Nyuszis ceruzatartó

Méghozzá horgolt! És én csináltam :D Ami tök meglepő, tekintve hogy 3 kerek éve horgolok magamnak egy darab sálat, ami még mindig nincsen kész... De ez a nyuszis ceruzatartó annyira nagyon cuki volt a képen, ahol láttam, hogy muszáj voltam megcsinálni Editkének. Amúgy se volt neki rendes ceruzatartója, csak egy kis műanyag kukát használtunk tartóként, amit anya tappés Klári barátnőjétől kaptunk, és ezúton is köszönjük, mert jó szolgálatot tett cerkatartóként majd egy évig. Meg nekem tetszik is, olyan, mint az igazi :) Már csak egy kukásautó kellene hozzá ;)

Az ötletet itt láttam a Useful DIY honlapon. Néhány ötlet nagyon jó ezen az oldalon, de az ötletek csak ötletek, mert leírás nincsen hozzájuk, csak fénykép. Mondjuk aki tisztában van mindenféle kreatív technikával - például ez esetben a horgolással - annak nem okoz problémát az ötletek megvalósítása. Horgolni elvileg tudok, hiszen már egy nagyon szép táskát is legyártottam egyetemista koromban, amit rongyosra is hordtam azóta, ezért belevágtam a nyusziba. Először kicsit bizonytalan voltam a horgolási technikámban, de az internet a barátom (nagyon szupi horgolásos videók vannak), és segített, továbbá Zsuzska meg biztatott, hogy menni fog ez :) Ezúton is nagyon köszönöm neki a biztató szavakat, igaz nem tudok olyan "egészen jól" horgolni (azóta próbálom magam túltenni ezen a beszóláson...), mint ő, de gyakorlat teszi a mestert.

Naszóval az első problémám a nyuszis ceruzatartó alappal volt, mert nem találtam sehol olyan műanyag dobozt, amilyen a DIY honlapon van, bár tudom, hogy hasonló alakú egy bizonyos sónak a tartója, de nem találtam sehol olyan sót a boltban (hogy megvettem volna a dobozáért.... néha fura dolgokra vagyok képes, azt hiszem...). Így aztán egy bébiételes üvegre esett a választásom, mert abban pont szuperül megállnak a ceruzák. Az aljának megfelelő számú láncszemet vettem fel, és összekapcsoltam karikává, aztán csak horgoltam-horgoltam, amíg be nem fedte a horgolt kis cső a bébiételes üveget. A füleknek is kis karikát csináltam, aztán szaporítottam, majd fogyasztottam random módon, míg ki nem alakultak a kis fülek. A farokhoz egy kis kockát horgoltam, amit összehúztam, így lett a nyuszinak kis pompom farka. A sál kék fonalból készült, nem lett valami szép, mert valami okból kifolyólag én nem tudom hogyan horgolok, de elkezdek 10 szemet horgolni szélességre, ami valahogy a végén 6 lesz, hogy ezt hogyan csinálom, nem tudom, nyilván valamit nagyon elrontok, de ez a sálon annyira nem látszik, szerencsére, a használatot meg abszolúte nem befolyásolja :D Az eredeti ötletnél az orr hímezve volt, én filcből ragasztottam orrot a nyuszinak, és mozgó állatszemeket ragasztottam szemnek. A bajuszát egyszerűen berajzoltam textilfilccel, éljenek a gyors és mutatós megoldások. Szája nem lett, ami Editkét nagyon zavarja, így lehet kénytelen leszek rajzolni egyet a sálja alá... Mondtam neki, hogy annyira fázik a nyuszi, hogy a szája elé húzta a sálat, ezért nem látszik, még örültem is, hogy kreativ anya vagyok, és akkor lehúzta Editke a sálat, és közölte, hogy "anya, ennek a nyúlnak itt sincs szája" és a legnagyobb probléma, hogy így nem mosolyog, ami Editkének kulcskérdés, mert neki csak az a barátja a bölcsiben is, aki rámosolyog. Sőt, képes volt azért sírva fakadni egyszer anya szerint, mert nagyapa nem mosolygott rá... Érzékeny lelkű egyem meg, ki kell nevelnem valahogyan ezt belőle, felnőttként nem lesz ez kifizetődő neki. 

És akkor a kész művem, a nyuszis ceruzatartó:

A felhasználási helyen, szerintem jól mutat Editke asztalán:

Editkének nagyon tetszett, olyan kis cuki volt, hogy azt mondta rá, hogy nagyon szép :)