Büszke vagyok anyára

nagyon. Miért? Erre lehet(ne) röviden (amiért most írok) meg hosszabban válaszolni, dehát nem én lennék, ha csak elintézném egy mondattal meg a fényképekkel ;)

Először is azért, mert túlélte a kamaszkoromat, amit én is csak nehezen, és közben szerintem annyit se mondott, hogy hülye vagy gyerekem. Pedig megérdemeltem volna, elég sokszor.... De akkor éppen azt tette meg mondta, amire nekem akkor szükségem volt, tehát ha becsaptam nem nyitotta ki, ha beszóltam, nem vágott pofon, ha kellett akkor éjszaka velem bőgött, és nem mondta, hogy ezt jól elcseszted, mikor a kórházban ültünk. Ezért mérhetetlenül hálás vagyok neki, még ha ezt így soha nem is mondtam ki. Attól tartok én nem leszek ilyen belátó anya, de próbálom magam trenírozni, talán van még 10 évem addig, de az tuti, hogy én tépni fogom a hajamat, ha Editke rám üt (ha Krisztiánra, akkor is...). Amúgy azért is büszke vagyok rá, mert levezényelte Editke első kruppját és kórházba vitelét kétségbeesés nélkül, és így Editkét meg se viselte a dolog, ha velem van, szerintem én úgy beszarok, hogy még jobban stresszeltem volna vele Editkét. 

Aztán azért is, mert 60 évesen lefutja az 5 km-t 40 perc alatt. Igazából nem is értem, meg nem is akarok rajta elmélkedni, mert ez nekem se sikerül mindig 33 évesen... Én arra fogom, hogy ő fitt, és nem én vagyok a langyi futó. 

Aztán azért is, mert többet tornázik és mindenféle kreatív munkákat csinál, mint én. És ez szerintem tök jó. Mások szerint is, nem véletlenül helyeztek kilátásba vele egy tv interjút. Remélem meg is lesz, és majd látni is fogom :)

És a bejegyzés apropója pedig az, hogy anyának kiállítása nyílt. Oké, nem csak az ő cuccai (vagy ahogyan Editke fogalmaz, ramatyai) vannak kiállítva, hanem másoké is, akik a kreatív szakkörbe járnak, de neki is nagyon sok szép dolga, amit én jól le is fényképeztem (Berény honlapján is van leírás itt). Az az igazság, hogy anya és a nővérem sokkal-sokkal ügyesebbek kézügyileg, mint én. Tehát igazából nem is nekem kéne blogot vezetnem, hanem nekik. De úgy tűnik, csak én vagyok a lelkes blogoló, és akkor csak be kell mutatnom az ők kreativkodásait is néha. És akkor most ez következik.

Először is, a bejáratnál van egy ilyen "kézlenyomatos" kép, ahol a szakkörbe járó nők kezének anyagból kivágott és felapplikált képe látható. Anyának horgolt keze van a közös képen :)

Editke a ramatyaival :D Felismerte az összes cuccunkat, és nagy örömmel mutogatta nekem is :)

 A mi pikniktakarónk is kikerült. Andris Mazsolás táskájával együtt, meg a sok játék mellett. Editke horgolt sapija is idekerült.

Ez meg még Editkének készült kis ágynemű szett, amit nagyon szeretett is a kis Bélus. A bölcsőt pedig még én is használtam (anya szerint :) ). Palinta baba, amit szintén anya varrt, is ott van, csak alig látszik, pedig az olyan cuki (a varrott baba, nem az, ami nagyobb műanyag).

Fölötte a takaró, amit majd Editke fog kapni, nagyon várom már, hogy hozzánk kerüljön haza.

Babóca, aminek a szabásmintáját is anya készítette, így teljesen egyedi gyártmány. Fölötte az én angyalkám, karácsonykor mindig kitesszük, szeretem nagyon, nekem is van ilyen anyagból ruhám.

A párnák között a fehér az anyáé. A szép rózsaszín szobában van, még 2 másik fehér párna társaságában.

A horgolások, nagyon szépek, meg anya is :)

És a szakkörösök névsora, és fényképei.

Szerintem nagyon szépeket készített anya. Volt még táska is a kiállításon, de azt nem fényképeztem le, mert elfelejtettem. Pedig nagyon hiányolom itthon a piros virágos táskát, mert mindig azzal megyünk a játszótérre. Az első képen rajta van ugyan, ott lóg pont a kép alatt, de közelről nem fotóztam le. 

Szóval anyukám nagyon ügyes, és remélem egyszer majd én is leszek ilyen ügyes varró, meg úgy alapban, ilyen jó anya :)