Karácsonyi ajándék 6.

Még mindig van a tarsolyomban karácsonyi ajándék, és még ezeken felül is, szóval nekem lehet egész januárban tartani fog még a karácsony, legalábbis a blogon :)
Most Márti egyik ajándékát akarom megörökíteni, ami egy emlékkönyv a fiúknak, olyan Mártis formában, kicsit másmilyen, mint az Editkéé, de külcsínre teljesen hasonló.
Azért kellett Mártiasítani az eredeti emlékkönyvet, amilyen az Editkéé és a Lizusé, mert hát, nem is tudom, hogyan fogalmazzak, hogy a nővérkém ne bántódjon meg, szóval ő nem az a fajta, aki csak úgy magától majd képeket fog kinyomtatni és beragasztgatni esténként, meg mellé kis szövegeket írogatni, pedig sokkal jobbakat tudna, mint én. Ezért az ő emlékkönyvébe amolyan lelkesítésképpen plusz dolgok is kerültek, hogy ne legyen teljesen üres az egész. Először a mostaninál sokkal-sokkal több beleírást akartam csinálni az emlékkönyvbe, de aztán belegondoltam, hogy csak nem tölthetem ki Márti helyett az egészet, így visszafogtam magam, pedig rengeteg sok ötletem lett volna még a kitöltésre, amit egy következő Editke-emlékkönyvnél fogok is majd alkalmazni :)
Így végül nem csináltam mást, mint 5-6 oldalanként beragasztottam minden hónapnak a naptárját, amit én magam terveztem (jó sok időbe telt, utána láttam meg, hogy a neten vannak előre legyártott sablonok, hát talán kár is volt azt már így utána megtalálnom, de ezzel is okosabb lettem), és mindegyikhez kreáltam kis bagoly mintákat, mert Barnus szereti a baglyokat, hátha ő is kedvet kap belerajzolni a könyvbe, vagy Mártit lelkesíteni egy kicsit, hogy írjon-ragasszon már bele szövegeket-képeket. Az emlékkönyv amúgy 80 oldalas (pontosan 86, képes voltam egyesével megszámolni, tényleg néha nem vagyok ép, de nem volt ráírva a füzet hátuljára, hogy hány lapot tartalmaz, pedig én azt hittem, az kötelező). Szóval 6 oldalanként van a 12 hónap, a karácsony miatt a decembernek több lapot hagytam ki a végén. Meg még a júniusnak is, mert akkor van Barnus szülinapja. Aztán ragasztottam még random módon a hónapok után néhány cuki matricát az oldalakra, hogy Mártinak több kedve legyen beleírogatni. Remélem nem haragszik meg ezek miatt a dolgok miatt, de szerintem tök jópofa lett.
Mivel sajnos Mártiék nem tudtak hazajönni karácsonyra, így egész sokáig a mi polcunkon volt az emlékkönyv az Editkéé mellett, és már annyira beépült oda, így most tiszta üres a helye, nem is tudom, mit tegyek majd oda. Eddig Barnuska és Andris nevettek onnan ránk, muszáj leszek magamnak is kinyomtatni azt a képet, úgy beékelődött már oda :)
De nézzük a készítést az elejétől. A naptár részt szépen elkészítettem, kinyomtattam, és vettem szép cakkos ollót, hogy szépre vágjam a szélét. A cakkos olló nagyon szép, tényleg, csak éppen én nem tudok vele vágni, ezért Krisztiánra jutott a feladat, hogy mind a 12 hónapot kivágja nekem. Csak mivel elsőre rossz méretet adtam meg neki, így szerencsétlen kétszer is körbevágta őket, mert miután kivagdosta, mértem hozzá a füzethez, hogy jaaaaa, ez így nagy lesz, vágj még belőle légyszi egy kicsit. Hát jobb is, hogy csak én láttam a fejét, mikor ezt közöltem vele, de rendes ember, kivágta őket újra, pedig az a cakkos olló, egy katasztrófa, inkább szétszaggatja a papírt, mint hogy vágna. Aztán vettem szép kék csomagolópapírt, és szerencsére árultak az Aranyvirágcserépben az Editke kislányos szalagjával pont pár kisfiús szalagot, így abból is vettem a könyvhöz.

Aztán kell még a készítéshez ragasztó, meg egy jó olló is.
A díszítés hasonló lett, mint a kis nyuszi könyvén, csak kevesebb matricával, mert azok már a mienkről is potyognak le szépen, nem erre a nagy strapára vannak kitalálva, hogy egy másfél éves nézegesse őket minden nap, és mutogassa rajta a családtagokat. De szerintem így is szép lett (kész szerencse, hogy ilyen elégedett vagyok a saját munkámmal... :D) :

Ez a kép Barnuskáról és Andrisról amúgy is a nagy kedvencem, csak sajnos nekem nem volt meg színesben, Mártitól meg nem akartam elkérni, mert még lebukok. Amúgy annyi eszem lehetett volna, hogy Krisztitől elkérem, de ez csak már így utólag jutott az eszembe, hát sebaj, lett az elején fekete-fehér kép.
És akkor a belsejéről is néhány fotó:

Ugye, hogy a cakkos szél a legjobb benne? :)
És nem lenne igazán Katis, ha nem írtam volna az elejébe a nővérkémnek használati utasítást, amin remélem nem fog megharagudni, de tudom, hogy nem fog, mert szeret engem :)

Amúgy Márti még más ajándékot is kap, csak azt egy másik, külön bejegyzésben fogom leírni, mert abból az ajándék fajtából több darab is készült, persze személyre szabva ;) de azok mindenképpen összetartoznak így majd együtt kerülnek be egy bejegyzésbe.
Ha délután odaadjuk, és nem felejtünk el képeket készíteni, akkor még azt is beteszem majd ide.
Barnuska örült a nyakpárnának és a Sames memóriajátéknak:

Andriska egy darabig a járókában álldogált, annyira cuki, már megy mint a kis golyóbis, neki is tetszett (remélem) a nyakpárna:

És szerintem Mártinak is bejött az ajándékom :)
Editke meg nagyon odáig van a kis hátizsákjáért, amin mi más, mint egy pillangó díszeleg ( karjára meg kapott egy órát, a táskában meg tiszta női dolgok lapultak (arckrém, szájfény... :)):