Teljes kiőrlésű tejes kifli

A teljes kiőrlésű liszt nem az én világom, aki ismer, tudja, hogy miért, aki meg nem, annak mindegy is. De mindenféle okokból volt itthon ilyen típusú liszt, és ha már ott van, akkor mondjuk a felszívódása jobb, mint a sima lisztnek, azon túl meg nem menjen már tönkre, sütöttem belőle kifliket. És milyen jól tettem, nagyon finomak lettek! 

Amúgy pont a sütés előtt olvastam egy cikket, miszerint a teljes kiőrlésű pékáru fogyasztása olyan, mintha cukrot lapátolnánk be a szánkba, de ezt nem vagyok hajlandó elhinni, meg addigra már úgyis eldöntöttem, hogy kiflit fogok sütni, szóval eső után köpönyeg. 

A recept minden családtagomnak bejött, szóval maradhat, és készülhet máskor is ilyen. Rendes liszttel is működik persze. És attól se fogunk hirtelen halált halni ;) A boltinál nyilván jobb, szóval sütésre fel!

Hozzávalók:

• fél kocka élesztő
• kb 30 dkg teljes kiőrlésű liszt
• kb 10 dkg fehér liszt (ezt én kihagytam)
• kevés cukor (az élesztőnek a felfuttatáshoz)
• fél dl olaj
• kb 2-3 dl tej, de ez a liszttől is függ
• kb 10 dg vaj (ne megyen margarin)

Az élesztőt kevés cukorral és a langyos tejjel felfuttatjuk. Kimérjük a lisztet, hozzáadjuk az olajat és az élesztős keveréket, és annyi tejjel, amennyit felvesz, jó rugalmas kelttésztát gyúrunk. Egy órát meleg helyen kelesztjük. Utána deszkán vékonyra nyújtjuk, és cikkeket vágunk belőle. 

A cikkek elejére ráteszünk egy adag vajat, és azt is belecsavarjuk a kiflibe, nagyon finom omlós lesz a belseje a vajtól. Ha feltekertük a kifliket, akkor a tetején tejjel kenjük meg. 200 fokon sütjük, tűpróbáig. Sülés közben én még 2x megkentem tejjel, így nagyon finom lesz a tészta, olyan igazi tejes kifli. 

 Magában, de vajjal, vajkrémmel (jó sokkal :P) is nagyon finom!