Vasárnapi menünek

is tökéletes lehet ez a két recept, amit itt közzéteszek nektek. Az egyik nem is annyira érdekes, inkább csak azért, mert kicsit én máshogyan csináltam, mint ahogy a nagy könyvben (tehát a Horváth Ilona receptkönyvben, amit mamitól örököltem és ami az én főzési bibliám, ahogyan már sokszor leírtam) le van írva, a leves viszont (nekem) igazi kuriózum, és nagyon-nagyon finom, érdemes kipróbálni.
A leves recepttel kezdem, mert az az izgibb :) A recept maga Dóritól származik, nagyon szépen köszönöm, hogy közkinccsé tette, mert egyszerű és még finom is, azon kívül meg gyorsan készen van, tehát igazi felhasználó barát :) Sajtleves egyébként, amit nagyon sokan nagyon sokféleképpen készítünk, én ezt a  variációt eddig még nem ismertem, az igazi "fűszer" benne a darált husi, amit elsőre én nem is igazán értettem, hogy hogyan kerül a sajtlevesbe, és bevallom töredelmesen, kicsit fenntartással is kezeltem ezért az egész levest, hogy ebből vajon hogyan lesz tuti finom kaja, de Dóri nagyon bizonygatta, hát hiszek én az okosabbnak és tapasztaltabbnak, így kipróbáltam. De természetesen ezen a Dóri féle alaprecepten is változtattam, mint minden más recepten, Krisztián szerint nekem ez valami rossz beidegződés, hogy semmi kaját nem tudok pontosan úgy megcsinálni (vagyis inkább nem akarok...), ahogy az le van írva, hanem valamit variálnom kell még rajta. Nem érti meg, hogy ezzel is a kreativitásomat tesztelem illetve élem ki, dehát mit várjak tőle, hát csak férfi agya van, még ha sok dologban meg is ért, ezt nem tudja feldolgozni a szürkeállománya. Remélem Dóri se haragszik meg a kis variálásért....
Szóval a Dóri-féle sajtleves hozzávalói:

• 50 dkg darált husi (én disznóból csináltam, mert pont az volt kéznél)
• húslevesalaplé (kocka, vagy persze ha van valakinek a fagyasztójában rejtett tartalék "rendes" husileves, az még jobb)
• eredetileg 50 dkg macisajt, amit én egy tömlős sajttal és sok reszelt trappistával váltottam ki
• egy szál póréhagyma
• só, bors
• és én még raktam bele tejszínt

A darált husit kevés olajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a felkarikázott pórét, és azzal kicsit lepirítjuk. Ha ez megvan, felöntjük annyi husilevessel, hogy pont ellepje, és további 20 percig így főzzük. Utána beletesszük a sajtot, és ha nem rakunk bele mást, akkor még utófűszerezzük, ha kell és kész is. Én a sajtokból kevesebbet tettem bele, cserébe tettem hozzá egy kis főzőtejszínt a végén, és azzal is rottyintottam rajta egyet. És a végeredmény; isteni finom és nagyon laktató leves :) Editkének is ízlett, bár kicsit féltettem a pocakját a sok sajttól (hogy miért, magam sem tudom, mert vacsorára is csak sajtot eszik egy kevés csirkesonkával és az se árt meg neki...) ezért Krisztiánnal még főzettem neki bele egy kis krumplit, és azt mondta, hogy ízlett a nyuszikánknak a leves. Nekem is, Krisztiánnak is, tehát fel van véve a repertoárba. Én ettem hozzá piritos kenyeret is, mert a disznóhusi nem volt valami sovány, és nem akartam, hogy a gyomrom megbetegedjen, volt vele pont elég baj mostanában. És nagyon finom kenyérrel is, tehát még azt is el tudom képzelni, hogy legközelebb fokhagymás zsemlekockával is felturbózzuk ezt a levest.
Kép nincsen róla, mert megettük, mielőtt esély lett volna lefotózni...
A másik hatalmas újításom a töltött csirke időspórolósabb verziója. Vagy inkább "töltött csirke bénáknak" amilyen én is tudok lenni a konyhában néha, tehát hogy képtelen vagyok úgy egy csirkecomb bőre alá bejuttatni a tölteléket, hogy az ne szakadjon szét. Nem tudom, mi a dolog lényege, és nekem miért is nem sikerül, de nem sikerül, ez van, béna vagyok. Viszont a tölteléket szeretem a legjobban a töltött csirkében, és ezért valami módon muszáj voltam ezt a problémát megoldani. A csirkét idő- és helyspórolás céljából néha amúgy is darabolva szoktam megsütni, nem egyben, igaz kicsit más az íze így, de gyorsabban elkészül, és befér egy normál jénai tálba, nem kell vele küzdeni, hogy mivel és hogyan fedjem be, amíg puhul. A husit én vagy vegetával, vagy csak simán sóval szoktam beszórni, ha csak sóval, akkor teszek mellé almát és répát (ne kérdezzétek, miért ezt a kettőt, egyszer így találtam ki, finom is volt, aztán így csinálom azóta is) esetleg egy kis hagymát, és ahogy a nővérkémtől láttam, még paradicsomot is tehetnék mellé. Most vegetával szórtam be (mert siettem), betettem a sütőbe és addig megcsináltam a tölteléket. Csak arra a sima, szinte már "menzai" töltelékre vágytam, tehát csak áztatott kenyér, tojás, fűszer és persze petrezselyemzöld. A kenyér belét beáztattam tejbe, mikor megszívta kicsit magát kinyomkodtam belőle a tejet, sóztam-borsoztam, hozzáadtam 2 egész főtt tojást, egy csomó petrezselymet és egy nyert tojással összefogtam. És nem töltöttem bele a csirke bőre alá, hanem mikor már majdnem kész volt a csirke, mikor már csak kicsit rá kellett pirítani, akkor kis halmokat csináltam kanállal a töltelékből a husik közé, és egész egyszerűen így megsütöttem a husi mellett. Hogy átvegye valamennyire a husi ízét, locsolgattam egyszer a tölteléket a husi kicsorgó levével. Igaz, nem olyan, mintha a csirkében sült volna, de így is nagyon-nagyon finom lett, érdemes egyszer kipróbálni.

Editke evett ebből is, ízlett neki, bár a Kerikénél 4 órával később felszolgált hasonló menünek jobban örült, és betermelt még délután négykor is egy emberes adagot belőle. Csakis a tesóm fűszerei lehetettek a felelősek ezért, mert tényleg nagyon-nagyon finom volt nála mind a husi, mind a krumpli.
Az igazi meglepetés azonban Editkémnek az volt, hogy Barnuska szinte majdhogynem gondolkodás nélkül a fejére adta Sam, a tűzoltó sisakját, így Editkéből is tiszteletbeli tűzoltó lett, ami igen nagy szó azért egy egy éves kislánynak :D

És még néhány cuki kép a kis nyuszinkról, mert most néhány bejegyzés amúgy is kép nélkül maradt :)

És a bölcsikében: