2018

A nagy évértékelő poszt következik! 

Végignéztem a blogomat, és rá kellett jönnöm, hogy még soha nem írtam évértékelő bejegyzést. Volt újévi fogadalmas poszt (1 darab), hülye embereket szapuló poszt (rengeteg... 😅 ), nem foglalkozok hülye emberekkel fogadkozós poszt (rengeteg+1), de évértékelő nem. Lehet, ez azért van, mert annyira jó volt ez a 2018, hogy most éreztem először, hogy namostaztán értékelnem kell valamit, mert végre valami jó? Lehet.

A legeslegnagyobb jó, már ami a munkámat illeti a Vörös József emlékérem volt. Mai napig nem értem, hogyan esett rám a választás, és mai napig várom, hogy egyes kollégák majd gratulálnak hozzá, mindhiába, ebből is látszik optimista életszemléletem, hiszen az érmet februárban kaptam, lassan egy éve. És mindenképpen ezt tartom a legnagyobb elismerésnek, amit eddig kaptam, mondjuk igazából más elismeréssel nem is nagyon dicsekedhetek, de hát alulról szép nyerni, mint ennél az emlékéremnél is. Majd az idei évben hátha elismernek a saját "berkeimen" belül is. Bár a hallgatóim néha meg tudnak lepni 😛

 És legalább Mezőberény megbecsül, aminek szintén nagyon örülök.

Ami szintén meglepetés volt, és a munkához kapcsolódik, az az, hogy a Növényvédelem beválasztott a szerkesztői közé. Ez olyan karitatív munka, tehát fizetéssel nem jár, mondjuk megkapom minden hónapban a Növényvédelmet, és sok idegeskedés meg munka volt már vele, de ott a nevem egy folyóirat szerkesztői között, és ez nekem mindenképpen megéri. Ez sem belső elismerés, már nem egyetemi, mert a szerkesztők között jórészt más egyetemek oktatói, illetve kutatói és hivatali emberek vannak. Volt már összeütközésem is pont elég a szerkesztőbizottság tagjaival, ugyan csak fél éve vagyok köztük, de hogy Turóczi szavaival éljek, az is csoda, hogy pár hónapig nem veszekedtem velük. Még nem döntöttem el, hogy ezt a megjegyzését most magamra vegyem-e, vagy ne 😄

Voltam az évben két nemzetközi konferencián is, mindkettőt nagyon vártam, és valamilyen szinten (sajnos) mindkettő csalódás volt. A francia konferencia napraforgós konfi volt, hasonlóan utolsó pillanatos regisztráló voltam, mint a török világkonfin, mert a kedves munkatársaim nem akartak elmenni. Nem vittem semmi előadást vagy posztert, csak mentem, hogy jó legyen. Sajni nem lett jó, mármint a munka része, amúgy maga az utazás és Toulouse nagyon szép és jó volt, és a társaság is. Viszont ott derült ki, hogy az egy éve dédelgetett álmom, miszerint egyengetik az utamat egy új munkahelyhez, ami csúcsszuper lett volna, füstbe ment, mert a labort Hollandiában építették fel. Hát ez van, ez az élet. Akkor teljesen letörtem, viszont az idő azt igazolta, hogy talán jobb is volt, hogy nem most, Editke iskolába menetele évében váltottam tök más felé a munkában.

A másik magyarországi nemzetközi konferencia volt, ami annyira minősíthetetlen volt mind szervezésileg, mind az előadásokat tekintve, hogy nem is tudok róla mit írni. De hogy a jó oldalát nézzem, ezen a konfin jelent meg az első angol nyelvű toxinos témám, ami nekem új téma, és mint olyan, így rendkívül nehéz vele teret nyernem, különösen, hogy nagy támogatottságom (=pályázat, vagy bármilyen phd téma, akármi) sincsen hozzá. Ennek viszont nagyon örülök, hogy így egyből egy nemzetközi konferencián tudtam ezzel előjönni.
Itt a konfi keretén belül a régi tablóknak való örülés látható, a tablón Virányival, hát ide is "elkísért".

Munka terén más említésre méltó dolog nem volt. Lett egy szudáni phd hallgatóm félig, illetve van egy szörnyű magyar szintén félig, de ezekhez még nem kapcsolódik semmi kézzel fogható dolog. 

