Öko szalvéta, kenyérzsák és zöldséges zsák

Nagyon menő dolog most az öko szalvéta, sajnos már nem is emlékszem rá, hogy pontosan hol is láttam először, és nem is tudom felidézni, hogy mikor fogalmazódott meg bennem, hogy nekem kell ilyen, a lényeg, hogy lett igényem rá, mert amúgy is minden nap viszek magammal a munkába tízóraira vagy uzsonnára szendvicset, meg Editke is azt viszi a suliba. Általában dobozba tesszük, de a dobozba még mindig tettem egy plusz szalvétát, amúgy nem tudom megindokolni, hogy miért, de tettem. Így is úgy is elmostuk mindig a dobozt, a szalvétát meg kidobtuk. De így szalvétát is használtunk és mosogattuk a dobozt is, ez nem túl öko tudatos. Valószínűleg ezen a nyomon haladva jutottam el az öko szalvétáig. 

Aztán ha már szalvétát varrtam, akkor adta magát az ötlet, hogy készítsek egy öko zacskót a zöldségek vásárlásához is, hogy ahhoz se használjunk rendes nejlon zacsikat, aztán az i-re a pontot a kenyérzsákkal tettem fel. Így lett egy teljes nagyon tuti menő szettem. 

Méretben is jók lettek, így festenek teli állapotban:

Az öko szalvétának és a kenyérzsáknak a belseje viaszosvászon anyag, így mosható, és reményeim szerint ennek köszönhetően nem szárad ki majd ki az, ami benne van. 

Varrtam egyet ajándékba Mártinak a szülinapjára és Editkének is. Editkének már volt egy kis szalvétája, amit mindig vitt magával a suliba, és azzal terítette le a padot, hogy en legyen morzsás, abból az anyagból varrtam meg neki a szalvétát. Egyelőre mindketten nagyon szeretjük, bevált. 

Mutatom, hogyan kell belecsomizni a szenyókat, mondjuk azért ez elég egyértalmű, de ha már lefotóztam, akkor ide is teszem.

Az áráról is szeretnék írni egy kicsit. Körülnéztem a neten, mert nem akartam én feltétlen magam megvarrni ezeket a kis öko csodákat, de miután egy ilyen öko szalvéta kb 1300 Ft-ról indul, és egy teljes szettért akár (tényleg, nem túlzok, nagyon durva) 9000 Ft-ot is elkérnek, így azt gondoltam, hogy azért annyira tudok varrni, hogy egy zsákot összehozzak. Vettem a pepcoban sima pamut pelenkát, 2 darabos volt 650 Ft, és egy viaszosvászon terítőt, ami 350 Ft volt. A viaszosvásznat lehet méterre is venni, de miután egy 140 cm széles viaszosvászon métere 1300 Ft-ról indul, így jobbnak láttma a terítőt, ami 130x90 cm méretű. Leleményeseknek áll a világ. Tépőzáram volt otthon, és ez a háló anyagom is, így arról nem tudok nyilatkozni, de nem lehet egyik sem egy eget rengető összeg. A varrás kb 4 órát vett igénybe, nyilván ezt nem számítom magamnak órabérben, de hozzátartozik, hogy én nem igazán vagyok egy gyakorlott varró, tehát azért egy profinak ez gyorsabban megy. 

Mindegyik varromány esetében csak téglalapot kell varrni igazából, és még az egyenes varrás se olyan lényeges, hiszen a  zsákot összehúzzuk, nem is látszik, milyen a formája. A szalvétát meg elég jól lehet formázni a viaszosvászon aljnak köszönhetően. Tehát a mintás anyagból is levágunk egy téglalapot, meg a viaszosból is, beszegjük a pamutot, rávarrjuk a viaszost, és kb ennyi az egész. Nem egy nagy hókusz-pókusz. 

Azóta is örülök, hogy megvarrtam magamnak ezt a kis szettet! 

