Még húsvéti

maradék ez a kis játék, amit igazából Barnuskának terveztem, és aztán közkinccsé tettem a másik blogomon, bár senki nem jelzett vissza, hogy tetszik-e, vagy elkészítette-e, vagy bármi. Tehát túl nagy port nem kavart, pedig én akkora örömmel készítettem, de nem bánkódok, mert én szépen megcsináltam, és igaz, hogy rengeteg sok meló van az elkészítésével (kb 2 hétig csináltam, persze nagy kihagyásokkal), és lehet nem is olyan szép, mint a bolti, de én nagyon meg vagyok vele elégedve :) Jó, hogy így tudok örülni a saját dolgaimnak, komolyan :)
Szóval a játék nem más, mint egy dominó, nyuszifejekkel illusztrálva. A sablont innen tudjátok letölteni. Ha megvan a kinyomtatott rajz, akkor kivágjuk a kis téglalapokat, összeragasztjuk a hátuljával (nagyon macera, tényleg, én többször fel is adtam a ragasztást közben...), majd belamináljuk. Nem könnyű belaminálni. Mondhatnám azt is, hogy bazi nehéz laminálni ilyen kis illegő-billegő téglalapokat, amik még véletlenül se maradnak a helyükön, és tök idegbeteg lesz tőle az ember, hogy hiába illeszti be szépen, tuti, hogy elmozdulnak. Én ráadásul eleve dupla adagot készítettem, gondolva arra, hogy majd Barnus velem, meg Mártival, meg Editkével, meg Andrissal, meg Zsoltival és persze Mamijával és Nagyapával kiegészülve fog dominózni, tehát legyen elég dominó. Lehet tévedés volt egyszerre két adagot csinálni, de így utólag már azért megérte. Készítés közben nem így gondoltam....

Szóval ha túl vagyunk a lamináláson, akkor az újabb kihívás kivagdosni a kis dominókat, tehát akárhogyan is számolom, minden kis téglalapot 3x vágunk ki; külön az elejét meg a hátulját, aztán meg a belaminált "egészet". Babra munka, ez van.
A végeredménnyel viszont maratoni nyuszi-dominózást lehet folytatni, felnőtteknek sem megvetendő elfoglaltság, és utazáshoz is kiváló időűző :)

Remélem Barnuska is értékelni fogja, majd ha megnő Editke, ő is kap egy sorozatot, addigra már el is fogom felejteni, hogy milyen borzimorzi volt kivágni ezt a sok kis apró téglalapot.
Editkéről meg még mindig azt gondolom, hogy nagyon szép, és kezdem érteni, hogy miért olyan nagyon elfogult minden szülő a saját gyerekével kapcsolatban. Eddig ezt tök gáz dolognak gondoltam, de most magamon tapasztalom, hogy napi szinten elcsodálkozok, hogy milyen szép gyerekem van, ami már nem normális, de nem tudok ellene mit tenni, nekem ő a legcukibb nyuszifüles bélus a világon.