Elkészült

az összes süti Regináéknak. Kicsit elszámoltam magam, úgyhogy a 2 adag nem lett elég, ezért ma a csomagolással egy menetben csináltam egy harmadik adag sport szeletet is.
A szombati sütikészítésből végül vasárnapi lett, mert Regina addigra vette meg a hozzávalókat.
Íme a sütirecept:
Hozzávalók (20x30 cm tepsibe):

• 25 dkg porcukor
• 2 dl tej
• 3 evőkanál kakó
• 20 dkg sütőmargarin
• 1 rumaroma
• 50 dkg darált keksz
• tortabevonó csoki

A porcukrot a tejjel és a kakaóval felmelegítjük, belekeverjük a margarint, a rumaromát és a darált kekszet, majd ismét jól összekeverjük. Sütőpapírral kibélelt tepsibe kanállal beleszedjük, elsimítjuk a tetejét és ráolvasztjuk a tortabevonót. Ezután kb fél napot pihentetni kell hűvös helyen, és a spájzba tettem, és utána lehet szeletelni.
A süti nem egy nagy kaland, ez a receptből is látszik, Reginának mégis lelkiismeret furdalása lett, hogy én csináltam meg, és ő miért nem segíthet semmiben. Hiába mondtam neki, hogy nagyon ebben nincs mit segítenie, elég egyszerű dolog, ketten meg úgysem férünk oda a tűzhelyhez. Ezért aztán ő szórakoztatta Editkét, bár nem tudott róla, csak magyarázott gesztikulált, Editke meg nagyon imádja az ilyet nézni-hallgatni, úgyhogy elvolt ő is, amíg a süti készült :) Valószínűleg e nélkül is ellett volna, nagyon szeret nézelődni a konyhában :)
Szóval 2 adagot csináltam, csak a mai csomagolásnál világosodtam meg, hogy ebből ugyan nem lesz 60 szelet, úgyhogy gyorsan összeraktam még egy adagot, kint hűl még a spájzban. Ebben annyi az extra, hogy saját magamra is gondolva tejmentes margarinnal és zabtejjel készült :)
A címkék mérete határozta meg a sütik végleges nagyságát is. Próbáltam szép egyenletes szeleteket vágni, hááát, nem mindig sikerült, de a szándék a lényeg :)

És innentől bonyolódott a helyzet, mert én azt gondoltam, hogy a csomagolás is sitty-sutty meglesz, és mikor nekikezdtem csak akkor láttam, hogy az a csomagolópapír, amit Regina vett igaz, hogy nagyon szépséges, viszont annyira csúszik, hogy művészet belecsomagolni bármit is, nemhogy egy néhány centis ragadós téglalapot :S

Valahogy mégiscsak sikerült belekínlódnom őket a papírba, nem állítom, hogy a legszebb példányok lettek, de azért, na, csak kézi készítésű dologról beszélünk, nem lehet tőle azt várni, hogy mindegyik precízen ugyanolyan legyen.

Nekem a kék papír jobban tetszett, ezért azokból lett több, de a szürke csomagolású sütikből is lett néhány darab. Sok együtt meg kifejezetten jól néz ki, majd elmondom mindenkinek, hogy gyorsan meg is kell enni, mihelyt kiveszik a kosárból :)

Amit leszűrtem tanulságként az egészből:

• valami érthetetlen okból mindig én kapom minden esküvőnél a pepecselős melókat (Mártinál a lakodalom előtt egy órával szólt Anya, hogy jajjjj, kicsim, meg kéne írnod az ültetőkártyákat.... Krisztinél meg lépcsődíszítést fogtam ki, azt hiszem a másodikon volt az esküvő, és az alagsortól kezdtük....), bár az is lehet, hogy ez nem véletlen ;);
• tutira nem leszek kézműves cukrász;
• nem a tűző napon kell csokis tetejű sütiket csomagolni, de legalábbis tanácsos leengedni a redőnyt még októberben is, ha ilyenre vetemedik az ember lánya;
• Editkét játszós ruciba kell ilyenkor öltöztetni, mert tuti, hogy tetőtől talpig csokis lesz.

Amúgy Editke nagyon jól bírta a csomagolás részét is, ezerszer elénekeltem neki a gyönyörű fahangommal a Három szabó legénykét, amit mindig nevetéssel honorált és így nagyon jól elvolt, pluszban ő értékelte a legjobban Regina csillogós papírját, mindig azt gyűrögette volna, de nem adtam neki oda, mert hullott belőle valami festékanyag, ezért csak az egyik játékba dugtam bele egy kicsit, amit nem szokott a kezébe venni, és így szépen elnézegette.