Hímzett napraforgós kitűző

Már lassan egy hónapja megfogant az agyamban a gondolat, hogy a praktikában látott nyaklánc mintájára napraforgós kitűzőt fogok hímezni magamnak. A gondolat kissé lassan fordult át rendes munkába, és tartottam tőle, hogy nem is fog elkészülni a műremekem az adott időre, de végül belehúztam és csak készen lett a mostani hét keddjére. Az volt az utolsó időpont, hogy készen legyen, mert eredetileg a toulousi utamra szerettem volna magammal vinni a kis kitűzőt, mert nem volt feladott poggyászom, így viszonylag kevés ruhával kellett megoldanom a konferenciát, és azt gondoltam, hogy a fekete-barna rucijaimat szuperül fel fogom tudni dobni egy napraforgós kitűzővel, pluszban nagyon menő is leszek, hogy egy klímaváltozásos napraforgós konferencián ilyen kitűzőm van. De sajnos nem lett készen, sőt, addig még csak el sem kezdtem hímezni a kitűzőt, így maradt utolsó lehetőségnek a Vörös József emlékérem átadója, mint menő alkalom, ahol lehet napraforgóval feszíteni. Persze hétköznap is hordhatom, nem arról van szó, csak na, szerettem volna valamit mindkét eseményre, ami nem szokványos, de nem is hivalkodó, és ez a kitűző szerintem pont olyan. A toulousi konferenciát meg megoldottam egy nagyon tuti gyűrűvel és két jó sállal 👍Így is túlöltözött voltam a sok francia között, ki gondolta volna, amúgy meg olyan hideg is volt, hogy kb minden létező ruhát magamra vettem, hogy ne fagyjak meg előadás közben. De az egy másik történet, most a kitűzőről akarok írni.

Az ötletet a praktikában láttam, de ismét azt kell leírnom, hogy csalódtam ebben az újságban. Miért? Azért, mert egyáltalán nem adtak praktikus tanácsokat a hímzéshez, ugyan nem vagyok teljesen kezdő hímző, de így is bőven volt, amit kibontottam, mert nem úgy mutatott, ahogy kellett volna, és kb magamtól jöttem rá, hogyan kellene jól csinálni. Egy kezdőnek sztem már az első fél órában elment volna az életkedve is. Másrészt amire anya és Zsuzska hívta fel a figyelmemet, hogy tökre kár volt előre kivágni a kitűzőt, azt csak akkor kellett volna, mikor már készen vagyok vele. Ami tök jogos, mondjuk a széleit akkor is kivágva kellett volna hímeznem, mert körbe van hímezve az egész, de lényegesen könnyebb lett volna a belső részeket úgy hímezni, hogy egy nagyobb anyagot fogok a kezemben. Aztán ami nagy sérelmem, hogy a praktika szerint ezt a kitűzőt "röpke egy órácska" alatt ki lehet hímezni. Hát nem tudom, lehet tényleg ennyire béna vagyok (nem), de nekem a vége 7 óra lett. Az akárhogyan is nézem is sokkal több, de mondjuk tényleg béna vagyok, és 2x lassabban hímzek, mint az átlag, akkor se jön ki sehogy az egy óra. Vagy a praktika géppel hímez, és közben kézi hímzést reklámoz.... 

Na de a mű elkészült a nagy napra az Akadémiai díjátadóra!

Mi mással, mint fekete-barna kombinációval viseltem, jól feldobta ezt az öltözéket. 

De fázis fotókat is készítettem abban a korántsem röpke 1 órácskában, amíg hímeztem.

Ez volt az alap kiindulópont, látszik az eredeti minta is, ahol inkább rózsaszínes beütés uralkodik színben és nem is kitűzőnek, hanem nyakláncnak van elkészítve. 

 Az elején még viszonylag lelkes voltam. 

De kb ez után a pont után azt éreztem, hogy ez sose lesz készen, és hiába szépek a szirmok, a többi rész valahogyan nem az igazi. Valószínűleg ez a minta előre kivágása miatt volt így. 

