Karácsonyi ajándék 2-3.

További ajándékokkal lettem készen illetve ajándékoztam is oda, ezért most már feltölthetem ide, jajjjdejó :)
Az egyik Nórikám szülinapi ajándéka, ami egy tollas fülbevaló. Ilyet lehet kapni boltban is, nem egy nagy kuriózum, de én valami extrábbat akartam, és így aztán én csináltam meg Nórának a személyre szabott tollas fülbevalót. Amúgy ez a fülbevaló szerintem elég megosztó dolog, mert egy nőnek vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem. Én még nem tudtam eldönteni, hogy hova tartozzak, mert eredetileg azt gondolom, hogy soha nem tudnék egy tollas fülbevalót viselni, mert milyen ruhához vegyem fel, de amikor kész lett a Nóráé, akkor nem bírtam ki és persze, hogy fel kellett próbálnom, és nagyon tetszett, simán el tudtam volna képzelni, hogy egy fekete nadrág ing együtteshez felvegyem. Szóval most már a nagyon tetszik kategóriába tartozok etéren. Csak az az egy baj van, hogy magamnak nem vettem tollakat, hogy lenne nekem is tollas fülim. Na sebaj, ami késik nem múlik (egy ismerősöm szerint meg nem siet), majd lesz egyszer nekem is.
Amúgy Nórának szinte munkaköri kötelesség tollas fülbevalót hordani, hiszen csirkékkel dolgozik, méghozzá őshonosokkal (meg papagájokkal, meg nyuszikkal meg mindenféle kedves kis háziállattal, hogy a pintyeket már ne is említsem, mint "kedves" munkatársait a Nórának :)). Mivel azért szeretem a természetközeli dolgokat, ezért olyan tollat kerestem, amiről el is tudom képzelni, hogy egy élő állaton is előfordulhatna akár. Nálam az ilyen rózsaszín meg kék tollak így nem jöttek számításba, pedig azokból rengeteg van ám, és végülis Nórikám felvilágosított, hogy a papagájnak már miért ne lehetne színes tolla. Hát erre én nem is gondoltam, pedig milyen igaza van. No mindegy, én egy általam természetesebbnek gondolt barna-pirosas-sárgás színvilágú tollat választottam, még lehet több ruhához is passzol mint egy kék. A tollakat rászereltem fülbevaló alkatrészre (nem igazán ismerem ezeket a szakszavakat, ezért néha nehezen boldogulok a hobbi boltokban is, hogy mit is szeretnék én tulajdonképpen venni,d e szerencsére az Aranyvirágcserépben nagyon megértő eladói gárda van ;)) amit rászorítottam fülbevaló akasztóra, és voilá, kész is lett a saját készítésű tollas füli, ami tök egyedi, és mondjuk negyedannyiba kerül, mint egy cunda-ban.
Nórikámnak tetszett a fülbevaló, egyből a fülébe is tette :)

A másik karácsonyi ajándék pedig Barnuskának a család arcképeiből készített memóriajáték. Az ötletet úgy hallottam én is, tehát nem az én találmányom, de a kivitelezés azért elég egyedi :) Barnuska nagyon szereti Sam,a  tűzoltót, és nyilvánvalóan ő is tűzoltó lesz, ha megnő, azért nem volt kérdés, hogy ki kerül a fényképek másik oldalára. Először úgy gondoltam, hogy az egyik hátuljára Sam kerül, a párjaik hátuljára meg vagy Elvis vagy Penny kerül, de végül két különböző, de egy stílusú Sam lett a hátoldala a memória kártyáknak. A másik oldalra meg a családtagok kerültek, igazából bármikor bővíthető a játék, ha még több barátot vagy ismerőst akarnak majd bele Mártiék. A képeket kinyomtattam, összeragasztottam, és belamináltam, hogy kicsit tartósabb legyen. Jajjj, nagyon izgulok, hogy hogy fog tetszeni Barnuskámnak a játék, remélem (már csak Sam miatt is) bejön majd neki.

És egy extra meglepetést is készíttettem neki, ami nem más, mint egy Sames gomb, szintén Fruzsitól. Majd felvarrják a táskájára vagy a falvédőre, bárhova, szerintem óriási ötlet, és bár nem én csináltam, de egyedi is.

Még ma is készítettem néhány extra keresztszemes meglepit, Editke ilyenkor általában mellettem ül az etetőszékben és figyel. Most nem csak figyelt, hanem fogta a meglepinek szánt kis regiszter egyikét és befedte egy darab kongré anyaggal, ahogyan tőlem is látta, hogy csinálom a borítót a kis könyvecskéknek. Annyira cuki volt, ahogy utánzott, hogy muszáj voltam lefényképezni. Szerintem nagyon kis kreatív gyerekem van :)

Mi már ma feldíszítettük a fát, mert megyünk anyáékhoz az ünnepekre, és itthon is nézni akartuk a karácsonyfát, ha már Krisztián a legszebb normand fenyőt vásárolta meg a piacon. Editke nagyon-nagyon élvezte a díszítést, igaz egy pontba tette az összes díszt, de olyan kis ügyesen forgatta őket, hogy csak lestünk, szépen fel tudta akasztani őket, nem gondoltam, hogy egy másfél éves már ilyen ügyes tud lenni.