Nagy dolog az életemben, hogy 2018-ban egy csomó játékon nyertem, pedig nem vagyok igazán ilyen szempontból egy szerencsés alkat. Így voltunk Zsuzskával premier előtti mozizáson, kaptam egy egész doboz tisztítószert (éljen a takarítás) és most decemberben nyertem egy könyvet is. A könyvhöz kapcsolódóan szeretettel ajánlom a Pán Péter, stop blogot. 

Tavaly életemben először mentem el hosszabb biciklitúrára, aminek sajnos nem lett valami fényes vége (konkrétan a felénél feladtuk a Balaton körbetekerését, ez van), de még így is többet bicajoztam egy nap alatt, mint életemben bármikor. De az idén jöhet mondjuk egy Velencei tó túra, az vélhetően menni fog.

Ami hobbi szinten jelen lett az életemben, az a bullet journal módszer, ez egyértelmű. Örülök továbbra is, hogy rátaláltam erre a dologra, kikapcsol, jó érzést ad és nem utolsó sorban jobban is illik hozzám, mint az előre legyártott naptárak.

Ami magánéleti szinten nagy lépés volt, hogy ki tudtam mondani pár emberről, hogy nem kell az életembe. És ezt nem csak úgy kigondoltam, hogy akkor most ez van, hanem tényleg le is építettem, ami csak kizsákmányolt engem. Ez szomorú, de így kellett lennie. Lettek helyettük új emberek, és hiszem is, hogy lesznek mindig olyanok, akik a kilépők helyére beállnak a szívünkben. Ennek folyományaképpen rengeteg új sportot próbáltam ki, amik közül a gymsticket meg is szerettem, és rendszeresen járok is rá, így a TRX mellé ez került be újnak, és a jóga, amit nekem még leírni is fura, hogy én magam jógára járok, mert ezt évekkel ezelőtt elképzelni se tudtam, de bejött az is. 

Aztán a legnagyobb változás egyértelműen az, hogy Editke iskolás lett. Túlvagyunk egy kemény 3 órás testnevelés felvételin (én közben sok síráson, természetesen), örültünk, hogy a rengeteg gyerek közül 5.-nek vették fel a kis Nyulit, és azóta szépen teljesít is az iskolában, és nagyon szereti továbbra is a tesit, és az én nagy megkönnyebbülésemre Tibi bácsit, a tesitanárt is.

 Első nap a suliban.

Krisztiánnal ugyan meg nem ünnepeltük (ejnye-bejnye!), de betöltöttük a 15. közös évünket, ami nekem már szinte hihetetlen, sose gondoltam, hogy egy emberrel lehet ennyit együtt élni, és még szeretem is, de hát ez van. Ezt neki is szoktam mondani, szóval tudja
Futóverseny Nyulikával.

 Mert tényleg ilyen vagy 😈

Sokszor tök büszke is vagyok.

Ebben az évben nagyon sok közös program sikerült olyan barátokkal, kik bár régen az életem részei, de most valahogy intenzívebben voltak jelen, és ennek nagyon örülök, remélem jövőre is így lesz. A találkozásokon mindig ők készítettek képet, amit nem küldtek el (igen Zsuzska, NEM küldted el, így kinyomtatni se tudom, Krisztiről nem is beszélve 😂, de ő még a blogomat se olvassa...). Így egyes képeket kipótolok Editke és a fiúk képével.
Kosarasok (Editke valami szereptévesztésben van) a Tóparton.

 Egész nyáron strandoláááááááááás.

 Esztivel Porecben.

Halloween Krisztivel.

 Csajokkal.

Utazásban sem volt hiány 2018-ban; az év eleje annyira sűrűre sikerült, hogy a postán Ausztriába kötöttem meg a biztosítást, miközben Olaszországba készültem, így valószínűleg azóta is hülyének néz a postás csaj, de hát ez van, egyik biztosítás kellett a másik után, ki tudja már ezeket az országokat számon tartani 😆
Velence. Azt hiszem 😆

Zelena Laguna.

 Limski fjord.

 Nyulival a Delfinben.

 Gergővel a tengerparton.

Mindent cipeltek helyettem a partra.

Egy őszinte kép a 12 km-es túránk kb 9. km-nél. Sok volt a szintkülönbség, és itt még nem is sejtettük, mi fog következni... Editke: "anya, én felnőtt koromban nem akarok túrázó lenni, az félelmetes és veszélyes" Azt hiszem, megszerettettük vele a hegymászást 😏😐

Remélem a 2019 is lesz ilyen mozgalmas és sikeres év, mint a 2018 volt. 

Ez a kedvenc családi képem 2018-ból. Anya, apa, Krisztián, Nyulika.

Boldog új évet!

Az óévet egy szuper évértékelő poszttal szerettem volna zárni, de végül annyi mindent csináltam az év utolsó napjaiban, hogy nem kerültem gép közelbe, és elmaradt a dolog. Végleg nem maradt ki az életből az évértékelés, mert azt gondolom, hogy nekem alapjaiban nagyon is sikeres év volt a 2018, így illik megemlékezni róla egy hosszabb bejegyzésben, de nem ez lesz az a bejegyzés még. 

Félek is a 2019 évtől, mert ha olyan jó volt az előző év, akkor nehogy rosszabb legyen az azt követő, hiszen az élet csupa hepehupa, és nem lehet, hogy a hepe után ne hupa jöjjön, hanem újra hepe, de hátha felül lehet íri ezt a vélekedést, így jó sok tervem van 2019-re is, aminek már ma neki is álltam, hogy biztosan minden tervemnek a végére érjek. Például ma ezért semmi mást nem csináltam jórészt, csak könyvet olvastam, mert bár igyekszek mindig olvasni, de sokkal-sokkal többet szeretnék, és most ezt kezdtem el. Szerencsére lefogyni és többet sportolni nem akarok, ezek a hagyományos újévi fogadalmak, ezért nem lehet januárban beférni rendesen edzésre, de hát ott van még 11 másik hónap, amikor senki nem fogad meg semmit, januárban meg lehet futni, ha az ember nem akar heringként eltölteni a tornateremben egy hónapot. Szóval életmódra vonatkozó, táplálkozással kapcsolatos fogadalmaim nincsenek erre az évre. Szeretném azt tartani, amit évek óta csinálok, gondolom, ha eddig ment, akkor ez után is menni fog. 

Viszont meg kell írnom legalább 2 cikket az év első negyedében. Persze azok nem ilyen irományok, mint amiket ide kitesz a blogra egy ember, hanem rendesen felépített, irodalmi adatokkal teletűzdelt, szépen megfogalmazott, leginkább angol nyelvű és impakt faktoros cikkek. Szeretem, mikor azt mondják sokan, hogy ebben az évben ennyi meg ennyi "cikke" jelent meg különböző platformokon, és ez a szám sose 10 alatti. Azok a cikkek nem olyan típusú  cikkek, mint amiket egy kutatónak kell produkálnia. A kettő össze sem mérhető. Az élet fricskája viszont, hogy azokat a cikkeket, amiket a hagyományos értelemben vesznek a mindennapi emberek, rengetegen el is olvassák, így igazi cikkírónak tekintik azokat az embereket, akik ezeket írják, míg a kutatókat a legtöbb esetben nem értik, hogy mit tökölődnek hónapokat egy -egy cikkel, mire megjelenik, és miért írnak egy évben "csak" kettőt, és ők miért örülnek ennek annyira. Azért, mert a szakmai folyóiratoknak van bírálója, nem is egy, és nem is túl kedvesek, és igen, egy-egy cikkre néha hónapokat kell várni, mire egyáltalán megjelenik, és lehet senki nem is olvassa el őket, nem úgy, mint az internetes portálokon megjelenő szupercikkeket. De a kettőnek alapjaiban más a funkciója. Lehet külön nevet is kellene adni nekik, az egyik maradhatna cikk, a másiknak meg kellene valami más név. De hát nekem nem az a feladatom, hogy tömegcikket írjak, amit mindenki elolvas és elsőre magáévá tesz. Szóval ebből kell nekem megírni 2 darabot. Ha nem hármat. Ez van, ezzel el vagyok maradva, és engem ez alapján is mérnek. 

Aztán ami még igazi nagy fogadalom, az az, hogy próbálom más szögből nézni a dolgokat, és embereket. Ehhez nem akarok nagy kommentárt fűzni, ez is egy fogadalom, hátha az idén menni fog.

Aztán célom még sok van, amiket a kis bullet journalomba le is írtam, illetve le is fogok, ha meglesz az új csillivilli ponthálós (ezt le kell írnom nagybetűvel is PONTHÁLÓS) füzetem. 

Az új évet pedig itt a kreativ blogon a kis minifogadalmaim után egy rétes recepttel szeretném nyitni, ami bár nagyon egyszerű, de pont annyira finom is. Akkor egyszerű, ha nem december 31-én akarunk délben előre legyártott, tehát BOLTI réteslapot venni. Ha mégis így teszünk, akkor rendkívül bonyolult a recept, hacsak Krisztián halált megvető bátorsággal be nem megy az Aldiba a szilveszteri hajrában 😂  

Hozzávalók:

• egy csomag bolti rétestészta
• egy nagy fej káposzta
• zsír, cukor, só, bors
• olvasztott vaj

A káposztát almareszelőn lereszeljük, besózzuk és állni hagyjuk egy 20 percig. Utána a levét kinyomkodjuk, közben egy serpenyőben megolvasztjuk a zsírt, amin megfuttatunk kb 2 kanál cukrot. Erre tesszük a kicsavart káposztát, amit megdinsztelünk. Ha készen van, ízlés szerint még sózzuk és borsozzuk is.

A kész rétestésztából egy lapot egy konyharuhára teszünk, megkenjünk olvasztott vajjal, ráteszünk még egy lapot, azt is megkenjük és befedjük egy harmadikkal. Erre tesszük egy csíkba a párolt káposztát és a konyharuhával felcsavarjuk. 180 fokon kb 20 percig sütjük. Ha készen van, hagyjuk kihűlni és felvágjuk. Én két rudat csináltam, egyből el is fogyott, frissen a legfinomabb. 

A malacfej sütit is elkészítettem idén is, a recept itt van, ez továbbra is kedvenc és egyszerű tészta. BÚÉK!

Az én levelem a Jézuskának

Mióta van nekünk Editke, én is írok minden évben levelet a Jézuskának, mert ő is ír, és akkor ha fenn akarjuk tartani a látszatot, akkor nekem is kell írni, különben honnan tudná szegény Jézus, hogy kinek mit hozzon. Ez egyértelmű, ugye. Néha Krisztián próbálkozik, hogy szerinte hangos kimondással is ért a Jézuska a szóból, de ezt még nem döntöttük el egyhangúan, hogy tényleg így van-e. 

Editke már viszonylag régen megírta a levelet a Jézuskának, mert ugye idő kell minden egyes ajándék legyártásához, így már októberben megszületett a lista. Igaz azóta bővült pár elemmel, amit "jajjj, de jó lett volna ráírni a listára", de hát elvileg azt hozza a Jézus, ami a leírt listán van, nem többet 😇

Az én listám most nem olyan hosszú, mint amit pár éve prezentáltam. Lehet öregszek, és elég lesz a boldogsághoz szeretet és csoki. 

Szóval nagyon szeretnék az új bullet journal projektemhez egy ponthálós füzetet, kis méretben, amit amúgy is használok naptárként. Már egy éve van bullet journalom, szóval azt gondolom, hogy most akkor már megéri beruházni egy drágább ponthálós füzetbe. Mondjuk ez a legdrágább ebben a kategóriában, de egy kéket nagyon tudnék szeretni. Vagy egy barnát is. 

A bullet jpurnalhoz kapcsolódóan pedig mindennemű kis nyomdát, stemplit, akármilyenszörnyű matricákat, wasi tapeket, amiket csak nézegetni is jó, nemhogy használni 😍

                                   

                                       

                                       

Ha egy jót találsz, biztos van ott még 125 másik tökszupiiii (amit valszeg soha az életben nem fogsz használni, de nem baj, mert annyira cuki). 

                                       

                                        

Aztán nagyon fogy, vagy talán el is fogyott a téli parfümöm. Oké, minek hazsnálok téli és nyári parfümöt, miért nem elég nekem egy, értem én,d e akkor is, szerintem télen más parfüm kell, mint nyáron, és készpontvége. Még mindig ez a kedvencem. 

                                       

Pizsamára egyértelműen mindig szükségem van, bármennyire és akármennyire is. 

                                     

Továbbra is nagyon vágyok mindennemű könyvekre, annyi jó van most a Libriben, hogy huh, csoda, hogy nem hagyja ott az ember a fél vagyonát.

                                       

Nagy vágyam a könyvhöz kapcsolódóan egy e-book olvasó, bár magam sem tudom, tényleg jobb lenne-e, mint amin most olvasok, vagy nem, és azt sem tudom, milyen márkát szeretnék, de mivel már egy fél éve szeretném, biztos tényleg szeretném. Ez tök világos, nem?               

                                           

De ha nem kapok semmit, akkor azzal is kibékülök, mert úgyis szeretnék még világbékét, meg boldogságot, és szeretetet a családomnak és a barátaimnak. (Csak tudom, hogy néha a Jézuska is olvassa a blogomat, és mivel minden ünnepem egyszerre van szinte, az évnek ebben a szakában, így jólesik, ha valaki segít neki.)

