Nórikámnak

harmincadik szülinapjára nem készült el az ajándék :( Nagyon szégyellem magamat, amiért nem tudtam időre megcsinálni, sose volt még ilyen. De közrejátszott, hogy egyrészt nem gondoltam, hogy tényleg eljön hozzánk , másrészt meg minden mást csináltam, amit talán nem is kellett volna olyan sürgősen csinálni. Szóval égő voltam, ajándék nélkül kellett megünnepelnem a legjobb barátnőm szülinapját. De talán ilyen is kell az ember életében, nem? Amúgy Nórát abszolúte nem érdekelte az ajándék problematikám, mert szegény a tortától sírva fakadt, meg amúgy sem volt túl jó passzban. Néhány öleléssel is beérte szegénykém, meg jövő héten úgyis elmegyünk a szokásos szülinapos vacsoránkra, csak most Editke miatt valószínűleg ebéd lesz belőle. Hihetetlen, hogy egy hét múlva már én is 30 leszek....
Amúgy a Nórával való barátságunk sem mindennapi. Az egyetemen a koliba én az ő helyére kerültem volna, ő meg az enyémre, de mivel én a gólyatáborban összehaverkodtam az egyik volt szobatársammal, így odakunyeráltam magam az ő szobájába, és így a Nóra került az én eredeti szobámba. Aminek az lett  a következménye, hogy a másik szobatársunk engem következetesen Nórának hívott, míg egy szép szeptemberi napon fel nem világosítottam, hogy én nem Nóra vagyok :) Akkor nem is ismertük egymást Nórikával. Aztán valami gyakorlatra együtt jártunk, na onnantól köszöntünk is egymásnak. Aztán én összeismerkedtem az ő egyik szobatársával (együtt készültünk nyelvvizsgára), aki nagyon kedves lány volt, de sose akart lemenni az Agymosodába (ami az egyetemi diszkó:)), de a Nóra mindig kapható volt erre, és így aztán elválaszthatatlan barátnők lettünk. Remélem, egy egész életre :) Nórikám, sose felejtem el, mikor a felező bulinkon éppen csak a csap alá nem nyomtad a fejemet, hogy "Kata, ne hisztizz!!! Főleg nem egy Milán miatt" :) Milyen igazad is volt, sose tudtam eléggé meghálálni neked, hogy akkor (is) ott voltál mellettem. Azt hiszem, életünk legjobb éveit töltöttük el együtt az egyetemen, a koliban és a mosiban is. És olyan dolgokat tudunk egymásról, amit senki más nem. És most együtt leszünk 30 évesek is..... 
Szóval vezeklésképpen írtam ide ezt a kis visszaemlékezést, gondolom mindkettőnkből nagy bőgést kiváltva :)
Boldog szülinapot, Nórikám!

A torta egyszerű almás torta, semmi bonyolítás nincsen benne, Editke mellett csak egyszerű dolgokra van időm :) Gyertyát meg nem tudtam venni, így ezt a kettőt tettük bele, hogy mégis valamit el lehessen fújni és meglegyen a hangulat :)
Editke amúgy nagyon szereti Nórát, főleg a reszelős hangját :) Ja, és nem csak ez a ruhája van Editkének, de valamiért mindig ez a ruha van rajta, amikor fotózkodásra kerül a sor.