Újra

muszáj voltam megcsillogtatni varrótudományomat egy netbook tartó formájában, mert a régi helyett, amit már itt bemutattam egyszer a blogon, mindenképpen új tokra volt szükségem, ugyanis a régi szép és jó, csak egy hibája van, hogy nem fér bele rendesen a netbookom, ami azért valljuk be, nem kis probléma, konkrétan így funkcióját veszti a tok. Amúgy abban tartom a kanapén, szépen besúvasztva a párna mögé, így védve van Editkétől is, tőlem is, ha elalszok a kanapén,de maradhat bedugva, mert ott a kanapé mellett a dugalj, és könnyen hozzá lehet férni bármikor. Szóval annak a funkciónak tökéletesen megfelel a régi tok, hogy tároljam valamiben, de szállításra nem alkalmas. És mivel nekem a jövő héten szállítanom kell a kis gépemet, így kell neki egy biztonságos tartó. Persze lehetne venni a boltban nagyon kis csilli-villi szépségeket, de az azért nem a kreatívoknak való, szóval muszáj voltam egy egyedit varrni.
Mivel karácsonyra megkaptam a gépemhez színben illő külső memória egységemet is, és azt viszont minden nap szállítom a táskában gyereknyakláncok és Dörmi kismackó (maradékok...) társaságában, ezért annak is mindenképpen kellett egy kis huzat, bár Krisztián nagyon kedvesen kölcsönadta a sajátját, ami egy igazán nagyon szép bőrből készült darab, de mégsem olyan igazán katis. Szóval varrtam a netbook tartómhoz egy külső vincseszter tartót is, ha már lúd, legyen kövér alapon, legyen már egy szép szettem. És erősen gondolkodok egy szetthez illő telefontokon is, de sajnos az én időm is véges, így ennek a megvarrására még nem került sor (a telefonomat meg már úgyis annyi gyerek-behatás érte, hogy tuljadonképpen nagyobb baja már nem történhet).
Az anyagok kiválasztása nem volt egyszerű, mert rengeteg maradék anyagom van (ki tudja, mikor vásároltam ezeket össze, de egész halom). Elsőre úgy gondoltam, hogy abból az anyagból varrom, amiből a régit, de végül rátaláltam egy kékfestő-szerű virágos anyagra, amit még kb 5 évvel ezelőtt vásároltam levendulás angyalkák gyártásához, és maradt belőle egy csomó, így elég volt a netbook tartónak. Mivel bélés is kell hozzá, és az nagyon snassz, ha a bélés és a külseje is ugyanabból az anyagból van, ezért még mellé tettem a kedvenc piros anyagomat, és szerintem remekül mutat a kettő együtt, ezért ennél a kombinációnál maradtam. Kell a tokhoz vatelin is, vagy valami bélés, nekem a vatelinnel könnyű dolgozni, ezért azt szoktam használni. Azért teszek bele vastagabb anyagot is, mert ha ütődne mondjuk a gépem, akkor ez valami minimálisat fog rajta. Első gondolatom az volt, hogy teszek a két anyag közé valami kartonszerű vastagabb papírt is, hogy tényleg ilyen netbook-táska jellege legyen, de aztán rájöttem, hogy több okból se lenne praktikus. Egyrészt, én nem ebben fogom csak vinni a gépemet, tehát ez a tokot beteszem a táskámba, amit mondjuk nem szoktam elejteni, vagy ledobni, így nem éri mechanikai behatás a gépemet se :) másrészt meg ha lenne benne valami papír védelem-funkcióként, akkor nem tudnám kimosni a táskát. Jelen állapotok között pedig inkább azt tudom elképzelni, hogy valami véletlen folytán hamarabb keni össze Editke mondjuk joghurttal a tokomat, mint hogy földhöz vágja teljes erőből :) Ezért maradt a sima vatelines közbélés, és remélhetőleg ennyi elég is lesz a védelemből.
A készítés során képeket nem csináltam, mert elég feszített tempóban varrtam így is, hogy kész legyek vele időre, nem volt időm még a fényképezéssel is időt tölteni, pedig lehet hasznos lenne valakinek, hát majd legközelebb. A legtöbb idő itt is a steppeléssel ment el, kiméregetni, egyesével levarrogatni, és valami okból a gépem nem annyira szereti a vatelines oldalt varrni, ezért néha megadta magát varrás közben, szegényem, azt hiszem ráfér a jövő héten egy kis szervizelés, amíg én nem leszek itthon, majd Krisztiánt megkérem, hogy szállítsa el.
A varrásnál még egy érdekes dolgot kellett csinálnom, Editkét az ölembe venni. Ami "kissé" nehezítette a dolgok előre haladását, mert néha kivitelezhetetlen nyomni a pedált lábbal, miközben egy gyerek ül az ember ölében, pluszban még figyelni, hogy egyenesen is varrjak, és szólni, hogy "most nyomd" mert a visszaöltés gombot Editke akarta kezelni, és kezelte is ügyesen, csak hát néha nem nyomta eléggé, így voltak fennakadások. Amúgy sajnálom, hogy erről a közös varrásról nem készült kép, biztos jól néztünk így együtt ki a varrógép előtt :)
És akkor a kész művek (a vinyótokomat direkt inverzül csináltam, szerintem így sokkal dizájnosabb, mintha ugyanolyan lenne, mint a gépemé):

 

 A netbook-toknál az az újításom volt a régihez képest, hogy a zsinóroknak is csináltam egy külön rekeszt a tokon belül, mert azok is mindig össze-vissza vannak csak, amikor szállítom őket valahova, így szépen együtt, rendezetten lehet majd őket pakolni.

 

Lehet öntelt vagyok,de szerintem szépek lettek, főleg ahhoz képest, hogy szerintem még mindig nem tudok valami szépen varrni (és még Editke is az ölemben ült). Így majd hétfőn szépen be tudom rakni a kis gépemet a retikülömbe, és nem kell szanaszéjjel lennie a dolgoknak, hurrá! :)
Editke néha elunta ám a fényképezést (meg a varrást is, bár tényleg vagy egy óráig ült az ölemben, elég kitartó azért egy éves létére :)):

Az új mániája most a nyakláncok és karkötők mellett a baris kistáska cipelése mindenhova, szigorúan karon, kar behajlítva, ahogyan azt kell. Ezt honnan tanulta/látta?