És a végeredmény, közelről, több bajom is van sajnos vele... Egyrészt, hogy kikandikálnak az anyagvégek, hiába vagdostam, mindig volt egy-egy szál, ami éppen akkor akart kijönni, mikor ott hímeztem, neeeem, nem lettem ideges tőle, dehogy. A nehézséget még az is okozta, hogy a praktika szerint ezt egyből filc anyagra kell hímezni, hát nekem ez nem sikerült, ezért én szövetre hímeztem, ami viszont nem volt elég merev, ezért alá tettem egy filcet, ami miatt jó vastag lett az egész, és lehet ezért is haladtam lassan. 

Összhatásban azért nem nézett ki rosszul, messziről még akár szépnek is lehet gondolni.

És az oklevél. Örülök neki nagyon, és annak is, hogy anyáék és Krisztián is eljöttek, hogy örüljenek velem.

Kokárda, avagy legyünk mindig hagyomány követőek?

Kicsit félek feltenni ezt a posztot, mert egyes emberek szerint ez a kis madárka kokárda nem helyénvaló, nem illik. De én néha szeretem a nem helyénvaló és nem hagyományos dolgokat (és azt gondolom, hogy ez a madárka még "illik" is), és attól még, hogy madárka kokárdám van, vagy a gyerekemnek az van (aki mondjuk 4 évesen nem is tudom, mit foghat fel abból, hogy márciusi ifjak meg nemzeti ünnep, de ezt a gondolatfonalat nem is folytatom tovább itt nyílt színen, hanem meghagyom az agyamban ;) ), még pont annyira lehetek hazafi, mintha a boltban veszek 2 perc alatt egy nemzetiszínű szalagot és a kabátomra tűzöm. Szerintem az ünneplést mindenki csinálja úgy, ahogyan neki jó, attól senki nem jobb vagy rosszabb hazafi, hogy kimegy a koszorúzáshoz vagy nem, illetve hogy a kokárdája madárka alakú-e avagy kör. Szerintem nem ezen múlik a dolog. És mivel társaim is vannak ebben a gondolkozásban, így csak kiteszem ezt a posztot. Hátha másnak is ihletet ad a dolog, mert szerintem nagyon cuki ez a kis kokárda, és hátha a kicsi gyerekünknek is "közelebb" hozza a nemzeti ünnepet, mint egy kis ünnepi versike, amit esetleg nem is ért. 

Ezt a típusú kokárdát nagyon sok helyen láttam már a neten, így a pontos és elsődleges forrást azt hiszem, nem is tudom megnevezni, sok helyen, akár Meskán, akár kreatív blogokon lehet ezzel a típusú kokárdával találkozni. Azt nem mondom, hogy gyorsan készen van, de én három kis kokárdával egy kb 2 óra alatt végeztem (közben fürdettem és meséltem is), de utána tény, hogy nem vágytam nagyon más varrogatásra, kicsit idegőrlő, na :) A hozzávalók egyszerűek, kézzel meg lehet varrni a madárkákat, szóval amúgy egy egyszerű megoldás a kokárdára, és nem sablonos. És nekem ez sokat számít, hogy nem sablonos ;)

Hozzávalók:

• piros, fehér és zöld filc (pirosból kell több, zöldből alig)
• színes cérnák
• egy kis gyöngy szemnek
• vatelin a töméshez

A szabásmintát én kézzel rajzoltam meg, kiszabtam a madárkát egy darabhoz kétszer, plusz a vatelinből is. A fehér színű anyagból a szárnyat szabtam ki, zöldből egy kis mintát a szárnyacskájába. Aztán a szárnyra rávarrtam a mintát, a szárnyat rávarrtam a madárkára, aztán felvarrtam a szemet is. A kis madárka elejét és hátulját összefogtam, közé a vatelint és kézzel szépen összeöltögettem. Szerintem cuki lett :D

Kettőt elküldtem postán Krisztinek, hogy Lénának és Adélnak is legyen egyedi kismadárkás kokárdája, remélem tetszeni fog a lányoknak, egy meg Editkéé lett. Aki amúgy az egész varrási folyamatot végigkísérte, és közben egyfolytában elégedetlenkedett (mint a Vidám mesékben a Panni macskája), hogy "Csőre nem lesz? Nem baj, anélkül is cuki lesz" A csőre nem lesz után rám nézett, és a nézésemből levágta, hogy deeeeee attól is cuki lesz azért :D Kis nyuszikám, neki nagyon tetszett a kis madárka, bocs, ha valamelyik kedves olvasóm nemzeti lelkületét megbántottam ezzel a formabontó kokárdával, de szerintem akkor is cuki.