Menütervező

avagy hogy leszünk tudatos főzők? A kérdésre természetesen és sajnos nem tudom a választ, de mindig vannak remek ötleteim, hogy mit hogyan kellene csinálni, amivel legtöbbször szerencsétlen Krisztiánt fárasztom, de amúgy tök jól bírja.

A legújabb ötletem, hogy teljesen véletlenül elkeveredtem egy naptárvásárra, és mit ad a jó ég, hát pont PONT volt ott egy főzős, menütervezős és ami a legfontosabb matricás tuti naptár, amit 200 kemény magyar forintért árusítottak, és akkor és ott azt éreztem, hogy ez kell nekem! És ez fogja megoldani az állandó kérdést, hogy "Mi legyen az ebéd?" amire az állandó válasz a "Mindegy, de pontaznelegyen amitkitaláltál... haneminkább süssél pizzát!" Szóval nálunk mindig ez van. A kajákat mindig én találom ki. Editkének még viszonylag tág a repertoárja, ami leginkább rakott krumpli,. halrudacska krumplipürével, palacsinta, gofri, túrógombóc, túrós galuska, és persze sült vagy rántott husi. Krisztián leggyakrabban mindegyet akar enni, de azt nem tudom, hogyan kell készíteni :P De cserébe bármit megeszik (szinte) és soha nem reklamál kaja miatt. Szóval azért jó, nem lehet panaszom, de szerintem minden anyának ez a mitfőzzek az egyik mumus, hogy egyszer legyen már, aki kitalálja, mi legyen a kaja, mondjuk minden hétre előre. Hát ez a naptár mondjuk ezt a kívánságot nyilván nem helyettesíti, de azért egy szupi kis tervező. Az én célom vele az, hogy majd ha valamelyik kedves családtagomnak kipattan az isteni szikra az agyából, hogy mit szeretne enni, akkor azt majd szépen felírjuk a naptárba, ésmilyenjólesz. Aztán lehet nem lesz mégse olyan jó, de egyelőre mindenki lelkes, Editke és Krisztián is. Editke a matricáktól lelkes, Krisztián a kajáktól, hogy bármit felírhat :D Maximum nem teljesül :P

Ilyen ez a szuper kis naptár:

Látszik, hogy már írtam is bele, mondjuk a kézírásom kibogarászásával még nekem is vannak problémáim, de Krisztián legalább szépen ír, mindenesetre szebben, mint én, úgyhogy töltögetheti szépen. Az a gondoltaom is van még amúgy, hogy nem csak a tervezésben fog segíteni ez a kis naptár, hanem ha elég kitartóan vezetem, akkor mondjuk már könnyebben látom, hogy mit ettünk régebben, mi az, ami eszembe sem jut, mint lehetőség, például tök régen főztem brokkolis tésztát, amit majd gyorsan be is illesztek valahova. Tehát nem csak a jövőbeli kaják tervezéséhez lesz jó, hanem ötletmerítéshez is :D Az még nem kristályosodott ki bennem, hogy a matricákat mire is fogom benne használni, de van egy gyanúm, hogy lehet nem is ebbe a naptárba fognak kerülni a szép kis matricák :)

 Ez az idézet az alján különösen nagyon tetszik :)

Egy baj van a naptárral, de az óriási. Nem tudjuk felrögzíteni sehogyanse a hűtőre, mert nincsen olyan erős hűtőmágnes, ami képes lenne megtartani :( Pedig ennek a naptárnak egyértelműen a konyhában és azon belül is a hűtőn a helye, így ki kell találnom majd valamit. Ötleteket szívesen várok ;)

Karácsonyi készülődés

Már három ember is azt mondta nekem, hogy ragad rá rólam a "szeretjük a karácsonyt és készüljünk rá jó előre" hangulat, ami nekem tök jól esik, és nagyon köszönöm, hogy nekem tulajdonítjátok :) de lehet, hogy az adott személyek mégse annyira boldogok ettől (sok-sok idő és pénz megy el ezzel, akárhogyan is nézem, de az öröm, ami a készítés közben átjár minket, megfizethetetlen!!!), ezért mutatok pár készülődős képet, hogy igenis örüljön, aki előre készül, mert karácsonyra már tök jó hangulatban leszünk ezektől a kis kiegészítőktől. 

