mindkettő remek ötlet. És Krisztivel tök jók voltunk ebben a jelmezben.

Az első számú menekülési útvonal ilyenkor az orvosi köpeny, ami pont olyan, mint a laborköpeny, amiből nekem van egy pár. Csak már voltam orvos is, igaz nem felnőtt farsangon. 

Így aztán hosszú elmélkedésem alatt arra a remek megoldásra jutottam, hogy Mickey és Minnie egér leszünk a farsangon, szerintem remek ötlet :D Piros és fekete ruhák kellenek hozzá, amiből nekem van jó sok (főleg a feketéből, hát az még slankít is ;) ), Krisztián meg szerencsére befűzhető egy piros nadrág vásárlására. Ezeken kívül pedig egérfülek és fehér kesztyűk kellenek, na meg orrnak egy-egy pingponglabda. És (remélhetőleg) ennyivel készen is van a jelmezünk. Már úgy a fejemben. Mert másképpen teljesen el vagyok maradva a dolgok beszerzésével, de hát van ez így. A terv valami hasonló. Persze a képen nem mi vagyunk, sajnos, vagy sem, a lánynak mindenesetre sok adottságát elfogadnám ;) Meg a szoknyáját is :)

Akinek egyszerűbb és jobb jelmez ötlete van a tarsolyában, az ne tartsa magában! ;)

Farsangi álarc és királylány süveg

Igaz ezt az álarcot nem farsangra készítettük a lányokkal, hanem még szilveszterre, de farsangra is egy egyszerű ötlet lehet ez. 

Hozzávalók:

• vastag karton
• krepp papírok
• vékony gumi
• színes ceruzák, ragasztó, olló, formalyukasztó...
• lelkes gyerekek, akik kidíszítik az üres papírokat :)

A süveghez kivágunk egy háromszöget, megtűzzük az oldalát, a fenti részén belülről áthúzunk rajta pár csík krepp papírt, az lesz a dísze. gumit teszünk az aljára, amivel a fejre lehet rögzíteni. Odaadjuk a gyerekeknek, hogy kidíszítsék kedvük szerint.

Az álarchoz nekem nem volt sablonom, így szabadkézzel egy gyerekszemüveget méretnek alapul véve rajzoltam egy álarc formát a vastag kartonra és kivágtam, a szemek helyét is. Kilyukasztottam oldalt (egy hústűvel..), és gumit húztam bele, ez tartotta a fejükön az álarcot. Aztán ezt is kidíszítették kedvük szerint.

Kis lelkes díszítők.

 Kééész.

 Két kis cuki álarcos hercegnő :)

 Cukikkal.

 Mi nem öltöztünk be, de azért a színkód megvolt ;) Főleg az övemen :P