Kókuszos torta

Még a hétvégén csináltam, de nem volt érkezésem betenni ide a kókuszos torta receptjét. Sthal, mi más, de kapaszkodjatok, ez a recept tényleg sikerült, még nekem is :) Más kérdés, hogy maga a süti nem olyan nagy durranás, a krémje nagyon-nagyon finom, de a kekszes alap nekem valahogy nem jött be, ha legközelebb sor kerül rá, akkor sütök egy kakaós piskótát a krém alá, talán piskótatekercsnek is finom lehet. Amúgy nekem még egy sütiben sem jött be ez a kekszes-margarinos alj, pedig mindig úgy belelkesedek, hogy ez gyorsan megvan, egyszerű, jajjdejónekem. Aztán meg rájövök, hogy a gyors dolgok nem véletlenül gyorsak... Szóval hacsak nem kell tényleg 20 perc alatt összedobni a sütit, mert már küszöbön vannak a vendégek, akkor inkább szöttyögök még plusz 20 percet a konyhában, hogy tényleg finom legyen az a süti. De lehet akkor is, ha a vendégek már a konyhámban vannak :)
A kókusz jó kis megosztó dolog, van aki nagyon szereti (én), van aki élből utálja. Én egy egész doboz raffaellót is képes lennék magamba gyűrni együltő helyemben, szóval nem is kérdés, hogy szeretem-e a kókuszt. Amúgy valaki elgondolkodott már, hogy a raffaelló az miért pont raffaelló névre hallgat? Tényleg a nagy művész Raffaellóról kapta a nevét? Vagy miért lett pont ez a neve? Nekem mindig ezen kell elmélkednem, ha kapok egy dobozzal, és nagy elmélkedésemben valahogy egész véletlenül meg is eszem úgy 3 óra leforgása alatt az egész dobozt, mégse jövök rá soha, hogy miért az a neve. Akinek van erre gondolata, nyugodtan ossza meg velem :)
Amúgy én még azt sem tudtam, hogy a gyerekeknek mikortól lehet adni kókuszt. De anyukatársaim (ezúton is köszi, Lányok) felvilágosítottak, hogy egy másfél éves gyerek már tutifix, hogy ehet kókuszt, nem lesz baja tőle. Így bátran sütöttem meg, bár szegény nyuszikám nem sokat evett belőle, mert a héten egyelőre ügyesen jár bölcsibe (tehát nem beteg, ügyesnek mindig ügyes, szerintem szíve szerint ott is maradna egész napra, úgy szereti a bölcsikét), és csak úgy műsoron kívül nem kap édességet, uzsizni néha otthon szokott sütit, de azt most a bölcsiben eszi, így megmaradt kettőnknek a süti Krisztiánnal. Igazából megmaradt egyedül Krisztiánnak, mert amilyen nagy lelkesen csináltam, hogy de finom lesz ez, és amilyen lelkesen kóstoltam a krémet, annyira nem ízlik most ezzel a kekszes aljával. A krém magában sokkal-sokkal finomabb. Pedig elég puccos kekszet vettem, tehát nem azzal van a gond, szerintem, bár a fene se tudja. Erre vonatkozó instrukciót nem adott Judit, hogy milyen kekszet használjunk hozzá, belőle kiindulva én győri édeset vettem, az szerintem jó minőségű és finom is.
Hozzávalók:
Az aljához:

• 20 dkg kakós keksz
• 10 dkg vaj

A krémhez:

• 10 dkg kókusz
• 10 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 2 tojás
• rum (kihagytam)
• 4,5 dl tejszín 

A forma kenéséhez:

• kevés puha vaj

A tésztája nagyon egyszerű, konyhai robotgéppel vagy klopfolóval összetörjük apróra a kekszet, hozzákeverjük az olvadt vajat, és ezzel a masszával kibélelünk egy 24 cm átmérőjű gyümölcstorta formát (oldala is legyen a sütinek!), amit előre kikentünk vajjal. 175 fokon 20 perc alatt megsütjük.

Addig elkészül a krém is. A vajat a cukorral habosra keverjük és hozzáadjuk a tojássárgájákat, majda  kókuszreszeléket is. Felöntjük a tejszínnel, és nagyon alacsony lángon (hőfokon a főzőlapnál) összemelegítjük, hogy jó krémes legyen. Ezután még melegen hozzákeverjük a vajat, jó krémesre kevergetjük már melegítés nélkül, hogy elolvadjon benne a vaj. Ha kicsit hűlt, akkor hozzáadjuk a két tojásfehérje felvert habját, majd az egész krémet alaposan kihűtjük.
Editke közben segít nekünk a maradék keksz megevésében, és a kókusz egyenletes rétegben történő szétterítésében a konyhakövön:

A krém isteni finom, tényleg. Amikor csináltam, Editke úgy 3-4 kanálnyit csak úgy magában benyomott, amíg még nem hűlt ki, hát le kell ellenőrizni a minőséget, kérem. Alig tudtuk kivárni, hogy kihűljön a krém és az alap, ilyenkor én mindig kiteszem a hűlni való dolgokat a teraszra, és az ajtóból Editke kb 5 percenként lecsekkolja, hogy kihűlt-e :) Ha kihűlt a krém és az alja süti is, akkor rákenjük a krémet a kekszes alapra, és meghintjük egy kevés kókuszreszelékkel az egész sütit. Egy éjjelre hűtőben kell tartani, mi ezt nem vártuk ki, kb 2 óráig nézegettük, és úgy döntöttünk, hogy ezt mindenképpen még aznap meg kell kóstolni :)

Krisztiánnak nagyon bejön, eszi is lelkesen, én is meg-megkóstolom, de nem erre vágytam, az a baj. Így kénytelen leszek egy újabb valamilyen sütivel előrukkolni a héten, azt hiszem :) És akkor hátha nem lesz ilyen hisztigépem sem, ha kap egy kis sütit még:

Ez a kép nem a torta milyenségét akarja kifejezni, hanem azt, hogy nem mindig fenékig tejföl ám a gyereknevelés, és néha igenis nehéz egy másfél évessel dűlőre jutni, akár olyan egyszerű kérdésekben is, hogy éppen mit szeretne játszani. Mert van, amikor még ő sem tudja, de az biztos, hogy amit anya mond, az egyik ötlet sem jó, sőőőőőt, kifejezetten krokodilkönnyeket kell hullajtani az ötletek hallatán... és ne kapjunk agybajt... :D