Igaz, hogy nekem nincsen olyan nagy olvasótáborom, mint más tök szuper kis tematikus-kreativos blognak, de azt is tudom, hogy sok látens olvasóm van, akik csak úgy nézelődnek itt, hátha valaki közülük kap jó ötletet, vagy a manapság divatos szót használva, inspirációt karácsonyra. Amúgy meggyőződésem, hogy a kreativkodás nem feltétlen kézügyesség kérdése, ezért szerintem bárki képes ezeket a dolgokat elkészíteni, aki tényleg akarja, és rászánja az időt. Bár én arról is meg vagyok győződve, hogy phd-ja is bárkinek lehet, ha nekem van, aztán tessék, még sincsen bárkinek, de ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem olyan nagy ördöngösség ám jó dolgokat készíteni, csak ötlet kell hozzá. És ha nincsen sajátunk, akkor ellessük mástól, aztán úgyse lesz pont olyan, mint az eredeti, mert hozzáteszünk- elveszünk belőle ezt-azt, és máris a sajátunk a dolog, legyen az egy ajtódísz vagy girland. 

Már nagyüzemben készülök mindennemű dologgal, girlandokkal, adventi naptárakkal, ajtódíszekkel és adventi koszorúval, de valami okból én mindent egyszerre akarok csinálni, és így minden csak félállapotban van még :( Viszont ezekkel a dolgokkal kell a leghamarabb elkészülni, hiszen jövő héten már advent van, tehát a naptár és a koszorú nem várathat magára. Szerintem a karácsonyi díszítést is ki lehet már tenni, lehet sokaknak ez korai időpontnak tűnik, de úgyis olyan gyorsan eltelik ez az ünnep is, és jönnek a szürke januári napok, ezért most élvezzük és örömködjük ki magunkat az ünnepi díszítésben. Szerintem nem is maga a karácsony, tehát az a 3 nap a legjobb a karácsonyban, hanem a várakozás maga; a készülődés, hogy mindenkinek örömet tudjunk okozni nem drága, hanem találó ajándékokkal. Vagy legalábbis én ezt szeretem benne a legjobban :) 

És akkor jöjjenek képeken az alkotások, amik ugyan nincsenek még készen, de jövő héten elkészülnek, mert muszáj (pl. Editkének az adventi naptár). A részletes leírás majd úgyis később jön, most csak néhány (nagyzolósan) "werkfotót" mutatok nektek, lehet találgatni, vajon mi lesz ennyi becsomagolt wc-papír gurigából?

Egy nagy hosszú kígyó?

És milyen kapcsolódási pontja van ennek a kígyónak egy gombokkal felruházott fához?

És miért van annyi gomb az alján, kevesebb meg a tetején?

Mi lesz ezekből a nagyon drága anyagból készült háromszögekből?

És minek vontam én be egy hungarocell koszorúalapot ezzel a drága anyaggal?

És egy csillagot meg főleg miért?

Ezek a találós kérdések, és a válaszokat majd az elkövetkező egy hétben kapjátok meg a blogon, ha mindennel időben elkészülök és el is olvassátok :) 

Csak hogy lássátok, nem lopom ám a napot annak ellenére, hogy késnek a karácsonyi bejegyzések, csak egyszerűen annyi mindent kell előkészíteni, hogy ember legyen a talpán, aki mindezt meg tudja csinálni :D Neeeem, annyira ám nem nehéz a dolog, csak sok mindent kell csinálni amúgy is az embernek a mindennapokban (pl lógó has ellen hasfalizom erősítő gyakorlatokat naponta egy órán át Helga szerint... jajjjj), ezért kicsit nehéz besajtolni ezeket a karácsonyi extra készülődős dolgokat, de szerintem megéri ezekkel is dolgozni, bár kétségkívül egyszerűbb mindent készen megvenni a boltban. És még csak azt se tudom mondani, hogy olcsóbb otthon csinálni, mert nem feltétlenül jön ki kevesebből egy adventi naptár (főleg, ha az ember kis kakaómasszákat vásárol egyszerű kartonba csomagolva), de az egyediségnek mindig ára van ám...

Az ötleteket amúgy ellestem több forrásból is, de mindegyiket a saját ízlésemnek megfelelően alakítottam, majd a konkrét bejegyzésekben leírom nektek, hogy melyik ötlet honnan van. Addig meg jó találgatást, és nem késő még egyik ötletbe se belefogni!!!!

ui. a wc papír gurigákat tényleg gyűjtsétek, mert egy nagyon egyszerű,de mutatós girlandot is lehet belőle csinálni, majd azt is megmutizom, ha készen lesz! ;)