Nyuszis ajtódísz

Nagy fába vágtam a fejszémet, illetve vágásba az ollómat, vagy varrásba a tűmet. Ahogy tetszik. Krisztina barátosnéjomnak varrtam nyuszis díszt, mert küldött egy képet sok nagyon cuki díszről, és elejtette, hogy hát neki ezt soha nem lesz ideje megvarrni. Én meg gondoltam akkor meglepem egy nyuszis dísszel az éppen aktuális 31 évfordulónkra :D Sokat bénáztam vele, de szerintem megérte. Persze amikor Editke meglátta, hogy mit varrok, egyből neki is kellett egyet készíteni. 

Hozzávalók:

• barna árnyalatos anyagok (egyszínű, és több mintás)
• csipke
• színes szalag
• vatta
• kevés filc anyag
• varrógép, cérna, türelem

Szabásmintám nem volt, csak egy képem, ami alapján nagyjából láttam, hogy mit is kellene varrnom. Először kiszabtam a szíveket, a nyuszi fejét és a füleit. Összevarrtam őket, aztán egy órán keresztül fordítottam ki a 4 nyuszifület :D A szívet kitömtem vattával. Összevarrtam kézzel a nyuszifejet, hímeztem neki szemet, rávarrtam az orrot. A nyuszifejet hozzávarrtam a szívhez, alá illesztettem a csipkét és azt is kézzel varrtam a szívre. És voilá, kész is lettem. Még alulra varrtam egy masnit, a tetejére meg egy akasztót. Leírva egész könnyűnek tűnik, de a két kis nyuszikát elég sokáig varrogattam (de tény, hogy béna vagyok a varrásban).

Editke is segített, a gombostűket imádja :)

 Két szív.

 Nyuszipróba, jó lesz-e a legyártott szabásmintám.

 Félkész nyulak.

 Kriszti nyuszija.

 Kéééész :)

Remélem Kriszti örült neki. A barátságunk sokadik évét pedig egy új kajáldában ünnepeltük meg, a Wow Amerikai Retro Étteremben, ami nagyon-nagyon jó választás volt, de mivel csak a sós gofrit tudtuk megkóstolni (meg a szuper habos turmixot, jajjjjdefinomvolt), így még egyszer vissza kell majd mennünk mindenképpen.  

Baglyos pénztárca, neszesszer és naptár

Jöjjenek a karácsonyi saját készítésű ajándékaim. Ezzel nyilvánvalóan meg kellett várnom a karácsony végét, hogy egyáltalán be tudjam őket mutatni, hiszen nem akartam lelőni a poént még idő előtt, bár nem vagyok benne egészen biztos, hogy minden megajándékozott időben (!!!!) olvassa a bejegyzéseimet, pedig azt mondja, de nem is igaz :P 

Mindenesetre most két személy baglyos ajándékát akarom közzé tenni, két, számomra igen fontos személyét, akiknek sűrűn mondom, hogy talán ők az egyetlen olyan barátnőim, vagyis kettetlen, merthogy ketten vannak :P akik maximálisan megértik életem minden egyes hülyeségét, agymenését, aggódását, akármilyen hülyeségét, vagy ha nem is értik meg, akkor nem néznek nyilvánvalóan hülyének, hanem visszatartják, és úgy tesznek, mintha nem lennék ufó, hanem én lennék a helikopter. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök nekik, dehát tudják ők enélkül is. Szóval Kriszti és Nóra karácsonyi ajándékai következnek, egyértelműen baglyos kivitelben, mi másban.

