Vacsiötlet, fogyizók előnyben!

Na jó, annyira azért nem fogyókúrás, de jobb, mintha szalonnát és kolbit vacsoráznánk, ahogyan én ezt a karácsonyi időszakban is tettem :S így aztán sikerült is 2 kilót felszednem az ünnepek alatt, amiből egy még stabilan tartja magát a testemen valahol, és makacsul ragaszkodik, nem akar lejönni onnan. Így nincs mit tennem, nem elég a heti 2 TRX, vissza kell térnem a jó kis bevált módszeremhez, reggelire müzli, ebédig gyümölcs, ebéd szabadon választható (egyelőre, bár a krumplit kiiktattam), vacsorára pedig abonett, vagy szigorúan kenyérmentes bármi.
Nem egy Rubint Réka recept ez, meg lehet csak nekem válik be, de régen mindig így ettem, nem is volt soha bajom a plusz kilókkal, de most ez az egy kiló komolyan kiakaszt, ha tudtam szoptatás alatt ennyi kiló lenni, akkor tudjak már most is, nem igaz? De.
Szóval jöjjön az egyik sláger kedvencem, a sajtos sült paprika! Semmi bonyolítás nincsen benne, finom a leghitványabb kicsit fonnyadt paprikából is, de nyilván a legjobb a szép kápiából készül. Sajtot meg bármilyet tehetünk bele, én trappistával csináltam most, mert Editke csak azt hajlandó megenni, mit neki edámi vagy mozzarella, kiköpi, csakis a trappista az, amit szeret, viszont azt szinte vég nélkül enné. A recept annyi, hogy a paprikákat szeletekre vágjuk, ha kisebbek, akkor elég félbe, kivágjuk az erét (mondjuk ezt nem muszáj, de én ki szoktam vágni), és rászeleteljük a sajtot. Egy nagy tepsibe tesszük őket, alá sütőpapír (hogy mosogatni se nagyon kelljen, annál gyerekbarátabb) és mehet is a sütőbe, 180 fokon kb 15 perc alatt szépen megsül. Ha már nagyon barnul a paprika, akkor inkább vegyük ki hamarabb, az alján a héja hajlamos gyorsan megpirulni, és rossz íze lesz, bár azt akár le is lehet róla szedni könnyen, miután megsült. Melegen is nagyon finom, de én hidegen is szeretem, bár nem sok szokott maradni, hogy legyen ideje kihűlni. Editke is szereti, bár inkább a sült sajtot vadássza ki belőle, de azért fogy mellé némi paprika is. Én most elég kis fonnyadt paprikákból csináltam meg, amúgy nem fogyott volna el ez a sok kis nyominger paprika, így emg egy vacsira megettük mind a 10-t :)

Természetesen Editke is segített szeletelni :)

A másik két recept már más-más formában szerepelt itt a blogomon, de most kicsit variáltam rajtuk, és szerintem tök jók lettek, úgyhogy iderakom, hátha valaki kipróbálja.
Az egyik a zellersaláta. Eredetileg valami olcsó receptes oldalon találtam, kipróbáltuk, finom lett, pedig én elvileg nem szeretem a zellert, aztán tessék. Most variáltam rajta, és Editkének is ízlik, pedig eddig ő se szerette a zellert, aztán tessék :D Most már mindenki szereti a zellert, jupijéé, ehetünk látástól mikulásig zellert. Én pedig a szagát se bírtam. Szóval érdemes egy esélyt adni neki.
A recept egyszerű, megpucoljuk a zellert (gumóját) és almareszelőn lereszeljük, ez a legutálatosabb része, röpköd minden felé a zeller, de ennyi, aztán már csak könnyű dolgok jönnek. Összeforgatjuk a zellert egy-két evőkanál (vagy több, ízlés szerint) cukorral, és egy nagy serpenyőben megpirítjuk rajta a cukrot. Most karácsonyra kaptuk a mamától ezt a nagyon menő, fehér bevonatos serpenyőt, ezzel a salátával próbáltam ki először, tök jó edény (Delimano márka amúgy, ha valakit érdekelne)

Aztán ha megpirult, szórunk rá egy kis petrezselyemzöldet, és csavarunk rá citromlevet.

Ha van mellettünk a pulton egy Editke, akkor ő is meg fogja kóstolni a citromot, ami után ilyen fejet fog vágni, de azért enni fogja :)

A mellette lévő tepsin meg kiflik figyelnek, majd azt a receptet is ideírom ide.
A zellersalátához zöldséges fasírtot ettünk, amit annyival bonyolítottam meg, hogy nem zsemlemorzsába, hanem cornflakesben forgattam meg sütés előtt. Sthal ötlet, de nagyon beválik, és nagyon finom. Annyi, hogy ha nem esszük meg egyből a fasírtokat, akkor megpuhul idővel a cornflakes a fasírton, de én úgy is szeretem.
Én sütőben sütök mindent, mert így télen nem igazán megy ki az olajszag, és azt utálom, ha abban ülünk, éljen az amerikai konyha... Sütés előtt:

Sütés után:

És hogy édesség is legyen, ideteszem a túróval töltött kiflik receptjét, ami nem diétás, de mondjuk egy leves után ebédre még azért elmegy.
A kifliknek levágjuk a végét, és kibelezzük őket. Nagyon praktikus, ha pont aznap, amikor a  kifliket csináljuk fasírtot is készítünk, mert abba jó lesz a kifli bele. Ha nem csinálunk fasírtot, akkor adjuk egy Editke-szerű gyereknek, nagyon fog örülni neki :) Ha kiflik üresek, akkor készítsük el a tölteléket, ami egyszerű túrókrém. A túrót villával áttörjük (Editke utána, amíg nem figyelünk, kézzel rajtaütésszerűen megeszi a túró felét, ezért újabb adag túrót veszünk elő...), teszünk hozzá ízlés szerint cukrot, és vaniliás cukrot (egy részét én stíviával helyettesítettem, mégis fogyi van!) teszünk hozzá két tojást (ha van időnk, akkor csak a sárgáját, és felverjük habnak a fehérjét, amit majd a végén hozzákeverünk, én csak úgy beletettem az egész tojásokat anya tanácsára, finom is lett), és én csavartam bele még egy kis citromlét is. Ezt a tölteléket beletesszük a kiflibe, és ha maradt kiflicsücsök azzal lezárjuk a szélesebb végét, hogy ne folyjon ki a töltelék még sülés előtt. A kiflik tetejére csurgattam egy kis olajat (tök jó lenne, ha lenne olajspriccelőm, de nincs) és mentek a sütőbe sülni:

180 fokon kb 15 percig sültek, utána már elkezdett égni a teteje. Sülés után így néztek ki a kis kiflik.

Editkének is ízlik, Krisztián se ellenkezett, én meg imádom :)
És ilyen kis vigyori kuktám volt főzés közben, nagyon élvezi, hogy ő is kavarhat, kóstolhat, megehet közben dolgokat, és persze pakolhat is mindenféléket (teafiltert, vizesüveget, fűszerpaprikát....)