Karácsonyi ajándék 1.

Nem lustulok ám, csak az ajándékok egy részét nem tudom karácsony előtt megosztani veletek, mivel a megajándékozottak is olvassák a blogomat, aztán nehogymár ne lepődjenek meg a fa alatt, mivel már képen látták az ajándékot! :) Így most ritkulnak a bejegyzések, de a háttérben ám lázas munka folyik.

Olyan lázas, hogy a jobb kezem mutatóujjából hiányzik is egy darab :S Nem, nem azért, mert olyan gyorsan varrok, vagy annyit mosogattam, hanem mert ilyen éles a zöldségvágóm, és mert annyira egészségesen élek (HÁHÁ), hogy répacsipszet is gyártottam valamelyik nap, de gondoltam ne legyen már olyan unalmas, feldobom egy kis vérrel meg husival, és belevágtam egy jó nagy ujjdarabot :O Azon túl, hogy még napok múltán is bazira fáj, szó szerint megrokkantam, mert se a laborban, se itthon nem tudok sok értelmes dolgot csinálni. A laborban pl nem tudok metszeteket készíteni, pipettázni és oltani se.... Itthon meg nem tudok mosogatni, se decoupage ragasztóval kreativkodni, de még festeni is nehezen... 

Szóval vakartam is a fejemet, hogy most akkor mihez is fogok kezdeni, hogy készen legyenek az ajándékok karácsonyra. 2 lehetőségem volt, vagy elkezdem Krisztiánt betanítani mindenféle technikákra, vagy kicsit leegyszerűsítem az ajándékok készítésének menetét. Az utóbbit választottam, Krisztiánnak a mosogatás is elég :D Neeeeeem, tudom én, hogy szívesen segít, de ekkora nyomást nem akarok rá tenni, hogy az egész család karácsonyi ajándék készítésének terhét a vállára rakjam :D Elég neki az enyémet kitalálni. 

Szóval az díszítések egy része jelentősen változott, de az eddigiek fényében nem vált hátrányukra ez a változás, szerencsére. 

Első körben a dekupázsolást tettem félre, mert mutatóujj hiányában nem tudom a szalvétákat szépen felragasztani :(

Így a most bemutatásra kerülő (tejóég, milyen hivatalosan fogalmazok...) szalvétagyűrű szettnek is más dísze lett, nem szalvéta. 

De az induló képen még a szalvéta van rajta, még az ujj levágása előtt fényképeztem őket le együtt.

Ezek a muffinos szalvéták nagyon-nagyon tetszettek, vettem belőlük többfélét is, végül mindegyik megmaradt, majd jó lesz másra, ha visszanő az ujjam :) A kis wc pumpa szerű szivacs pedig nagyon jó szolgálatot tett - több méretet tartalmazó szettet vettem, nem bántam meg a belefektetett pénzt, mert sokkal könnyebb ezzel dolgozni, mint sima szivaccsal. Az ujjaim se lettek tiszta festékesek, és a szín is sokkal egyenletesebb lett vele. Szóval aki ilyen festésbe vág akrilfestékkel, az mindenképpen használja ezt a kis pumpa szivacsot, okos kis eszköz (mondhatnám, hogy okoska-botocska-mindent-befestőcske).

Mindenképpen fehér-rózsaszínben gondolkodtam, ezért először lealapoztam alapozó festékkel a dobozkát és a gyűrűket is, majd jött a rózsaszín akrilfesték. A dobozt belülről fehérnek hagytam meg, ott két réteg alapozó került rá.

Az ujjam levágása után már nem mertem dekupázsolni, így más díszítésben gondolkodtam, és ebből a gondolatból ez a kis pöttyös-csipkés szett került ki....

Dobozbelső - pöttyök (hurkapálcával készültek, jó sok időráfordítással, de nagy-nagy szeretettel):

A külseje csipkét is kapott a pöttyök mellé (csipkét hobbiragasztóval ragasztottam fel):

A gyűrűkre is csipke került:

 Jól mutatnak együtt a dobozban :)

És remélem, a gazdájának is tetszeni fog ;) Remélem van a gyűrűhöz méltó szövet szalvétája is kedves Ajándékozottamnak, bár ebben nem vagyok biztos, de akkor megvan a következő ajándékötlet is. Azt nem tudom, hogy akkor mit fog csinálni, ha hatnál több ember lesz náluk vendégségben (ami pedig biztos, hogy gyakran elő fog fordulni...), de majd legfeljebb ő maga is készít egy ilyen szettet ;)

A fényképek nem a legjobbak, de ebben a szeles-felhős-hóesős időben sajnos csak erre futotta, és amúgy se vagyok egy nagy fényképező fenomén, sajnos. Élőben nagyon szépek a színei egymás mellett, olyan igazi babás hangulatú, nem hiába, a megajándékozott is babás ;)