Kriszti határidőnaplója

Elkészültem vele időre, ami azért csoda, mert valami rejtélyes okból most megint inkább aludnék éjszaka, mint hogy bármi kreatív dolgot csináljak, hogyvanez???? :) Ezért szoktam minden egyes karácsony után megfogadni, hogy jövőre biztos, hogy már márciusban elkezdem legyártani a karácsonyi ajándékokat, mert akkor tuti fix, hogy készen is lesznek, mert a nyári estéken valahogy az ember tovább fent tud maradni, mint télen.
Na de lényeg a lényeg, elkészültem a határidőnapló borítójával, ami ahhoz képest, hogy soha életemben nem varrtam még könyvre borítót, nagyon szép lett :) A hímzés mondjuk nem volt kérdés, hogy jól fog kinézni, mert ez egy elég egyszerű és kicsi minta is volt, meg a keresztszemest nagyon elrontani nem lehet, na de a borító varrása már nekem nagyobb kihívás volt, főleg, hogy bélést is akartam neki, hogy szebb legyen, és zsebeket is, mert ismerem Krisztit, hogy legalább annyi papírfecnit hordoz magával, mint én, amik csak pont akkor nem kerülnek elő, mikor életmentő fontosságú lenne, hogy tudjuk azt a telefonszámot például, ami rajta van. A borítónak pont akkorának kell lennie, mint a könyv, mert ha lötyög rajta az überbénabéla, ha meg nem fér bele, akkor meg lehet bontani. Amúgy én minden egyes dolog varrásakor kb több időt töltök a bontással, mint a varrással, ebből is látszik, hogy nem vagyok egy nagy varrófenomén, de nem adom fel, egyszer nagyon szépen és pontosan fogok varrni. Hm, mondjuk majd nyugdíjas koromban, de sebaj :)
De most az a csoda történt, hogy nem bontottam egyetlen egyszer sem varrás közben. Nálam ez tényleg csodaszámba megy, na, ne nevessetek ki. Meg is voltam lepődve saját magamon, hogy ilyenre is képes vagyok :) Talán azért is sikerült elsőre mindent szépen és jól bevarrnom, mert a varrás előtt rengeteg sokat gondolkoztam, hogy hogyan is kellene jól és hatékonyan megvarrni ezt a borítót, tehát a varrásra is igaz, hogy minden fejben dől el, és hogy mindent alaposan meg kell tervezni, hogy jó legyen. De viccen kívül, legalább 2x is este lefekvés előtt az ágyban fekve azon elmélkedtem, hogy a bélés részben mit hova varrjak, és milyen sorrendben, hogy rá is tudjam húzni a naplóra a borítót és a zsebek is használhatóak legyenek.
És ilyen lett,

• a borító eleje:

• oldalról (hogy lássátok, tényleg szépen eldolgoztam a szélét is :) ) :

• a zsebek:

• és maga a napló belülről így néz ki, ez mondjuk nem az én érdemem, de nagyon kis igényes napló szerintem:

Igaz, hogy karácsonyi ajándéknak szántam, tehát elvileg csakis és kizárólag a fa alatt lehetett volna kinyitni, de mivel féltem, hogy Krisztina vásárol magának naptárat még karácsony előtt, ezért engedélyeztem neki, hogy kinyissa. Elsőre nem tudta, hogy mi ez, pedig szerintem teljesen egyértelmű :) aztán meg azon agonizált egy sort, hogy mit csináljon, ha bepiszkolódik a fehér anyag. Nem tudom, ezt azért mondta-e, mert meg akarta volna nézni, hogy milyen a napló eredeti borítója, vagy tényleg a piszoktól tartott-e ennyire, mindenesetre azt mondtam neki, hogy szerintem simán mosható a borító, maximum nem fogja tudni visszahúzni a naplóra, mert nagyon passzentos lett, hogy szép legyen :) De azért bízok benne, hogy tényleg örült neki, és jó rongyosra fogja használni.
A borítóval olyan gyorsan elkészültem (mivel nem kellett bontanom a gondos tervezésnek köszönhetően), hogy Léna ajándékainak is tudtam varrni egy cuki kis zsákot, amit akár játék vagy uzsi tárolására is tudnak majd használni, tehát igazán környezetbarát lett így a csomagolásom.