Szintén

a kedvencem lett a karfiol fasírt is. Teljesen hasonlóan készül, mint a cukkínis vagy a gombás fasírt. Gyorsan megvan, finom, én azt gondolom, hogy egészséges is, kell ennél több? :)
Az ötlet amúgy nem az én fejemből pattant ki, csak a recept. Anya szokott csinálni karfiolfasírtot, de az övéből még nem ettem, csak a mamiéból. Mamit is anya ihlette meg, anya szerint mióta evett a karfiolos fasírtjából hetente egyszer biztos azt csinál magának ebédre. Én egy ideje nem ettem karfiolt, mert ugye azt mondják, hogy szoptatás alatt nem szabad k betűsöket enni. Egy darabig be is tartottam, de most már hiányzik a karfiol. Szerintem Editke is van olyan nagy már, hogy nem fogja bántani a tejen keresztül.
Először megfőztem a karfiolrózsákat kicsit sós vízben, aztán összenyomtam krumplinyomóval. Hozzáadtam kb egy beáztatott barnazsömit, egy tojást sót, borsot és egy kis maradék szárított snidlinget is, ami a teraszunkon termett még a nyáron. Nem nagyon szeretek olajban sütögetni, mert büdös lesz az egész lakás, ezért miután megforgattam zsemlemorzsában a fasírtokat egy zsírpapíros tepsire raktam őket szépen sorba és 200 fokon kb fél óra alatt megsütöttem őket. Nekem ízlik, nem tudom, anya mit tesz bele, de nagyon mást ő se tehet.
Elég sok lesz egy karfiolból, a képen az ebéd maradéka látható csak, szerencsére Krisztiánnak is ízlett a fasírtom, bár minden főztömnek hálás közönsége :)

Editke még nem ehet a fasírtból, bár megszagoltattam vele, és már harapta is volna a kis nyuszifül. De ezzel még várnia kell egy kicsit. Az okos védőnőmtől kapott szakácskönyvben amúgy az van, hogy a kicsikkel majd ilyen fasírtokat is kell etetni, mert az milyen egészséges meg minden. Szerintem olajban kisütve nem annyira az, ezért mi majd akkor is így esszük, ha megnő Edit.