Amúgy elöljáróban annyit, hogy szabásminta nélkül tényleg nem lehet varrni, de olyan is van, hogy azzal sem sikerül... Ha pl az anyag nem engedelmeskedik, vagy mondjuk mégse akkora méret kellene, mint a szabásminta, akkor mondjuk tök felesleges, hogy van egyáltalán. De erre azért én viszonylag későn jöttem rá, dehát ez van, nem vagyok egy nagy varrófenomén, de majd egyszer leszek, és addig pedig gyakorolni kell, mert rögös az út a tökéletes varrásig. Lehet soha nem érem el azt, de legalább törekszek. De gombát oltani pl tudok, és ez a munkámban nagy előny, míg a varrástudásomra viszonylag kevesen kíváncsiak, nem is értem, miért..... Szegény barátaim és családtagjaim pedig szenvednek a varrástudmányomtól, illetve a nem tudományomtól, de ők meg elviselik, mert szeretnek :) 

Mostanában divatosak az ilyen-olyan kis tasik, amiknek szép kis nőies fém csattjuk van, aminek nem is tudom pontosan, mi a neve, de különböző színben és formában kaphatóak, és nagyon jó fejek. Na ebből én bevásároltam mindjárt kettőt, mert ha már lúd, legyen kövér, legyen nekem kettő belőle. Meskán vettem, sokkal jobban megéri, mint kreativ boltban. Én a varrós fajtát választottam, mert a ragasztós nekem undi, meg tuti nem oda sikerülne nyomnom a ragasztót, ahova kellene, mert béna vagyok. Na szóval én ilyet vettem. 

Aztán vettem még baglyos anyagot, ami nagyon cuki, ellenben rohadt nehéz varrni, de ez majd csak akkor derült persze ki számomra, amikor már varrtam, de hát ez van, szeretem a kihívást. 

Két pénztárca készült, egy Nórának egy Krisztinek, a mintát innen sikerült levennem, amúgy nagyon tuti a leírás, csak nekem nem pont akkora volt a csattom, meg az anyag se volt jó, de a leírás, az pöpec, szóval bátran ajánlom mindenkinek, és köszönöm Zsuzskának! :)

Kinyomtattam a mintát, kivágtam, átrajzoltam, szabtam, varrtam.

És elkészültem a két féllel, amit összevarrva lett egy egészem:

Ez a fonáka, a leírásnak megfelelően bejelöltem, meddig kell őket összevarrni, ez fontos, különben nem tudjuk jó helyre illeszteni a kézi varrásnál a csattot.

A leírás szerint le kell varrni a sarkokat, na ez kicsit nehéz ilyen vastag anyaggal, és nem is volt egy nagy ötlet, inkább kerek aljút kellett volna varrnom, saját szabásmintával... De majd legközelebb okos leszek.

 Mindenesetre bevarrtam a tasit a csattba.

 Ilyen lett.

És elkészítettem a másikat is, annak ilyen kis virágos lett a belseje, ami sokkal barátibb anyag, mint a baglyos, abból kellett volna varrnom az egész kis tatyót, mert az nem merev anyag volt.

 Láncot is fűztem bele, ha már ott volt a csatton a hely, meg ettől szerintem olyan kis cuki lett.

 És a kettő együtt.

Aztán készült még a két tasi mellé egy-egy dolog, hogy igazi szett legyen az ajándék.

Krisztinek egy naptár borítót varrtam a baglyos anyagból.

Nórának meg egy kicsi neszesszert.

Ami valljuk be, szintén nem lett egy csúcsgyártmány, de itt is meggyőződésem, hogy a szabásmintát nem tudtam értelmezni rendesen, ezért meg se osztom itt veletek, hogy honnan vettem, mert nem tudom leírni pontosan a varrás mentét...

De együtt azért cuki, nah, és Nóra örült is neki, hiába béna :)

Együtt meg kifejezetten nagyon jól mutatnak szerintem, igaz a varrást kétségtelenül gyakorolnom kell még, és azon is vagyok :)

Aztán karácsonyra nekem is hozott a Jézuska egy baglyos csattos kis tasit, Editkének meg Hello Kittyset, persze :) Köszönjük, anya! (És ezek szépek is, de majd én is ha sokat gyakorolok, akkor talán tudok majd ilyet is varrni. Addig bocs minden barátomtól, aki ilyet kap :) ).